Békés Megyei Népújság, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1957-07-05 / 155. szám
6 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957. július 5., péntek zenzációk a világból Tito marsait megidézték egy udinei bíróságra Udine jogszolgáltatásnak történetében most fordult elő első ízben, hogy idegen államfőt idéztek meg a helyi törvényszékre. Az idézést Joszip Broz Tito kapta, mégpedig mint Jugoszlávia államfője. A pogári per tárgyalásán nyilatkoznia kellene, hajlandó-e a felelősséget vállalni egyik alattvalója által okozott kárért. Tito azóta már bizonyára megkapta az idézést és nyilván csodálkozik, hogy egy olasz ügyvédnek eszébe jutott igénybe venni az olasz törvénykönyv azon paragrafusát, amely lehetővé teszi akár egy államfő megidézését is. A legközelebbi tárgyalást 1957. szeptember 30-án 9.30 órára tűzték ki, ekkor kellene Titonak Udi- nében megjelennie. Veszélyben a Panama-csatorna Nemrég az a veszély merült fel a Panama-csatornán, hogy a csatorna hosszának háromnegyed részét kitevő Gatun-tó vízszintjének több mint 1 méteres süllyedése miatt megtiltják a nagy hajók áthaladását. További 10 centiméteres vízszintsüllyedés esetén ez elkerülhetetlen lenne. A Vízszint süllyedésének a rendellenesen hosszú idei száraz idő az oka. Egyedül az óceánon át Egy 32 éves amerikai mérnök 9 méter hosszú kis vitorlásában magányosan 64 napot töltött a tengeren. A mérnök április 6-án a kanadai szigetekről indult el, 6500 kilométert tett meg az Atlantióceánon és június 3-án érkezett meg a floridai Palm Beach kikötőjébe. A megérkezés után kijelentette, hogy semmihez sem kell akkora önfegyelem, mint a magányos óceánhajózáshoz. HöfUétef* A Fűzkltermelő és Feldolgozó Vállalat köröstarcsai telepén a tűző napon szorgalmas munkáskezek hántolják a A Mezőberényi Alföldi Szövőgyárban magyar műszálból készült ke- fűzvesszőket. Mint megtudtuk, nem resztcsíkos szoknyaanyag próbagyártását végezték. Eddig több színben ké- j gokái végzik már a napon a fűz_ szítettek ebből az anyagból mintákat. Fotóriporterünk azt a pillanatot | leste el. amikor Balázs Ilona II. szövőtanuló az utolsó próbára gyártott j vesszők hántolását. mert jövőre elké- keresztcsikos szoknyaanyagot készíti. • | szül a korszerű munkaterem. Bizony jólesik mindanyiunknak ebben a meleg időben néha az üdítő ital. A képünkön levő kéményseprő ,. _____ : ojrKe.uale bá csi is — akit Szeghalmon fényké- l A képünkön látható gyermekek már jobban védekeznek a hőség elpeztünk le _ hogy a külső meleget len. Őket Is szeghalmon kaptuk lencse elé. vidám lubickolás közben. Ha eg y kicsit egyensúlyba hozza, hideg ! ránéz az olvasó a képre, kicsit irigykedve gondol a vidám lubickolókra. málnát iszik, mert melegben ugye ez ' De ezen lehet segíteni. KI kell menni a strandra, s máris megmárthatjuk a legjobb. * magunkat a hús hullámokban. vzewzúciá „Feledhetetlen üdülés“ Egy hamburgi utazási iroda a következőképpen propagálta az általa szervezett üdülést: „Egy üdülés, amelyet soha életében nem fog elfelejteni”. Az üdülésre szép számmal jelentkeztek. Előre befizették az üdülés költségeit s amikor a minap a jegyekért je-> lentkeztek — zárva találták az irodát. Az utazási iroda vezetői bizonyára kellemesen üdülnek valahol a befolyt pénzből. Egy új doktor JEKYLL Ezzel a címmel lehet illetni párizsi jelentés szerint — Albert Dubois francia detektívet, aki