Békés Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-12 / 135. szám
1957, június 12., szerda BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 3 A TERVEK A Szakszervezetek Megyei Tanácsa a múlt hét szombatján Békéscsabán tanácsülést tartott. Az ülésen Udvardy Gyula elvtárs, az SZMT titkára az elnökség beszámolóját ismertette. Beszélt az ellenforradalmi eseményekről, melyek nemcsak gazdaságilag o- koztak kárt az országnak, de káros hatással voltak a szakszervezetek tevékenységére is. — Az ellenforradalmi támadás — mondotta — a szakszervezetek ellen is irányult, olyan követelések is elhangzottak, hogy legyenek a szakszervezetek mindentől függetlenek. Ez a követelés nem a munkások, szervezett dolgozók érdekeit szolgálta. Majd arról beszélt, hogy a Szovjetunió és a népi demokráciák segítségével, valamint a párt és a kormány helyes intézkedései nyomán kiláboltunk a súlyos helyzetből, és nemrégiben az országgyűlés már megtárgyalta az 1957. évi népgazdasági tervet és a költség- vetést. — Az idei terv reális alapra épül — hangoztatta. — Felételei » biztosítottak. A tervet a szolidság jellemzi. De ettől függetlenül a szakszervezeteknek sok tennivalója van, hogy a tervből valóság legyen. Érdekvédelmi feladatát a szakszervezet csak akkor tudja ellátni, ha a szakszervezeti szervező munkával segít a termelésben. A munkaverseny kibontakoztatásában is meg kell találni a módját, hogy bürokráciamentesen, de a legfontosabb feladatokra mozgósítsuk a dolgozókat, az a- nyagtakarékosságra, a minőség javítására, a termelékenység emelésére. Egyszóval olyan mozgalmakra, melyek a gazdaságos termelést elősegítik. Élő, eleven versenyre van tehát szükség! A szakszervezetek a tervezéstől a jutalmazásig hallassák szavukat, tolmácsolják a dolgozók véleményét, javaslatait. Ezekkel a javaslatokkal egészüljön ki a terv. A termelési értekezletek is rendkívül szükségesek — s ha a- zokat rendszeresen megtartják — sokat segíthetnek. Segíteni kell az újítókat, ismét fel kell eleveníteni az újító tanácskozásokat. Ahhoz azonban, hogy minél több hasznos újítás lásson napvilágot, növelni kell a dolgozók szakképzettségét. Ez egyben érdekvédelmi felaladat is, mert ha a szakmunkás bővíti ismereteit, az a termelésre is kihat, azonkívül biztonságosabban dolgozik a gépen, kezeli a szerszámot. Sok szó esett a bérezésről is. A beszámoló szerint ahol arra mód és lehetőség van, teljesítménybérezést kell alkalmazni. Csak az ösztönző, igazságos szocialista bérrendszer lehet az alapja a jó termelésnek. Sok megoldásra váró feladatta] foglalkozott a beszámoló. Ilyen többek között a még helyenként megnyilvánuló munkafegyelem lazasága. A munkafegyelem ellen vétőket neveléssel, szép szóval és türelmesen kell meggyőzni. Akinek pedig nem használ a szép szó, azért a szakszervezet sem fog kiállni még akkor sem, ha történetesen az üzemből elbocsájtják. j — Sok a feladat — mondta Ud- | lelvíái^. befejezésül, — épI pen ezért nem az elkövetett ki- sébb-nagyobb. hibákon kell szak- szervezeteinknek rágódniok, hanem azon, hogy a megye üzemeiben, gyáraiban az idei terv teljesítésére, a termelés gazdaságossá I tételére mozgósítsák, szervezzék a dolgozókat. A felszólalók javasolták, hogy a következő tanácsülésre néhány j üzemi munkást is hívjanak meg, | akik dolgozótársaik indítványait, tapasztalatait tolmácsolnák. A beszámolóval valamennyien egyetértettek, de ugyanakkor sürgették a szakszervezeti törvény kiadását, mely a szakszervezetek munkájának, tevékenységének még nagyobb lendületet adna. A tanácskozás állást foglalt amellett is. hogy a termelő üzemekben ismét i életre kell hozni az ÜB termelési ' és bérbizottságait. (—a—r) Hogyan előzhetjük meg a sertéspestist ? 