Békés Megyei Népújság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-25 / 198. szám

1951. augusztus 25., vasárnap BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 gépkocsivezetővel egy fuvaron Pilóta, soffőr, gépkocsivezető — három nevük is van, de munkájuk egy: se­gíteni a közlekedést, szállítani az árukat. És ezt a munkájukat többségük lelkiis­meretesen, becsületesen végzi. Már régebben történt, hogy felkéredzkedtünk egy jó „pilóta” mellé, az Autóközlekedési Vállalatnál, s elkísértük egy fuvarján. A szor­galmas Vincze Imre volt a gépkocsivezető. Kísérjük az útját. — Kérek egy menetlevelet a városba. Ez a kérés napon­ta, sokszor naponként több­ször is megismétlődik, asze­rint, milyen távolságra kell a fuvart szállítani. A menetlevél zsebben, a benzinvétel is megtörtént felbúg a tehergépkocsi mo­torja, s viszi az árut a ren­deltetésére. Zörög, csattog a gépkocsi. Bizony a Békés megyei utakon nem éppen leányálom a gépkocsivezető „élete“... Nem bizony: alig hagyta e! a kocsi a „Békéscsaba” táblát, hatalmas pukkanás, a kocsi jobb első fele megbillen, s Vincze szaktárs máris a féken áll. — Defekt, a fene egye sneg... — és mondja tovább, amit ilyenkor az ember füle megértőén szokott tu­domásul venni a gép­kocsivezető szájából. — Se baj, — mondja utána belenyugvóan — meglesz ez rögtön. — Elő a szerszámos ládá­val, a pótkerékkel, s tíz perc múlva indulha­tunk is tovább, egészen a célig. Több baj hel­lsten nem volt. Célállomás. Gyorsan le az áruval, s indulás vissza, átvenni a kö­vetkező fuvart. Nem feladata a gépkocsive­zetőnek, de Vincze Im­re segít a Icpakolásban is, hogy minél előbb kész legyenek. A cél sokszor eltörpíti a kö- zönbösséget, hiszen, egymás megbecsülésé­ről van szó. És ebbő! a mi piló­tánk jól vizsgázott. De nem csak ebből, ha­nem a gépszeretetből is, lelkiismeretből is, vagyis mindenből, amit a gépkocsivezető szak­mával jár... VARGA TIBOR Álljunk meg egy szóval Ellenőrzés a íöldművesszövetkezeti boltokban (Tudósítótól.) Rendkívül változatos és állandó újszerűséget tartalmazó a kereskedelmi felügyelőség mun­kája. Az egész megyét járják, egyszer a megye egyik részén bukkannak fel, egyszer a msáikon. Munkájuk során elsősorban a fogyasztók érdekét képviselik. Egy ilyen útra szegődtem a felügye­lőség dolgozóihoz, A szövetkezet 9-es sz. vegyesboltjában a ha­táridős utasítások vég­rehajtását ellenőrizték. Sokat javult az üzlet munkája. A tisztaság, rend megfelelő, a fo­gyasztói árak kiírását pótolták, a hivatalos árakat betartják, ponto­san mérnek. Az ecetes­hordót is meghitelesítet­ték, azonban ecetet nem tudtak kiszolgálni. Nem A szövetkezeti főbolt­ban nagy a forgalom. Az ellenőrzést csomagellen­őrzéssel kezdtük. Az e- gyik parasztember által megvásárolt áruknál bi­zony súlyos árdrágítás történt, mert a 16-os nagyságú típusszövet fiú-pantallót 115 Ft he­Endrüd—Nagrlapos volt kapható a boltban mosó-pipere szappan, mosópor, hypó, és kö­töttáruféleség. A raktár falai omladozottak, me- szeletlenek, rendbehozá­sát a szövetkezet veze­tősége elhanyagolta. Az 5-ös számú ital­boltba célellenőrzésnél az 1 dL kevertből fél centiliter hiányzott, mi­által a fogyasztót 36 fil­lérrel megkárosították. Az ártáblán az aratópá­linka és sör régi áron volt kiírva, mely . vitára adhat