Békés Megyei Népújság, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1957-07-14 / 163. szám
1057, Július 14., vasárnap —■smm BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 3 Oh ídőg, aio tás nk ü űji . KÉPEK a Békés megyei munkásőrség találkozójáról Mint valami ördöngős nyelvek, Ügy villognak a kaszák a füzes- gyianmati határban. Topped a fű, kákád, fonnyad a kukorica levele. A vízben húzódik a gólya, ott lüirdik a fecske, hűvösre menekül minden élőlény a megrekedt levegőben. Az aratók azért nem pihennek. Itt, az évtizedes szik hatójában a füzesgyarmati Aranykalász Tsz első számú brigádja vágja a rendet, mellettük gépek szórják a kévéket. Valamennyien barnák, feketék mint a szurok. Nem elég hogy a meleg bágyaszt- ja őket, de a kaszanyélbe is bele kell kapaszkodniok, mert kissé dőlt a gabona, s ez bizony próbára teszi a legm árkos abb embereket is. A tarlón a rendek mellett lépegetünk. Az aratóikkal együtt vallatjuk a megjavított földet, a- mely most vizsgázik, most tanúskodik a talajjavításról, a műtrágyázásról, a jó agrotechnikáról, az időbeni vetésiről, a helyes növényápolásról. Vastag a rend, sűrűn lesznek a kévék, de szemre sem rossz a búza. A tagok egymás között becsülgetik, saccolgatják a várható termést. Ahogyan mondják, jobbat vártak belőle, s talán egy kicsit a nap is megkapta a szemeket, de 11—12 mázsa körül megadja holdja. — ^kdriuennyl lesz, mind a miénk lesz — — szólal meg Tóth János bácsi a sorból. Ez igaz! Sok év után, az idén először odaadhatják a szövetkezetiek gabonájukat, ahol a legjobban hasznát látják és ahonnan a legtöbb jövedelmet várhatják belőle. A „gárdába” — ha így lehet nevezni a brigádot — több közép- paraszt van, akik 10—14 kát. holddal lépték át 1952—53-ban a közös küszöbé!/ Ezek közé tartozik Tóth János is. — Hát, úgy tessék meggondolni — mondja megszokott módján — én sokat köszönhetek a szövetkezetnek. A fiam orvos lett, Gyulán dolgozik, én meg megtaláltam számításomat. Ügy oldalt, a keresztsor irányába áll Szekeres János is, aki igen szerény ember, ő is helyesli az 53 éves Tóth János beszédét. Röviddel utána a lankás erdő felől, Kiss János brigádvezető alacsony termete tűnik fel. 1953 óta brigádvezetője az egyes számú brigádnak. Azt mondják a brigádtagok: ügyes ember, csendes, pontos. Mér akkor is brigádvezető volt, amikor még vadsziken gazdálkodott az Aranykalász. Nem adott a föld 6—7 mázsa búzánál többet kát. holdja. — Most boldog, örömteli aratásunk van — mondja kellő büszkeséggel. \em riad viasza senkI sem a munkáid! a brigádban, fiatal, öreg egyaránt szorgalmasan dolgozik. Kissé távolban az asszonyok között — rámutat egy asszonykára, egy napbarnított „fehércselédre“. Messziről is kissé nehézkes a mozgása, kétszer is úgy izzad, mint a többi, de csinálja... — Gyermeket vár augusztus elején — mondja egyszerűen, látszik az arcán, hogy részvéttel van iránta. Valóban barátságos kis asszony. Ahogy ő mondja: — Azért is dolgozik ilyen állapotban, hogy az új jövevénynek legyen mit aprítani a tejbe. Boldog! Kissé anyás arcán meglátszik már, hogy nem könnyű a munka, de többre tartja becsületét, a munkát életénél is. Árvalány volt ezelőtt, igen sokat dolgozott másnak, miért ne dolgozzan magának kétszeresen. Minden vágya, hogy bútort vegyen, nem tehet róla, ha nem volt, aki vegyen neki, mikor férhezment. Amint kissé tovább megyünk a csapatoktól, a brigádvezető szerint a „leghuncutabb” taggal találkozunk, Horváth Györggyel. Családjával a termelőszövetkezet dohányát gondozza, most ő is segít a tagoknak az aratásban. Csoda ember. Vicces, — jópofa. Elmondja, hogy ő román nemzetiségű, semmi nélkül jött 1942- ben Magyarországra. Egy falpalatinyl földfet sem volt. Hét gyermek apja, mind egészséges. Nagyrészük már férhezment és megnősült. Mióta átlépték a szövetkezet küszöbét 5200 munkaegységet keresett családjával. Vettek is jócskán mindenből. Három házat és más egyéb kellékeket. — Miért ne, ha van rá pénz — mondja nevetve, jóízűen. — Most is várok 500 munkaegységet a lányommal, de ha minden jól megy, meg is lesz. Hirtelen nagyot kiált, ahogy feltűnik a dűlőúton egy igen „Igényes” bicikliző bácsi. — No, jön a kölyök-biciklis, Sárvári Sándor bácsi — erre a kis társaság kórusban nagyit nevet. — Nemrég vette — mondja a brigádvezető, szinte fulladozva a nevetéstől. Idős korára tanult meg kerékpározni, és mindig fél, hogy leesik róla, azért ül olyan igényesen. Minden göröngynél megáll. Valóban jót nevettünk. De úgy érzem büszke nevetés volt ez. Sokan vettek már azóta kerékpárt, mióta beléptek az Aranykalász Tsz-be. A másik táblába az est ölén vígan jár az aratógép. Nagy Károly felelős gépvezető le-le száll gépéről, ellenőrzi a tarlómagasságot, a szempergést, — hogy az ő szavaival éljünk: — Csató Zsigmond tsz-elnök nagyon igényes a jó munkára. Tőle követelik a tagok, ő megköveteli a tagoktól, az olyan pontosságot, amint maga teszi. Az egész határ zajlik, a lanká* son leereszkedik a juhnyáj, a kihelyezett vándorólakban etetik a csibéket, de az aratók nem tágítanak. Ismét elmennek egy újabb rendért, utána a másikért... Boldog aratásuk van az Aranykalász Tsz tagjainak, most már a javított, bőtermő földeken, ahol ma már a kasza járja nem a sziksó. Szm Béla A múlt vasárnap Be- késcsabán munkásőrség találkozót rendeztek, a- melyen résztvett Fock Jenő, az MSZMP Köz- ponti Bizottságának tiU kára. Képünkön Fock elvtárs beszél a munkásőr- századokhoz. A ' mártírhalált halt Kulich Gyula édesanyja szalagot köt a csapat- zászlóra, azzal a gondolattal, hogy a munkás- osztály legjobbjai, ha kell vérük árán is védjék meg a zászlót. ^WWWWWWW^Ws^A^WWWWVWWS/WWWWWW\AAAyVWWVWWWWWWI %ö4i ti a hgiőM&k IMUt... — Miért kölyök-biciklis, — kérdem a tagoktól. Válaszfal-téglát gyártanak Mezőberényben A Mezőberényi II. sz. Téglagyárban — amelyben utóbb a nagyüzemi építkezésekhez való hang- és hőszigetelő anyagot, a kőszivacsot gyártották — a lakóház építkezések növekedése folytán egy hónapja áttértek a kislakás építésekhez szükséges válaszfal-téglák készítésére. A válaszfal-téglák gyártásánál gazdaságos és az égetést gyorsító eljárást alkalmaznak; a tégla lu- kacsos nyersanyagába fűrészport és kevés szenet kevernek, mely a forró kemencében izzásba jön és így jelentős szénmegtakarítással, kevesebb idő alatt égetnek. A hat és tíz centiméteres méretű válaszfal-téglákból eddig 1 200 000- mél többet gyártottak. Nyolc éve, hogy Orosházán megalakult a Vas- és Fémipari Kisipari Termelőszövetkezet. Kezdetben még a húszat sem érte el a tagok száma, időközben azonban, ahogy erősödött a szövetkezet, szaporodott tagsága is. Jelenleg hatvanhárma-n vannak. Az orosháziak mindig a legjobbak közé tartoztak. Kétszer nyerték el a megye legjobb szövetkezete címét, s egyszer — talán két éve — fél évig őrizték az ország legjobb szövetkezetének kijáró vándorzászlót. Múlik az idő, telnek az évek. A szövetkezet mégis a megye legjobb szövetkezetei között maradt. Az új üzemház avatása Nemrégiben új létesítménnyel, az új egyemeletes üzemházzal gyarapodott a szövetkezet, amelyre mintegy 400 ezer forintot költöttek. A földszinten már serényen halad a munka, s megszűnt a korábbi zsúfoltság. Az emeleten, a csinosan berendezett kultúrte-, rembe (egyben ebédlő), a nyitott ablakon beáramlik a levegő. Száradnak a falak, a festés. Itt az emeleten kap helyet az iroda is. meg a konyha. A falakat mindenfelé a különféle munkafolyamatokról készült képek díszítik. Munka után, kellemes környezetben tölthetik majd itt el idejüket a szövetkezet tagjai. A szomszédos ház udvarán — melyet a szövetkezet megvásárolt — frissen rakott falak húzódnak, magasodnak. Itt is üzemrész épül, s ha elkészül az épület, akkor a még mostan távolabb eső két részleg is ideköltözik. Talán októberre ez is meglesz, s akkor egy helyein, egy telepen helyezkedik el mindegyik üzemrész, s ezzel a régi kívánság is megvalósul. Mert sok előnnyel járna ez. Kevesebb lenne a szállítási költség, a raktározást is egy helyen oldhatnák meg, no, meg a termelés S=-^X3g=SiBS=—8= =308= =3 8= =308= NYELVLECKE a fiudú A hét közepén egy vér- forraló, agylágyító délután kiszédelegtem a kondorost „hullámfürdőbe”. Nagy megelepetés ért, amikor fel- hevültségem örvendetesen csökkenésnek indult és kimásztam a medence szélére. Érzékszerveim elérve a normális hőfokot, működésbe kezdtek. Szemeim lázasan kezdték keresni a füleim által felfedezett, rémesen szörtyögő, recsegő, krá- kogó hangszórót. Egy téglarakásról siettette ez a drága szerszám a fürdőzők mielőbbi hazatérését. Egy román kartérsnő énekeli dí- cséretreméltó buzgalommal, de — sajnos — nem tudott érvényesülni. Pedig a szerelemről énekelt, a friss tavaszról, meg arról, hogy milyen jó élni. Nem tudott erőt venni a hangszórón, de szerencsére a Bukaresti Rádió bemondója közbelépett és azt mondta a kartársnőnek, pihenjen addig, amíg ő bemondja a híreket. Megkönnyebbülten sóhajtott fel a fürdőző tömeg. Na, ez a férfi ad most a hangszórónak! Mellettem két kislány egy fagylaltba fogadott, hogy ez a bácsi túlórdítja a hangszórót. Igaza lett az egyiknek. A zengő bariton tisztán és világosan mesélte el a legújabb kül- és bel- (romániai) politikai eseményeket, ismertette az időjárás és vízállás- jelentést, majd tartalmas előadásban tárta a hallgatók elé, hogy mi a teendő akkor, amikor a kondorosi csárdában csak este héttől- nyolcig kapható sör esnem tudunk csak megyéd 9-:kor odaérni. Nagyon hasznos dolog volt ez akkor, illetve annak tartottam, de a gyakorlatban még nem tudtam hasznosítani. Űgylátszik, nem értettem meg elég jóli Ezen nem is lehet nagyon csodálkozni, hiszen csak most, a hírek bemondásakor kezdtem tanulni románul. Sajnos, a hírek bemondását alig félóra alatt befejezték, s utána egy szimfonikus zenekar játszott ó- angol szimfóniákat. Nagy örömmel vettük, amikor a baritonharagú bemondó elküldte a zenészeket és színes előadásba kezdett a román nyelv szépségeiről. Tízes csoportokba tömörülve, lázasan figyeltük az előadást, amíg, — igen, amíg meg nem untam a számomra nem érthető műsort s dacolva a nap hevével, el nem távoztam a strandról. Elvégre senki sem kívánhatja tőlem, hogy megtanuljak románul egy-egy délutánt strandolásért: — O — megszervezése is egyszerűbb lenne. 4 szövetkezet készítményei: a jémipari kézi- szerszámtól a műanyagformázó-gépig es a ,.Talii‘skás ember“-ig A szövetkezetben főleg fémipari kéziszerszámokat készítenek; „Xylló” kézi fúrógépet, „Flott“ asztali fúrógépet, amelyekből az idén exportra is gyártanak. Az idén 3000 „Flott” asztali fúrógépet készítenek, s ezeket a külkereskedelem Braziliába, Belgiumba, Izraelbe és Törökországba továbbítja. Mostanáig 760 fúrógépet indítottak útnak a szövetkezetből. A szövetkezetiek hírnevét öregbítette az a műanyagformázó-gép, melyet Lengyelországban, a Póznám Nemzetközi Vásáron mutattak be. Innen Prágába vitték tovább a gépet bemutatás céljából. Most pedig a Technoimpex rendelésére újabb gépet készítenek, s ezt a Bécsi Vásáron állítják majd fel. Többféle gyermekjátékkal örvendeztették meg eddig is a szövetkezetiek a gyerekeket. Ok készítik a kedvelt „Triciklis hor- dár“-t, a „Talicskás ember"-t, a kis fürge traktort, stb. Az idén az első félévben mintegy 25 ezer gyermekjátékot adtak a kereskedelemnek, hogy önnön a játékos gyerekekhez jussanak. Űj játék is készül, ez pedig a repülőgép, melynek néhány mintapéldánya már készen áll, s januártól pedig sorozatban is gyártják a gyermekek örömére. Az első félév nyeresége 250 900 forint A szorgalom haszonnal jár, legalább is a szövetkezetben ez tapasztalható. Az idei első félévet 250 900 forint nyereséggel zárták, s ez a negyedmillió forint is jó munkájukat, szorgalmúikat fejezi ki. És így is van, mert ezt a szövetkezetét most is a megye legjobb szövetkezetei közé sorolják. Nem is érdemtelenül... (p. P-)
