Békés Megyei Népújság, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-11 / 160. szám

4 BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 1957. július 11„ csütörtök Áeü/íu/ni a gaxdákmifi Uralás ulán végezzük el a tarlóhánlást A megye területén gyors ütem­ben halad a gabonaneműek beta­karítása. Sajnálattal állapíthatjuk meg, hogy a keresztsorok között a tarlók felszántását nem végzik kellő ütemben sem az állami gaz­daságok, sem a termelőszövetke­zetek, sem az egyéni parasztok. A nyári forróságban a talaj az ara­tástól számított negyedik ötödik napon már annyira kiszárad, hogy a tarlósznátást jó minőségben el­végezni nem lehet. A tarlószántás vízgazdálkodási és talajerő szempontjából nagy je­lentőségű. Ha három-öt centimé­ter vastag talajréteggel lezárjuk a talajt, akkor a víz elpárolgásá­nak útját szakítjuk. Ezzel biztosít­juk a soron következő talajmun- ké'r ió minőségű elvégzését. Az 1956-os év igazolta: ahol a tarló­szántást gondosan elvégezték, ott szeptember hónapban el lehetett vé­gezni a vetőszántást. Fzzel szemben, ahol a tarlószántást elhanyagolták, a talaj kiszáradt és a szántás, valamint a vetőágy készítésekor nagy munkát kellett kifejteni. A tarlószántás segíti a talajélet aktívabb munkáját is, mert a tar­lómaradványok hamarabb elbom­lanak, különösen akkor, ha a terü­letet 30—40 kiló pétisóval műtrá­gyázzuk. A gyomnövények elleni véde­lem terén is igen jelentős a tarló- szántás. Az elhullott gyommagvak hamarabb kikelnek, a tarlószánn. tás után, rövidesen kizöldül a te­rület, melyet ismételten tárcsávái, kultivátorral, ekével porhanyít- hatjuk, íorgithatjuk, a gyomnö­vényeket irthatjuk. Tangazdaságunkban a tarlószán­tást tárcsával végezzük, a tárcsa után réttooronát és háromtagú gyűrűs hengert kapcsolunk. Ezzel elérjük a talajfelszín 3—5 cm-es száraz réteggel való letakarását, forgatás nélkül. A rétborona, a fellazított talajréteget és a tarló­maradványokat elegyengeti. A gyűrűs henger a talajt tömöríti és a tárcsa által bekevert kultúrnö­vény és gyomnövény elhullott magvaihoz a talajt hozzányomja. A hengerezéssel megakadályozzuk a talaj kiszáradását. A légüregeket eltüntetjük és így a talajharmat hatására a csírázáshoz a talaj- nyírkosságot biztosítjuk. Sokak által vitatott kérdés, hogy van-e jelentősége, termésfokozó ha­tása a tarlószá niásnak és nem lenne- e célszerűbb a régi módszer szerint meghagyni a tarlót méh-, illetve ser­tés-, marhalegelőnek. A tarlószántás által megkívánt termésfokozó utóha­tás akkor következik be és annak előnyét csak akkor élvezhetjük, ha a föllazított talajt lezárjuk, légjárható- ságát megszüntetjük, tömöritjük. A talajt így nyirkosán tudjuk tartani, a gyomnövények magval is ki tudnak kelni. Nem végzünk jó munkát akkor, ha 8—10 om mélyen a talajt felszánt­juk és utána a felületét nem munkál­juk el fogassal, boronával, hengerrel. Ha 8—10 cm mélyen szántunk, a ta­lajt levegőssé tesszük, a termőtalaj teljesen átszárad, Így a talajélet csak bő esőzés után elevenedik meg, s a gyomnövények Is csak később kelnek Mi Timkó Béla igazgató, Szabadkfgyósi Tangazdaság. A Dombegyházi Állami Gazdaságból *-»•»> >>►»»»>>>>»►»»>>>>>>>>>> A gazdaság háromszáz hold őszi árpa vetését learattuk. A ke­nyérgabona aratását július 6-án megkezdtük. Négy aratógépünk ezen a napon 40 holdat vágott le. Az aratási munkákban: kom­bájnnal 3 nap alatt Blendu Viktor 35 holdat, Csóti László 28 holdat; aratógéppel Megyeri József 35 holdat, Pozsgai Zsigmond 30 hol­dat aratott le. A gép' aratást versenyben vé­jelentik gezzük. A legjobb kombájnosok- nak 100 forint, aratógépkezelők­nek 50 forint napi jutalmat bizto­sítunk. Az aratással egyidöben a tarló­hántást is megkezdtük. 150 hold borsó szedését most végezzük. Az angolperje és réti csen kész termését is csépeljük. Július 6-ig 8200 mázsa zöldta­karmányt silóztunk le. Jelenlegi istálló átlagunk 9,4 liter. Befejezték az aratást a Békési „Béke“ Ts» tagjai Nyolcvannégy kát. holdon befe­jezték az aratási munkákat a bé­kési Béke Tsz tagjai. Mivel a ter­melőszövetkezetnek nem áll ren­delkezésére saját aratógép, sem másmilyen gép, így a Békési Gép­állomás aratógépe, valamint a Bé­kési Tangazdaság által kölcsön adott aratógép segített a fontos munkában. Dicséret illeti meg a termelőszövetkezet kis kollektí­váját, Mészáros László gépállomá- si és Vágási János tangazdasági traktorosokat, akik vasárnap is dolgoztak gépjükkel. így a terme­lőszövetkezet megteremtette alap­ját a következő év kenyerének. A termelőszövetkezet búzából 9— 10 mázsa átlagot várnak. Károm halálos áldozata volt a rendkívüli hőségnek Mezőberény ben Békés megyében, Mezőberény község sík határában az utóbbi napokban 46—48 fokra emelkedett hőmérséklet, s munka közben hárman hőgutát kaptak, akik a helyszínen meghaltak. A 70. élet­évéhez közeledő Klement Mihály, az Üj Élet Tsz egyik legszorgalma­sabb tagja a tarlón, aratás köz­ben halt meg. Gőg Mihály rakodó­munkás a vasúton szénrakás köz­ben. Schultz Márton egyénileg dolgozó paraszt szintén a mezőn lett áldozata a nagy melegnek. Mezőberény dolgozóit igen meg­döbbentette az eset, s jelenleg reg­gel virradattól, 8—9 .óráig és este 6 órától éjfélig dolgoznak a me­zőn, a nap melegebb időszakában pedig hűvös helyen pihennek. Egy munkaegységre 8 kg búsa Almáskamaráson, a Sallai Tsz- ben kombájnnal aratják a búzát. A kombájnbúzát rostálás után a tsz-tagok lakására szállítják. Egy munkaegységre 8 kg búzát mér­nek ki. A tagok ez évben átlago­san 110—120 munkaegységet sze­reztek. * WV V •¥ iE ^ VVTTfTTTVl Az ötezer forintos jntalora elosztás Ez év tavaszán a üombegy- házi Állami Gazdaságban mun­kaversenyt szerveztek a tava­szi növényápolási munkák vég­zésére. A versenybe a gazdaság két üzemegysége kapcsolódott be. A győztesek a szervezés idő­szakában 5000 forint pénzjutal­mat biztosítottak. Mivel az ü- zemegységek a verseny vontok teljesítésében egyenlő ered­ménnyel végeztek, így az adott­ságok figyélembevéve, az 5000 forint jutalmat kétfelé osztot­ták. Így a II. üzemegység dol­gozóit 2700, az I. üzemegység dolgozóit pedig 2300 forint ju­talomban részesítették. SSG3SOSSOSSI XV. századbeli Ideieket talállak Várpalotán A várpalotai vár környékén hosszú árokrendszert fedeztek fel vájáriskola archeológiái szak­körének tagjai. Az ásatások köz­ben XV. századbeli leleteket ta­láltak, többek között török kézi­bilincseket, lábsúlyokat, lópatkó­kat és agyagkorsókat. » V*» 9^ ¥ Tótkomlóst ellenforradalom összeállította: ROCSKÁR JÁNOS Megjelent a Tótkomlós! ellenforradalom című gyűjte­ményes