Békés Megyei Népújság, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1957-07-04 / 154. szám
Közlemény az SZKP Központi Bizottságának üléséről Moszkva (TASZSZ) Június 22—29-én ülést tartott a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Az ülésen G. M. Malenkov, L. M. Kaganovics, V* M. Molotov pártellenes csoportjának kérdését vitatták meg, s meg felélő határozatot hoztak . Malenkov, Kaganovics, és Molotov elvtársakat kizárták az SZKP központi Bizottságának elnökségéből és a Központi Bizottságból, Sepilov elvtársat leváltották az SZKP Központi Bizottságának titkári tisztségéből, kizárták a Központi Bizottság elnökségének póttagjai és a Központi Bizottság tagjai közül. Az ülésen a SZKP Központi Bizottságának elnökségét a következő összetételben választották meg: Az elnökség tagjai: A. B. Arisztov, N. 1 Beljajev, L. I. Brezsnyev, N. A. Bulganyin, K. J. V or ősik) v, G. K. Zsukov, N. G. Ignatov, A. I. Kiricsenkó, F. R. Kozlov, O. V. Kuusinen, A. L Mikojan, M. A. Szuszlov, J. A. Furceva, N. SZ. Hruscsov, N. M. Svernyik elvtársak. Az elnökség póttagjai: X. A. Muhitdinov, P. X. Poszpjclov, D. Sz. Korotcsenkó, J. E. Kalnberzin, A. P. Kirilenko, A, X. Koszigin, K.T. Mazurov, V. P. Mzsavandze, M. G. Pervuhin. — Kiegészítették a titkárságot, az SZKP Központi Bizottságának titkárává G. V. K uusineut választattak meg. A iegTVIoszkva (TASZSZ) Az SZKP Központi Bizottsága 1957. június 22—29-i ülése megvizsgálta Malenkov, Kaganovics és Molotov az SZKP Központi Bizottsága elnökségén belül kialakult pártellenes csoportjának kérdését. Amikor a Párt Központi Bizottságának vezetésével és az e- gész nép támogatásával hatalmas arányú munkát végez, hogy végrehajtsa a XX. pártkongresz- szus történelmi jelentőségű határozatait, amelyek a népgazdaság továbbfejlesztésére és a szovjet nép életszínvonalának szakadatlan emelésére, a .pártélet lenini normáinak visszaállítására,a forradalmi törvényesség megsértésének kiküszöbölésére, a párt tömegkapcsolatainak kiszélesítésére, a szovjet szocialista demokrácia fejlesztésére, a szovjet népek barátságának elmélyítésére, a helyes nemzetiségi politika folytatására, külpolitikai vonatkozásában pedig a tartós béke biztosítása céljából a nemzetközi feszültség enyhítésére irányulnak, és amikor már mindezeken a területeken komoly eredményeket sikerült elérni, amely eredmények minden szovjet ember előtt ismeretesek — Malenkov, Kaga- nevics és Molotov pártellenes csoportja akkor szállt szembe a párt irányvonalával. Ez a csoport a párt politikai irányvonalának megváltoztatása céljából pártellenes, frakciós módszerekkel igyekezett leváltani a az SZKP Közportbr k ga teljes ülésén *'■ tott vezető szerveit. Ez nem volt véletlen utóbbi három-négy évben, amikor a párt határozott erőfeszítéseket tett a személyi kultuszból származó hibák és fogyatékosságok helyreigazítására és sikeres harcot folytat a marxizmus-leniniz- mus revizionistái ellen mind nemzetközi síkon, mindpedig a párton belül, amikor a párt nagy munkát végzett, hogy helyrehozza a lenini nemzetiségi politika múltbeli eltorzításait — a most felfedett és teljesen leleplezett pártellenes csoport tagjai közvetlenül vagy közvetve állandóan szembehelyezkedtek ezzel az SZKP XX. kongresszusán jóváhagyót irány vonallal. Ez a csoport lényegében a különböző társadalmi rendszerű államok békés -egymás mellett élésének lenmi irányvonalával, a nemzetközi feszültség enyhítésével, a Szovjetunió és a világ valamennyi -népe közötti baráti kapcsolatok megteremtésével -szemben próbált ellenállást kifejteni. Ellenezték a szövetségi köztársaságok jogkörének kibővítését a gazdasági és kulturális építésben, a törvényhozásban, ellenezték a helyi szovjetek szerepének fokozását e feladatok megoldásában. A pártellenes csoport ilymódon szembehelyezkedett a pártnak azzal a szilárd irányvonalával, amely a nemzetiségi köztársaságok gyorsabb ütemű gazdasági és kúltúrá- lis fejlődését célozta, s amely biztosítja országunk összes népei lenini barátságának további megszilárdítását. A pártellenes csoport1 nemcsak, hogy nem értette meg a