alkalmat. Az üzlet egyébként tiszta, ren­des, csak az asztalokra kellene viaszkos vásznat elhelyezni. A szövetkezet köz­pontján a hibák meg­szüntetésére ígéretet tet­tek. Egyben elmondták, Hunya lyett 160 Ft-ért adta el Vári János eladó, ezzel 45 Ft-os árdrágítást kö­vetett el. Kiderült, hogy az árun árjelző nincs és a 160 Ft-os kasha nad­rágok közé tették, nyil­ván nem véletlenül... Az üzletben végzett továb­bi ellenőrzésnél kide­rült, hogy 17 darab 4 varrásos seprűt 12 Ft helyett 16 Ft-ért adtak el, darabonként 4 Ft-os ártúllépéssel. Az üzlet eléggé elhanyagolt álla­potban volt. A textilre- szorton az árukat gyű­hogy a szeghalmi áru­bázistól legutóbb nem kaptak ecetet, mond­ván; most ezzel nem ér­nek rá foglalkozni. így üresen jött vissza a von­tató. Állandóan kevés az ecet és emiatt a befőzés idején nagy az elégedet­lenség. A megyei elosz­tás sem megfelelő, mert a szeghalmi, gyomai já­rásban hetek óta rossz az ecetellátás. rődötten, szakszerűtle­nül raktározzák. Hadi­lábon állnak a szövetke­zetnél a rendelkezések végrehajtásával, mert a seprű árváltozásáról az ügyvezető is tudott, de nem ellenőrizte az ár­rendezést. Az ellenőrzött szövet­kezeti cukrászda szép, ízléses. A kért fagylalt súlya is megegyezett, szabványszerű adagolót használtak. A cukrász- süteményeken az árkií­rás már viszont hiá­nyos volt, a szeszesita­lok árait nem az osz­tálynak megfelelőén al­kalmazzák. A likőrt lite­A kis vendéglőben al­kalmazott árak figye­lemre méltóak. Délben csak ez az egység van nyitva, így a söntésben történt kiszolgálásnál is III. o. árakat alkalmaz­Fözesg-yarmat renként 90 Ft helyett 98 Ft-ért adták, 10 liter értékesítésénél 80 Ft ár­túllépés történt. A kom­mersz likőrt viszont 66 Ft helyett 64 Ft-ért ér­tékesítették, melynél 20 Ft-ot fizettek rá. Sem megfelelő kávéadagoló­val, sem füles féldecis mércével nem rendel­keztek. — Textilboltban több vevő vásárolt szebbnél szebb anyagok­ból. Az üzlet dolgozói a jó gazda módján a téli árukat benaftalinozták, a helyiséget szépen ki­meszelték, korszerű ki­rakatot rendeztek be. Az ellenőrzés idején a boltvezető éppen áruéit volt, t mert hiányzott. munkaruha, szoló^ad­Békéssátnson tak, egy családi sör 9.80 Ft helyett 12.10 Ft-ba került. A községben megszokták, hogy nap­közben állva fogyaszta­nak. Érthetetlen, .miért nem üzemeltetnek kü­lönsöntést is, mert a je­lenlegi megoldással vég­eredményben a fogyasz­tókat károsítják meg. A büfé-cikkeknél dupla hasznot vág zsebre a szövetkezet. Ahelyett, rág, vászonöltöny. A pa* naszkönyvbe több vá­sárló írta be azon észre­vételét, hogy a szövet­kezet vezetősége miért nem gondoskodik meg­felelő próbafülkéről, a- hol a megvásárolt ruhát felpróbálhatnák. Igazuk van, mert egész kis költséggel ezt meg le­hetne oldani. ó .IV hogy a haszonkulcsot a konzervekre a nagyke­reskedelmi Nár után szá­molná, a fogyasztói ár­ra teszik rá, így pl. a nyelvkrémnél 40 fillér­rel többet számolnak a megengedettnél. A négy községből gazdag tapasztalatokkal tértünk vissza. A felügyelőség dolgozóit a vásár­lók szívesen fogadták, mert látták, hogy az ő érdekükben szükség van ilyen ellenőrző szervre. A kereskedelmi dolgozók is tudják, hogy a segítő jellegű ellenőrzés a hiányosságok megszüntetésé­hez vezet. A felügyelőség vezetője