Békés Megyei Népújság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-25 / 198. szám
1951. augusztus 25., vasárnap BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 gépkocsivezetővel egy fuvaron Pilóta, soffőr, gépkocsivezető — három nevük is van, de munkájuk egy: segíteni a közlekedést, szállítani az árukat. És ezt a munkájukat többségük lelkiismeretesen, becsületesen végzi. Már régebben történt, hogy felkéredzkedtünk egy jó „pilóta” mellé, az Autóközlekedési Vállalatnál, s elkísértük egy fuvarján. A szorgalmas Vincze Imre volt a gépkocsivezető. Kísérjük az útját. — Kérek egy menetlevelet a városba. Ez a kérés naponta, sokszor naponként többször is megismétlődik, aszerint, milyen távolságra kell a fuvart szállítani. A menetlevél zsebben, a benzinvétel is megtörtént felbúg a tehergépkocsi motorja, s viszi az árut a rendeltetésére. Zörög, csattog a gépkocsi. Bizony a Békés megyei utakon nem éppen leányálom a gépkocsivezető „élete“... Nem bizony: alig hagyta e! a kocsi a „Békéscsaba” táblát, hatalmas pukkanás, a kocsi jobb első fele megbillen, s Vincze szaktárs máris a féken áll. — Defekt, a fene egye sneg... — és mondja tovább, amit ilyenkor az ember füle megértőén szokott tudomásul venni a gépkocsivezető szájából. — Se baj, — mondja utána belenyugvóan — meglesz ez rögtön. — Elő a szerszámos ládával, a pótkerékkel, s tíz perc múlva indulhatunk is tovább, egészen a célig. Több baj hellsten nem volt. Célállomás. Gyorsan le az áruval, s indulás vissza, átvenni a következő fuvart. Nem feladata a gépkocsivezetőnek, de Vincze Imre segít a Icpakolásban is, hogy minél előbb kész legyenek. A cél sokszor eltörpíti a kö- zönbösséget, hiszen, egymás megbecsüléséről van szó. És ebbő! a mi pilótánk jól vizsgázott. De nem csak ebből, hanem a gépszeretetből is, lelkiismeretből is, vagyis mindenből, amit a gépkocsivezető szakmával jár... VARGA TIBOR Álljunk meg egy szóval Ellenőrzés a íöldművesszövetkezeti boltokban (Tudósítótól.) Rendkívül változatos és állandó újszerűséget tartalmazó a kereskedelmi felügyelőség munkája. Az egész megyét járják, egyszer a megye egyik részén bukkannak fel, egyszer a msáikon. Munkájuk során elsősorban a fogyasztók érdekét képviselik. Egy ilyen útra szegődtem a felügyelőség dolgozóihoz, A szövetkezet 9-es sz. vegyesboltjában a határidős utasítások végrehajtását ellenőrizték. Sokat javult az üzlet munkája. A tisztaság, rend megfelelő, a fogyasztói árak kiírását pótolták, a hivatalos árakat betartják, pontosan mérnek. Az eceteshordót is meghitelesítették, azonban ecetet nem tudtak kiszolgálni. Nem A szövetkezeti főboltban nagy a forgalom. Az ellenőrzést csomagellenőrzéssel kezdtük. Az e- gyik parasztember által megvásárolt áruknál bizony súlyos árdrágítás történt, mert a 16-os nagyságú típusszövet fiú-pantallót 115 Ft heEndrüd—Nagrlapos volt kapható a boltban mosó-pipere szappan, mosópor, hypó, és kötöttáruféleség. A raktár falai omladozottak, me- szeletlenek, rendbehozását a szövetkezet vezetősége elhanyagolta. Az 5-ös számú italboltba célellenőrzésnél az 1 dL kevertből fél centiliter hiányzott, miáltal a fogyasztót 36 fillérrel megkárosították. Az ártáblán az aratópálinka és sör régi áron volt kiírva, mely . vitára adhat alkalmat. Az üzlet egyébként tiszta, rendes, csak az asztalokra kellene viaszkos vásznat elhelyezni. A szövetkezet központján a hibák megszüntetésére ígéretet tettek. Egyben elmondták, Hunya lyett 160 Ft-ért adta el Vári János eladó, ezzel 45 Ft-os árdrágítást követett el. Kiderült, hogy az árun árjelző nincs és a 160 Ft-os kasha nadrágok közé tették, nyilván nem véletlenül... Az üzletben végzett további ellenőrzésnél kiderült, hogy 17 darab 4 varrásos seprűt 12 Ft helyett 16 Ft-ért adtak el, darabonként 4 Ft-os ártúllépéssel. Az üzlet eléggé elhanyagolt állapotban volt. A textilre- szorton az árukat gyűhogy a szeghalmi árubázistól legutóbb nem kaptak ecetet, mondván; most ezzel nem érnek rá foglalkozni. így üresen jött vissza a vontató. Állandóan kevés az ecet és emiatt a befőzés idején nagy az elégedetlenség. A megyei elosztás sem megfelelő, mert a szeghalmi, gyomai járásban hetek óta rossz az ecetellátás. rődötten, szakszerűtlenül raktározzák. Hadilábon állnak a szövetkezetnél a rendelkezések végrehajtásával, mert a seprű árváltozásáról az ügyvezető is tudott, de nem ellenőrizte az árrendezést. Az ellenőrzött szövetkezeti cukrászda szép, ízléses. A kért fagylalt súlya is megegyezett, szabványszerű adagolót használtak. A cukrász- süteményeken az árkiírás már viszont hiányos volt, a szeszesitalok árait nem az osztálynak megfelelőén alkalmazzák. A likőrt liteA kis vendéglőben alkalmazott árak figyelemre méltóak. Délben csak ez az egység van nyitva, így a söntésben történt kiszolgálásnál is III. o. árakat alkalmazFözesg-yarmat renként 90 Ft helyett 98 Ft-ért adták, 10 liter értékesítésénél 80 Ft ártúllépés történt. A kommersz likőrt viszont 66 Ft helyett 64 Ft-ért értékesítették, melynél 20 Ft-ot fizettek rá. Sem megfelelő kávéadagolóval, sem füles féldecis mércével nem rendelkeztek. — Textilboltban több vevő vásárolt szebbnél szebb anyagokból. Az üzlet dolgozói a jó gazda módján a téli árukat benaftalinozták, a helyiséget szépen kimeszelték, korszerű kirakatot rendeztek be. Az ellenőrzés idején a boltvezető éppen áruéit volt, t mert hiányzott. munkaruha, szoló^adBékéssátnson tak, egy családi sör 9.80 Ft helyett 12.10 Ft-ba került. A községben megszokták, hogy napközben állva fogyasztanak. Érthetetlen, .miért nem üzemeltetnek különsöntést is, mert a jelenlegi megoldással végeredményben a fogyasztókat károsítják meg. A büfé-cikkeknél dupla hasznot vág zsebre a szövetkezet. Ahelyett, rág, vászonöltöny. A pa* naszkönyvbe több vásárló írta be azon észrevételét, hogy a szövetkezet vezetősége miért nem gondoskodik megfelelő próbafülkéről, a- hol a megvásárolt ruhát felpróbálhatnák. Igazuk van, mert egész kis költséggel ezt meg lehetne oldani. ó .IV hogy a haszonkulcsot a konzervekre a nagykereskedelmi Nár után számolná, a fogyasztói árra teszik rá, így pl. a nyelvkrémnél 40 fillérrel többet számolnak a megengedettnél. A négy községből gazdag tapasztalatokkal tértünk vissza. A felügyelőség dolgozóit a vásárlók szívesen fogadták, mert látták, hogy az ő érdekükben szükség van ilyen ellenőrző szervre. A kereskedelmi dolgozók is tudják, hogy a segítő jellegű ellenőrzés a hiányosságok megszüntetéséhez vezet. A felügyelőség vezetője