Békés Megyei Népújság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-22 / 195. szám

4

BÉKÉS MEGYÉI NÉPÚJSÁG

1S5T augusztus *8., csütörtök

A VIT magyar sikereiből

1 |||j2 3 j.4 jfi 6 7

8

»

10

11

12 13

14

,5 UU

itt

17

18

19

20

m

fi

Itt!

Hifi

21

22

ISI23

24

25 Eü

26

■1271281 m

29

30

ü

31

32

33 I ! i

34

35

m

36 I itt

37

BE38

tt39!

40

H41

Ifli42 ü

HE43

44 45

m

46

147l

48

m

49

50

m

51

1

üí52

!

I

a53

H|54

Hl55 üüli

56 M

57

5J/a

m

58

59

I

60 mm

61162163 mmM

65

661 Hl67

68

69 j j70 jn ]

K

■

73

74 ii

75

M76\ I

■

77

78

79

m mmm m

80 1 I 1

81

II

62

i i83fj4itói mr t

87

88

m

■

89

i

ttttl90!91! i

fi92

_LL

Í)nn4*ná*l1í*h 9 battoiryaiak

összeolvasva a vízszintes 2, függ. 1, 13, vízsz. 16, 82, 31, 67, függ. 26,

vízsz. 92 és 52 sorokat, a VI. moszkvai VIT-en elért magyar sikerekből kapunk meg néiiányat. (Megfejtésül ez küldendő be.

(A vízsz. 22. harmadik és a vízsz. 92 nyolcadik kockájában 2 betű.)

Vízszintes sorok: 14. Irányba tározó. 17. Középső betűje pótlásával naív és jóhiszemű ember, aki mástól felhasználtatja magát. 19. Óra oroszul. 21. Két szó: fehérnemű és személyes névmás. 22. Vonatpálya. 23. Foghús. 27. Kérdőnévmás. 29. U. E. S. 30. Szín. 34. Sílóz, páratlan betűi. 35. Női név. 36. ..ány, (Békés megyei község). 37. Fasor mássalhangzói. 38. Attila-kezdet. 39. Mélyebb hang. 49. így kezdődik a Nílus. 41. Középnélkali évszak. 43/a. Ékezettel: állatlakás. 45. É. Á. 46. Fülemmel érzékelem. 49. Sírt betemet. 51. Gyermekköszönés. 53. Tisztelt Cím. 54. Azonos magánhangzók. 55. Mondatkezdet. 56. Helyhatározó (második kockában 2 betű). 57.ulNÍ$í*se-iel. 58. Két szó: lakat- és fűszer. 61. Fizetése állampolgári kötelesség. 64. Vizes edény. 66. E. G. K. 72. u.ol, a Békéscsabai Építők új játékosa. 73. Most is az van. 75. Mondatrész. 76. Régi lőfegyver! 77. A. A. R. O. 78. Határrag. 80. Ritka férfinév. 81. Király Adél. 86. Egymás utáni mássalhangzók. 87. Kártyafigura. 89. Vedd fel. 90. Van állati, növényi és ásványi.

Függőleges sorok: 2. Női becenév. 3. ...pektál (tiszteletben tart). 4. Jó Mihály. 5. -..ka tövén költ a ruca. 6. Ékezetpótlással: nagyon régi. 1, Zokszókezdet 8. Férfinév. 9. Nagy Irma. 10. E. K. 11. '...ormális (rendellenes, szabálytalan). 12. Dalmácia! kikötő. 15. Vissza: két szó: e helyre is és a vízszintes 2 második betűje. 18. Helyhatározó. 20. Vissza: ez a tó. 21. Inni adott

Augusztus 20-án délelőtt ünneplőbe i öltözött emberek siettek Battonyán a j József Attila kultúr©«honba, az al- kotnaánynapi ünnepség színhelyére.

Tíz óra utánra mintegy hétszázan jöttek össze a község lakosai közül, hogy résztvegyenek a nagygyűlésen. Ott lát- ( hattxik együtt a tsz-tagokat, az egyéni j parasztokat, gépállomási dolgozókat, j vasutasokat, a magyarok mellett, a románokat, szerbeket.

