Békés Megyei Népújság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-25 / 198. szám
BÉKÉS MEGYEI NfFÜJSAG 1957. MfnsiH 25.. CSEMEGERUMOS-SZELET Egy egész tojást, ff kanál cukrot, 10 evőkanál tejet, 6 dkg zsírt, 1 dkg. tört szalalköJ jól elkeverjük és; annyit lisztet adunk hozzá, hagy puha rétestésztát kapjunk. Mémm apót formálunk és három lapban kisütjük.. Az egyik lapot kockákra vágjuk. 1 dl rummal megío- csolpík, 1 (fii lekvárral összekavarjuk: és to a tészta ksémsze- rű péppé ázott, a két lap közé töltjük. Másnap hosszúkás szeletekre vágjuk és a tetejét cukorral meghintjük. Egy pohár sör, utána jó ebéd ITT A HETI ETREND Bél*#; Paradicsomlévé», túró*- tészta, alma’. KcM; ZöMpapiritkalieveSv tökfőzelék, dimztelt íeísáL Széria; Fejtett bableves, megy- gyes. túrós, káposztás, áCrmásréte». Csütörtök; Kram póilev es, use- kottkel, ringl®. Fények: Kaaralábéüeves, lecsó, virsKwl, ősűáibsuraiclt. Szccnfeat: Giuiliyásleve». arainry- gateska, sárgabearanrk. Vííinup; Hráahev®», tyÄpecse- nye párolt káposztával, rizsköntéssel. Mézes-krémes, körte. r ben. Kosztümre őszre és. télire a sima kasha, a kamgacn, a tweed, a nappos anyag, diszkrét mintázással, a „piéd de poule“ és a pepita. VONALAK ^zesixáeio« L. V Hírek az őszi divatról Az ősz divatszínei a Hervadt fa- f npalata és a szürke sárgával, vagy levélzöld, a kakaóbarna, a beige, s [ feketével, vagy szürkével, a feke- i kettő együtt, a Ma mindert ír-' te minden pasztellszínnel. ANYAGOK Kabátra újdonság a mintás flaus [ Ruhára a jersey, s az amnál díszövet ,az export-velúr új színeit- esőbb, de szép mellírozott anyag. a színes kasha, a mintás kord- , bársony, Kisestéfyire a ripszse- 'lyem, a mintás taff, a brokát, vagy a brokátszerű, nehéz selyem. A kabátok vonala egyenes, vagy lefelé bővülő. A bő kabátokra dir vatos az 5—& cm széles öv. A nyaktól kissé elálló gallér nálunk,; is megjelenik. A téli és őszi kabát anyagából készült és az elálló gallérban elhelyezett sál. A gombolás kétféíe: hosszított (egy-, vagy hét- torosam!, vagy pedig- a deréktól felfelé két-ftárwm gombbal záró- lift, esetleg belső gombolással. Érdekes a bevarrott újjnál a kissé, de csak kissé ejtett vállvovonal, de divatos marad a raglán- szabás is. A kabátok újjá általában bő és lefelé szűkül; kis kézelő fogja össze, vagy pedig — s ez újdonság — berakott a kakát újjá. A hétnyolcados kakát a ruha léié io és önálló kosztümként is divatos lesz. A szövetruhához a saját anyagából legtöbbször kiskabátot terveznek, melynek kosszá alig ér derékon akii. És természetesen továbbra is nagy divat lesz a kiskosztüm. A kabátka hossza a derékvonal alatt 10—15 cm. DÍSZEK Délutáni és esti ruhákon különleges díszítés a szőrmét utánzó hímzés. Divatos még a gyöngy Gzés, a szatén paszpolozás, vagy beéllí-. tás. Esti ruhákon — kivágásban — ' szőrme. V _________________________ a. perlonesipke és organdi beállítás. A kiskosztümökön gallérnak, vagy kézelőnek a kevés, de finom GYERMEK-ROVAT l FEJE3, fcSdS! Betűrejtvények KIR DÜLAS COG () CIN K A csó (SZÍN) KA Megfejtések: •«YlSOOI^f f> ‘mums -t *93oduí3 *2 •SYtinpüijaiii *i Próbáljuk meg! 1. Ha valaki érett körtét tart az orrunk alá, amikor almát eszünk, az aÍrnám körteízt érzünk. 