1. Miver a fertőzött sertés nye rs húsa a betegség leggyakoribb terjesztője, nyers hús mosására használ | vizet csak felforralás után szabad kiönteni, vagy a moslékba tenni. Különösen körültekintően kell eljárni, ha kényszervágott sertés húsáról van szó. 2. összegyűjtött konyha- és vágóhídi hulladékot csak felforralás után szabad a sertésekkel etetni. 3. Ne hozzunk sertést olyan vidékről, ahol sertéspestis van, vagy a közelmúltban volt. (I 4. Azonnal jelenteni kell az állatorvosnak, ha a sertés megbetegedett, elhullott vagy kényszervágásra került, mert sohasem lehet tudni, nem sertéspestis volt-e ennek oka. 5. Ha legelőről hazahajtott sertés betegségre gyanúsan viselkedik, tovább nem szabad a legelőre kihajtani, hanem ezt az állatorvosnak kell bejelenteni. Ha már észleltük a sertéspestist, a/ alábbiakat tegyük: 1 „ Azonnal be kell jelenteni a betegséget az állatorvosnak, hogy a továbbterjedését meg lehessen kellő időben akadályozni. 2« Az állatorvos megérkezéséig a beteg sertést különítsük el a többiektől, hogy ne fertőzhessen. 3. Kényszervágás esetén a húst, szalonnát ki kell sütni, a belső- és fel nem használható részeket mélyen ássuk el. Vágás után az emberek jól mosakodjanak meg, a vágóeszközöket fertőtleníteni kell, a hústörlő ruhákat pedig kifőzni. Hullát nem szabad folyóvízbe, útszélre dobni, vagy kóbor személyeknek odaadni, hanem a szerint kell megsemmisíteni, ahogyan azt az állatorvos elrendeli. llllllllHIHIIIIIIIIIIMIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIllllllllllllllllllllHIIIIIIIIMHIIHmHIIimillllllMimillll) líéteaier néző Kálmán Imre és világszerte ismert műve a Csárdáskirálynő — úgylátszik — nem megy ki a „divatból”. A Jókai Színház tájelő- aáás-sorozatában a napokban Orosházán játszotta — szabadtéren. A szabadtéri színpadot a Táncsics Mihály gimnázium hatalmas udvarán állították fel, ahova már a koraesti órákban megindult a közönség. Kilenc óra után kezdődött meg az előadás, és tartott éjfél után fél 1-ig, Bizonyos, hogy a Csárdáskirálynőt már sokan látták, akik ott voltak, mégis olyan nézőcsúcs született, amilyenre még nem., volt példa■ Orosházán több, mint 2000 jegy kelt el, több, mint kétezren tapsoltak Mére Ottiliáncik, Radszabadtéren ] nóthy Évának, Stefanik Irénnek, Bánffy Frigyesnek, Székely Ta-, másnak, Hollóssy Pálnak, Cserényi Bélának és a többieknek, akik jó kedvvel, igazán szépen korné- ! diáztak a színpadon. A zenekart — Kalmár Péter vezetésével — szintén elismerés ille- ! ti; Kálmán Imre örökszép melódiái szabadtéren is jól érvényesültek. Egy ilyen szabadtéri előadás nagy feladat a műszakiak számára is és hogy jól sikerült, abban nekik j is részük van. [ Ezen az előadáson valóban „táblás ház" volt. (Mikor történik meg ez egy prózai darabnál?! Mert az még igazabb öröm lenne.) ‘—S. A Népújság ' ítpqapjím a Lottó június 14-i húzására: 9, 17. 