Békés Megyei Népújság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-22 / 195. szám
MST iHfWtitas TL, estitörtök BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Csalt, lopott gMW——" ' ~~ a „jáiniioi' nazarénu^ Tóth Ferenc dévaványai lakos másfél évvel ezelőtt került a Kőszigeti Állami Gazdaság szerelőműhelyébe, mint anyagraktárt®. Előzőleg a Nagykunná© Állami Gazdaságban töltött be hasonló funkciót, csak, amint mondotta, közelebb akart kerülni az otthonához. Szánalmatkeltö külsővel, jámbor arccal járt-kelt a dolgozók között és gyakran panaszkodott hogy kevés a fizetése, ebből hat gyermeket nem lehet eltartani. Ja- vasolták neki, hogy menjen a növénytermelésben dolgozni, ott teljesítménybérben többet kereshet Ez persze nem volt kedvére való hely, s minden maradt a régiben. Igaz, hogy állami segítséggel de belülről még a szomszédok sem ismerték a portát, mert nazarénus hívő létére még a gyerekeket is rendkívül zárkózottá» nevelte. Munkatársai sokszor megsajnálták, mert hétről hétre lekvároskenyeret és más szegényes ebédet hordott a táskájában. Ha szalonnával, kolbásszal megkínálták, „az úr mindig megengedte, hogy jóízűen elfogyassza". „Tisztakezű’”-nek tartották, mert bár rengeteg csavar volt raktáron, de a saját kerékpárjából, ha kiesett egy, akkor feltűnően összekötözte dróttal, mert hisz az igazhivő „nem nyúl a nép vagyonához". Július végén mégis megesett a baj: észrevették a dolgozók, hogy hiányzik egy pár kerékpárgumi a raktárból, ugyanakkor Tóth saját kerékpárján új gimukat láttak. A- mükor Bartalos elvtárs, a gazdaság igazgatója felelősségrevonta, bevallotta ugyan a lopást, de kijelentette, hogy nem volt pénze ezért vette el, de később meg akarta fizetni az árát. Az igazgató megkérte, hogy őszintén mondja meg: mit vitt még el a gazdaságból? A raktáros erősen adta a sértődöttet és kijelentette: „Minek tairt engem az igazgató elvtárs? Nincs énnálam semmi, tessék megnézni ?“ Semmi esetre sem tett volna ilyen könnyelmű kijelentést, ha egy ki• it is gyanítja, hogy az igazgató Aközben telefonon beszélt a dévaványai rendőrséggel és megkérte őket, hogy feltűnés nélkül egy kicsit nézzenek szét a Tóth-portán. Még két óra sem tel el ezután, amiikor élesen csengett a telefon az igazgatói szobában és a rendőrség kéri, hogy járművel menjen ki Martak® elvtárs, Tóthra pedig vigyázzon valaki, amíg értejönnek. — Motorkerékpár jó lesz, — kérdi az igazgató? — Dehogy kérem! É tí^ltárc», amiért ilyen nagy jár- iű kell. Nem soká kellett kiván- íiskodnia: a pazarul villamosított lakásból és a kiskamrából egy teljes teherautó rakományt hordtak ki a rendőrök. Találtak többek között a Nagykunsági Állami Gazdaság címére küldött vadonatúj villanymotort és 21 zsákot Több tábla fekete és horgonyzott lemezt, mi anno torokat, esőköpenyeket, vat- t»kabátokat, munkásruhákat, kerékpár- és motorkerékpár gumikat, lámpákat, órákat, garmadával kábeleket, tucatszám biztanságizá- rakat, villanykapcsolókat, kéziszerszámokat, nyolc új vödröt, apró csavarokat, sitt stb. Kiderült, hogy számos előzőleg kiadott szerszámot is «teilt, amiért egymásra gyanakodtak annakidején a munkások. Jellemző, a kőszigeti állami gazdaság .-szarkájára'’, hogy előszeretettel gyűjtötte otthonába a különféle nehezen beszerezhető cikkeket Aratáskor pl. félnapokat vesztegetett a kombájn és a vontató, mert kilyukadt a gumi és nem volt saller, hogy beragasszák. Szemrebbenés nélkül mondta, hogy „sajnos nem lehet kapni”. A boltokban valóban nem volt, őnála azonban annál több. Hasonlóan „lábakéit" a sok villanykábelnek, és olyan alkatrészeknek, ami miatt hetekig állt egy kocsi. A gazdaság dolgozóit nagyon félrevezette a „jámbor hívó” s most egymásután jönnek rá, hogy ha kiadott egy-egy kisszenszómot, rendszerint többet Íratott alá. A tetteiért a bíróság előtt felel a Kőszigeti Állami Gazdaság szarkája. Levelezőink írják: A közutak nem legelők Még sokáig megoldatlan probléma marad városrendészetünk helyzetének javulása. A békéscsabai Városi Tanács tudomásom szerint a város belterületére kozott egy rendeletet