Békés Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-02 / 127. szám

1 BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 1951. június 2., vasárnap vwwwwwvww PVW1^ p*vW,|i vvvvvvvvvvvvwwi Az otthon könyvtárában van a helyük! Kép az „így horgoljunk” című könyvből-------------------------------------> A másik új könyv a fotó-amatőrök öröme lesz, és „Hol a hiba” cím­mel jelent meg. Tartalma sok fotó-kérdésre ad vá­laszt, és jótanácsokat a nyári fényképezésre. Két új könyv jelent meg a napokban. Az e- gyik különösen a nőket érdekli majd, címe: „így horgoljunk”. A könyv sok szép horgolásmintát kö­zöl, leírással, képekkel. Illusztráció a „Hol a hiba” című fotokönyvből. A CSALÁD 'hiW&Jiry.A Zefir-íelhőkön Péter átszellemül ten táncol. Forrón súgja táncosnője fülébe: — Ha magával táncolok, zefír- ! felhőkön andalgok... — Téved — jajdult fel a tán­cosnő — ez a lábam,.. Üdülőhelyen A nőket érdekli : Milyen színű ruhát viseljenek? Szőke, kék szemű: A ké#te in- | den árnyalatát, rózsaszínt, feketét, j Szőke, sötét szemű: Fehéret, fe-! ketét, barnát, világos- és sötét­zöldet. Barna, kék szemű: Enciánkéket, terakottát, lilát, pirosat, barnát. Barna, sötét bőrű: Meleg sárga színeket, a bordó árnyalatait, cik­láment, fehéret. Fekete, sötét bőrű: A sárga minden árnyalatát, fehéret, feke­tét, bordót: pirosat nem. Fekete, fehér bőrű: Lilát, gobe- ltnkéket, terakottát és beiget. Vörös, kék szemű: Zöld pasztell­színeket, ezüstszühkét, feketét, (A j vörös árnyalatokat kerülje.) Vörös, sötét szemű: Fehéret, fe­ketét, kéket, drappot. Öszhajú, kék szemű: Pasztellké- ; két, sötétkéket, feketét-fehérrel. őszhajú, sötét szemű: Ezüst- , szürkét, feketét, bordót, lilát. Gyermekek öröme, ha édesanya elkészíti Kara mell-krém tejkonzervből A tejkonzervet felbontatlanul egy fazékba helyezzük. A fazékba annyi vizet öntünk, hogy jól el­lepje a dobozt. Másfél órán át forraljuk. A tejkonzervben lévő cukor megbámul, s jól kenhető, finom Lzt főzzük a héten Hétfő: Rántottleves pirított zsemlyekockával, tejfeles ma- jorannás burgonya főzelék. Kedd: Bableves, mákostészta Szerda: Húsleves velőscsont tál, főtt marhahús hagymamár­tással és tört burgonyával. Csütörtök: Ragou-leves, rán tott csirke salátával. Péntek: Sósikaleves, tejfeles túróscsusza, tepertővel. Szombat: Gombaleves, paraj- főzelék, tükörtojással Vasárnap: Zöldségleves griz- galuskával, rántott sertésborda sült burgonyával, salátával, krémealopény. ______ kr émet kapunk, mely különböző tészták töltésére nagyszerűen fel­használható. Csokoládé-szalámi Tegyünk a lábas aljára 15 dkg cukrot, majd erre 15 dkg vagdalt diót (nem daráltat), két evőkanál kakaót, vagy reggeli italt és 7—8 dkg vajat. Mindezek tetejére rá­ütünk egy egész tojást, lassú tűz­nél keverés közben felfözzük. Ha hülni kezd, üveglapra, vagy por­celán tálra kristálycukrot szó­runk, és rudat formálva a rnasz- szából, meghempergetjük. Más­nap szeleteljük. Ha alkalmunk van rá: tejszínhabbal tálalhatjuk. Ruha mézeskalács Hozzávalók: 50 dkg méz, 2 to­jás és 2 sárgája, 6 dkg cukor, 50 ; dkg liszt, 1 kávéskanál szódabikar- , bona, 1 késhegy fahéj, kis citrom- ! héj. A mézet meglangyosítjuk, a i tojásokkal, a fűszerekkel habzá­sig kavarjuk. A lisztet apránként belekeverjük. Jól kidolgozzuk, zsí­rozott és lisztezett tepsibe öntjük tetejét meghintjük vékonyra vá­gott mandulával és egyenletes tűz­nél 30 perxig sütjük. Ha kihűlt, szeletekre vágjuk. A kis Marika türelmesen áll édesapjával a zenepavillcn előtt, amelyben az egyik zenész szólót játszik hegedűjén. A kislány csen­desen megszólal: — Mondd, apu, ha ez a bácsi eifűrészelte a dobozt, hazame­gyünk? Kemény falat Két rendörkutya beszélget. — Mi történt veled? — kérdi az egyik a másiktól, amelynek be van kötve a pofája. — Túl nagy hévvel kaptam egy tolvaj lábába. — És? Pisztoly volt nála? — Dehogy. Fából volt a lába; Szerelmi házasság ... — Valid be, hogy csak azért vettél feleségül, mert pénzem volt! — Éppen ellenkezőleg! Azért vet­telek feleségül, mert nem volt pénzem. Két tejeskanna beszélget Reggel 6 óra. Két tejeskanna áll a Közért előtt. — Jó reggelt! — köszön az e- gyik vidáman, majd amikor nem kap választ: — Maga miért ilyen rosszkedvű? Mire a másik kanna: — Measavanyodtam. EGY KIS KOZMETIKA A kora-nyári szél árt az arc­bőrnek. A szél szárítja a bőrt, különösen, ha