Békés Megyei Népújság, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-05 / 155. szám

1951. július 5., péntek BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSÁG 5 Nagy tanulság Megyénkben megkezdődött az aratás. Több állami gazdaságban, termelőszövefkeztben, gépállomá­son megszervezték, vagy most szervezik a cséplő munkacsapato­kat. A Felsőnyomási Állami Gaz­daságban is most szerződtetik a csépléshez a dolgozókat. Gajdács András igazgató sze­rint Felsőnyomáson hat cséplő> munkacsapatot szerveznek az idő­szaki, állandó és részes dolgozók­ból. A Bredjuk-féle gyorséséplési módszerrel ebben az évben nem csépelnek. Mint az igazgató állí­totta: „Nem a Bredjuk cséplési módszer ellen vagyunk, hanem a gazdaság cséplőgépei nem alkal­masak a teljesítmények növelé­sére»” A gépész elvtársak szerint a cséplőszekrények nem avultak, hiszen Csernus Ferenc munka­csapata húszéves cséplőszekrény teljesítményének maximális ki­használásával 1955-ben országos első helyezést ért el a gyorscsép- lésben. 1956-ban ugyanazzal a géppel a második helyre kerültek A téli gépjavítás idején a szere­li és traktorosok úgy véleked­ik, hogy a huszonkét éves csép­lőszekrényt nem adnák oda cse­rébe egy 10—12 évesért. A dolgozók józan megítélése a gazdaság vezetőségének álláspont­jával ellentétes. Maguk a dolgo­zók elmondták; a gépesítés elle­nes hangulat a többtermelésért vívott küzdelem, a magyar gépek lebecsülése ebben a gazdaságban nem mai keletű. Októberben Ka­nizsai Ferenc főagronőmus azt mondta: „Nem aratunk többé magyar kombájnnal, majd ame­rikai gépeket hozunk, mert azok jobbak.” S ha a főagronőmus el­lenőrizné Benkó József kombájn­vezető munkáját a tavaszi árpa aratásnál, akkor megváltoztat­ná álláspontját; mert a mi gépe- amelyek munkájára büszkék ^Jgyünk, jói dolgoznak és gazda­ságos az üzemeltetésük is, Véleményünk szerint nem lehet- kategórikusan az íróasztal mellől meghatározni egy dolgot a dol­gozók meghallgatása nélkül. Ahogyan vitáztunk a korszerű betakarítási módszerről, a gazda­ság vezetőségének kibúvóival ta­láltuk szembe magunkat. Amikor megdőlt az a téves nézet, hogy a cséplőgépek avultak, a műit évben Jó munkát végeztek akkor Gajdács elvtárs a cséplés- nél tapasztalt szemveszteségekre hivatkozott, s ugyanazt mondta el, amit ez év tavaszán a MEDQSZ megyéi székházában: — A Bredjuk-féle cséplési mun­ka során sok hibát követtünk el. A cséplőcsapat munkájában több negataív jelenség volt. Például: a szemveszteségi határ be nem tartása, a kaparék el nem csáp- lése, a kazalozás szakszerű elvég­zését sem követeltük meg, mert csak az elcsépelt mázsákat figyel­tük. Elsők akartunk lenni az or­szágos munkaversenyben. Lényegében Gajdács elvtárs ta­pasztalata szerint a verseny az elsőségért, nem pedig a munka gyors és minőségi elvégzésére irá­nyult. A múlt években a munkaver­senyek szervezésében ez volt a legsúlyosabb tévedéstik, amit tu­dott a felsőnyomási gazdaság ve­zetősége is és mégis megenged­te a rossz munkát. Ezek szerint az a büszkeség, mely abban az időben eltöltötte a gazdaság ve­zetőségét — amikor Csernus Fe­renc és munkacsapata 1955-ben végzett kiváló munkáért egy par­lamenti fogadáson részt vett — nem más volt, mint szemfényvesztés az ország, a pártvezetőinek megtévesztésére Úgy gondolom, ezek után nem méltó csodálatra az októberi e- semények előtti gazdaságvezetési módszerük, amit most ízeire bont­va elemezni kellene a becsületes dolgozók bevonásával, hogy az, ami jó volt, azt átvegyék, felhasz­nálják, alkalmazzák, a