az állattartást űtetően, emi 1958. január 1-én hatályba lép. Azonban az még nem tiszta előttem, hogy úgy a város belterületén, mint a fő- és mellék utak mentén őrizetlenül szabad-e háziállatot legeltetni? A kerékpárosok, motorkerékpárosok és gépkocsivezetők azt hiszem valamennyien ugpmezt szeretnék tudni Ugyanis a közutak mentén lege* lő áltatok (még akkor is, ha őrzik azokat) a felsorolt jármű vezetők legveszedelmesebb ellenségei. Az őrizetlenül hagyott állatok, tehenek tulajdonosai nem gondolnak arra, hogy a szabadon kószáló állatok melyem, veszélyes baleseteket okozhattuk. Szerintem a helyi hatóságoknak nagyobb gondot kellene fordítani erre. Horváth János, Békéscsaba. | Meddig várjunk még?... Kétegyházán már hosszabb idő óta nincs rendben az utcai közvilágítás az elhanyagolt hálózat miatt. De a kézi kapcsoléml sem minden esetben kapcsoljak be az utcai világítást. így a kézség lakossága, kénytelen sötétben botorkálni egy-egy mozielomdis után, vagy éppen a késő éjsmkába nyúló ügyesbajos dolga végeztével A községi tanács vezetőit többször bírnitmk már, amiért nem intézkedtek a közvilágítást illetően a mai napig sem. Úgy gondolom, ideje lenne már intézkedni. Nagy Sándor, Népköz-társaság TszKétegyháza. Angol turisták az Albán Népköztársaságban Az albán Albturist idegenforgalmi vattáim és az angol Progressiv Tour turisztikai vállalat között létrejött egyezmény értelmében az idén több angol túrista csoport látogat el az Albán Nép- köztársaságba. Az első 14 tagú angol turistacsoport már megérkezett Tiranába. Az angol túristák 6 napos albániai tartózkodásuk alatt megtekiatetik .Tirana, Shod ra és bezsa „párost, majd ellátogatnak a durreszi tengerpartra. : í '» “•m nyen őrzi lelkén az ütést és felszísszenés helyett otthon is mosolyog, hogy meg ne tudják, milyen nagyon fáj... Mindig Zoltánt kereste, kutatta. Egyszer hetek múltán egy napon megpillantotta, a- mint riadtan állt meg az út kanyariában és amint őt meglátta, fejét önkéntelenül I félrekapta, mint, aki egérutat akar nyerni a szembe jövő lány előL Vera odaért Megállt előtte és ha a férfinek nem ködös a szeme, láthatta volna, hogy milyen sápadt, arca gyűrött, szeme beesett, nem sokat aludhatott az éjjel. — Magát kerestem “ mondta tompa hangon. —■ örülök, hogy megtaláltam. Azt gondoltam, sohasem lelem meg magát, hiába vártam — akarta tovább folytatni, de meggondolta. — Belátom, hogy vannak hatalmak, amelyekkel az ember nem mindig tud megbirkózni, nem mindig erős hozzá. Láncon tartjuk őket, de ha egy pillanatra a lánc elszakad? Egy pillanat... Egy láncszem oda... Ami talán a jövőt tépi, sodorja szét! A férfi olyan mozdulatot tett, mintha Verához akarna borulni, de egy szó visszarántotta: — Esküdjünk meg. A láncszem a gyerek, akit nem adok senkinek, az majd összetart bennünket Zoltán szinte könyörögve szólt: — Nem, még nem tehetem... Később... Jó? És milyen az asszonyi szív, Ismét hitt egy szónak, együtt mentek hazáig. Elbúcsúztak, mintha mi sem történt volna. És Vera hitt, várt. Abban bízott, hogy egyszer majd, ha másért nem, a fiát megnézi biztos eljön és akkor. * Telt-múlt az idő, Vera sem titkolhatta már, hogy új életet hord szíve alatt. A szülői ház úri népe orvosért, javasasz- szonyért szaladgált, nehogy kitudódjon, hogy a kisasszony ily csúfságba esett. De Vera makacsul kitartott amellett, hogy megszüli gyermekét. Az úri gőg kitagadta a szülői házból. Nővérénél kapott szállást. Pedig, aki ebbe a beköszöntött gyermekáldásban a nő részéről szándékosságot keresett, nagyot csalódott, mert nem volt az más, mint családi, társadalmi vonás és a játszi gyermeklány családi végzetessége. Várakozással teli, félős és mégis örvendő érzés tölti el Verát. A terhesség hosszú idejének múltával végre élérkezett az áhítozott pillanat: anya lesz. (Azért vágyott anyának lenni, hogy a gyermek majd visszahozza szerelmét.) A szülés előjeleként fájások, vajúdások jelentkeztek. Teca ott állt ágya szélénél, vele együtt Farkasné, okleveles szülésznő és az orvos. Teca férje türelmetlenül, a másik szoba szegletében hol