Békés Megyei Népújság, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1957-07-11 / 160. szám
1957. jntins 11., csütörtök BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSÁG 5 Y~iTTPirTTrTX'O~!0r'S~í~6~2''5'TlPiPS' Aranylánc helyett JULSLXXJLSLSkJLJULSLSkXXXJLXjLSLSL betonjárda kút óvoda Néhány számadatot sorol fel a Szarvasi Tanács VB-elnöke, Marik elvtárs, majd elmondja, hogy melyik szám mögött mi rejlik. A számok, tények a városnak Is beülő község valamelyik részével függnek össze. Mégpedig a külső negyedeivel. Először Si- rató-Bezinát említi, ahol artézi kutat fúrnak az idén. Hogy régi kívánság-e? Nem lehet valami friss, mert edd:ig még nem volt artézi kútjuk, pedig iskolájuk is van. Szóval: kell nekik, de meg is érdemlik, mert a községfejlesztési alap befizetésénél mindig az elsők között vannak. Ezért kapnak a kúton kívül még a sirató- bezinaiak olyan 6—700 méternyi betonalapjárdát. Lehet, mire e sorok napvilágot látnak, alig lesz híja néhány betonalap lerakásának. * Megjegyzem: ahogy hallok a készülő sok száz méternyi járdákról, önkéntelenül eszembe jut, hogy Dauda volt községi bíró választások idején „épített" járdát, igaz, hogy ő még ígérni sem mert annyit, mint amennyi most egy esztendő alatt elkészül. Igaz az is, hogy választáskor csapraütött egy hordót is, de ebből sem járda, sem kút nem lett. Csupán néhány borízű voks és neki, Dau- dának vastag aranylánca a lajbiján. De hát neki nem is igen remegett meg a szíve, ha a prolik gyermekei gyúrták a sarat, amikor az iskolába mentek. A hája az inkább, hogy mindig sikerült becsapnia az embereket. Na, de akkor ez a világ járta. Most meg régi kívánsága teljesül a zöldpázsitiaknak, 800 méternyi betonjárdát építenek, hogy a Zalka Máté utcán át az ó-templomig a község szívébe „sima” úton járhassanak. Ezenkívül a zöldpázsiti utcákon építenek 950 méternyi betonjárdát, 2000 méternyi téglajárdát meg átraknak. Azután átrakják a krakái Üj Elet utca téglajárdáját, a Csicsely-telepen meg 360 méter betonjárdát „húznak”-, őszintén mondva: nem is könnyű figyelemmel kisérni a sok adatot. Szó esik a piactéfi tejes asztalokról, amelyeket 8000 forintos költséggel felújítanak. A központi orvosi rendelő közegészségügyi céljaira 25 ezer forintot fordítanak, 17 ezer forintot pedig a mezőgazdasági ágak fejlesztésére, ilyen a legelők javítása. Minden szám, tény mögött ott rejlik a gondos gazda mérlegelése: ennyi az erőnk és ez a legszükségesebb. Hogy még egy dolgot említsek: Zöldpázsiton, Szarvas legnagyobb proletárnegyedében ebben az évben új óvodát is akarnak építeni. Hogy nem kis összegbe kerül? Bizony nem. De most nem Dauda aranyláncáról van szó, hanem a munkásemberekről, akik filléreiket, forintjaikat adják a község fejlesztésére, hogy legyen jó legelő, tiszta tejesasztalok a piactéren, legyen kút, óvoda és minden. -- uo t —ei Szakmunkások lettek... MiiiimiiiirrimmiiiiimmuiiimiiiiiimiiiiiiiiiiMHiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiimiiimiiiiiiliiuimiiiiiiiiimiiiiiiimiiiiimii I. A hét három napján mintegy harminc állami kereskedelemben ás vendéglátóiparban foglalkoztatott tanuló tett, illetve tesz szakmunkásvizsgát Békéscsabán. E- zekről a vizsgákról számolunk be kedves olvasóinknak. Az első vizsgára, amikor a ruházati kereskedőtanulók tettek szak’ -unkás vizsgát, a 71-es számú Ruházati Boltban került sor. * Megszokott hétköznapi forgalom f agad ja a vásárlókat az üzletben. Vevők jönnek, mennek, sokuknak talán fel sem tűnik: miért olyan izgatottak azok a fiúk