hihákat pedig tovább elemezzék. Vizsgálják meg, hogy a gazda­ság területén hol, ki, és milyen hibát követett el egy-egy munká­nál Valószínű, hogy a gazdaság vezetésében kialakított gyorscsép- lés ellenes álláspont sem végle­ges, és bízunk benne hogy a Bredjuk-módszert felhasználják. Dup&i Károly BÜKOKKACIA? f a* MóAáMíáJL... — No, itt van végre — mond­ja kissé akadozva —, de én már Azt mondják manapság, hogy ismét fekete lepelként telepszik a hivatalokra a bürokrácia» Egy ismerősömmel beszélgettem ró­la, aki igen behatóan tanulmá­nyozza eme furcsa „tüneményi”, egyszersmind: megmondva ke­rek perec: ő a papír, fénykép ellensége. Sokat gondolkoztam» magamban, kinek lehet igaza. Amraak,a)ki egy „fiikarsznyit“ sem vet papírra, vagy annak, aki túl ..problémizál” egy-egy dolgot és bármennyire is. „fec­ni” ügyről lévén szó hasábokat ír róla. Mivei gyakorlati tapasz­talatom nincs e téren, megfo-i gadtam ismerősöm jő tanácsát, s megállapodtunk, hogy egy ér-i tekezletre együtt elmegyünk» gondoltam magamban, más ká­rom nem származhat belőle, mintsem elveszítek egy félna- -pomait, és. esetleg behatolok a bürokrácia mások által oly so­kat hirdetett „titokzatos1’ vilá­gába. Mondani sem kell, értekezle­teken veszélyeztetve érzi magát az ember. Vigyáz mindig arra, amit kijelent, nehogy más íz­ben visszavágjanak vele, ne sül­jön vissza a puska. A megyei tanács építési osz­tályán vagyunk. Egy szoba, tele aktákkal az asztal, de már a ke­zünk is. Azt gondoitotn idáig, hogy a bürokratikus módszer az aktázás, a sok betű, előlép majd a gyolcsfehér papírlapok­ról és jelentkezik nálunk, hogy tekintsük meg. Be nem így tör­tént. Amint éppen nézegettem aa .ismerősöm kezében lévő „aktá­kat1V ha szabad ezen. ördörtgős szói kijelenteni, hirtelen megra-1 gadta a figyelmem egy rövid kis mondat: Tárgy: BEJELENTÉS, ÉS MOTORIGÉNYLÉS. Volt abba minden. Miniszteri rendelet, 1947-től napjainkig, paragrafusok halmaza, hivatko­zás. erre — meg arra, csak a motorról nem olvastunk sem­mit. Jé ismerősöm szinte izzadt már ,a sok betűk láttán, de vég­rá sem hederítettem ki jelente­iére, az érdekelt, ugyan ki csi­nálta. — Az úgy történt — szólt közbe új ismerősöm, akit most ismertem meg az értekezleten — hogy jött hozzánk egy új technikus, akit természetes, be kell jelentenünk a megyei vég­rehajtó bizottságnak. Noy én pontos ember vagyok, pontossá­gom viszont megköveteli tölern^ hogy a paragrafusokat is hasz­náljam. Most közbejött a motor dolog, mert gyalog nem járhat a technikus, hát összekapcsoltat^ ezzel és együttes paragrafus rendszerrel leegyszerűsítettem mindkét ügyet. Sajnos, még így is három oldal lett. * Mi ebbest a bürokrácia? Ké­rem... kérem... Bűnt követ el az, aki erre art mondja, hiszen a pontosság... Kéremszépen... — S mi lett volna ha a tele­fon?.» Ha telefonon?.» — ugrik fel ismerősöm, aki immár per­cekig ájultam feküdt a fotel- ben, mert a beszélgetés közepet! te fáradtság vett rajta erőt. — Hát az benne bürokrácia! — jelenti ki egyszerűen, most már hirtelen felocsúdva kábul t- ságából, az asztal elé ment, ke­zébe« egy jó pór aktával, kellő merészséggel, és értelmetlenül mormolt magában. Igenis van..: mert... kell lenni benne... és ér­telmetlenül kiejtette a nevét. — Nem kellene ennyi írás Halmos kartárs, az olyan fölös­leges, csak magának árt ' vele, meg nekünk, nj§rt,í$ár bejgfu}.