Békés Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-30 / 151. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! » 4 Mai számunkból: & Szenzációk a világból Kérdés-felelet rejtvény verseny nyertesei MUNKÁSOK, parasztok politikai napilapja Családi körben 1951. JÚNIUS 3«.. VASÄRNAP Ara 50 fillér II. ÉVFOLYAM. 151. SZÁM Á Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezletének határozata Az MSZMP országos értekezle­te a Központi Bizottság beszámo­I lója feletti vita után a következő határozatot hozta: , I. A népi demokratikus rend további erősítése és az ellenforradalmi erők elleni következetes liarc | A nemzetközi imperialista-*-• erők, élükön az amerikai Imperialistákkal fokozzák a nem­zetközi feszültséget, fegyveres összetűzéseket provokálnak. A szocialista tábor és az egész bé­ketábor ellen irányuló terveik ér­dekében az ENSZ-ben továbbra is igyekeznek napirenden tartani és felhasználni az úgynevezett „magyar kérdési", hogy támogas­sák az ellenforradalmi erőket ha­zánkban és beavatkozhassanak a Magyar Népköztársaság belső ügyeibe. A múlt év októberében az im­perialisták által támogatott, a magyar munkás-paraszt hatalom megdöntésére tőkés-földesúri fegyveres ellenforradalmi felke­lés tört ki hazánkban. E felkelés leverése a fasiszta-klerikális el­lenforradalom uralmától mentet­te meg a magyar népet, biztosí­totta a dolgozó nép hatalmát és el­hárította egy új háború közvetlen veszélyét. Az ellenforradalom leverésére a múlt év november elején megala­kult a forradalmi munkás-paraszt kormány. Az országos pártérte­kezlet megállapítja: a munkás­paraszt kormány megalakulása a forradalom védelmére történel­mileg szükségszerű volt. A kor­mány óriási érdeme, hogy meg­szervezte és győzelemre vezette a munkás-osztályt, a forradalmi erők ellentámadását, megvédte a népi államhatalmat, helyreállí­totta a közbiztonságot és az or­szág gazdasági életét. , A forradalmi munkás-paraszt kormány léterehozása a magyar kommunisták hazafias tette volt. E tett helyességét a történelem gyorsan igazolta. A munkás-pa­raszt kormány létrehozásával egy időben alakult meg a párt újjá­szervezésének irányítására az új, ideiglenes központi bizottság, a- mely körül a kommunisták, a munkásosztály, a dolgozó nép leg­jobbjai tömörültek. A párt újjá­szervezése az ellenforradalom le­verésének döntő jelentőségű té­nyezője volt. Az országos pártértekezlet meg­állapítja azt is, hogy a forradal­mi munkás-paraszt kormány a magyar nép legszentebb ügyének: Szabadságának védelmében, vala­mint a szocializmus és a béke ál­talános érdekében járt el, amikor a varsói szerződés alapján fegy­veres segítséget kért a Szovjet­unió kormányától, hogy mielőbb leverje az ellenforradalom kato­nai erőit, megmentse a népet egy hosszabb polgárháború bekövet­kezésétől és elhárítsa az ország kettészakításával is fenyegető há­borús veszélyt. A Szovjetunió a magyar nép igazi barátjaként cse­lekedett és a proletár internacio­nalizmus elveiből fakadó köteles­ségét teljesítette, amikor megad­ta a kért támogatást. Ezzel nem csupán a belső ellenforradalmi e- rők leverését segítette elő, hanem biztosította az ország nyugati ha­tárait a fegyveres beszivárgással és a katonai betörés veszélyével szemben. A Szovjetunió, Kína és a szo­cialista tábor többi országa nagy­értékű politikai és morális segít­séget és messzemenő anyagi tá­mogatást is nyújtottak Magyaror­szág forradalmi erőinek, a ma­gyar népnek. E segítség egyik el­engedhetetlen feltétele volt an­nak, hogy a forradalmi erők — melyeknek sorait az ellenforra­dalmi támadás a régi vezetés sú­lyos hibáinak kihasználásával, különösen pedig a szocializmus ügyét hitványul hátbatámadó Nagy Imre—Losonczy-frakció se­gítségével egy időre demoralizál­ta és dezorganizálta — gyorsan megszerveződjenek, ellentámadá suk kibontakozzék és győzelmet arassanak a politikai harcban is. A szocialista tábor országaitól kapott messzemenő anyagi támo­gatás egyben azt is lehetővé