Békés Megyei Népújság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-29 / 201. szám
2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 1957. augusztus 29., csütörtök Nőtanács ■„!r e 1 A nőtanácsok a gyermekvárosért mozgalomban szép eredményeket értek el. Szinte naponta érkeznek a megyei nőtanácshoz különböző pénzösz- szegek és téglajegyek és egyéb rendezvényekből, amelyet a községi nőtanácsok a gyermekváros építésére küldenek. Ezen a héten küldött: Kö- röstarcsa 450, Kondoros 460, Szeghalom 700, Kevermes 1200, Mezőberény 230 forintot. Nagyobb összeget jeleztek Gyuláról, ahonnan a napokban 10 ezer forintot, Békéscsabáról szintén több ezer forintot küldenek a gyermekváros építésére. A békési nő tan ács tagjai lelátogatják azokat az állami gondozott gyermekeket, akik nevelőszülőkhöz vannak kihelyezve. Ha valahol rendellenességet találnak a gyermeknevelésben, ott azonnal szólnak a nevelőszülőiknek, ha tűrhetetlen a helyzet, akkor pedig a tanácsnál jelentik. így történt meg az is, hogy az eddig lelátogatott gyermekekből ötöt elvettek a nevelőtől, mert tűrhetelen bánásmódban részesültek. Találtak olyan helyet, ahol a kisfiú 9 éves volt és még iskolába nem járt. Másutt pedig rosszabb sorban élt, mint a múltban a cseléd, istállóban aludt, rossz, nyűtt kabátokon és ott is étkezett. Még a konyhá ba sem volt szabad bemennie, de a többi három hely is hasonló volt. A békési asszonyok ezért is szorgalmazzák a gyermekváros építését, mert azt akarják, hogy minden gyermek gondtalanul éljen. Vizet! Vizet! f A Berényi és Békési út elágazásánál lévő kutat a városi tanács a Népújság közbelépésére rendbehozatta. Lehetséges, hogy a tanács ezt a Népújságban megjelent cikk nélkül is megtette volna. A látszat a- zonban az, hogy a cikk gyorsította ennek a munkának az elvégzését, mert két hét sem telt bele és a kút jobb volt, mint emberemlékezet óta bármikor. A környékbeli lakók azóta is, boldogan élnek, ha meg nem haltak... és akik nem haltak meg, hálával gondolnak a városi tanács illetékeseire. Annál boldogtalanabbak a Petőfi utcai kút hatósugarába tartozó lakók, akiknek szavaiból — éppen ezért — egyáltalán nem a hálaérzés csendül ki a városi tanács illetékesei felé. Igaz, ez a kút nem is hat serkentőleg az emberekben lappangó hálaérzet fokozásására, sőt félő, hogy fokozatosan a többi emberi érzés is kihal a kútnál órákig ácsorgó, megviselt idegzetű emberekben. Ilyen kihalófélben lévő emberi érzés többek között: az emberek egymás iránti tisztelete és a házastársi megbecsülés. Mert köny- nyen elképzelhető, hogy egy ilyen kút körüli ácsorgás menynyi szitkot vált ki a tanács illetékesei és mennyi rosszallást az asszonyok részéről a vízért sokáig távolmaradó férjek felé. Mindezen gyökeres változást csak a kút megjavíttatásával, illetve bővebb vizűvé tételével lehetne elérni. ayüiitíl I Tito elnök fogadta a mongol kormányküldöttséget Alekszander Rankovics, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtótanács alelnöke kedden díszebédet adott a mongol kormányküldöttség tiszteletére. Tito köztársasági elnök és felesége kedden este a Beli Dvorban díszfogadást rendezett a mongol kormányküldöttség tiszteletére. (MTI) Bíróság előtt Fiatéi, markáns, barna arc. Szemei villogó feketék, munkában