és leányok, akik az üzletben várakoznak. Más tehát ez a nap a többinél, ünnepélyesebb, legalább is annak a tizenhárom tanulónak — lányoknak, fiúknak —, akik azért jöttek, hogy az írásbeli vizsga után a gyakorlatban is bebizonyítsák, bemutassák, mit tanultak, hogyan sajátították é! a kereskedelem sok apró fortélyát, a vevőkkel való helyes foglalkozást. A tanulók arcára akaratuk ellenére is kiül az izgalom rózsás színe, s az a boldog tudat motoszkál bennük: néhány óra s az álomból valóság lesz, szakmunkások lesznek. A szigorú vizsgáztatók kérdésekkel halmozzák el a vizsgázókat. S röpködnek a szakszerű válaszok, s kiderül: mi mindent szükséges tudni ahhoz, hogy valaki jó kereskedő szakmunkássá váljék. Éppen Botás Katalinnak, az Orosháza és Környéke Kiskereskedelmi Vállalathoz tartozó boltnak a Mezőkovácsházi Népbolt tanulójának tapraesett feleleteit hallhatjuk. A pusztaottlakai kislány nem jön zavarba, s minden kérdésre határozottan, szakszerűen válaszol, úgy, hogy a vizsgáztatók is elégedettek azokkal. Nemsoká véget is ér számára a vizsga. — Szereti szakmáját? — kérdezem tőle. — Nagyon — válaszolja. — Egy év alatt igen sokat tanultam, s megszerettem ezt a szakmát. Hogy a tanulás jól ment, abban bizony sok hasznát vettem az érettségiek, ugyanis 1955-ben Gyulán érettségiztem, a Román Gimnáziumban. — Mik a tervei? — Szeretnék továbbra is a kereskedelemben maradni, sok szép ruhát eladni, dolgozod. Remélem, sikerül. Mi is reméljük! Kitűnően vizsgázott Baukó Emilia, a 71-es számú bolt tanulója is, s neki a környezet sem volt idegen, hiszen két évig ebben az üzletben ismerkedett meg a sok-sokféle áruval, itt sajátította el, hogyan kell a vevőkkel bánni. Vége a vizsgának. A vizsgabizottság elnöke kihirdeti az eredményeket. öten kitűnően vizsgázA rendkívüli hőség miatt a Gyulai Húsipari Vállalat vezetősége úgy határozott, hogy az abnormális hőhullám idején, keddtől egyelőre beszünteti a híres gyulai kolbász készítését. Az utóbbi napokban a füstölőben negyven fokos meleget mértok, a kolbászáru szinte majdnem megfőtt a füstölőben. Az előírások alapján tizenhat Celsius fok melegen felül már nem volna szabad kolbászt készíteni, legfeljebb 25 Celsius fok a tak. Szorgos igyekezetükért megérdemlik, hogy nevüket is felsoroljuk: Baukó Emilia, Ben esik Judit, Bíró Teréz, Szokodi Mária és Bótás Katalin mind az írásbeli, mind pedig a szóbeli és gyakorlati vizsgán jeles feleletet adtak. Nem vagyok babonás, de a 13- as szám ezúttal mégis beigazolta, hogy szerencsétlen szám. A tizenhárom tanuló közül egy bánta -zt meg, akit a bizottság nem engedett át a vizsgán, hanem hathónapi továbbtanulásra vetett visz- sza. Ettől az egy esettől eltekintve, a többi tanuló, aki rövidesen megkapja a szakmunkás bizonyítványt, bebizonyította: jól felkészült a vizsgára, s az életben is — ha tovább gyarapítják szakismereteiket — nagy hasznára lesznek a szocialista kereskedelemnek, s a vevőket is olyan szeretettel szolgálják ki majd, ahogyan ez a mi társadalmunkban kell, hogy legyen; előzékenyen, türelmesen és emberségesen. Podina Péter megengedett végső határ, ezért csak a kánikula megszűnte után folytathatják a kolbászkészítést. Addig a vállalat nyári szabadságra küldi érdekelt dolgozóit, akiknek egyrésze az üzem Körös-parti üdülőjében tölti szabadságát. A kolbász-gyártás időleges szüneteltetése nem okoz zavarokat az ellátásban, mert télen és tavasszal elegendőt készítettek, a jelenlegi kiesést viszont a későbbiekben pótolják. A nagyhőség miatt egyelőre beszüntették