13, 52, 99 Az élet mindennap újdonság. — Nekem legalább is az. Nemcsak nagy eseményei, de apró, kedves részletei is megragadnak, lelkesítenek. A megyei ifjúsági nap verőfényes reggelén például az ragadott meg, hogy Békéscsabán a Téglagyár emberekkel zsúfolt tehergépkocsija megáll a Kenyérgyár előtt és az eleven szénakazalra még felkerül egy „villányi’’ utas. Senki sem tiltakozik, seneki sem kiabál, sőt, a városi buszok utasaival ellentétben, a fent szorongok még segítik is a felfelé tülekedőket. így van ez, ha kedves, közös cél csalogatja az embereket, menten előtolak- szik bennük a segítőkészség és az áldozatvállalás nemes erénye. — Irány Szarvas! A bőven tetejezett jár. mű elindul s mind sebesebben robog. A hűtőn ékeskedő koszorú tarka virágainak szirmait vadul borzolja a rohanás szele. — Az utasok ajkán dal csendül s a motordübörgéssel ölelkezve, lelkesítő harsogással tölti meg a korareggelt. — Ugyanebben az órában megyénk számtalan helyéről száguldanak a felvirágozott, fellobogózott gépkocsik daloló ifjúságunkkal az ünnepi találkozóra. Szarvasra igyekszem és is, csakhogy vonattal. —* Az állomáson is ünnepi a hangulat, és mintha mindenki homlokára íródott volna utazásunk közös célja, az emberek egymást segítik az „eligazításban", a vonatra szállásnál, csomagfelrakásnál, helyfoglalásnál egyaránt. Ami pedig legkedvesebb a szívemnek <=* mindefelé mosolygó arcú fiatalok serege! * Szarvashoz közeledünk. A vonat sorompó között robog el. Az ünneplő faluóriás első üzeneteként fellobogózott gépkocsit pillantunk meg. A vonatablakból valóságos üdvrivalgás fogadja. — Megállás, kiszállás, és az utasok, az iskolások kivételével, akikre tehergépkocsi vár — gyalog vágnak neki az útnak. Köztük én is. Mellettem kisvártatva elrobognak az orosházi úttörők. Nincs zsúfoltság többé s ők ismét énekelnek. Fut a kocsi a városfalu szívébe, s a lánykák friss hangja végigharsog az utcákon. — De mi ez? Fizikai csoda? Ahogy távolodnak, úgy erősödik az énekük. Nincsenek csodák. A szívem a ludas, annak érzése erősíti és harsogtatja bennem egyre jobban dalaikat. *z ünnepi nap alatt hallottam én dalárdát, zenekart, iyen muzsikát, meg amolyan gépzenét, de még most, irás közben is a gyermeksereg hangja cseng- bong a fülemben, mint az ifjúsági találkozó tiszta alaphangja. Ballagok tovább, befelé, Szarvas szívébe. Úf Rezső; V Felejthetetlen élmény J A híres szarvasi-liget a célpontja embernek, járműnek egyaránt. A néptömeg kifogyhatatlannak tűnő áradatban özönlik át a Körös hídján. Az egyik orosházi kultúros felkiált: — Mit nem adnánk, még Gyo- párost is, ha a Körös városunk mellett folyna! Szemet gyönyörködtető látvány ez a folyó. Déli része különösen festői. A fák közül kikandikáló tornyos épület, lábánál a tükörsima vízzel, múlt századi festményekre emlékeztet. Valaki megjegyzi: — Igazán mai elevenséget az adna a Köröseinknek, ha ifjúságunk kajakkal, kielboottal, kenuval és mindenféle vizi sportjárművel megnyergelné! Nálam megjegyzése, élénk visszhangra talál. Valóban, közönyös ez a ti szántúli fiatalság a roppant egészséges vízisport iránt, holott itt a nagyszerű terep! Az induláshoz nem kellene egyéb, csupán egy lelkes „kajakos”, aki elkezdené és már alakulnának is a víziszakkörök. Feltűnnének itteni vizeinken, s így Szarvason is az alumínium kajak, .apró vitorlások, motorcsónakok, s eleven vizi- élettől lenne nyaranta hangos a tájék s országos, sőt nemzetközi helyekre is felverekednék magukat ezek a mi fiaink, lányaink az biztos! — Most? A hídon a tömeg. A vizen egyetlen csónak sem, ahonnan integetnénk feléjük. Csak a fürdés ősi szokása az ami megvan. — A hídon túl feltűnik a ligeti bejárat, s belépőjegyként végre én is hozzájutok a szarvasi Találkozó jelvényéhez. A liget százados fái alatt kanyargó ösvényen kígyózik a tömeg. Kacagás, vidámság, évődés — a fiatalság boldog kitárulkozása mindenfelé. Az egyik nagy tisztáson a szabadtéri színpad várja délutáni vendégseregét. A másikon a vidámpark, meg a lacikonyhák vertek tanyát. A ligetszéli sportpályán a nagygyűlés és az azt követő sportversenyek találnak illő környezetre. És — mindenfelé a fiatalság, felettük csattogó zászlók. Nagyon szép! * Nem vagyok újságíró és csupán pillanatnyi érzelmi benyomásaim alapján vázolom a látottakat. A szakadatlan műsor tartalmát, lebonyolítását a sajtó emberei méltóbban tolmácsolják, mint én. Szerepem tulajdonképpen be is fejeződött. Valaki megkérdezte: — Mi tetszett neked a legjobban? — Mondom; a főszereplők, vagyis a csabai Ruhagyár, Téglagyár, a Karhatalom fiatal táncosai és Szarvas, Orosháza, Kondoros, Középhalom meg a többi helység dalosai, táncosai, színjátszói, diáksorban vagy már kemény mindennapi munkában serénykedő megyei fiataljaink tetszettek legjobban! Es még valaki, azaz valakik: három öreg. Két öregember, meg egy öregasszony. Már délután két órától ott üldögéltek a szabadtéri mögött, holott a műsor csak hat óra körül kezdődött. Megtudtam, hogy két színdarabban szerepelnek, helyesebben mindegyikük csak egyszer szerepel valamelyik darabban. Mikor sor kerül rájuk, izgatottan lestem, hogy a hosz- szas várakozás után miként állják a sarat, bizonyára nem kicsiny szerepükben. Legnagyobb meglepetésemre azonban az egyik bácsi (hetvenegy éves!) feladata mindössze az volt, hogy Csehov; „Medvéjé”-ben az utolsó jelente utolsó mondatánál, mint a bojár özvegyének egyik házkörüli cselédembere, becsoszog egy vasvillával, hogy néhány fenyegető mozdulatot tegyen. A másik bácsi hordágycipelő volt egy labdarúgó-jelenetben, melyben a néni (szintén hetvenen felül!) a nézőközönséget képviselte. — Az én szememben ez a három aranyos, ennivaló öreg is fiatal volt! A kényelmes otthonülés helyett vállalták nyúlfaroknyi szerepükért a korareggeli Szarvasra gépkocsizást a rázós teherautón, és ugyanezt vissza este, a tűzijáték után. * A tűzijáték méltóképpen tett pontot a szép napra. A Körös felett az esti égbolton átívelő piros, vörös, sárga meg fehér tűzvonalák, rózsává nyíló rakéták ezrek arcára világítottak, s ezeken az arcokon egy nagy élmény jóleső boldogsága ragyogott. * Egész úton hazafelé sok mindenre gondoltam, ami ebből a napból fakadt bennem. Többek között arra is, hogy ez a derék, nagyszerű ifjú sereg, mely oly öntudatosan hordta a KISZ-jelvényt, a vörös nyakkendőt, a VIT emblémát és az ünnepi vörös meg nemzetiszmű lobogókat, hol lenne ma, ha — valami csodaképpen — az a bizonyos harminchat párt, élén Mindszenthy zászlós úrral hosszabb időre kaparintotta volna kezébe a hatalmat? — Az első szédületből való gyors kiábrándulás után ó, de sok-sok fiatal álmodozott volna azokról a szép időkről, amikor járási és megyei seregszemléken vehetett részt. S mert az ellenforradalom minden ármánykodása ellenére is szabad a magyar, ezért volt a szarvasi ünnepség is lelkesebb, mint bármikor valaha! Szarvas—Békéscsaba, 1957 június 9—70.