felállt, hol leült. (Hiszen nekik nincs gyermekük). A mindeneslány dolga a tűzre gondolni, vizet melegíteni. Benn a szobában izgalmas percek következtek. Vera arca fájdalomtól torzult, lábát megtámasztja, kezével kapaszkodik görcsösen, minden erejét latba vetve. Nyakán kidagadnak az erek. arca elké- kül, teste verejtékekben fürdik. Most a leghevesebb a fájás, még egy utolsó fájdalom és az újszülött ott nyugszik anyja combjai közt. Farkasné gyors mozdulattal, jól kifőzött, fehér vászonszalagocskával örökre elávalasztja a parányi testet anyjától Ahogy Teca kilépett az ajtón, a férje rögtön elébe rohant. — Fiú? Vera nővére, Teca aggodalmakkal teli, mégis boldogan válaszolt — Fiú. ■— Meghiszem azt hogy fiú? Hallod? — bőgte meg a mellette álló szobalányt. — Ilyen hangja csak a mi famíliánknak lehet és elégedetten dörzsölte meg kezét. Hirtelen robajjal kinyílt a szobaajtó, az orvos lépett ki — Mi... mi történt doktor úr? — Komplikáció és máris odanyújtotta a receptet a szobalánynak. Az futott a patikába. Jajj, csak nyitva lenne. Van ügyeletes patika is, de ki tudja, melyik? Még az újságságban sem hirdetik. Itt a legközelebbi. Az ott is lakik. Csak otthon lelje... Szerencsére otthon találta. Gyorsan visszaült kerékpárjára, percek alatt ott áll Ttera ágva előtt az orvossággal. Az orvos Vera szívverését számolta. — Injekció..., injekció, megint injekció. Vera piros arcát, mintha hólepel borítaná, fehéren világít a homályos szobában. Csak éjfekete haja választja el hófehér párnájától Fekete szeme a hatalmas faliórát keresi. Az már az este nyolcat rég elütötte. — Zoltán... Zoltán...! Suttogta, s egyszer-egyszer ölelésre emelgette karját. — Nem szabad kedves — inti nyugalomra az orvos. — Nem jön! Nem jön! — rebegte, aztán Tecára nézett. Vera biztatta magát: «— Jön, biztosan jön, lépéseket hallok. Árnyék vetődött arcára. — Most... most! — sikoltot- ta, ő az, ő az! Melle pihegett, szíverését hallani lehetett. És ahogy a léptek közeledtek, Vera szemét oldalt fordította, s csalódottan sóhajtotta: nem ő... A sógornője állt az ágyánál Most jött meg a városból. Vera kérte meg, hívja Ide Zoltánt. Nem találta... Alig mert megszólalni. Vera lemondó tekintete, swrgető pillantása szívébe mart. Nagyon tehetetlennek érezte magát, s alig hallhatóan suttogta: — Nem találtam otthon... Elment... Az az eljött ide a városba, úgy mondják.« Vera, mint az eszelős nézett szét a szobában, amely most megtelt kíváncsiskodókkal. Vera egyre rosszabbul lett, az orvos kitessékelte a nézősereget a szobából Azok megértették és megálltak a másik szoba padozatán, csak az orvos, a szülésznő és Teca maradt bent. — Zoltán... Zoltán... Hirtelelj elsötétül az utcaabiak, mintha valaki benézne... Nevén szólítaná: — Vera... Verácska. És az árnyék elunt Vera? Azok csak integettek a belépőnek a másik szoba felé. Ebből megértett mindent, úgy van, ahogy édesanyja mondta: „Vera nagyon rosszul van, nézd meg, jópaj- tások voltatok sokáig." Hogy mi történt azután? A gyengébb fát kicsavarta a szél, de ő szívesen ültetné újra... Igen ezért jött el. Most itt van. Ólommá nehezedett a lába. Lélegzése is nehéz volt Lassan lépett egyet, kettőt, s keze a kilincshez nyúlt: — Zoltán! Zoltán! — e hivő szára nyitott ajtót. — 0 az, ő az — rebegte Vera. Fejét emelni próbálja: nem bírta, kesét sem bírta. A férfi a szoba közepére lépett, összeszorult a torka, a sírás fojtogatta. — Verácska, édes kis bogár és odaszaladt az ágyhoz. Nézte a nemrég még piros rózsaszálat, hogy kifakitotta a bánat, a szenvedés. Éjfekete szemének csillogását is, mintha a halál lopkodná, és most mégis mosolygott. Talán a- zon, hogy ez u fiú épp olyan boldogtalan, mint 6. ötét ez, ő meg mást szeret. A fiú úgy látta, hogy Vera órái meg vannak számlálva. Rá akart borulni a sápadt arcra, hogy e~~ első és utolsó csókba öntse ki szíve minden melegét. (Folytatása következik.) kétszobás összkomfortos családi házai építtetett, hallja a választ. A jóhiszemű igazgató egész úton arra gondolt, vajon mit vihetett el Vontatóval, vagy tehergépkocsival tessék jönni,