— Szerte az országban — kezdte beszédét Kónya Lajos rendőraiezredcs, a nagygyűlés szónoka — ma az alkot- 1

lovának. 24. Vissza: szenvedés. 25. Y. Z. 26. Nem az utolsó. 27. Körülbelül. 28. Mint vízszintes 35. 32. Ebben a várban volt rab Gróf Monte Christo. 33. Arc kétharmada. 41. Férfinév. 42. Azonos magánhangzók. 43. Női becenév. 4L Szerencsejáték. 47. Titkon jjézem mássalhangzói. 48. Római 50 és 500. 49. Háká. 50. Csinos, takaros, tiszta, (u- tolsó kockában 2 betű). 54. Pilléreken vagy oszlopokon nyugvó íves tornác vagy folyosó. 57/'a. Álmos vezér fia. 59. Két szó: fekhely és nóia.60. Minden óceán így kezdődik. 61. Tél... (Mikulás). (8. Vissza: juttat. 63. Társadalombiztosító volt. 64. Ennek a serelegét nyerte meg a Vasas. 65. Vissza: a következő. 68. Kétes! 69.Behálózzák testünket névelővel. 70. Két szó: nem régi és sűrű fás terület. 71. N. F. 74. R. L H. Ó. A., 77. Idegen férfi név. 79. Rossz ló kezdődik így. 80. Nem fő. SS. E. M. K- 94. Földművelő eszköz ke- verten. «5, E. L TT. (harmadik kockában két betű). 88. Saját kezűleg. 91. Vissza: egymás utáni mássalhangzók.

(A rejtvény Gyömrei Dezső mun

kája.)

Megfejtési jutalom

Az Egy kis földrajz c. keresztrejtvényünk helyes megfejtői közül a következő olvasóink részesültek könyv- jutalomban: Qémes Hona, Gyoma,

Urbancsok HoiteT Kondoros, Mucka Zsuzsanna, Szarvas. A könyvekefTSos-' tán küldjük el.

mány napját ünnepük. Nem formalitás ez a nap, hanem demokrtikus fejlődésünk kiemelkedő dátuma, mindaz- óta, hogy az országgyűlés Ifi? óta törvénybe iktatta az első alkotmányt, mely valóban a nép hatalmának alapokmánya.

Előadásában foglalkozott a múlt évi ellenforradalmi eseményekkel, a tények és számok erejével érzékeltette, milyen kárt okozott az országnak, a népnek az úgynevezett „szabadság- harc“ mely többek között a néphatalom szétzúzására, az alkotmány megsemmisítésére tört.

Nagy tetszéssel fogadott előadása

után dr. Szép Iván, Budapest főállatorvosa, egyetemi docens szólt hozzá az előadáshoz, s beszédében a mező- gazdaság különféle kérdéseivel foglalkozott. Elmondta, hogy a kormány véglegesen megszüntette a kötelező beszolgáltatás] rendszert, amivel a parasztság régi sérelmét orvosolta. Majd a mezőgazdaság feladatait taglalta, a- metyekben jelentős részt keli vállalni becsületes, szorgalmas munkájával a dolgozó parasztságnak.

A nagygyűlés után kultúrműsorral fejeződött be az alkotmány napi ünnepség.

nnen

ONNAN

Fejlődik a szövetkezet

A Szarvasi Mezőgazdasági és Faipari Ktsz a közelmúltban egy új szalagfűrészt és meghajtó villanymotort vásárolt. A szövetkezet teljesítőiképessége ezzel nagy mértékben megmövekedett

Repülőszerencsétlenség

Egy DC 4-es kanadai utasszállító repülőgép vasárnap délutáa Queebec és Montreal között menetközben felrobbant és lezuhant. A repülőgép a skóciai Prestwickből indult Torontóba és szabadsági« katonákat vitt haza. A repülőgép 79 utasa elpusztult.

Újfajta kávéőrlő

A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban újtípusú, ovális alakú, festett lemezborítású kávéőrlő mintadarabját készítik. Ha a kereskedeleminek és a fogyasztóknak megtetszik az új cikk, az év utolsó negydétoen már sorozatban gyártják.