- ladunk az aktába. Nézze, maga A Békés Megyei Tanács nép­művelési osztályának dolgozói gondosan tanulmányozták a bu­dapesti pártértekezleten elhang­zott vitát és a határozatot. Úgy döntöttek, hogy az eddiginél na­legalábto tegye meg ezt, kímél­jen meg bennünket a kínos ak­tába fulladástól. És mint mikor a varázsló be­fejezte játékát, előkerült egy akta, utána mégegy. utána egy vastag, a legutolsó egy épületle­bontás, ügye, amibe mikor bele­tekintettünk, immár hétéves ügyet láttunk. Ismerősöm ennek láttán ű- jabb utat nyitott a szédülés felé — és. csak ennyit mondott: — Akta, vagy nem akta... Nem számít semmit... Az a tény, hogy sok a fölösleges szó, betű, amit blablának nevezünk» S mint megsértett párduc felugrott új ismerősöm az asz­taltól... de már nem hallottam mit mondott... csak, csak az utolsó hangfoszlányt. — Máshol is van ilyen, sőt még szörnyűbb kiviteliben. Mi­lyen jó, hogy eljöttek és félig meg is győztek engem, hogy ón is elősegítem a bürok­ráciát, különben még most is csinálnám, mert egy jó pár darab várja a tollacskát, hogy kellően szignáljam őket... — Ha van, elég baj az —l gondoltuk mindannyian. Ezért nem haladunk mi kellően. Talán meggyőztük ismerő­sömmel az új ismerősünket, a- kinefc egyébként munkája na­gyon jó az építési osztályon, és mint aki jól végezte dolgát, re­ménységgel, diadalmasan kivo­nultunk a szobából. Kint beszél­gettünk a történtekről, s elha­tároztuk,. hogy felkészülünk a bürokrácia’ bűvös támadása el­len. pos kulturális tanfolyamot ren­deznek Gyopárosfürdőn, melyen részt vesznek a legjobb városi, községi, üzemi kulturális otthon vezetők és számos olyan egyén, aki közvetve vagy közvetlenül foglalkozik az ifjakkal. A párttal Szín Béla Az eddiginél nagyobb gondot fordítanak az ifjúság nevelésére a Viharsarokban re félig aléltan az a»kta leg- j gyobb gondot fordítanak az ifjú- utoiső bekezdésének sorában, j ság nevelésére. Ezt a célt szól­amnak is a legvégén, aláhúzta a gátja többek között az az elgon- mond'at végét. ! étolás is, hogy aratás után baitna­karöltve változatos előadásokon ismertetik a jövő nemzedék ne­velésének legjobb módszereit és az ezzel kapcsolatos tenivalókat. Balogh János „tekerte” a pedált, a favágók felé tartott. Amint odaért hozzájuk, az emberek összecsődültek s kérdezték tőle: mit gondolsz, miért jöttek a ka­tonatisztek? — Bizonyára emberekért — felelte Balogh János sokat sej- tetően, aztán hozzáfűzte: ámbár az is lehet, hogy Fenesi Mi­hályiért jöttek. Mindenesetre jő volna, ha bemernie néhány em­ber és utánuk nézne. Az emberek addigi morfondí- rozásaikkal eléggé fellovalták már magukat. Balogh János ki­jelentéseire aztán valósággal tűzbe jöttek, mintha legalább is azt mondta volna, hogy néhány embert már összefogtak s Fe­nesi nyakára éppen kötik a kö­telet. A forralt bor, meg a pá­linka is megtette a hatást. Be az emberek idegzete amúgy is bo­rotvaélen táncolt az utóbbi he­tekben csak egy biztató szó s képesek voltak a legképtele­nebb dolgokra is egyenként is. Hát még, ha annyian voltak egy csomóban, mint ők ott, az erdő­ben, s ráadásul fejszével, csá­kánnyal a kézben! S mennyire fel tudják tüzelni egymást ta­lálgatásaikkal, kiabálásukkal. S kiabáltak valamennyien, hogy így az anyjuk űristenit, meg úgy, hogy ennyi meg, annyi ember menjen a faluba, aztán intézze el a tiszteket. De aztán megszavazták, az lesz a legjobb, ha valamennyien bemennek. S elindultak elszántan, villogó te­kintettel, csillogó szerszámaik­kal, mintha a poklot, akarnák megostromolni, hogy kivégezzék az ördögök anyját. Mentek vér­szomjasan, ki kerékpáron, ki gyalog. * Az autó a tanácsháza előtt állt meg. A benne érkezők — Barkász Károly, a járási intéző bizottság tagja, Horváth József fhdgy., Molnár József hdgy. és Törőesik Pál, a Szabadságharcos Szövetség járási titkára — be­mentek a tar.