tet­te, hogy elkerüljük a fenyegető iniláciőt és biztosítsuk az ország gazdasági életének helyreállítását és fejlődését. A munkáshatalmat megvédő forradalmi erők ma­gyarországi harcát mély együtt­érzés kísérte és támogatta az e- gész nemzetközi forradalmi mun­kásmozgalom; A magyarországi események messzemenő tanulságok levanásá- ha késztették az egész nemzetközi kommunista mozgalmat. E tanul­ságok közül egyik legfontosabb; meg kell szilárdítani a nemzeti közi kommunista mozgalom egysé­gét és meg kell védeni mindenféle támadás és aknamunka ellen. E tanulság eredményeként lényege­sem fejlődött a kommunista erők nemzetközi egysége. Az ellenforradalom el akarta szakítani Magyarországot a szo­cialista tábortól és vissza akarta rántani az imperializmus táborá­ba. A forradalom erői a szocialis­ta tábor és mindenekelőtt a Szov­jetunió támogatásával győztek. A szocialista népekkel való Szilárd, testvéri összefogás szabadságunk és fejlődésünk döntő feltétele volt és marad. A magyar kommunisták felada­tai az előállót helyzetben saját népükkel, az egész nemzetközi kommunista mozgalommal és az egész nemzetközi békemozgalom­mal szemben egyaránt megnöve­kedtek, Az elmúlt tizenkét év nagy vívmányaira támaszkodva ezeket az eredményeket minden becsmér­lő támadással szemben megvédve kell kijavítani a régi vezetés ál­tal elkövetett súlyos hibákat, így kell leküzdeni és megsemmisíteni az ellenforradalom még maglévő erőit, eloszlatni az ellenforradal­mi támadás, különösen a revizi­onista fertőzés által keletkezett eszmei zavar még meglévő jelen­tős maradványait, így kell bizto­sítani az ország adottágainak meg­felelő és a szocialista országok e- gyüttműködésének óriási lehetősé­geit hasznosító szocialista Magyar- ország felvirágzását. 2 A magyarországi ellenforra­dalom fő támogatói és irá­nyítói a nyugati imperialista kö­rök voltak. Ezek évek óta nyílt uszítást folytatnak a szociálisba országok ellen és a magyar ellen­forradalom segítségével akartak Közép-Európában új háborús tűz­fészket teremteni. A hazai ellen­forradalmi erők vezetői, a fegyve­res felkelés közvetlen szervezői és irányítói a megdöntött tőkés-föld­birtokos osztály' képviselői és ki­szolgálói voltak. Jelentős szerepet játszottak a népi demokrácia el­leni felkelésben a régi Horhysta vezetőkörök képviselői, herceg Eszterházi, gróf Takács Tolvay stb. a klerikális reakció élén Mindszentivel a népi demokrácia szerveibe álnok módon befurako­dott Horbhysták, Király Béla és társai, a jobboldali szociáldemok­raták és más volt koalíciós pár­tok jobboldali vezetőkörei. Az el­lenforradalmi blokk létrejöttében és befolyásának kiszélesítésében az ellenforradalmi támadás elő­készítésében, kifejlesztésében és végrehajtásában, s mindenekelőtt a párt erőinek megbénításá­ban különösen nagy szerepe volt Nagy Imre—Losonczy- féle áruló revizionista frakciónak; Az ellenforradalmi erők azért támadtak a munkásosztály forra­dalmi pártjára, hogy megfosszák a munkásságot vezető erejétől, s ezáltal képtelenné tegyék hatal­mának megvédésére A naciona­lista—revizionista demagógia, a párt erőinek bénultsága idején behatolhatott a munkásság egyes elmaradottabb rétegeibe, főleg ott, ahol egykori tőkés elemek, fasisz­ták, volt csendőrök, stb is tömö­rültek. A pírt sorainak dozorga- nizálása következtében a munkás­ság politikai vezetés nélkül ma­radt. Az elő Ilit helyzetben szer­vezett fasiszta csoportok, kispol­gári anarchista és jobbntd.