Klubot avattak az 191S-es röüskaisiiák Tiszafeldváren

A tiszaföldvári községi pártbizottság kezdeményezésére szombaton klubot avattak a községben élő hatvan 1919-es vöröskatona számára. Az új klubot rádióval, újságokkal, folyóiratokkal, társasjátékokkal látták el, hogy a látogatók megtalálják a pihenés, a művelődés lehetőségeit. A klubban szívesen látják fiatalokat és a pártonkívülieket is. . v

ROCSKÁR JÁNOS:

/Tv

\UIcm úton

(Folytatás)

Hallott, olvasott róla, de mégis valahogy nem tudta elképzelni. Az édesanyja előtte ilyesmiről sohasem beszélt* Pedig a szerelem már ott kopogott, be is nyitott szíve ajtaján. Hiába, bármerre lép* bármibe fog, a férfi áll előtte, a fejébe motoszkál. Hol van most? Mit csinál? Gondol-e rá? Tálán várja? Vágyik-e utána? Éppúgy, ahogy ő? Hívja is! Néha mintha hívó szavakat hallana; Vera, Ve- rácska!

*

Ettől az időtől kezdve minden nap találkoztak. Igaz,, csak este, mert Zoltán örökös munkára hivatkozott. De így

is jó.

Az együtt töltött órák gyorsan elperegtek, a válás meg igen nehéz volt. Egyszeregyszer az is megtörtént, hogy amikor hazament, hajnalo- dott. Félve, lapulva bújt á- gyába és alvást színlelt, nehogy szülei észrevegyék.

Ó, bár ne tette volna! De hogy történt?

Minden este találkoztak, és a lány minden este izgatottan, dühösen védekezett. A férfi ostromolta. A leány hónapokig tartotta magát, azután erőtlennek, tehetetlennek érezte magát a férfivel szemben. Lassan-lassan engedte át testének hol ezt, hol

azt a részét.

Ezen az éjszakán is ágyában feküdt hanyatt, szeme tágranyílt, fekete szeme elálmodozott a férfi izgatott melegén. Majd nesztelen hirtelen támadt vágytól reszkető, lázas kézzel magára kapott egy szoknyát. Anyja mit sem sejtett, hogy leánya, a gyermekszobát felváltani, készül egy úttal, mely ki tudja( hová vezet.

A szülők vaksága, a gyermeklány vágya, kíváncsisága űzte ki az éjszakába. Ahogyan megbeszélték, a férfi kint várta és elindultak az úton..! Melle zihált... Szürke félhomály vonta be a várost. Amikor a ligetbe értek, meglett férfiak, nők szorongtak a padokon, a fák között... És csak a ligeti öreg fapad tudná 2I- árulni az ő titkukat is.

És amikor a lakáshoz értek, a leány a kapuban elvált Zoltántól, ő pedig egyedül folytatta útját. A kitisztult égboltról tele csillagokkal kékes fény ömlött alá. Az utcák símán, mozdulaltanul nyúltak el az éjji lepel alatt, még a szellő sem rebbent.

Ezentúl egyre többször ismétlődött a találka. És amikor anyjának feltűnt leánya szokatlan viselkedése és kérdőre vonta, Vera barátnőjére

hivatkozott. Az anya érezte, hogy leanya nem mondd mindig igazat, de már nem volt elég erős ahhoz, hogy lányát megfékezze. Hiába, aki egyszer felcserélte a petróleum- lámpát és belenézett a villany fényébe, aligha cseréli vissza. Vera vilanyfénye most a szerelem, amely beragyogja egész lényét. Az anya és a nővére, Teca intő szavai már bántő számára, visszautasítja.

— Nem vagyok már gyerek!