elmondotta, hogy egyre több vásárló keresi fel a szervet észrevételeivel, panaszaival, amit soronkívül kivizsgálnak, s az árdrágítókat, illetve mulasztókat felelősségre vonják. wV^\AA^W\^VWWWAAA^WWVWWWWWWWWWWW\AA^ WWVWWWWWVVW Tíz perc a szeghalmi községi tanács mezőgazdasági osztályán Kellemes, bartáságos fogadtatás; ,,No, ha újságíró — mondja kedélyesen Hegyes! Gyula tanácselnöldielyet- tes — akkor írja, amit mondok: Most nálunk, mint bizonyosan másutt is, hogy ezen változtassunk. A gazdálko- | a községből elszállították a jó talaj- dás belterjessége érdekében, amit le- érlelő szervestrágyát. Most ezt nem hét, már most is megtettek. Azelőtt | engedi meg a tanács. b. z. rTTTTT?TTTTTt>t?TTTTT?»TTTT?fTTTTTTTTTTTTTW a gabonabetakarítási munkákat kísérjük legnagyobb figyelemmel, persze nemcsak figyeljük, de segítjük is ezt a munkát. Szabadfelvásárlásra 15 vagon gabonát terveztünk, s eddig 18 vagonra való gabona felvásárlása történt meg. Az adógabona 97 százalékát adták át eddig a termelők, de a csép- lés még tart. Az idén jó termésünk volt, de még több Is lehetett volna, ha nincs vízkár.” A beszélgetésbe ezután két lendületes fiatal ember is bekapcsolódott, láthatóan nagyon haragudtak a belvízre, így nem állták meg szó nélkül. Szavaikból kitűnt, hogy bizony a községben búzából nem nyolc—kilenc mázsa átlagtermés lett volna az idén, ha nincs belvíz, hanem jóval több. A község termő területén új csatornázásra lenne szükség. A kukoricaterületeken is hasonlóan súlyos károkat okozott a víz. A megoldás egy lehet, hogy a jövőben a csatornázás fontos feladata lesz a tanácsnak és az érdekelt dolgozóknak. A két fiatal most az állattenyésztésre tereli a szót: A járásban nagyon gyenge az állat- tenyésztés, és a jövőben azon leszünk, DCezéi ciókalam... Csinos fiatal lány- vágy asszony? — Nem tudom, nem ismerem. Mindenesetre nagyon kellemes benyomást keltett, amikor augusztus 13-án a déli órákban a Petőfi utcai általános iskolában ment fel a lépcsőn. Üdén frissen, jókedvűen sietett fel az emeltre. Egy fiatal férfi kísérte, aki vai lószínüleg szintén pedagógus volt. Csendej sen beszélgettek, vaJ lamiről, ahogy az kul- túremberekhez illik. Amikor az I. emeletre értek, kedves mosoly jelent meg a tanítónő arcán: megpillantotta az iskolagondnok feleségét, a 33 éves, 3 gyermekes családanyát. Aztán köszöntek egymásnak. Az asszony így: Kezét csókolom! — A fiatal tanítónő pedig: Jónapot kívánok! — Több szó nem Is esett köztük. A fiatal labb sietett tovább, as| idősebb asszony pedig folytatta- a folyósod elhelyezett virágok rendezését. Engem a- zonban meglepett asI üdvözlésnek ez a ma már szokatlan módja. Vagy talán rosszul hallottam? Meg is kértem a virágokat rendezgető asszonyt, hogy mondja meg mii mondott? — Nem hallottam rosszul, valö- ban„kezétcsókolomot‘ köszönt. Így szokta meg — tette hozzá. Gondolom, hogy az a fiatal tanítónő már régebben szeretett volna szólni a gondnok feleségének erről a dologról, de nem tudja, hogy kezdje el. Segíteni akarok most 'neki ezzel a néhány sorral. Azt tanácsa■> lom, adja oda az asz^ szonynák a Népújság mai számát és tegye még hozzá azt, hogy a pedagógusok munkáját a felnőttek rossz példamutatása húzza vissza legjobban... P B.
