Békés Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-16 / 139. szám
BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 1957. június 16., vasárnap-i ÚJ REZSŐ: Egyre többen és többen Megtanítjuk tudni a földet! Tanítunk, hogy még többen többet tudjanak a közös tudásból, s tanuljanak a győzelemből s az elbukásból. — Mi vagyunk az örök tanítók. Nincs nevünk az ajtón, hisz házunk sincs, csak úgy hívnak „szabadítok”, így nevez a nép. A tőkés ellenség szemében vörös posztó vagyunk még, de fogy ő és árad a mi világunk és túlnő egekig érő fákat! Harcolunk háttal a napnak vagy arccal szembe. Feltörünk havasok csúcsára, fel, fel vagy lezúdulunk a verembe: ott vagyunk mindenütt, mint a levegő, de láthatóbb és szilárdabb alakban egyre többen és többen, egyre bátrabban, szilajabban! — Névtelenül is ismernek ezrek, százerek, milliók nevünkön neveznek. Kezükben a kor, a tegnap és mának mája, a holnapok és holnaputánok mindenegy ükunokája. Olthatatlan tűzzel cselekszünk, pihenésnek nincs bennünk fogalma: belül feszít, forr és fejleszt évezredek rabszolgaforradalma! — Van, akit sebez vagy csupán érint testünk, szellemünk futó szegélye s nem bír egyedül lenni soha már, nincs nyugalma, nappala, éjjé, nem maradhat el érzi. kívánja: látni, s tenni kell! — Mindörökre eldőlt a sorsa, Jön velünk, itt fut névtelen, a fejlődés nagyszerű mérgével ojtva! SASS E-lVIN !C Ll Vannak percek, amikor a csend mesél, kedves perc-órák, suhanó, szépek, amikor a világ gondja el nem ér, amikor messze száll az ifjú ének, amikor minden csendes, egyszerű a világ, amikor a szó már súlyos teher, amikor a csók illatos, mint a virág, s a gondolat is szerelmet lehel, — vannak percek, amikor a csend mesél, és nem kíván a szív sem többet, amikor a világ gondja el nem ér, s elmúlt órák újra visszajönnek, — néhány lágy futam zeng még a zongorán, tekinteted őrzi a dallamot, * ha meghal a szépség túl korán, "» egy percet még! S újra álmodok.,, KÖNYVESPOLC Jókai Mór: 1 szerelem bolondjai Jókai Mór arcképe Megjelenik „A szerelem bolondjai” című regénye 1868-ban jelent meg Jókai regénye. Különleges rangot biztosít számára a probléma érdekessége, az idege? érdeket szolgáló magyar nemesség bátor leleplezése, a fejlődőben levő polgárság erőteljes bírálata— egyszóval Jókai írói bátorsága. A szerelem bolondjai szépen megírt jelenetekben bővelkedő, feledhetetlen alkotás. Trcrven: Aranyásók !■■■■« 7UefUomániád jj — Humoreszk — Traven: Aranyásók című könyvének címlapja Traven világhírű könyve a mexikói aranyásók veszélyekben és kalandokban bővelkedő életét mutatja be. Három szegénylegény — Dobs, Curtin, Howard — együtt megy a mexikói hegyek közé, ahol aranyat sejtenek. Végül, amikor már együtt van a remélt mennyiségű arany, visszaindulnak a civilizációba. A visz- szavezető úton azonban váratlan drámai fordulatok következnek: Howard lemarad, Dobsban felébred a gyilkos kapzsiság és lelövi Curtint, önmaga pedig banditák áldozata lesz. Érdemes elolvasni! A minap találkoztam Cecil nénivel, aki a Hopp utca túlsó sarkán lakik és az utca faliújságján a pletykarovatot vezeti, mivel erre koránál fogva minden adottsága megvan már. Hát ez a Cecil néni mesélte nekem az alábbi rémtörténetet: — Képzelje, mit hallottam? — Képzelem, — dünnyögtem ésn. — Ne is mondja, — legyintett szemérmesen. — Mit?