És Zoltán pedig vitte, vitte bele az éjszakába. Tánc, pezsgő, eszpressó, minden nappal többet hagyott maga után, Kacérsága elég költséges volt, de ez nem számított se Zoltánnak, se Verának. Vera szinte úszott az illatszerekben. Barátnők csak ámultak, bámultak a különös változásom *

Teltek, múltak a napok, a hónapok, mire Vera hívására Zoltán meglátogatta a leány szüleit. Nem volt mit beval- laniok, a szülők előtt is úgy csicseregtek, mint két pajkos madár és amikor a két szülő magára maradt, anya így szól apához;

Egészen meg vagyok hatva.... Kicsiny Verám boldog lesz...

Ettől a naptól kezdve sohasem kérdezték meg szüleik, hol, merre járt. Nyitva az út és Vera járta, járta ezt az utat. Nem vette észre már a szomszédfiú. Kalmár Tibor köszönését sem, akinek lángoló szereleme nem volt kisebb Vera iránt, mint neki Zoltán iránt. Az már visszavonult, de titkon abban reménykedett, hogy egyszer

még ott lesz Vera oldalán...

Vera még az élet tengerének vizében a sós ízt nem érezte, csak játszott, ficánkolt, mint a hal, amely a tavaszi olvadás után megpillantja az első napsugarat.

Hosszú ideig ízlelte a jót. Megízleltették vele. Hanem egyszer, óh, mi történt?

Vera nagyon vidám hangulatban volt, majd felkacagott és, és hirtelen rosszullét fogta el. Zoltán ijedt mozdulatokkal a derekához kapott. Néhány pillanat múlva boldogan sóhajtott és a férfi vállára hajtotta fejét és néhány szót súgott a fülébe...

A férfi arcán táncoltak az izmok, arckifejezése megváltozott, homloka ráncbaszök- kent. A lány pedig álhatatos pillantását nem vette le róla.

A férfi tétovázva álldogált, váratlanul érte, hirtelen nem is tudott rá válaszolni. Haragossá vált tekintete, ajka megremegett, alig hallhatóan ejti ki a szavakat:

— Talán majd az orvos...

Vera derült arca gondterheltté vált. Nem így gondolta, hanem úgy, hogy egyszer majd a családi fészekben e- gvütt hancúroznak a kis Zolikával, így hármasban, együtt. Nem ilyen választ várt.

Sokáig hallgattak, míg Vera könnyei között ki tudta mondani;

— Hát nem szeretsz?

Amaz zavartan, izgatottan

válaszolt:

•— De... igen... persze, persze, hogyne..., de... az az nem tudom... hogyis, mégis jobb lenne az orvoshoz menni.

Vera gondolatai között kutatott, olyan szót keresett, a- meliyel úgy vélte, nem bántja meg a férfit. Kardigánja alá tette kezét, mintha simogatná az új magzatot, akit épp olyannak képzel el, mint ezt az embert, aki előtte áll zavartan, lever-ten. Kedvesen fordult felé.

— Zoltán1 Ez a mi gyermekünk, a tiéd, senki másé? Én várok rád...

A férfi cigarettára gyújtott. Talán percekig tartott, míg homlokáról oszladozni kezdtek a viharfelhők. V_ tára pillantott, látta sápadt arcát, gondolta, megvigasztalja:

— Na, jöjj, majd vissza^ jövök érted...

Elindultak hazafelé. Zoltán ma be sem ment Veráékhoz. A kapuban, mikor elváltak,

úgy szólt vissza:

— Jövök érted, jövök és tovább folytatta útját. A kapuból a feléje szálló pillantás az utca fordulójáig kísérte.

Ment, ment, se látott, se hallott. Néha-néha lopva visz- szafordult,, mintha üldöznék. Még legjobb barátját sem vette észre az úton, csak ment. Még néha kocogott is, lélegzetet is alig vett, fárasztotta, ha erre az állapotos lányra gondolt

(Hiába, sok férfi úgy gondolja, ami a nőknél bűn és szégyen, a férfiaknál dicsőség. Ez pedig badarság.)

Vera meg várt rá, várt, várt. Azok közöl valónak érezte magát, akik kínszenvedéssel teli szívet hordanak, akik kacagva rohantak a boldogságnak vélt úton és homloka már gyöngyözik, a sírás fojtogatja a feledéstől való félelmében, ö még féltéke-