csípős eső is mar­ja. Nagyon foltos tehát, hogy ar­cunkat vékonyan bekenjük zsí­ros krémmel, ezzel elkerüljük, hogy foltos, pörsenéses, vagy fe­szült legyen. <>­Sokan panaszkodnak, hogy tö­redezik a körmük. Különösen a- zoknál fordul elő, akik sokat / ■■■■■ í 1 - 1 —— mosnak szódás, vagy mosóporos vízben. A vegyszerek nagyon szárítják a körmöket, amelyek sokszor egészen tövig letöritek, ami nemcsak csúnya, de fájdal­mas is lehet munkaközben. A- janijuk, hogy mosás előtt, kéz­mosás után, vagy makacsosabb esetekben minden este lefekvés­kor nagyon zsíros krémmel egy­két percig dörzsöljék a köröm­ágyat. r***/=r**/=/'■'w=2=» jótanácsok a háztartásban Gyakran előfordul, hogy a megkopaszodott vagy leölt libák tolla, ha idejében nem varrtuk be gondosan párnába, megmolyosodik. Ilyenkor szedjük ki a toll közül a molyosabb csomókat, utána pedig a tollat te­gyük rostára, vagy ritkás lukú drólhálóra és égessünk alatta minél több kénrudat. Ha a kénezést két hét múlva megismételjük, a molyok és jaik elpusztulnak. Utána azonnal varrjuk párnába a tollat. Az aluminium főzőedények rendkí-ihoz almahéjbói és háztartási klórból vül tartósak és kedveltek. Kezelésükre j bő. vizes oldatot készítsünk* és ezt nagy figyelmet kell szentelni, mert főzzük fel az edényben. Utána ig>*n helytelen használat következtében el- forró szappanos vízzel mossuk le és vesztik szép, ezüstszürke színüket, j langyos vízzel öblögessük az edényt* Aluminium lábasban. fazékban ne Szódát, szalmiákot és egyéb maróba- főzzünk héjas burgonyát, mert az c- j tású anyagot aluminium edények tisZ”. dény megfeketedik tőle. A tisztítás-1 títására sohasem használjunk; V . íl b<j tidüd'J A ,, A nyersselyem tisztításához készítsünk meleg szappanos vizet, de * 1 selymet ne szappanozzuk. Utána öblintünk ki és végül alkoholos vízbe már-. togatjuk az anyagot. A nyersselymet sohasem vasaljuk nedvesen, hanem I várjuk meg. amíg teljesen megszárad.) Élt egyszer két gaz­dag ember az ország két szegletében. Meg­állapodtak egymással, hogy ha gyermekeik j lesznek, összeházasít­ják őket. Az egyiknek fia, a másiknak leánya szü­letett, s mindkettőt úgy nevelték, hogy soha sem kellett dol- gozniok. A házasság után apjuk, anyjuk i meghalt mindkettő- j jüknek, s így maguk­ra maradtak. Egyikük sem értett a világhoz, de a gaz­dasághoz sem. A sok föld mind parlagon hevert, ők pedig éhez­tek. Egyszer a fiatal goz- dának eszébe jut. hogy el kéne menni a vásárba, mert az ap­jától is így látta. így is tett. Űtközben. ahogy ment, találkozott egy lakodalmas menettel. s annak úgy köszönt: — Isten őrizze ken­teket ilyen szomorú változástól, s a meg- szomorodottaknak ad­jon vigasztalást! — ő ezt apjától egy halót- \ tas háznál hallotta 1 Í9V Erre a lakodalmas ■menet megharagudott rá, alaposan megver­ték és azt mondták: — Máskor, ha ilyet látsz, tartsd fel a ka­lapodat a botod végé­re, s örömödben rikol- tozzál! Útját tovább foly­tatva, találkozott né­hány mészárossal, a- kik kövér disznókat hajtottak. Ekkor a kalapját a botján lengetve rikol- tozni kezdett, a disz­nók meg ijedtükben szétszaladtak, be az erdőbe. A mészárosok bosszúból alaposan megverték, és ezt mondták: — Ha máskor ilyet látsz, mondjad: Ad­jon az Isten egy he­lyébe kettőt! T ovábbmenve egy embert látott, aki a burjántól tisztogatta földjét. Ennek így kö­szönt: — Adjon az Isten egy helyébe kettőt! Az ember nagyon megharagudott rá, és jól elpáholta. így ju­tott el a városba, ott a magával hajtott két ökröt elcserélte egy fenőkőért. Amikor ment hazafelé, egy tóban vadrécéket lá­tott. Közéjük dobta a fenőkövet. A fenökő elmerült a tóban. Ezt látva, a tó partján le­tette tarisznyáját, ét bement a tóba, hogy megkeresse a követ. Amíg a követ kereste, ellopták a parton ha­gyott tarisznyáját. így mindenétől megfoszt­va került haza. Ott­hon az asztalfiókból egy darab kenyeret vett el, és lement a pincébe. Míg a hordó­hoz ment, hogy bort eresszen, a kenyeret a pince küszöbére tette. Mikor a bort éppen ereszti, hát látja, hogy a kutya eszi a kenye­rét. Erre a kutyához vágja a boroshordó csapját, mire a bor egy csepegős cseppig elfolyik. Hogy a fele­sége észre ne vegye a kárbaveszett bort, e- zért teleszórta a föl­det az utolsó zsák lisztjével. Most már nem is maradt egyebe, mint a rászakadt szegény­ség.

Next

/
Thumbnails
Contents