törődött, kemény keze van. Alig több ti-, zenkilenc évesnél. Ruhája egyszerű, villogó fekete szemei bizonytalanul néznek előre. Ez a kép, ami hirtelen megragad, amikor először ítom ezt a fiatalembert. A találkozásunk körülményei nem mindennapiak: az orosházi járásbíróság egyik tárgyalótermében mondják nekem, hogy a bíróság előtt álló markáns, barna arcú fiatalember D. Jenő, aki az Orosházi Építőipari Ktsz dolgozója, cigányfiú, és június lóén hatósági közeg elleni erőszakot követett el. Története nagyon egyszerű. A család személyi igazolványait vitte lakásbe jelentési bejegyzésre a rendőrőrsre, ahonnan távozása után — véletlenül — egy vadonatúj személyi igazolványt is magával vitt. Amikor rendőr ment utána, megijedt és elfutott. A menekülés természetesen nem járt sikerrel, a rendőr elfogta és akkor kezdődött a dulakodás. D. Jenő mindenáron szabadulni igyekezett a rendőrtől, — és a- hogy a bíróság előtt vallja: „Magam sem tudom miért, elvesztettem a fejemet, megijedtem.’’ A dulakodás során ütötte meg a rendőrt, akitől a bíróság előtt bocsánatot kért. A beismerés könnyített helyzetén, a bíróság figyelembe vette fiatal korát, azt is, hogy tettét főként félelmében követte el — és D. Jenőt négy hónapi börtönbüntetésre, ezer forint pénzbüntetésre, ítléte, börtönbüntetés sét azonban három évi próbaidőre felfüggesztették. Fiatal cigányfiú D Jenő, akiről munkahelyén is azt mondják, hogy ügyes, jó munkás. Valójában semmi bűnt nem követett el addig, amíg meg nem ütötte a rendőrt. Az üres személyi igazolványt véletlenül hozta el, de talán valami „ősi félelem’‘ tartotta vissza attól, hogy visszamenjen az őrsre és visszavigye az igazolványt. Jó lenne ezen elgondolkozni és elmondani sok-sok D. Jenőnek mindazt, amit Papp Sándor, az orosházi járásbíróság elnöke az ítélethirdetés után mondott: — Becsüld meg magad fiam, a három év hosszú idő. Ha addig nem keveredsz .bele semmibe, ezt a büntetésed is töröljük. D. Jenő fiatal markáns arcán látszott, hogy nagyon belevésődtek szívébe a bíró szavai. Ott ült a tárgyalóteremben egy idősebb ember is, bizonyára az apja. Mereven nézett maga elé és lehet, hogy elgondolkozott: miért jutott ide a fia? Sokrétű kérdés ez és nehéz azonnal választ adni rá. Egy azonban biztos: D. Jenőért felelősek vagyunk mi is és ennek a felelősségnek a tudatában ítélkezett a bíróság. S E Sajnos, kevesen élnek azok közül, akik a kút legutolsó javítására még emlékeznek. Az újabb generáció erről csak hallásból tud. Most itt az ideje, hogy a fiatalabbak is megtudják, mit jelent az, ha egy kút jól adja a vizet. Egy jó kompresszorozás és a városi tanács illetékeseit sokan még holtuk után is áldani fogják. Pásztor Béla Ha valaki úgy véletlenül bekeveredne a békéscsabai vasútállomás területére és ott a tolató és a szuszogó mozdonyok között csatangolna, azt gondolná, hogy megbolygatott méhkasba került. Értelmetlennek tűnne neki az őrházak csengőinek csengése. Ha jobban megfigyeli, akkor rájön, llj életet kezdtek a mezőkovácsházi Új Élet Tsz tagjai Éppen ebédidő van, amikor a mezőkovácsiházi Űj Élet Tsz-be érünk. A tsz központban, az iroda előtti selymes füvon néhány tsz- tag pihen. Egyikük-másikuk végignyúl a füvön, ketten pedig nagy sakkpartiba fognak. — Pihennek — szólunk hozzájuk. — Pihennénk — szóltak vissza. Odatelepszünk Dudás István melléi és beszélgetni kezdünk. A jóleső tudat érzésével újságolja: — Jól haladunk a munkákkal. A vetőmag tisztítást éppen délelőtt fejeztük be. Most van ennek a munkának az ideje, nem hagyjuk az utolsó pillanatra. Valahogy úgy gondolkodnak a tsz tagjai, hogy .amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra" Közben ahogy beszélgettünk, megérkezik kerékpárján Gonda István brigádvezető. Elmondja, hogy kétszáz mázsa búza, őszi árpából 50, tavaszi árpából 30, valamint 10 mázsa zab— a vetőmagnak való — már kitisztítva várja a vetést. Aztán megbeszéli a tagokkal a délutáni munkát, s máris útrakelnek: ki trágyát hordani, ki pedig szénát forgatni indul. Megkezdik a munkát. Az egyik pajtában is többen serénykednek — fűzik a dohányt. Ahogy járkálunk a tsz- ben, összetalálkozunk Erdei Sándorral, az elnökkel, régi ismerősünkkel. Űj életet kezdett az Új Élet — mondja. — Kevesen, ötvennégyen maradtunk együtt október után a 114 tagból. Mégis megmutatjuk, hogy boldogulunk, s nem félünk a jövőtől* Mert, akik meg1 maradtak, úgy dolgoztak, dolgoznak, ahogy még azelőtt soha. Jó termést takarítottak be az idén a szövetkezet tagjai. Búzából több mint 12 mázsát, őszi árpából; pedig 19 mázsán felüli termést értek el holdanként. A jó munka — jól fizetett ség fedezethez. Dohányból rekordtermés, 14 mázsás átlagtermésre van kilátás. A nagy termés már olyan gondot o- koz, hogy hová rakják száradni. Az öt hold 1500 négyszögöl dohányterületről mintegy 200 ezer forint jövedelmet várnak. Aztán ott a cirok, a hagyma, kukorica, cukorrépa — mind-mind jó termést ígér, jó alapot a munkaegyMent ez a legfontosabb — mit ér majd a munkaegység. Tavaly év végén 39,60 forintot ért. S az idén? — érdeklődünk. — Terv szerint 46 forintot — mondja az elnök —, de nem mondok nagyot, ha azt mondom, hogy az idén ott lesz az 50—55 forint körül egy-egy munkaegység értéke A szövetkezet eredményei önmagukért beszélnek. Tudnak róla a kilépett tagok is, akik azért mégis csak kiváncsiak hol áll, merre halad az Űj Élet. Jó úton halad a szövetkezet — ezt ismerik fel egyre többen. Csak ezért írták alá ismét a belépési nyilatkozatot, s akarnak visszatérni a „hűtlenek“: Simon István, Kotu- lák Béla, Kovács György, Sás József és Nagy Mihály, akik elhagyták a szövetkezetei. De Lefkovics KISZ«hír A békésszentandrási KlSZ-szer- vezet tagjai az elmúlt napokban taggyűlést tartottak. A taggyűlés megnyitása előtti percekben az ott lévő 79 KlSZ-tag felállt és egyhangúlag tiltakozásukat fejezték ki az ellen, hogy az ENSZ közgyűlése a magyar kérdést napirendre tűzte. A fiatalok hangoztatták, hogy ez nyílt beavatkozás a magyar belügyekbe. A legmesz- szebbmenőkig elítélték az ötös bizottság jelentését, amely végig hazug rágalom. Ez a taggyűlés késő éjszakába nyúlt bele, mert hosszan vitatkoztak a politikai, gazdasági életről. Bekapcsolódott a beszélgetésbe az a tíz fiatal is, akiket ezen a taggyűlésen vettek fel. Vilmosné — aki nem volt tsz-tag — is úgy gondolja: jobb lesz a közösben. Ezért írta alá ő is a belépési nyilatkozaot és kérte felvételét a szövetkezetbe. Az első „fecskék", az új belépők már jelentkeztek. Ha pedig befejeződik az őszi betakarítás — a szövetkezetben legalább is azt