pártnak a bürokratizmus elleni harcban, a felduzzasztott Államapparátus csökkentésére -tett intézkedéseit, hanem szembe is helyezkedett ezekkel az intézkedésekkel. Mindezekben a kérdésekben a demokratikus centralizmusnak a oaart által követett lenini elve ellen foglaltak állást. E csoport makacsul ellenállt -és meghiúsítani próbált olyan rendkívül fontos intézkedést, mint az iparigazgatás átszervezése, a népgazdasági tanácsok létrehozása a gazdasági körzetekben, olyan intézkedést, amelyet az egész párt és a nép helyeselt. Nem akarták megérteni, hogy a jelenlegi időszakban, amikor a szocialista ipar fejlődése óriási arányokat ért el és tovább fejlődik a nehézipar elsődleges fejlesztésével, — új, tökéletesebb ipar igazgatási formákat kellett találná, a- melyek nagyobb tartalékokat tárnak fel és biztosítják a szovjet i- par még hatalmasabb fellendülését. Ez a csoport odáig ment, hogy még azután is folytatta harcát az iparigazgatás átszervezése ellen, amikor az országos megvitatás u- tán elfogadták a szóbanforgó intézkedéseket és törvényt hoztak róluk a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszakán. A mezőgazdasági kérdésekben e csoport tagjai elárulták, hogy nem értik a megérlelődött új feladatokat. Nem ismerték el, hogy fokozni kell a kolhoziparasztség anyagi érdekeltségét a mezőgazdasági termelés bővítésében, ellenezték a kolhozok régi bürokratikus tervezési rendszerének megszüntetését, és az új tervezési rendszer bevezetését, amely érvényesíti a kolhozok kezdeményező készségét gazdaságuk vezetésében, ami máris pozitív eredményeket í- líbáott. Anf^üta elszakadtak az élettől, hogy nem tudják megérteni' 'ázt a reális lehetőséget, amely ez év végén módot ad a koühozpiaíPaszt-gazdaságok kötelező mezőgazdasági termény- heszolgáltatásán'ak megszüntetésé re Ez a szovjet ország sokmillió dolgozója szempontjából létfontosságú intézkedés a kolhozok közösségi állattenyésztésének jelentős fellendülése és a szovhozok fejlődése alapján vált lehetővé. A pártellenes csoport tagjai ahelyett, hogy támogatták volna e megérett intézkedést, szembehelyezkedtek vele. Teljesen indokolatlan harcot folytattak a pártnak ama jelszava ellen — amelyet a kolhozok, a területek, a köztársaságok aktívan támogatnak — nevezetesen, hogy a legközelebbi években túl kell szárnyalni az Egyesült Atomokat az egy főre eső fej, vaj és húster- melósbein. A pártellenes csoport tagjai ezzel elárulták, hogy fölényeskedő megvetést tanúsítanak a nagy néptömegek legközvetlenebb létérdekei iránt és nem hisznek a szocialista gazdaságban rejlő óriási lehetőségekben, a szovjet népnek a fej- és hústermelés rohamos fokozásáért indított egyetemes moagaimában. Nem lehet véletlennek tekinteni, hogy Molotov elvtárs, a pártellenes cscopart egyik tagja konzerva- tizmuéból és közömbösségből nemcsak, hogy nem észtté meg a szűzföldék hasznosításának szükségességét, hanem még szembe is helyezkedett a 35 millió hektár szűzföld feltörésével, ami pedig ó- riási jelentőségűvé vált országunk gazdasági életében. Malenkov, Kaganovics és Molotov elvtársak makacsul ellenezték azokat az intézkedéseket, amelyeket a Központi Bizottság és az egész pártunk a személyi kultusz következményeinek leiszámolására, a forradalmi törvényesség annakidején elkövetett megszegéseinek kiküszöbölésére és olyan föltételek megteremtésére foganatosított, amely feltételek kizárják ezek megismétlődésének lehetőségét a jövőben. Amikor a munkások, a kolhoz- parasztok, dicső ifjúságunk, a mérnökök, a technikusok és a tudósok az írók, egész értelmiségünk egy emberként támogatta a pártnak az SZKP XX. kongresszusán hozott határozatok alapján tett intézkedéseit. » Amikor az egész szovjet nép aktív hairoba indult ezeknek az intézkedéseknek a megvalósításáért, amikor országunkban páratlan arányokfoan fellendült a nép aktivitása és újabb alkotóerők törtek a felszínre, a pártellenes csoport résztvevőinél süket fülekre talált a tömegek alkotó mozgalma. Külpolitikai téren ez a csoport, különösen Molotov elvtárs maradinak bizonyult és minden eszközzel gátolta a nemzetközi feszültség