2. Ha tót mutaUxtjjonkat ke- reszttótéve megérintünk egy golyót, az az érzésűnk, mintha két golyót érintenénk. 3. Ha becsukjuk egyik szemünket és a tót ceruza begyét így akarjunk összeértetní, nem Siberia, mert elvesztjük mélység- érzetimkel 4. Ha egy acélkanalat teszünk a nyelvünk alá, fölé pedig egy ezüst kanalat, gyenge elektromos ütést érzünk. J. Hátunkon csak néhány érintést-felfogó kiég van, ezért az öllé két begyéből csak egyiket érezzük. 6. Milyen íze van a fapálcának.? Ha végét nyelvünk hegyére tesszük, édes, ha alá, keserű. Párizsi mozaikok Párizsban tombol a hamis ékszer divtja. Formák, anyagok tobzódnak, ezen a téren. Minden ellentétes híreszteléssel szemben 1957. nyarán vés utcán. Persze lóversenyeken kibontakozott a kalapdivat. A papucscipó megbukott Párizsban. Főképpen tösarká cipőket visednek a nők. rlsónorbm olasz gyártmányt Ennek a legjobb az „egyensúlyozása" — mint mondták. Érdekes, hogy a francia nők nem, vagy afig festik magokat Nagyon divatos a fehér baj, ezenkívül a fehérnek látszó, kékes és sann árnyalat Nagyon csalódik az, aki azt hiszi, hogy Párizsban minden nő elegáns. Párosban sok, nagyon sok szerényen öltözött nőt lehet látni. Egyszóval, ha Párizsról beszélünk, mint az örök fiatalság és fény városáról, ne feledkezzünk meg az árnyairól sem. PERCEK Ez is professzor — Ide a pénztárcával! — Xa tessék! Tudtam én, hogy valamit otthon felejtettem! Még a szünidő előtt •— Na, marhaságot mondtál fiam! Seamdal * —■ Tanár úr, a lónak négy lába van, mégis megbotlik! fe- Az igaz, de te szamár vagy! A legnehezebb Egy hölgy már második órája nézte Lovís Corinth festőművész képesít és sehogy se 'tudta eldönteni, melyiket vegye meg. Végül a festőhöz fordulva édeskés mosollyal megkérdezte: *- Árulja el drága mester, mi a legnehezebb a festőművészeiben? *- A képeket eladni — felelte nagyot sóhajtva Corinth. Logika Állj! Ha megmozdul, halott ember! — Ne beszéljen butaságot. Hz megmozdulok, akkor az annak a bizonyítéka, hogy étek! Rájött lon— Most már tudom, miért szeretik az angolok annyira a teát. ■ _ ??•> — I ttam a kávéjukból! A kis tudatlan — Fiúk, micsoda csinos ez « lány! A kis tudatlan: Tényleg csinos? Miért?_ Ez is megtörtént már Két nyomdász beszélget. Az egyik: Hosszú ez a tárca. Harminc sort kellene kihúzni. A másik: Dobd el a végét. Az egyik: Azt nem lehet. Mit szól majd a szerző? A másik: Észre sem veszi— ur-—r- aenraeKe'ne» ■ »e mm » ROCSKÁR JÁNOS: / s \ \UlCM úton »Mrcmwwi»»«»*» wax co»o« »ww »»es»» (Folytatás) — Megkínálhatlak valamivel? — bizton naiesszirőli jössz. — Hát igen; De mondd csak, hol van a fiam? Ügy kérdezte ezt, mintha azt várná, hogy nővére azonnal szalad érte az iskolába és hozza; „Na, tessék, itt van, mi neveltük tizenöt évig, most már megnőtt, nemsokára semmi gondod rá. Vigyed, lesz ki read gondoljon, hiszen megér- denaled, sokat törődtél vele...