elmondotta, hogy egyre több vásárló keresi fel a szervet észre­vételeivel, panaszaival, amit soronkívül kivizsgálnak, s az árdrágítókat, illetve mulasztókat fele­lősségre vonják. wV^\AA^W\^VWWWAAA^WWVWWWWWWWWWWW\AA^ WWVWWWWWVVW Tíz perc a szeghalmi községi tanács mezőgazdasági osztályán Kellemes, bartáságos fogadtatás; ,,No, ha újságíró — mondja kedélye­sen Hegyes! Gyula tanácselnöldielyet- tes — akkor írja, amit mondok: Most nálunk, mint bizonyosan másutt is, hogy ezen változtassunk. A gazdálko- | a községből elszállították a jó talaj- dás belterjessége érdekében, amit le- érlelő szervestrágyát. Most ezt nem hét, már most is megtettek. Azelőtt | engedi meg a tanács. b. z. rTTTTT?TTTTTt>t?TTTTT?»TTTT?fTTTTTTTTTTTTTW a gabonabetakarítási munkákat kísér­jük legnagyobb figyelemmel, persze nemcsak figyeljük, de segítjük is ezt a munkát. Szabadfelvásárlásra 15 va­gon gabonát terveztünk, s eddig 18 vagonra való gabona felvásárlása tör­tént meg. Az adógabona 97 százalékát adták át eddig a termelők, de a csép- lés még tart. Az idén jó termésünk volt, de még több Is lehetett volna, ha nincs vízkár.” A beszélgetésbe ezután két lendüle­tes fiatal ember is bekapcsolódott, lát­hatóan nagyon haragudtak a belvízre, így nem állták meg szó nélkül. Sza­vaikból kitűnt, hogy bizony a község­ben búzából nem nyolc—kilenc mázsa átlagtermés lett volna az idén, ha nincs belvíz, hanem jóval több. A község termő területén új csatornázás­ra lenne szükség. A kukoricaterüle­teken is hasonlóan súlyos károkat okozott a víz. A megoldás egy lehet, hogy a jövőben a csatornázás fontos feladata lesz a tanácsnak és az ér­dekelt dolgozóknak. A két fiatal most az állattenyésztésre tereli a szót: A járásban nagyon gyenge az állat- tenyésztés, és a jövőben azon leszünk, DCezéi ciókalam... Csinos fiatal lány- vágy asszony? — Nem tudom, nem is­merem. Mindenesetre nagyon kellemes be­nyomást keltett, ami­kor augusztus 13-án a déli órákban a Pe­tőfi utcai általános is­kolában ment fel a lépcsőn. Üdén frissen, jókedvűen sietett fel az emeltre. Egy fiatal férfi kísérte, aki vai lószínüleg szintén pe­dagógus volt. Csendej sen beszélgettek, vaJ lamiről, ahogy az kul- túremberekhez illik. Amikor az I. emelet­re értek, kedves mo­soly jelent meg a ta­nítónő arcán: megpil­lantotta az iskola­gondnok feleségét, a 33 éves, 3 gyermekes családanyát. Aztán köszöntek egymásnak. Az asszony így: Ke­zét csókolom! — A fiatal tanítónő pedig: Jónapot kívánok! — Több szó nem Is esett köztük. A fiatal labb sietett tovább, as| idősebb asszony pedig folytatta- a folyósod elhelyezett virágok rendezését. Engem a- zonban meglepett asI üdvözlésnek ez a ma már szokatlan módja. Vagy talán rosszul hallottam? Meg is kértem a virágokat rendezgető asszonyt, hogy mondja meg mii mondott? — Nem hal­lottam rosszul, valö- ban„kezétcsókolomot‘ köszönt. Így szokta meg — tette hozzá. Gondolom, hogy az a fiatal tanítónő már régebben szeretett volna szólni a gond­nok feleségének erről a dologról, de nem tudja, hogy kezdje el. Segíteni akarok most 'neki ezzel a néhány sorral. Azt tanácsa■> lom, adja oda az asz^ szonynák a Népújság mai számát és tegye még hozzá azt, hogy a pedagógusok mun­káját a felnőttek rossz példamutatása húzza vissza legjobban... P B.

Next

/
Thumbnails
Contents