éjjelenként a törvényes rend biztosítására irányuló lelkiismeretes munkájának végeztével bűnözővé alakult át és az „Ember vagy szörnyeteg" című filmre emlékeztető gaztetteket követett el. Az eddigi vizsgálatok szerint legaUBb húsz erőszakos támadással vacmi ható. Hány autó van forgalomban a világon? Egy Frankfurtban közzétett statisztika szerint jelenleg a világon 102 827 000 gépkocsi van forgalomban. Ezekhez járul még mintegy 9 millió traktor és 15 millió motorkerékpár. Számítások szerint Európában több mint 19 millió és legalább 12 millió motorkerékpár közlekedik. Pár héttel azután történt, hogy az arasz hadsereg az utolsó németet is kiűzte a községből. Az ágyúdörgés egyre távolabb hallattszott, s a községben ha lassan is, de kezdett indulni újra az élet, kézíbekerültek a szerszámok, kinyitogattak az üzletek, és a községházán az új elöljáróság ülésezett. Langyos, csillagfényes őszi este volt. Apám, anyám meg Kardos szomszéd a ház előtt ültek, s oly vidáman tereferéltek, mintha a háborúnak soha hírét sem hallották volna, A sarkon Dimitrij fordult be, s egyenesen anyámékhoz tartott. Üdvözölte őket, s lekuporodott a- nyámmal szembe az árokpartra, s nézte anyámat nagy áhítattal. Előttünk teljesen érthetetlen volt ez a viszony, ami az alig húsz éves szőke hadnagyot és az én kis öreg édesanyámat összefűzte. Mikor meglátta anyámat, az örökké vidám fiú szeme tele lett könnyel a meghatottságtól, s remegő hangon suttogta; mama. És anyám is, ha egy nap nem jött Dimitrij már izgatott volt. „Hol lehet az én szőke fiam.1’ Gyanítottuk, hogy anyám nem mond el nekünk mindent, amit Dimitrijjel oroszul be-, szélnek, s talán ott lehet a titok magyarázata. Mintha bizony kellene ahhoz valami titok, hogy két jó, igaz ember vonzódjon egymáshoz. 4pám meg a szomszéd régi katonatörténeteket meséltek, még az első világháború idejéről, amiből világon san kitűnt milyen rettenthetetlen hősök voltak ők ketten. Anyám hűségesen fordítgatott, s Dimitrij — magában mosolyogva a két öreg nagyot mondásán — csodáin kozva fordult Kardos szomszéd felé: — Bátor ember lehetsz te öreg! A sötétben léptek hallatszottak. A két öreg hirtelen felugrott. — Állj, ki vagy! Apám és Kardos szomszéd ugyanis önkéntes polgár őrök voltak, akiknek az utca álmára kellett vigyáz- niok este. Igaz ugyan, hogy teljes volt már a rend, de azért ki tudja, mindig akad zavarosban halászó. — Egy cigarettát adjanak. — A fene egyen meg, nem tudsz szólni, hogy te vagy, egész megijeszted az embert. Lajos volt, a futóbolond, aki nem nagyon mer egyedül járni az utcán, nSert attól fél, hogy a lányok elfogják és zsákbadugják. Hatalmas újságpapírba csavart cigarettát nyomtak a szájába, s elégedetten hümmögve DIMITRIJ tovább állt. Apám zsebéből pálinkás üveg került elő. A hangulat egyre emedkedettebb lett, s a közbiztonságra csak apám nagy fekete kutyája: Néró őrködött. Ekkor történt. Először a kutya vette észre és keserves vo- nvításiba kezdett. — Mi az ördög lelte ezt a dögöt, — zsörtölődött apám, de akkor már mindannyian hallották a jóliismert tompa dübörgést. — Német bombázó — adja a szakértőt a szomszéd. — Alighanem menekül — felel rá apám. — Az ám, ott vannak a ráták, hallja, hogy lövöldöznek egymásra? Dimitrij is felállt az árokpartról, kiment a kocsiút közepére, s onnan nézte á légiharcot. Egyszerre fülsiketítő csattanás reszkettette meg a levegőt. A