— legyintettem én meg reménytelenül, mert némi előzetes tapasztalatom volt már arról, hogy Cecil nénitől két óra elteltével sem könnyen szabadul az ember. Lemondtam a moziról, lemondtam mindenről és morózus hallgatásba merülve, elkészültem a legrosszabbra. Cecil néni el is kezdte, és mondta, mondta mintegy leállíthatat- lan magnetofon. — Képzelje a Bözsi, hogy járt? Üdülni indult és azt sem tudta, mit csináljon, mit vigyen. _ ?! — Az időjárás, édeském! Tegnap fagy, ma kánikula, holnap eső. így aztán sílécet is vitt, fürdőruhát is, napszemüveget is, tú- ristabakancsot, meg tréningnadrágot. No, te jól felkészültél — mondom neki. És képzelje, mi történt? _ ?! — Hát csak az, hogy nem esett a hó, a Bözsi hiába vitt sílécet. A víz hideg volt, nem tudott fürödni. A hegymászás sem sikerűit, mert nem akadt néki alpinista partner, a napszemüvegre sem volt szüksége, mert nem sütött a nap... — Hogy lehet ez Cecil néni?.Hát hova ment üdülni az a Bözsi? — Sehova. Csak akart. 'Itáar éppen indult, amikor megtudta, hogy öt találata van a lottón. — És mennyit nyert?! — lihegtem izgatottan. — Semmit. Elfelejtette bedob- nL.. Aztán elvitték szegényt. _?! — Lipótmezőre. Na, pá édes- j kém! — mondta még Cecil néni és 55 éves bájait illegetve, a távozás, akarom mondani, a Hopp ut- ! ca himes mezejére lépett, ahol mindennapos virág a lóhere és a pásztortáska. Erről a Bözsiről jutott eszembe egy kollégám esete. Nagy totós az illető és a lap totó-rovatába ő adja a tippjavaslatokat, de azokat még egyszer sem játszotta meg. — Minek? Azok csak olyan ka- pás-tippek. Az én szisztémám, az más! És azt nem árulom el még a kedves olvasóknak sem. De mi történt á múlt héten? Még a' Bözsi eseténél is rémesebb! A lapban megjelent tipp-ja- j vaslata 11-es volt, a „kidolgozott" egyéni, szisztematikus, variációs | megoldás pedig csak nyolc találatot hozott. Persze, a 11-est nem I játszotta meg, mert az úgyis csak , olyan „kapás-tipp” mit sem ér. Szegény fiú, ajtófélfát keresett, hogy beleverje a fejét. Nagynehe- zen lebeszéltük róla és megegyeztünk abban, hogy a Népújság totó- tippjei a legjobbak a világon. Igaz, hogy én akkor sem totózok, mert azt tartom: jobb ma egy nagyfröccs, mint vasárnap egy kárbaveszett totószelvény. Bár, kinek a papné, kinek a lánya. Azt nem mondom meg, hogy én... no, de ez sem érdekes, nem beszélek már annyit, mert Cecil néni konkurenciának véli és ki- . ír a Hopp utcai faliújságra, hogy i kleptomanias vagyok és ellopom , a legjobb pletykáit: 1 SASS ERVIN Megalakultak a megyei A Belekereskedelmi Minisztérium kezdeményezésére megalakultak a megyei áruforgalmi bizottságok. A bizottság vezetője a végrehajtó bizottság elnökhelyettese, tagjai a SZÖVOSZ, a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetői, a nagy- és kiskerekedelmi vállalatok vezetők a szállítási vállalatok megbízottai és pénzügyi szakemberek. Az áruforgalmi bizottság feladata: megteremteni a feltételeket a jobb áruellátáshoz. Nagy szerepe lesz a bizottságnak a gabona áruforgalmi bizottságok felvásárlásoknál és ugyanakkor a parasztság megfelelő áruellátásában. A megyei áruforgalmi bizottságok azt tervezik, hogy az aratási és felvásárlási időszakban az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek és egyéni gazdák részére megszervezik a mozgó árusítást és falusi árubemutatókat rendeznek; Ezzel azt akarják elérni, hogy a legnagyobb dologidőben utazás ás fáradság nélkül szerezhesse be a j szükséges cikkeket a falusi lakosság. /•"—-------------------5 VARGA TIBOR: V MISI J ' Az istállóajtóban ült egy fejőszéken és fűzfaveszl szőből nyolcas fonással korbácsot fonogatott. Ezen a l délelőttön kevés dolga volt, mert a teheneket nem kellett őriznie, a szokásos reggeli jószáglegeltetést pe- 1: dig a két másik cseléddel már elvégezték. 1 Hárman voltak cselédek. Jóska, a kocsis; Sándor, I a béres; és Misi. Misi mindössze 11 éves volt. Okos, , tisztelettudó fiú... Ezért is hozta házához Horváth gazda a szomszéd községből. 