fűzet Rocskár János összeállításában, melyből foly­tatólagosan részleteket közlünk. Kedves olvasó! Alig fél éve annak, hogy hazánkban elhallgattak a fegyverek. A seb még sajog, amit 1956. októbere ütött de egyre enyhébb a fájdalom, jön a teljes gyógyulás; a lüktető, alkotó élet. Lapozgassuk, olvasgassuk ezt a néhány oldalas fü­zetet, mennyi tény, mennyi adat, árny, veszély, ami fe­nyegette Tótkomlós dolgozóit. Ma már legtöbben józa­nul ítélik meg az ellenforradalom gálád cselekedeteitt sokan azok is, akik felvonultak a piactérre, vagy illú­ziót véltek a hamis jelszavakban. És, akik még ma seri} erősek ahhoz, hogy megvessék a dolgozó nép szabadsá­gának meggyalázóit, gondolkozzanak mindazon, amit e kis füzet tartalmaz. 1956. október. Igen. Budapest után Győr, Debrecen, Szeged, Bé­késcsaba és pereg a film; a városok és községek, közöt­tük Tótkomlós is következik, a régi munkástradició val rendelkező község. Itt is elindult a tömeg, ki panaszát, sérelmét vélte orvosolni, ki haszonlesésből, ki földjéért, vagyonáért, úri rangjáért tapodta az út porát, másokat a kíváncsi­ság űzött az utcára. Némelyek pedig azt lesték: ugyan ki győz, hova is álljunk? Így történt Tótkomlóson. Szereplőit a község apra­ja, nagyja ismeri. Nem tagadhatja senki, hogy az úri rend hívei azonnal megtalálták helyüket, sötét szándé­kaikat lépésről-lépésre vitték előbbre, megelőzve a sok­sok becsületes szándékot és így léptek a teljes ellenfor­radalom mocsarába. „A nép nevébenl’’ mert hisz* így szónokoltak, hogy még jobban felzaklassák az emberek lelkiállapotát. Nem restelték magukat, szemrebbenés nélkül szajkóz­ták a .szocializmust", a „flép szabadságáról", miközben régi vágyuk, a tőkés rendszer visszaállításán fáradoz­tak. „Magyar függetlenséget’’ hirdettek, miközben ab népi mozgalom. Ekkor már a mi községünket sem ká­kudoztak cinkosaikkal, az imperialistákkal, hazánk, né­pünk eladására. Nem kértek mást országunkért, a dol­gozó nép gúzsbakötéséért, mint a nyugati kapitalisták fegyveres segítségét, a népi hatalom megdöntésére, a Horthy fasiszta diktatúra visszaállítására, vagy éppen Ottó királyfi trónraültetésére. A nép, az ország ügyeit annyira szívükön viselő urak miért nem álltak az ország függetlensége, a nép érdeke mellé akkor, amikor a német fasizmus az em­beriséget pusztító habomba sodorta népünket? Hol voltak ezek a nagy hazafiak; amikor a tőke megvédé­séért, az emberiség rabszolgasorban tartásáért, a ma­gas haszonért, az imperialista érdekekért vágóhídra 'vitték a becsületesen dolgozó magyar emberi? Miért nem dobban melegen az urak szíve akkor, amikor a fasizmus győzelméért folyó második világháborúban a férjüket elvesztett asszonyok, gyermekeiket elvesztett anyák könnyes szemmel kenyeret kértek a főjegyző úrtál? Nem, kedves olvasó, ezek az urak soha nem sze­rették és nem is szeretik a népet. Nekik mindenkinél, mindennél szentebb a haszon. Nem sajnálják ők az em­beri életet sem, ha ennek árán hasznot tudnak saját maguknak szerezni. Az emberiség „lelkipásztorai" az isten nevében áldották meg azokat a fegyvereket, a- melyek sok anya gyermekéből, férj és apának a testé­ből kiontották az életet. Megáldották ezeket a fegyve­reket, mert ezt kívánta a pénz, az arany szent paran­csolata. Ezeknek a „szocialista“ uraknak nem fájt ak­kor, hogy lángban égtek városaink, gyáraink, romok­ban hevertek vasútaink és hídaink. Nem gondoltak ar­ra, hogy van nép, van haza, amelyet meg kellene véde­ni a romlástól, a pusztulástól. Nem furcsa, hogy csak 1956 októberében jöttek rá arra, hogy van haza, van nép is ebben az országban? De van-e Tótkomlóson jó­zan gondolkodású, becsületes ember, aki igazán szereti hazáját és népét, aki elhiszi ezeknek az uraknak, hogy éppen most éreznének együtt velük? Mi sohasem hittük és most se hisszük, hogy a nép ellenségei megváltoztak 12 esztendő alatt. Mint ahogy a víz nem válik borrá, úgy a nép ellenségei sem válnak soha a nép barátaivá. Beszéljenek a tények. 1956. október 29. Többek előtt nyilvánvalóvá kezdett válni, hogy ami Budapesten és sok vidéki városban történik, az nem demokratikus, és nem a szocializmus erősítéséért folyó mélte az ellenforradalmi erők garázdálkodása. It* is kezdetét vette a régi kapitalista midet visszaállítani akaró ellenforradalmi mozgalom. Délelőtt 10 órakor nagygyűlés a búzapiacon. Erre a gyűlésre a helyi pártszervezet, a Hazafias Népfront helyi vezetőségével egyetértésben egy terve­zetet készített, amellyel az volt a célja, hogy helyes mederbe terelje a megmozdulást. A megtartott nagy­gyűlésen ezt a tervezetet a felizgatott tömeg nem fo­gadta el. Dr. Adamkovics „úr” és ellenforradalmi tár­sai gyorsan készen álltak másik listával. Varga Sándor, volt csendőrtörzsőrmester itt a nagygyűlésen olvasta föl az ellenforradalmárok által készített listát: „Most már mi jövünk, magyarok” és más ehhez hasonló jel­szavakkal fogadtatta el a gyűléssel a listát. Szenteljünk itt egy néhány szót; az októberi na­pokban, hej de sokszor szájukra vették a nép ellensé­gei: „Aki magyar, közénk áll.” — „A haza nevében” és ehhez más hasonló jelszavakat —, amelyek arra voltak jók, hogy elmossák a határokat a nép és a nép ellen­ségei között. A nagygyűlésen — a többi között — olyan követe­lések is elhangzottak: „Vissza a földet” és „Vissza aa államosított házakat és azokat a tanyákat, amelyek je­lenleg a termelőszövetkezetek tulajdonai!” A nyoma­ték kedvéért erre a gyűlésre eljött Orosházáról Szilá­gyi nevezetű főhadnagy és két diák, akik szintén ki­álltak a pódiumra, és ott. nagy magyarkodással beje­lentették: „Lefegyvereztük a kommunistákat, most már szabad az út!” A nagygyűlésein 36 tagú „Forradalmi Nemzeti Ta­nács”, vagy másnéven „Forradalmi Bizottmány”t vá­lasztottak. A „Forradalmi Nemzeti Tanács elnöke Vancsik István volt, aki Horváth Rezső kulák kezébe tette le az esküt és ezt követően a többiek pedig Vancsik Ist­ván kezébe tették le az esküt. Az eskü szövege: „Én ............esküszöm, és becsületemre fogadom, hogy hi vatali és szolgálati teendőimet híven, legjobb tudásom és lelkiismeretem szerint fogom ellátni, a magyar nemzet egyetemes ügyét tántoríthatatlan hűséggel fogom szolgál­ni. A tisztségemben engem megerősítő helyi Forradalmi Nemzeti Tanácsnak, valamint a felső forradalmi hatóságok­nak feltétlenül engedelmeskedem, utasításait és rendelkezé­seit végrehajtom, a nemzeti demokratikus szocialista fejlő­dést minden erőmmel elősegítem, a hivatali titkot pedig megőrzőm. Az esküben a „nemzeti, demokratikus, szocialista"

Next

/
Thumbnails
Contents