menekülő gép szabadult terhétől, de hiába, egy másodperc múlva égő fáklyaként zuhant lefelé. Az egész nem tartott két percig, a szerencsére mindössze néhány ablaküveg tört össze a légnyomástól. A bombák a falun kívül a szántóföldekre hullottak. Dimitrij csodálkozva vette észre, hogy egyedül maradt. A kis társaság a legelső robbanásra széjjel ugrott. Körülnézett. A fejét csóválta. Hova tűnhettek? — Papa, mama... Semmi válasz. Belépett a kertajtón. Apám éppen akikor mászott elő az orgonabokor mögül, nyakörvénél fogva vonszolta maga után a nagybolond kutyát. — Egész idő alatt a fejemen feküdt a gyalázatos... mormagta, — majd megfulladtam tőle. A következő pillanatban azonban elnevette magát, s Dimitrij is kacagni kezdett. Nem is csoda. Ugyanis a másik bokor mögött feltűnt Kardos szomszéd ijedt arca: — Elmentek már? — suttogta. S mivel a másik kettő csak nem akarta abbahagyni a kacagást, sértődött arccal mászott kifelé a bokor alól. Nohiszen. azoknak volt is okuk a nevetésre. Kardos szomszéd ugyanis olyan volt, mint aki macskákkal viselt háborút, — úgy össze volt kavpaolva. A rettenthetetlen hős ijedtében a vad rózsabokorba hasalt bele. Dimitrij egyszerre csak elkomolyodot: — Mama? — kérdezte ijedten. — Valóban? anyám hova lett? Senki sem látta. Dimitrij beszaladt a lakásba. Mama... mama... sem" mi válasz. Végre a hálószobában, mintha csak a föld alól jönne a hang, halik nyöszörgés hallatszott. Dimitrij először döbbenten nézett körül, aztán hirtelen a homlokára csapott, mint aki megértette a helyzetet, s négykézlábra ereszkedett az ágy előtt. Ma sem értem, hogy az én kis gömbölyű anyám, hogyan tudott bejutni az ágy alá. Bebújt, de kijönni már nem tudott. Anyám az ágy alatt. Dimitrij az ágy előtt a padlón kucorgóit, s nézték egymást. Dimitrij elunva a hallgatást, mintha macskát hívogatna szólalt meg: cicicic... — és begörbítve hátát éktelen nyávogásba kezdett, 'Anyám nézte egy darabig, aztán ő is visszamiákolt. Olyan macskakoncertet csaptak, hogy a környék osz- szes egerei elszaladtak ijedtükben. A könnyük csurgotfc a nevetéstől. Dimitrij hagyta előbb abba. Kiszólt apámnak: — Papa, davaj szudám... — Mi baj van?... — ballagott be az öreg. — Davaj, davaj, — mutatott az ágyra, s óvatosan megemelte az ágy végét. Apám, bár nem tudta mire vélni a dolgot, követte példáját, s majd hanyatt vágódott, amikor az ágy alól anyámat látta kimászni. A nagy ijedelemre aztán a szekrény aljából még egy üveg pálinka, került elő, aminek láttára Dimitrij örökké mo> solygó szája még szélesebbre húzódott. Tíz óra volt. Gyönyörű csillagos este. Mindenütt csend, nyugalom. Őrködni már elég volt a holdvilág, meg Néró a nagybolond kutya. Kardos szomszéd is beköszönt az ablakon s lassan hazaballagott. Anyám pogácsát tett az asztalra, apám a poharakra vigyázott, ki ne ürüljenek. Dimitrij elővette a harmonikát. Egymásután csendültek fel a csodaszép ukrán dalok. Anyám a legtöbbjét ismerte a nekünk idegen dallamoknak. Halkan dúdolni kezdett, de aztán egyre jobban belemelgedve énekelt, arca belepirult, a szeme csillogott, & szállt, szállt az őszi éjszakába, anyám lágy, felejthetetlenül édes hangja. És Dimitrij, az örökké vidám Dimitrij könnyes szemmel borult anyám kezére. Hosszan megcsókolta, aztán könnyes-mosolygós szemmel nézett a szemébe és halkan suttogta: — Mama, mama olyan vagy éptan, mint az én édesanyám... Léhner Ica