a gyulai kolbász gyártását szavak bármennyire széfjén is hangzanak, nagyon is emlékeztetnek Hitler programjára, arra a hitleri programra, melynek nevében és zászlaja alatt a fasiszta barbárság puszította az emberi kultúra kincseit és a második világháború borította lángba a világot. ft De térjünk vissza a nagygyűlést követő esetné- ^nyekre. Az eskü után került sor az 1914—18-as első világháborúban elesettek emlékművének megkoszorúzására. Itt M. Kovács Mihály ellenforradalTnár tartott ünnepi beszédet Vádolta a népi demokráciát, mivel aa nem adott tiszteletet a háborúban elesett hősöknek. Nem vitázni akarunk, csupán csak megemlítjük, hogy az első világháború, imperialista háború volt amikor- is egymásnak ugrottak a nagyobb profitért az antant és a központi hatalmaik. Ebbe a háborúba a kapitalista Magyarország urai belesodorták a magyar dolgozó nép százezreit millióit Az ott elesett hősök, a bárók, a gyártulajdonosok, földesurak nagyobb gazdagságáért ontották vérüket — jóllehet, tudatlanul. — Azonban mégis megbecsültük őket, nem döntötte le senki az 1914-es emlékművet, ami azt bizonyítja, hogy igenis tiszteletben tartottuk őket. És mit tett az ellenforradalom? M. Kovács Mihály szavaiból kicsendült, amikor a koszorúzási ünnepség után ő és társai elvezették a tömeget a második világháborúban elesett szovjet hősök emlékművéhez és úgy adták meg a „tiszteletet", hogy az emlékművet ledöntöttek. Nem sokan voltak e- zek a huligánok, mintegy 15—20 főből álló csoport követte el a szovjet hősi emlékmű ledöntését, amihez még lánctalpas Sztalinyec traktort is igénybe vettek, Nem gondoltak azokra az édesanyákra, akik fiaikat adták a magyar dolgozó nép szabadságáért, akik szívesen ölelnék keblükre gyermekeiket. Ugyan, hogy is gondolhattak volna a gyűlölettől elvadult reakciósok, amikor még a hősök emlékét is ki akarták törölni a dolgozó nép emlékezetéből. Elsők között voltak e műveletnél Takács János textükereskedő, Szokol Mihály, Kovács István, Bogár János, a Mezőhegyesi Cukorgyár területi répafelelőse és még néhányan. Elég sokan nézték végig a felbőszített tömegből ezt a megalázó jelenetet. A szovjet emlékmű ledöntésénél ott szorgoskodott Koppány, az evangélikus egyház igazgatója is, még le is fényképezte. Ügy gondoljuk, az ige nem e- gyeztethető össze ilyen barbár cselekedettel, de ki tudja, hogy a leikész „úr" mikor cselekszik istennek tetszőén. Mint már említettük, az emlékmű megsemmisítése egy elenyésző kis csoport tette volt. Egy elenyésző kis ^ ^ *0* S csoport vett magának bátorságot ahhoz, hogy megsemmisítse azt az emlékművet, amelyet az egész falu anyagi és erkölcsi hozzájárulásával építették fel. Miért épíJ tették? Azért, hogy az emlékmű kifejezze a község dolgozóinak tiszteletét a szovjet nép iránt, mely 9 millió emberéletet veszített a második világháborúban, s ezek közül sokan Magyarország és közte Tótkomlós község felszabadításáért adták oda a legdrágábbat: az életüket. Az ilyen emlékművet egyébként a nemzetközi megállapodások alapján is tiszteletben kell tartani. Na de mit számított ez az elleni orraid aim i huligánoknak, j Amíg e kisebb csoport a hŐ6ök emlékének meggya- lázásával foglalatoskodott, ezen időben zajlott le az üzletek — úgyszólván — kirablása. Fentebb említettük, hogy ,,szicializmust” hirdettek, de vajon hogyan egyeztethető össze az, hogy feltörik az üzleteket, kihordják a piactérre a marxista és szovjet könyveket, máglyába rakják és elégetik. Becsületes dolgozó keze nem tapad ehhez az ocsmány