enyhítésére, a világbéke megszilárdítására irányuló újabb, megérett intézkedések keresztülvitelét. Molotov elvtárs hosszú időn keresztül, mint külügyminiszter, nemcsak, hogy nem tett semmit külügyminisztériuma vonalon a Szovjetunió és Jugoszlávia viszonyának megjavítására, hanem ismételten szembe is szegült azokkal az intézkedésiekkel, amelyeket az SZKP Központi Bizottságának elnöksége a szovjet-jugoszláv viszony megjavítása érdekében tett. Aj, SZKP Központi Bizottságának 1955 júliusában ‘tartott ülése egy-f hangúlak elítélte Molotov elvtars- nak "a 1 ]úgoszíav kérdésben''‘Äfog- lah helytelen álláspontját, „mint, amely nem felel meg a szovjet állam és a szocialista tábor érdekei- -k. valamint a lenini politika eleinek.” Molotov elvtáns gátolta az osztrák államszerződés megkötéséi és a kapcsolatok megjavítását az Európa szívében fekvő állammal. Az osztrák államszrződés megkötésének fontos jelentősége volt az általános nemzetközi feszültség enyhítése szempontjából. Mólotov elvtárs ellenezte továbbá a szovjet- japán viszony rendezését, pedig ez a rendezés nagy szerepet játszott a távolkeletá nemzetközi feszültség enyhítésében. Szembehelyezkedett a párt által kidolgozott elvi tételekkel, amelyek szerint a jelenlegi fettételek között elháríthatok a háborúk, a különböző országokban a szocializmusba való átmenetnek különböző útjai lehetségesek s fokozni kell az érintkezést az v a külföldi haladó pártok Molotov elvtárs ismételten ellenezte a szovjet kormány elengedhetetlenül szükséges újabb lépéseit a népek békéjének és biztonságának védelmében. Egyebek között tagadta annak célszerűségét, hogy személyes érintkezés jöjjön létre a Szovjetunió és más országok vezető állam- férfiai között, ami pedig nélkülözhetetlen a nemzetközi kapcsolatok megjavítása és a kölcsönös megértés szempontjából. Mölotov élvtárs véleményét e kérdések közül sokban támogatta Kaganovics élvtárs, valamint több esetben Malenkov elvtáTS. A Központi Bizottság elnöksége és maga a Központi Bizottság türelmesen helyreigazította őket, harcolt hibáik ellen, arra számítva, hogy levonják hibáikból a tanulságokat. Neon fognák ragaszkodni azokhoz és lépést tartanaik a párt vezető kollektívájával, ök azonban kitartottak helytelen, nem lenini álláspontjuk mellett. Malenkov, Kaganovics és Molotov elvtársaknak a páll irányvonalától eltérő állás- foglalása azon a körülményen alapult, bogy fégi elképzeléseit és módszerek rabjaivá váltak és maradtak, elszakadtak a párt és az ország életétől, nem látják az új körülményeket, az új helyzetet, konzervatívak, makacsul ragaszkodnak a túlhaladott, a kommunizmus felé tartó előrehaladás érdekeinek, meg nem felelő munkaformákhoz, és munkamódszerekhez, elutasítják azt, ami az életből születik és ami a szovjet társadalom fejlődésének érdekeiből, az egész szocialista tábor érdekeiből következik. Mind bel-, mind külpolitikai kérdésekben szektások és dogmatikusok, betűrágó, élettelen módon értelmezik a marxizmust-le- ninizmust. Nem tudják megérteni, hogy a jelenlegi körülmények között az élő, cselekvő marxiz- mus-leninizmus, a kommunizmusért vívót harc a XX. pártkongresszus határozatainak végrehajtásában, a békés egymás mellett élés politikájának állhatatos keresztülvitelében, a népek közötti barátságért kifejtett erőfeszítésben, a szocialista tábor általános erősítésének politikájában, az i- parvezetés tökéletesítésében, a mezőgazdaság sokoldalú fejlesztéséért, a termékbőségért, a nagy-, arányú láká*éprtkéí!