Békés Megyei Népújság, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-28 / 175. szám

IMt. JáUw M* BfiKÉS MEGYEI NfiPÜJSAG 3 RIPORTSZEMMEL Hl KÉPEK I a sarkadi Dózsa Tsz-ben a füzesgyarmati „Aranykalász“ Tsz tagjai életéből A levegő kellemesen enyhe, g langyos szellő fúj valahonnan. Ideális nyári idő van. Körülnézve, szemem előtt kitá­rul, kibontakozik a széles sarka­di határ. A távolban zetorokdón- gicsélnek, tompán búgnak, mert hangfogót tesz hangjukra a mesz- szeség. Az országszerte ismert sarkadi Dózsa Tsz udvarán ketten sétál­gatunk: Nagy Imre, az elnök és a riporter. A magtárépület falán egy bronzbaöntött emléktáblán a következő tűnik a szemembe: „A sarkadi Dózsa Termelőszövetke­zet 1949-ben alakult.“ Megkérem az elnököt, hogy meséljen valamit az első lépésekről. Tűnődik, gondolkodik, hogyan is kezdje el... — Nyolc évvel ezelőtt 33 család kezdte a termelőszövetkezeti gaz­dálkodást, 400 hold földdel. Aztán gyarapodott a létszám, a föld és persze a jövedelem is. A kezdés nagyon nehéz volt, de ez már messze van. As októberi vihar Itt is végigsepert és megrostálta a tagságot. Akik hittek a tsz jövő­jében, azok harcoltak a fennma­Az állami gazdaságok főigazga­tóságán a halászati szakemberek igen kedvezően nyilatkoznak az idei nyári halellátásról. A próba halászatok — mint mondják — általában azt ígérik, hogy az idei „pontytermés" jó lesz: az állomá­nyok többsége másfél-két kilós halakból áll máris. Az utóbbi egy hónapban például átlagosan 32— 35 dekát gyarapodtak a potykák. így remélhető, hogy nemcsak tél­re lesz elegendő, hanem a hirte­len nagyra nőtt nyári keresletet is ki tudják elégíteni. Különösen a főváros és az üdü­lőtelepek igényelnek ezen a nyá­ron sok halat. Az állami halgaz­radásért és győztek! Most 158 taggal 1100 hold földön dolgoznak és tűzzel-vassal, azaz szorgos munkával védik az utóbbi évek­ben szerzett hírnevet. Nagy elvtárs sorban megmu­tatja az istállókat, sertésólakat, műhelyeket. Az állatállomány szépen gyarapodik. — Szárnyasaik? — Sajnos, most nincsenek. Ok­tóber előtt volt és már tervezzük, hogy ismét tenyésztünk. Szeret­nénk pulykát, kacsát, tyúkot te­nyészteni, mert nagy jövedelem van belőlük. Vigh István sartésgondozó is az alapító tagok között volt, s ma is nagy hozzáértéssel neveli a sertéseket. Az egyik széles ól­ban 38 fehérhúsú anyakoca „la­kik”. Ezek az első fialásnál 360 kismalaccal gyarapították a ser- tésvagyont, — Ügy gondoljuk — szól Nagy elvtárs —, hogy 200 darabot son­kasüldőnek hizlalunk ki. Már le is vannak szerződtetve. A többit pedig hizlaljuk. — Van üzemi konyhájuk is? Az elnök, arcán bujkáló mo­sollyal válaszol: daságok éjszaka és a hajnali órák­ban halásznak, s a soronkövetke- ző szállítmányokat még hűvösben viszik is a víztartályos autók, hogy a könnyű, fehérjében gazdag húst frissen kapják a fogyasztók. Az állami gazdaságok halgazda­ságainak júliusi pontyszállítási terve 1900 mázsa. Ebből 1200 má­zsát már át is adtak a kereskede­lemnek. Augusztusban ugyancsak 1900 mázsát, szeptemberben pedig 3400 mázsát bocsátanak a halked­velők rendelkezésére. Ez összesen 1500 mázsává több mint, ameny- nyit a múlt év hasonló időszaká­ban piacra vittek. — Van bizony! A tagok olyan ebédet kapnak, hogy megnyalják utána a szájukat! Ez olyan biztos, mint imádság végén az ámen — nevet hozzá és én is vele nevetek. Hát