mondják — sokan lesznek még, akik a mostaniakat követik. — p. p. — hogy minden egyes csengetésnek, sípszónak értelme van, sőt utasítás jellege. Azt viszont kevesen tudják, hogy mi minden előzi meg egy- egy vonat indulását, érkezését, vagy távozását. Pillantsunk be most az állomás életébe. A vasutasok szolgálatbalépés e- lőtt már másfél, két órával munkahelyükön tartózkodnak, járják az állomást, hogy megismerkedjenek a vagonok elhelyezésével és szolgálatbalépéskor már tisztába legyenek azzal, melyik kocsit hol találják meg. Ezután kezdődhet csak az igazi munka. Ha azt mondjuk, rengeteg adminisztrációval jár egy-egy tolatásvezető ténykedése, talán el sem hiszik nekünk. Van egy „fej- rovatos ellenőrzési naplója“, mely percről percre minden megmozdulást rögzít arról, ami az állomásban történik. A négy tolatómozdony működéséről a „tolatási előjegyzés” könyvecskét vezeti. Feljegyzi az induló és érkező vonatok érkezési, távozási, tartózkodási idejét is. A váltókezelők kétóránként váltóhasználhatósági ellenőrzést tartanak. Megvizsgálják a váltókat, nehogy szabotázs, vagy baleset történjen. Mindezeket a mozzanatodat naponta, meglepetésszerűen az állomásfőnök, vagy a helyettes főnök ellénőrzi. Ellenőrzik, hogy a szolgálati szabályzat értelmében jártak-e el a dolgozók, biztosítva van-e a balesetmentes, pontos, gyors közlekedés. Amit az előbb elmondottunk, az mind hozzátartozik a mindennapi munkához, s egyben az őszi csúcsforgalomra való felkészüléshez is. Már gondolnak arra, hogy a répaszállítás idején megfelelő rák- terület álljon a szállítók rendelkezésére. A pályaudvaron kicserélik a megrongálódott vágányrészeket, hiszen a nagyobb forgalom jobb pályát igényel. Javítják a hangosbemondókat. Ezek a tolatás megkönnyítését szolgálják. A nagyobb súlyú áruk ki- és berakását az ősszel már a most kapott mozgódaruval végzik. A kocsijavító-műhelyben kisebb javításokat eszközölnek a meghibásodott kocsikon, a nagyobb javításra szorulókat a Szolnoki Járműjavítóba küldik. Élnek, szorgalmasan dolgoznak, hogy az őszi csúcsforgalom idején megállják a helyüket. Ügy gondoljuk, ez sikerül is, mert erre a biztosíték, az állomás minden becsületes dolgozója. — sz — Egy k&Yfrßdik cáfolata Lesz elegendő cukor, nem emelik az árát Az ország egyes tájain, mint például Veszprémben és Baranyában az a hír terjeng, hogy nem lesz cukor. Másutt pedig azzal tévesztik meg a mindent tudó „hivatalos helyről értesült“ rémhírterjesztők a lakosságot, hogy emelik a cukor árát. Ez a két koholmány felvásárlási lázat idézett elő s így az elmúlt hónapokban a szokásosnál 400 vagonnal több cukor fogyott. — A két hír valótlan, semmi alapja nincs — mondotta Nagy László, az Élelmezésügyi Minisztérium Cukoripari Igazgatóságának vezetője. — Nem igaz, hogy nincs cukor, hiszen akkor miből fogyhatott volna el az előző évek átlagánál 400 vagonnal több. A cukor árának emelése is hazugság, nem is volt róla szó. Lehet, hogy a rémhírterjesztők rossz termésre spekulálnak. Ez a feltevés sem állja meg a helyét, mert az idén a változó időjárás ellenére is holdanként 114 mázsa átlagos termésre számítunk, ami 22 mázsával több a tavalyinál. A jó termés elsősorban a gazdák, a termelők becsületesen elvégzett növényápolási munkáiénak köszönhető. (MTI)