ácsházára és ott tárgyaltak különböző dolgokról. Aztán az autót a tanácsháza előtt hagyva, Törőcsik Pál nél­kül átmentek a Táncsics Tsz-be, hogy megkeressék Bíró Sándor tartalékos tisztet»: • A favágók jöttek egymásután s megálltak az autó közelében, vállukon esákány, fejsze, kapa Több ember kezében bicikli­pumpa, vagy vizeskanna. Bor­sós Sándor például vizeskannát tartogatva várta a fejleménye­ket. Rövid idő alatt mintegy I5Ö főre szaporodtak s különböző megjegyzésekkel forralták egy­másban a vért. Egy csoport az autó közelébe tolongott s a bent várakozó Törőcsik Páltól meg­kérdezték: Mit akarnak, miért jöttek ide? — Bíró Sándor tartalékos tiszttel akarunk beszélgetni — felelte vegyes érzelmekkel a fe­nyegető hangulat láttán. —- Mondja, van magának szakmája? — kérdzete tőle Bíró János. i— Van. — Hát akkor mi a fészkes fe­néért nem dolgoaik odahaza? Mit csavarog itten? A tömeg ingerültsége nőttön- nőtt s tetőfokára hágott, amint közeledni látták a két tisztet és Barkász elvtársat. Ingerültségü­ket eleinte csak kiabálásban s káromkodásban juttatták kife­jezésre: „Nem hagyjuk elvinni fiainkat” „Nem engedjük lesö­pörni a padlást.” „Menjetek az anyátok istenibe.“ — Eye® és ehhez, hasonló ki­abálások közben igyekeztek a tisztek az autóhoz. Azt hitték: a tömeg megelégszik majd az­zal, hogy beszállnak és elhagy­ják a községet. De mm. A tö­meg vérszagot érzett már hetek óta. Lényegében azt sem tudta, hogy kinek a javára, vagy kárá­ra folyik a vér országszerte. Nem tudták, nem magyarázta meg nekik senki. Az események zajlása közepette a rendesebb- jeinek sem jutott eszébe, ’ gy saját maga alatt vágja az ágat, hogy a gróf tisza Istvánok, a kulákok világát, a cselédsorsot segítik visszateremtem hőzön­gésükkel. Vérszagot éreztek tá­volról s ők még nem ontottak. Hát itt az alkalom, ontaniok kell. Le kell vezessék azt a többheti izgalmat, amely rára­kódott az agyukra, minden idegszálukra Mindegy, hogy kit ütnek és miért. Egyelőre csak a kezdeményező kell. Az, hogy el­puffanjon az első ütés, aztán megy, zuhog a többi, ha kell, még arra is, aki a világra hozta őket. S kezdeményező akadt. Gyen­ge Lajos odaugrott & megmar­kolta Barkász Károly mellén a kabátot és ráordított: »Mit ke­restek itt, az anyátok jó iste­nit?” Abban a pillanatban Nagy László kezében már len­dült a biciklipumpa. Bagi Sán­dor, Sólyom János, Székács Sándor ököllel verte Barkász Károly fejét, arcát. Borsós Sán­dor a kezében lévő vizeskanná- val vágta fejbe kétszer egy­másután...­Ütötték volna talán mind a százötvenen, de többen nem fér­tek Barkász közelébe. De az ar­cából kiaereent vér gyilkosael- szántságet rajzolt az ott lévők, arcára s az öreg Guj, László szinte eszétvesztve meglendítet­te a kezében lévő csákányt s lesújtott vele Horváth József fhdgy. fejére. Az ütéstől az úgy összerogyott, mint, aki az élet­ben soha többé nem tud már felállani. Alapos volt az ütés, úgyhogy a lendületétől Guj László is a földre esett. Gyen­gék már a lábai, a karjai vi­szont». a csákány 8 cm hosszú, csaknem halálos sebet vágott Horváth József fején» Akik nem jutottak az emberek ütlegelésé­hez, azok az autónak estek: Majd mikor fez autó elindult, a félholtra vert emberekkel, Tan- ka János, utána vágta fejszé­jét..: :> . !

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents