Békés Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-30 / 151. szám

2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 1957. június 30., vasárnap A Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezletének határozata (Folytatás az 1. oldalról.) ség van a párt tömegkapcsolatá­nak állandó szélesítésére és szi­lárdítására. Az ellenséggel szem­beni kérlelhetetlenség és a meg­tévesztett, jószándékú emberek felvilágosítása a néphatalom to­vábbi erősödésének egymással szorosan összefüggő, alapvető fon­tosságú feladata. II. A. párt fejlődése és a toválibi feladatok 1 A Magyar Szocialista Mun- káspárt bár tevékenységét néhány lényeges új vonás jellem- si — nem új párt, hanem a mun­kásosztály újjászervezett marxista —leninista pártja, élcsapata, a- mely az MDP volt tagságának legszilárdabb, legáldozatkészebb részét egyesíti. Az az elvileg és politikailag helytelen és káros határozat, a­mely kimondta a párt feloszlatá­sát és az MSZMP-nek megalakí­tását, mint teljesen új, a Magyar Dolgozók Pártjától független párt­nak létrehozását, a párt erőinek a legkritikusabb időpontban való teljes megbénítását eredményez­te. Ez a határozat a legsúlyosabb időben dezorganizálta a forrada­lom erőit. Nagy Imre és csoportja revizionista pártot akart létrehoz­ni, amely a „nemzeti kommuniz­mus“ hamis jelszavával a burzsoá nacionalizmus alapjára helyezke­dett volna. Nagy Imréékkel szo­rosan együttműködve, a magyar munkásosztály egységét próbálták megbontani a jobboldali szociál­demokraták, a külön szociálde­mokrata párt megalakításának kezdeményezésével. A munkásr osztály pártja és egysége ellen in­tézett támadás a munkáshatalom elleni támadás szerves része volt. Az MSZMP első intéző bizott­ságának november 4-e előtt ho­zott határozatait, mint a marxiz­mus—le<ninizmussal elíéntétben ál­ló határozatokat, az orszí^p^p^rt- értkezlet elveti. A Magyar Szocialista Munkás­párt vezetésében a munkásosztály forradalmi elmélete és politikája attól az időtől kezdve érvényesült, amikor november 2-án a párt egészséges elemei új ideiglenes központot szerveztek, kirekesztve abból az osztályáruló Nagy Imre •—Losonczy-csoport tagjait. Az országos pártértekezlet he­lyesli a Központi Bizottság dönté­seit, amelyeket a munkásosztály forradalmi pártjának újjászerve­zéséről, vezető szerepének érvé­nyesítéséről és a párttal szemben álló antimarxista nézetek és poli­tikai támadások visszaveréséről hozott. Helyes volt szembeszállni azokkal az ellenforradalmi néze­tekkel és törekvésekkel, amelyek­kel a párt üzemi szervezésének feladását akarták elérni. Helyes volt szembeszállni a párt vezető­szerepét tagadó, azon nézetekkel is, amelyek a szakszervezeteket függetleníteni akarták a munkás- osztály forradalmi pártjától. U- gyancsak helyes volt, hogy vissza­utasították a jugoszláv vezető elv­társak által felvetett antileninis- ta nézeteket, amelyek alapján ja­vasolták a magyar kommunisták­nak, hogy a párt újjászervezése helyett a munkástanácsokat te­gyék meg a politikai vezetés szer­veivé. Az országos pértértekezlet megállapítja, hogy a párt újjá­szervezése az ellenforradalmi erők elleni szívós harcban sikerrel be­fejeződött. Az újjászervezett párt eszmei és politikai vezetése biztosítja ma ismét a Magyar Népköztársaság állami és- társadalmi életének kommunista irányítását, a prole­tárdiktatúra erejét. A párt újjászervezése során a párttagság számát és összetételét tekintve, általában egészségesen fejlődött. A párttagság létszáma jelenleg 34ő 733. (Ez a volt MDP- tagság 40,2 százalékát teszi ki.) A párttagság társadalmi összetétele a következőképpen alakul: a párt­tagság 57,9 százaléka munkás, 16,7 százaléka paraszt. 6,9 százaléka értelmiségi, 10,4 százaléka erede­tileg alkalmazott és 8,1 százaléka egyéb kategóriákból tevődik ösz- sze. A párttagok 85,2 százaléka tag­ja volt az MDP-nek. A párttag­ság 32,1 százalékát olyan elvtár­sak teszik ki, akik 1945 előtt, il­letve 1945 óta párttagok voltak. A pártalap6zervezetek száma: 12 985. A párt további erősítése érde­kében mindenek előtt a pártta­gok marxista-leninista nevelésé­re, és a pártmunkába való bevo­nására kell törekedni. A párttag­ság sorait elsősorban a termelés­ben közvetlenül résztvevő munká­sok, dolgozó parasztok és az ér­telmiség legjobbjaival, új tagok és tagjelöltek felvételével kell e- rősíteni. O A pártszervezetek előtt álló “• alapvető feladat a párt ide­ológiai és szervezeti egységének megszilárdítása. A párt csak a marxista-leninis­ta elmélet segítségével tudja he­lyesen meghatározni és megolda­ni azokat a feladatokat, amelyek a szocializmus építése során előt­te állanak. Ez elengedhetetlenül szükségessé teszi, hogy őrizzük a marxista-leninista elmélet tiszta­ságát, s erősítsük « párt elméleti alapjait. A párt elméleti és politikai te­vékenységében ma az egyik alap­vető feladat az elmúlt esztendők­ben oda szélesen benyomult re­vizionista nézetek, és ezek nyo­mán lábrakapott megalkuvás és osztályárulás maradványainak megsemmisítése. A revizionista nézetek burzsoá és kispolgári né­zetek, amelyek a munkásosztály eszmei és politikai lefegyverzését és a burzsoázia előtti behódolást eredményezik. A revizionista nézetek képvise- leinek útja a marxista-leninista elméletet meghamisító ideológiai fellépéstől a frakcióharcon ke- j resztül törvényszerűen az osztály­áruláshoz, a burzsoázia táborá­ba való átálláshoz vezet Ezt az ! utat járta meg milliók szeme e- lőtt Nagy Imre és csoportja. A | revizionizmus, az úgynevezett nemzeti kommunista nézetek az osztályellenséggel való megbéké­lés nézetei, éppen ezért az ellen­forradalom erőivel szembeni harc első feltételeként eszmeileg is, politikailag is meg kell semmisí­teni e nézeteket, s képviselőiket pedik ki kell űzni a pártból, esz­mei harcot kell folytatni a revi- zionizmussal szembeni békülé- kenység megnyilvánulásaival. Következetes harcot kell vívnia a pártnak a marxizmus-leniniz- mus dogmatikus kezelése és az annak következményeképpen je­lentkező szektás politika új jár éledése ellen. Ez az elméleti és politikai torzulás a személyi kul­tusz éveiben nálunk nagy mére­tet öltött, és súlyos károkat oko­zott a párt elméleti és politikai munkájában. Lazította a párt és a tömegek kapcsolatát, aláásta a proletárdiktataúr erejét. Az ilyen jellegű hibák kiújulásának veszé­lye két okból is fennáll. Először azért, mert a dogmataizmus és a szektás szemlélet bizonyos mér­tékig megmaradt sokak gondol­kodásmódjában. Másodszor azért, mert a párt újjászervezésének si­kerei, a párt jelenleg egészsége­sen fejlődő tömegkapcsolatai e- gyeseket máris elbizakodottá tesznek és a tömegek körében végzendő politikai munka lebe­csülésére csábítanak. Márpedig szektás pozíciókból sem a töme­gekért, sem a revizionizmus ellen nem lehet siikerrel harcolni. A volt. Rákosi—Gerő-féle veze­tés dogmatikus és szektás hibái fontos tanulságok a párt számára. Ez a vezetés a korábbi években helyesen, a marxista-leninista el­mélet alapján dolgozott a töme­gek között és a tömegekért. E ve­zetés akkor nagy eredményeket ért el a párt és a nép javára. Az eredményes munka természetes következményeképpen e vezetés iránt erős bizalom, nagy megbe­csülés és tisztelet fejlődött ki, és ez sokféle formában megnyilvá­nult. A munkában sorozatosan el­ért sikerek és a tömegek körében élvezett rokonszenv a vezetést később elbizakodottá tette, egyes vezetők tévedhetetlennek tartot­ták magukat. A gyakorlati munka tapasztalatainak marxista-leninis­ta elemzését felváltotta a dogmák hangoztatatása, a vezetés elbü- rokratizálása, s a tömegektől va­ló elszakadás, ami súlyos káro­kat okozott a párt életében. Mind a revizionizmus elleni harcban, mind a dogmatikus irányzat kiújulásának lehetősége elleni harcban fontos fegyverünk a marxista ismeretelmélet. A szubjektív szemléleti módot ki kell űzni a pár munkájából. A revizionizmus és a dogmatizmus szöges ellentétben állnagy egy­mással, de közös vonásuk, hogy egyaránt kispolgári gyökerekből táplálkoznak. A marxista isme­retelmélettel szembenálló