éóéf!t(í3%fr'kfeö-I vetségi köztársaságok jogkörének kibővítéséért, * nemaeta'' kukú-' rák felvirágoztatásáért, a néptömegek kezdeményező készségének sokoldalú fejlesztéséért folytatott küzdelemben ölt testet. Amikor Molotov, Kaganovics, Malenkov ^lvtársak meggyőződtek arról, hogy helytelen fellépéseik és cselekedeteik állandó visszautasításra találnak a Központi Bizottság elnökségében, amely következetesen valóraváltja a XX. pártkongresszus irányvonalát, ráléptek a pártvezetőség elleni csoportos harc útjára. Pártellenes alapon összebeszélve azt a célt tűzték maguk elé, hogy megváltoztatják a párt politikáját, visszatérítik a pártot azokhoz a helytelen vezetési módszerekhez, amelyet a XX. pártkongresszus elítélt. Intri- kus módszerekhez folyamodtak és titkos összeesküvést szőttek a központi bizottság ellen. A Központi Bizottság ülésén napvilágra került tények azt mutatják, hogy Malenkov, Kaganovics, Molotov elvtársak és a hozzájuk csatlakozó Sepilov elvtárs, a frakciós harc útjára lépve, megszegték a párt szervezeti szabályzatát és a tizedik pártkongresszusnak ,A pártegységröT című határozatát, amelyet Lenin dolgozott ki, és amelyben többek között az áll: „hogy a párton belül és az e- gész szovjet munkában a legszigorúbb fegyelmet volósítsuk meg és mindennemű frakciózást kiküszöbölve, a legnagyobb egységet érjük'el, a kongresszus felhatalmazza a KB-t arra, hogy fegyelemsértés vagy frakciózás újbóli jelentkezése, illetve meg- lűrése esetén (eseteiben) alkalmazza a pártbüntetés minden formáját, beleértve a 'pártból való kizárást is, a KB tagjaival szemben pedig a póttaggá való visszaminősítést, sőt mint végső rendszabályt a pártból való kizárást. Ez a végső rendszabály (a KB tagjaival és az ellenőrző bizottság tagjaival szemben) csak azzal a feltétellel alkalmazható, ha •egybehívták a KB teljes ülését, amelyre meg kell hívni a KB minden póttagját és .az ellenőrző bizottság minden tagját. Ha a párt legfelelősebb vezetőinek ez az együttes ülése kétharmad ■szótöbbséggel a központi bizottsági tag póttaggá való visszaminősítése, vagy a pártból való kizárása mellett foglal állást, ez a rendszabály haladéktalanul foganatosítandó“. A Lenin határozat arra köte- ! lezi a Központi Bizottságot és az j összes pártszervezeteket, hogy ! fáradhatatlanul erősítsék a párt , egységét, határozottan utasítsák vissza a frakciózást és a csoportosulás minden megnyilvánulását, biztosítsák a valóban baráti, a a munkásosztály élcsapatának — a kommunista pártnak, — akarati és cselekvési egységét valóban megtestesítő munkát. A Központi Bizottság ülése nagy megelégedéssel állapítja meg az SZKP Központi Bizottsága összes tagjainak és póttagjainak, az SZKP Központi Revíziós bizottsága tagjainak szoros egységét és összeforrott- ságát, amellyel egyöntetűen elítélték a pártellenes csoportot. A Központi Bizottság ülésének résztvevői között egyetlen ember sem volt, aki támogatta woJrna ezt a csoportot. Amikor kitűnt, hogy a Központi Bizottság ülése egyemberként elítélj r. a csoport párteLenes tevékenységét, amikor az ülésen jelenlevők egyöntetűen követelték a csoport tagjainak kizárasait a Központi Bizottságba és a pártból, ők beismerték az ösz- szeesküvóst, pártellenes tevékenységük káros voltát, vállalták, hagy alárendelik magukat a párt hatá- pozatain.jik. Az SZKP Központi Bizottságának ülése a fent elmondottakba kiindulva és a párt lenini egységének minden eszközzel való erősítését szemelőtt tartva, elhatározta: Elítéli Malenkov, Kaganovíck, Midtotov é6 a hozzájuk csatlakozott Sepilov pairtftWwy csoportjának frakciós tevékenységét, mint amely ös'zeegyezteUhe- tetlen pártunk lenini elveivel. 2^ Malenkov, Kaganovics és * Molotov elvtársakat kizárj a Központi Bdzrotság elnökségéből és a Központi Bizottságból; .Sepilov elvtársat leváltja az SZKP Központi Bizottsága titkári tisztségéből, kizárja az SZKP Központi Bózotsága elnökségéből, póttagjai és a központi bizotság tagjai közül . • . Az az egyöntetű elitélés, amelyben a párt központi bizottsága Malenkov, Kaganovics, Molotov elv- társak pártellenes csoportjának frakció« tevékenységét részesítette, lenini pártunk sorai egységének további szilárdítását, vezetésének erősítését, a párt fő irányvonaláért vívót harc ügyét szolgálja. A párt Központi Bizotsága felhív minden komunistát, tömörül- jentík még szorosabban a marxiz- mus-leninizmus legyőzhetetlen zászlaja köré, öszpontosítsák minden erejüket a kommunista építés feladatainak sikeres megoldására. • (E határozatot 1957 június 29 én egyhangúlag elfogadta a Központi Bizottság valatnenyi tagja és póttagja, a Központi revizkabiaottság valamennyi tagja. Molotov ehrticrs egymaga tartózkodott a szavazástól.)