-'i szo­ciáldemokrata elemek közös blok­kot alkotva és fegyveres terroris­ta bandákra támaszkodva számos helyen átmeneteiig h ingudókká is váltak. Befurakodtak az üzemek vezetésébe, a munkástanácsokba dezorganizálták a termelést és sok zavart, meg kárt okoztak. A mun­kásosztály alapvető tömegeinek magatartási azonban az határoz­ta meg, hogy a párt harcba hívta-e és harcba tudta-e veze'n' a mun­káshatalom megmentéséért. Az ellenforradalmi erők taktiká­jához tartozott az is, hogy ítúbom- lassza a munkásosztály és a többi dolgozó aszályok -fövetségét, szembefordítsa a proletárhat alom­mal a kispolgári osztályokat és &- zökat a tőkés földbirtokos res­tauráció számára használja fel. A nacionalista-revizionista támadás és a régi vezetés hibái következté­ben a városi kispolgárság nagy része és az értelmiség jelentős ré­tege elszakadt a munkásosztály­tól, részben a polgári restauráció, az ellenforradalom erői mellé állt és annak tömegbázisát alkotta. A proletárdiktatúra elleni lázadás­ban résztvevő kispolgári tömegek képviselője, Szószólója és nyílt po­litikai vezetője a magyar írók és újságírók bizonyos csoportja volt. Az ellenforradalmi támadás ki­terjedt a falura is, mozgósította a kulákságot és egyéb falusi reak­ciós elemeket, akik az ellenforra­dalom idején gyorsan szerveződ­tek. Az ellenforradalom a parasz­tok alapvető tömegeit azonban nem tudta maga mellé állítani: a földesúri kulák reakció gyors je­lentkezése a parasztok körében mély aggodalmat és sok helyen aktív ellenállást váltott ki, külö­nösen a tsz-parasztok és a volt agrárproletár-kisparasztok köré­ben. A pártértekezlet megállapítja, hogy az ellenforradalom elleni harcban — bár döntő sikereket értünk el —, de a harc még távol­ról sem ért véget, az imperialisták mostani vereségük után nem mondtak le sem hódító háborús terveikről, sem a népi demokra­tikus országok, közöttük a Ma­gyar Népköztársaság törvényes rendje elleni aknamunkáról. A hazai ellenforradalmi erők még nem semmisültek meg teljesen; támogatást kapnak a nyugati im­perialistáktól, a nyugati rádiók támogatásával és nyugati irányí­tással folytatják az ideológiai és politikai zavartkeltést, igyekeznek beépülni a pártba, az államappa­rátusba, a gazdasági és a kulturá­lis szervekbe, a tömegszervezetek­be. Rágalmaznak, intrikálnak, hogy zavarják és lassítsák továb­bi fejlődésünket. Nagy szükség van tehát az egész párt, az egész munkásosztály, a néphatalom minden igaz hívének éberségére, aktív fellépésére az ellenséges e- lgmékkel szemben. A párt nem engedheti meg, hogy teret kapjon az éberséget elaltató hangulat, olyanféle illúzió, mint­ha nem nyolc hónappal, hanem ‘nyolc évvel ezelőtt lett volna el­lenforradalmi felkelés hazánkban; Nem lehet elfejeltem az ellenfor­radalom október—novemberi gaz­tetteit, amelyeket kész ismét, még nagyobb mértékben elkövetni. A munkáshatalom további erő­sítése megköveteli, hogy kímélet­lenül megbüntessük azokat, akik bűncselekményeket követtek el és akik ma is aktívan harcolnak a ‘népi hatalom ellen. Más elbírálás­ban kell azonban részesíteni azo­kat, akik cselekményeik népelle­nes voltát felismerve és megbán­va, készek és képesek segíteni az imperialisták és a hazai ellenfor­radalmárok népellenes törekvései elleni harcban. A pártértékezlet elítéli azt a he­lyenként tapasztalható káros gya­korlatot, hogy a kisebb hibát el­követő dolgozókkal szemben ts úgy lépnek fel, mint a tudatos el­lenforradalmárral szemben. A jó­szándékú, de megtévesztett dol­gozókkal szemben nem a megtor­lás, hanem a megnyerés módsze­rét kell alkalmazni. A párt szilárd elvi politikáján nyugvó, türelmes felvilágosító munkával el kell érni, hogy a munkásosztállyal váló szövetség­től eltávolodott kispolgári és ér­telmiségi rétegeket újra megnyer­jük e szövetség és így a szocialista építése számára. A pártnak ma nagy tekintélye van, amit az ellenforradalom el­leni sikeres küzdelmével és a régi veztés hibáinak kiküszöbölésével vívott ki a tömegek előtt. De ön­magunkat csapnánk be és ártana az ügynek, ha azzal áltatnánk ma­gunkat, hogy az ellenforradalom már egyáltalán nem tud becsü­letes embereket befolyásolni és most már minden jószándékú em­ber követi a pártot. A párt és a munkás-paraszt állam erős, sza­bad az út a szocialista társadalom továbbépítése számára. Viszont ahhoz, hogy ezen az úton gyor­sabban haladjunk előre és hogy az ellenség kevésbé tudja fejlő­désünket zavarni és fékezni, szíik­(Folytatás a 2. oldalm.)

Next

/
Thumbnails
Contents