“ Nem ilyen választ kapott. Teca hosszan nézett a levegőbe, majd Verára. Ugyan mit akarhat tőle, itt hagyta, megtagadta és most? Lassan nyújtva engedte ki a szót: — Fiad? — Neked fiad? Nem értem! Vera lesütötte a szemét, eszébe jutott, hogy ezeket a szavakat ő hagyta itt valamikor fájó emlékként. De most mint, akiben felébredt az anyai ösztön gyermeke iránt, kéri, követeli, adják vissza. Joga van hozzá, ő szenvedett érte. Harciasán nézett nővére szemébe.- Igen, a fiam, nincs neki más anyja, nem, nem is lehet... — Lehet, hogy igazad van «— jegyzi meg kissé gúnyosan nővére , de úgy hiszem, Zoltánka nem ismer más anyát, mint engem. =■ Értem, értem édes Te- cám, de akkor még olyan fiatal voltam... Azóta én is sok mindent máskép Iátok. Mond édesem, nem volna jó őtet megkérdezni, hogy eljöo-e vélem? Tecs mély gondba merült. Mennyi bánatot, keserűséget okozott a húga már. Szülei is abban pusztultak el. Azokról nem is. érdeklődik. Megínt- csak a saját vágyát, saját akaratát hajszolja, önző céljai elérésére, senki és semmi sem számít neki. Mit adhat jót egy ilyen nő egy serdülő és számára ismeretlen gyermeknek. És most el akarja rabolni tőle, azt, ami més megmarad, élete utolsó napjaira boldogságnak. = Értsd meg Verám, senkim sincs már, csak 5. — De, ha mégis azt mondja, hogy jön ? Teca szemét elfutotta a könny. — Ha ő is úgy akarja, menjen veled... Fátyolos szemeit ráemelte húgára, hosz- szan, kitartóan, majd így folytatta: vártam, hogy eljössz, egyszer majd, ha utadban már mindent leti portál, ha majd támaszra szorulsz. Mégsem haragszom rád. Fiatal iábak dobogása hallatszott. Az ajtót belökte, táskáját az előszoba asztalra tette. Nagy robajjal belépett. Idegent látott, meghökkent, alig tudta kimondani; „kézit csókolom“. És állt, állt tovább. ök pedig mind a ketten nézik a göndör, fekete hajú, egyenes tartású fiút, a korához képest, vastag nyakát, dacos fejét. — Milyen szép — röppent ki Vera ajkán a szó és tetőtől talpig végig mérte a tiszta, rendes öltözetét, kék szemét, húsos ajkát. Hallgattak. Teca szólalt me1" először. = Jer közelebb. — A fiú félénken lép egyet, látta, hogv anyuka ma olyan kedvetlen. Mit akar? Ö nem tett semmi rosszat, ma is jelesre felelt. Mi hát a baj? Ahogy elhaladt Vera előtt, az megsímogatta fejét: édes fiam! Zoltán fel sem figyelt erre, inkább Tecát nézte, akinek nehéz könnycseppek peregtek arcáról. — Mi a baj anyuka? Ki ez a néni és simogatni kezdte Teca gyűrött kezét Vera közelebb lépett hozzá, egy pillanatig némán várt, saját szívverését figyelte, majd megszólalt valahogy úgy, mintha idegenhez szólna és kimondta a nehéz kérdést: — Zoltánkám, én vagyok az igazi édesanyád, eljössz velem? Néma csend, csak az öreg falióra ketyegése hallatszik. A kisfiú közelebb bújt Tecához, szorította kezét, érthetetlenül nézett rá. Az fejével bólintott valami igenlőt, mintha azt mondaná, valóban ő szült téged. De szólni nem bírt, a sírás egyre jobban fojtogatta. A kisfiú pedig egyre közelebb bújt hozzá, s átölelte nyakát. — Nem, nem megyek sehová, én a nénit nem ismerem. Ö az én drága jó anyám, és még jobban megszorította Teca kezét és csókolta annak arcát. Verának arcizma sem rán-