ami igaz, az igaz. A mai fi­nom zöldségleves és sertéspörkölt után mindenki dicsérheti Petne- házi Mihályné főszakácsnő főztjét. Kint a tarlón már cséplésre várnak az össze­hordott keresztek. Hamarosan, ha az idő engedi, hozzáfognak a csépléshez. Milyen a termés? — faggatom Vadas Mihályt, a tsz főkönyvelőjét. — Búzából 11—12 mázsát vá­runk, árpából is ilyenformán. Búzánk egy része víz alá került a májusi esőzések közben és saj­nos, meg kell elégedni ezzel a jó közepes terméssel. A tarlót már szántják és másodnövényeket vet­nek, többek között köles és siló- kukoricát is. Rizstelepük is van, méghozzá 60 hold. Szolnoki Károly bácsi, a telepvezető, kérdésemre nagyon optimista választ ad: — Meglesz Itt a 20 mázsa is holdanként, elvtárs! Ilyen rizst nem lát sehol a határban — s te­kintetével végigevez a gyönyörű, smaragdzöld rizstáblákon. Bár­csak igaza lenne! A jövedelemről szándékosan utoljára hagytam a kérdést: Mennyit terveznek egy munkaegységre? Az elnök elv- társ válaszol: — Míg tavaly 32.60 forintot „ér­demelt” egy munkaegység, addig most 45 forintot „ütemeztünk” be — mondja, s csendes, elégedett öröm reszket át a ráncoktól ba­rázdált arcán. Hosszú volt az út az első lépésektől idáig, de bát­ran, minden szégyenkezés nélkül mondhatjuk, hogy ma már elége­dettek az emberek a sarkadi Dó­zsa Tsz-ben. Pallag János Ezerötszáz mázsával több „nyári“ ponty a halpiacon A vésztői tanácstitkár elvtárs, mint különös je­lenségre hívta fel a fi­gyelmünket. „Hihetetle­nül érzékenyek ebben a községben az emberek” — világosított fel ben- mutatkozik meg — ma- lók és meglesz a tanács nünket. Ha valaki elta- gyarázza a titkár elv- és a tömegek közötti lálja, hogy holnap nem társ. kapcsolat. A tanács ál­lehet az üzletekben cuk- Valóban érdekes je- landó bizottsági ülését rőt kapni vagy egyebet, lenség volna, vagy csak nem tartják meg, mert szinte órák alatt meg- vésztői hóbort? Keres- nincsenek meg az ál­telnek az üzletek, s azt tűk, kutattuk az okát. landó bizottságok. Né­vásárolják nagy tételek- De nem is sokáig. Csu- melyik tanácstag már ben, még akkor is, ha pán azt vizsgáltuk, hogy azt is elfelejtette, hogy azt egy év alatt sem fo- milyen a tanács és a dől- milyen állandó bizott- gyasztják el. Nemrégen gőzök közötti kapcsolat, sághoz tartozik. Es ami arról volt szó, hogy az Ez viszont nem valami a legfontosabb, a vésztői állam felemelte a cu- k;elégitő Vésztőn. Csu- tanácsnál nimes meg a I korrépa átvételének á- pán az emberek öntuda- pártcsoport sem. Vajon rát, így a cukor ára is tára, illetve ráérősére milyen határozatokat magasabb lesz. Erre a van bízva, hogy milyen hozhatnak tanácsülésen, hírre, alig pár óra alatt a kapcsolatuk a tanács- amelyet előzőleg a ta- kimerítették az üzlete- csal. Azok az emberek, nácsban lévő kommunis- ket, még a cukrosládá- akik a tanácsházához ták nem vitatnak meg, kát is kiseperték. Az járnak vagy a pártszer- nem értékelik, hogy egy- elmúlt napokban meg 10 vezettől kérnek taná- egy határozat hogyan —20 kilójával vásárol- csőt, felvilágosítást, ott segíti a párt és a kor- ták a sót, nagy demizso- nincs is baj. A baj ott mány intézkedéseit, nokban az ecetet. Itt van, ahol csak a szom- Nem sértik-e azt meg a szinte szokássá vált, szed mond ilyen vagy o- gyakorlati végrehajtás- hogy minden héten ú- lyan rémhírt, csak an- ban. jabb cikket halmoznak nak a szavára ülnek fel. Egyszóval azt lehet az emberek. Nemrégen Több mint fél év telt mondani, hogy Vésztőn arról beszéltek, hogy le- el, egyetlen tanácstagi az emberek azért érzé- bélyegzik a száz forin- beszámolót sem tartót- kenyek, mert nincs aki fosokat. Akkor pedig tak. Az elvtársak azt megmagyarázza a való nem győztük az adót be- mondják: erre most igazságot, a való helyze- szedni, mert mindenki nem érnek rá. Majd tét. Nem különös jelen­szabadulni akart a szá- ősszel létrehozzuk az ál- ség ez, de az igazság az, zasaitól. Ez az érdekes landó bizottságokat, lesz- hogy az emberek köny- jelenség csak nálunk nek tanácstagi beszámo- nyebben reagálnak a Jü äi&nM- {elendig. rosszra, a hamis hang­ra, mint az okos szóra. Persze dobolással, han­gos híradóval nem lehet megoldani Vésztőn sem a tanács és a tömegek közötti kapcsolatot. Ed­dig egyedüli eszköz volt a hangoshíradó, amely tudtul adta, hogy a ta­nács egyes tagjai al­kalmazottjai élnek, dol­goznak. A vésztői dolgozók él­jenek a törvényadta jo­gokkal és követeljék meg a képviselőjüktől, hogy szorosabbra fűzzék azt a bizonyos hosszúra engedett szálat, amely köztük és a tanácstagok között van. Ebben a mun­kában járjanak elől el­sősorban a kommunista tanácstagok, ne várják, míg a felsőbb vezetőség (tanácselnök, tanácstit­kár) utasítást ad, kezde­ményezzenek maguk is. Tartsanak rendszeres ta­nácstagi beszámolót, po­litikai, gazdasági éle­tükről. Járjanak az em­berek között és okos szóval magyarázzák meg az igazságot. Segítse ezt a munkát a pártszerve­zet, hogy Vésztő dolgozó népét ne tartsa rettegés ben a felelőtlen fecse­gések, az ellenség tuda­tos tevékenysége. Elég dőlt a búza, mégis jól halad a munka a füzesgyar ati Aranykalász Tsz-ben. Egyik ötven kát. hold táblájuknak jó köze­pén járnak; Milyen sokkal nagyobb, mint ta­valy volt — mond­ja Kiss János bri­gádvezető Kovács János brigád veze­tőnek a búzatáb­lán. Gyönyörű ka­lászokat érlel ez idén a megjavított szikes. Tíz-tizen- két mázsa átlag­termés várható — állapítják meg mindketten. Miért olyan jókedvű Horváth Gyurka bácsi? Mert mióta az Aranykalász Tsz tagja .gyerme­keinek három házat vásárolt. Jo­gos mgelégedés az övé, mióta a termelőszövetkezet tagja. 5 ezer munkaegységet keresett család­jával. Még a brigádok a határban aratnak, addig a kihelyezett csi­benevelőben Lázár István bácsi, baromfigondozó nagy lelkiismeret­tel gondozza a tsz kiscsibéit. Pontosan etetéskor értünk oda, ami­kor a sok tarka kiscsibe vídán an szedegette a földről a ki 'rt kukoricadarát. A védőoltásoknál segédkeznek, apák ankétját rendezik meg a Békés megyei Nőtanáes tagjai A Békés megyei Nőtanács a j gyermekek egészségének megóvá­sát és nevelését elősegítő tévé- j kenységbe kezdett. Szakorvosok közreműködésével a csecsemő és gyermekgondozásról előadás-soro­zatot rendeznek a Békéscsabai.Ba­lassi Művelődési Otthonban, a fia­tal anyák részére. A nőtanács tagjai bekapcsolód­tak a gyermekparalizis elleni vé­dőoltások megszervezésébe is. Ta­nácsokkal, útbaigazítással látják el a szülőket és segédkeznek az oltásoknál. Az apák kívánságára e hó vé­gén, vagy augusztus elején Békés­csabán megrendezik az apák an­kétját is. A találkozón a serdülő­korban lévő fiúgyermekek nevelé­sének kérdéseiről tartanak útba­igazító előadást és vitát az apák részére.

Next

/
Thumbnails
Contents