1 — Nemcsak bojtár lesz, másra is tudod használni I — mondta a feleségének, amikor a vásárból jövet be- i mutatta családjának a fiút. Misi bátortalanul dícsértessék-et köszönt és kiment az istállóba, hogy megnézze, milyen állatokkal 1 lesz dolga. I — Oszt meg tudod-e fogni a kaparót? — fogadta az istállóban Sándor, aki már éppen hét éve volt bérese a Horváth-háznak. 1 — Meg hát! Én már voltam Andrásházán ilyen heI lyen, le is mostam a borjúkat — dicsekedett Misi a . kérdezőnek — Nagyékhoz jártam segíteni, és amikor ott voltam, kaptunk tejfölt meg túrót, meg tejet is.;; 1 Nem kellett pénzt adni édesanyámnak ezekért.;-. De I ott nem volt ám ennyi tehén, ott csak négy volt, és két kisborjú..j *- No, ne gyulladj be — vigasztalta nevetve Sándor, aki az állatok alól szedte a trágyát — nem neked kell mind gondozni. Majd együtt csináljuk, jó? — Jól van..; — biccentett beleegyezően. Misi egykettőre megismerkedett az új házzal; Megbarátkozott az állatokkal, és az állatok is vele, Üj barátokat talált a falu többi bojtárjaiban. Egy-két hónap alatt már úgy járt-kelt a faluban, mintha itt született volna. Télen nem sok dolga akadt. így hát napközben a meleg istállóban ezermesterkedett. Fúrt, faragott, mikor mit. A szomszéd bojtárjával össze-összejöttek és ilyenkor egész „hadsereget” faragtak a színben keresgélt deszkahulladékokból. Csináltak repülőgépeket, ágyúkat, autókat, mindent. Háború volt. Hát ők is, a maguk módján háborúztak. A faluban székelő magyar katonák, akik a németek parancsnoksága alá tartoztak, heccelték is a fiúkat: — No, megszerkesztettétek már a csodafegyvert? — Az egyik főhadnagy csicskása, aki sokat járt Hor- váthéknál, többször megnézte az új „találmányokat”; S azzal ment el ilyenkor, hogy másnap jön azért a fegyverért, mellyel majd az oroszokat meg tudják állítani. Persze, hogy csak heccelődött, s ezt a gyerekek is jól tudták. De azért egy-egy új fegyverükre mégis büszkék voltak.;; Ma nem fegyvereket készített Misi. A katonák már elmentek a faluból és a barátja sem jött el ma hozzá. így aztán nem volt kedve ágyúkat faragni, hanem korbácsot font. Mert erre a tudományára is büszke volt ám. Egy évvel ezelőtt eljött hozzá a nagybátyja és tőle tanulta meg akkor a nyolcas fonást. Ma újra eszébe jutott, s leült fonni. Mezítelen térdével, melyet nem fedett el rövid szárú nadrágja, összeszorította a vesszőszálak csomós végét, s figyelmesen rakta egyik szálat a másikra, hogy el ne hibázza. Valahogy nem ment könnyen a fonás. Ráadásul még a vesszőszálak sem engedelmeskedtek; Mindig beleakadtak rongyos kabátújjába, melyet még édesanyja foltozott meg valamikor... Egy éve sincs, hogy az anyja meghalt. Tüdőgyulladásban. Mosónő volt, megfázott. Élő rokona csak a nagyanyja maradt, ő azonban öreg, eltartani nem tudta. így Misi azért, amit megevett, elszegődött — talán egy életre — Hor- váthékhoz. De ha még jó sora lett volna...! A gazda a templomból ballagott hazafelé. Minden áldott nap meghallgatta a reggeli misét, a prédikációt, s csak utána tett-vett a ház körül. Ahogy belépett az udvarra, szokás szerint iörül- járatta a szemét: rend van-e a szérűben, nem szórták-e el a szénát, a pelyvakazalnál nincsenek-e tyúkok? De biz1 voltak. Vagy ötven darab, és kényükre- kedvükre rúgták a töreket. Több sem kellett neki; összehúzta szemöldökét és rohant az istállóba, hogy előkerítse Misit. — Te itt vagy?! — szólt jó hangosan a fiúra amikor belökte az istállóajtót. — Itt vagyok..; Horváth úr — mert hát így kellett szólítani a gazdát a ház minden cselédjének. — Az úristenit..; — fuldoklóit a dühtől —, hát nincs más dolgod, mint ezt... ezt az izét csinálni? — közben majd rátaposott a reszkető gyerekre, aki ijed-