cselekedethez. A lángnál is vörösebb arccal szorgoskodott itt Nyiregyházki Mihály kereskedő, aki sajnos, feleségével együtt a helyi földművesszo- vetkeztnél keresi meg a kenyerét. Talán kissé furcsa ez Nyiregyházki Mihálytól, aki annak az államnak a kenyerét eszi, amelyik ellen tör, még akkor is nagyon furcsa, ha éppen ezt egy babtista pap teszi. Ez már nem emberi, ez már barbárság. Ne gondolja senki, hogy Nyiregyházki Mihály és Hudák András kereskedők megálltak ezeknél a máglyáknál Nem! Útjuk a föld- művesszövekezet irodájába vezetett, onnan is kidobálták az ablakon a könyveket, iratokat. Ezután következett a többi: A rendőrőrs A felizgatott tömeg felvonult a rendőörs épülete elé is, ahol követelték a rendőrség lefegyverzését, va-> lamint Gyimesi Ferenc törm. eltávolítását. Ez sem véletlen. Gyimesi Ferenc rendőr legszívesebben szolgált Tótkomlóson és mondjuk meg őszintén, legtöbbet ártott a helyi uraknak. Céljuk volt, hogy őt eltávolítsák, mert el kellett távolítani ahhoz, hogy zí- ügyvéd úr és a volt csendőrök által létrehozott nemzetőrség vegye át a fegyveres erők szerepét. A pártszervezet Ezután a helyi pártszervezet székháza elé vonultak, ahol ifj. Gyivicsán Pál vezetésével leverték a táblát és követelték, hogy a házat adják vissza dr. Adamkovics ügyvéd úrnak. (Államosítás előtt a ház dr. Adamkovics tulajdona volt.) ■% Üzemekben Ezen a napon történt az is, hogy az üzemekben és másutt a börtöntöltelékekiből, levitézlett urakból álló csoport leverte a vörös csillagot. Ebben elég nagy szerepet töltött be Nagy Sándomé, az orvos felesége is. Az igaz, hogy ideig-óráig leverték a vörös csillagot; ezzel is töltötték dühüket és bosszújukat. De vegyék tudomásul, a vörös csillag jelképe a világon élő elnyomottak összefogásának, az összefogás győzni fog és a vörös csillag tündökölni fog az egész világon. A Rózsafürdőben Ide is eljutottak a Rózsafürdőbe a huligán csoportok. Lehóczki István fogtechnikus utasítására széttépték Lenin elvtárs arcképét. Az is igaz, hogy széttéphették akkor a nemzetközi munkásmozgalom nagy vezérének arcképét, de a szocializmus, amelyért Lenin oly sokat tett és amelynek Lehóczki úr esküdt ellensége, a dolgozók kezenyomán mégis győzni fog. A gépállomáson A hatalomra került „nemzeti forradalmi tanács” Igénybe vette a helyi gépállomás vontatóit, azokra főleg fiatalokat ültetett fel, végigjárta a községet, jóformán rekedésig énekelték a Kossuth-nótát (Kossuth Lajos azt üzente...) és úton, útfélen kiabálták: „Éljen a forradalom!" Iskolákban Ide is eljutottak, s első dolguk volt, hogy az iskolákban széttépjék és elégessék az orosz könyveket, üldözésbe vették a kommunista szülők gyermekeit. Ebben élenjártak Lehóczki fogtechnikus gyermekei, méltóan apjukhoz, aki a Nemzeti Forradalmi Tanács „kiemelkedő vezéregyénisége” volt a községben. A helyi tanácsházán Tibori és ölveczki volt csendőrök adták az utasítást a vörös drapéria széttépésére. íme röviden október 29-ének leírása, összefoglalva mi is történt: ledöntött szovjet emlékmű, az elégetett könyvek hamuja, levert vörös csillagok, felizgatott lakosság, s a falu új vezető gárdájaként megalakult a „Forradalmi Nemzeti Tanács”. Ezek lezajlása közepette nem volt vérontás, mint Budapesten, nem csattant egyetlen pofon sem, látszólag senkinek nem esett bán- tódása. Azonban mégis ott húzódott az első perctől fogva Tótkomlós községben is, hogy a hatalomra került vezetők a közéjük keveredett néhány rendes ember ellenére is a régi rendet akarták visszaállítani. (Folytatjuk.)