hiba — szubjektív szemléletre és gyakor­latra vezet és — amint ezt az élet nálunk bebizonyította — táplál­ja egymást. alkalmazza, s inkább őszi'»-son fel a pártpolitikájával szemben forduló egyes pártszervezeteket mintsem még egyszer megismét­lődhessék az, hogy a párt ellen­ségei, s az ingatag elemek belül­ről rombolhassák A párt egységét A párt jelenlegi egysége és ereje részben abból táplálkozik, hogy jóvátéve a korábbi méltány­talanságokat, kellő megbecsülés­ben részesíti az első magyar pro­letárdiktatúra harcosait, a Hor- thy-korszak illegális pártmunká­sait, a spanyol polgárháború ma­gyar harcosait, a partizánokat, a munkásosztályhoz, a párthoz hű­nek bizonyult, volt szociáldemok­rata elvtársakat, az 1945-ös párt­munkásokat. Kellő megbecsülés­ben kell részesíteni azokat a kom­munistákat is, akik az októberi ellenforradalom napjaiban védték a pártot, a népi államhatalmat, s kommunista kötelességükhöz hí­ven részt vettek az ellenforrada­lom leverésében, a párt újjászer­A parikon k’erencia elhatározta: A párt kádereinek marxis- “/ ta-leninista nevelése, a párt eszmei tisztaságának megőrzése érdekében ismét létrehozza a kü­lönböző pártiskolákat és megszer­vezi a pártoktatást. L) Az állami szerveknek ja- ü/ vasolja: az egyetemeken és a főiskolákon tegyék ismét kö­telezővé a marxizmus-leninizmus oktatást, s ezzel is biztosítsák az egész fiatal magyar nemzedék marxizmus-leninizmus szellem­ben való nevelését. „1 Az elméleti munka elmélyí- v tése érdekében a Központi Bizottság mellett elméleti mun­kaközösségeket hoz létre és en­nek feladatává teszi, hogy a min­dennapi életben felmerült elmé­leti kérdéseket vizsgálja és tisz­tázza. J1 A Népszabadságban rend- u/ szeresen közölni kell elmé­leti kérdéseket tisztázó cikkeket. A Társadalmi Szemle színvonalát lényegesen meg kell javítani. Is­mét meg kell jelentetni a Párt­élet című folyóiratot. A folyóirat­nak ismertetnie és elemeznie kell a pártélet új jelenségeit, a párt­vezetés módszereit, a különböző helyeken szerzett tapasztalatokat és segítenie kell a párttagság el­méleti fejlődését. A párt a népi demokratikus rendszer vezető ereje. Poli­tikailag irányítja az állami, a gaz­dasági és társadalmi szervek mun­káját. Az októberi ellenforradalmi események előtt és alatt az ellen­ség főleg a párt vezető szerepe ellen indított támadást. Széles kör­ben terjesztette azt a revizionista nézetet, hogy az atomkorszakban nem a proletariátus, hanem az ér­telmiség a vezető erő, A munkás- osztály vezető szerepének tagadá­sa viszont a proletárdiktatúra ta­gadását jelenti. Ugyanez volt a célja az ellenforradalomnak a többpártrendszer követelésével is. A pártértekezlet megállapítja: he­lyesen járt el pártunk Központi Bizottsága, amikor a többpárt­rendszernek a mi viszonyaink kö­zött reakciós követelését vissza­utasította. /|i A pártnak az újjászervezés során kialakult számbeli nagysága és a munkásosztály tö­megeihez viszonyított aránya a korábbi évek túlzottan nagy lét­számához hasonlítva most egész­ségesebb. Az 1953 júniusa óta f> pártot ért többszöri megrázkód­tatás, de különösen az ellenforra­dalmi felkelés és az azóta szer­zett tapasztalatok azt bizonyítják, hogy helyesebb, ha a pártban a párt ügyéért aktívan dolgozni kész elvtársak tömörülnek és nincsenek! a pártban a jóindulatú, rokonszen- vezők olyan százezrei, 'akik a ne­hézségek idején ingadoznak. Az osztályellenség azonban megpró­bál behatolni a pártba. Ezért a pártépítés további munkájában is nagy gonddal kell ügyelni arra, hogy távolítsuk a párttól a karri­erista és az ellenséges, kártékony elemeket. Nem engedhető meg az sem, hogy a pártnak olyan tagjai legyenek, akik nem értenek egyet a párt alapvető elvi kérdéseivel, politikai irányvonalával, s ezzel veszélyeztetik a párt egységét. CJ A párt építésével szorosan összefüggő kérdés annak az elvnek gyakorlati érvényesítése, hogy hazánkban a1 "ipárttiéztHéy kivételével minden közfunkciót —ti Jegyen társadalmi vagy álídmS — legyen az a legalacsonyabb, vagy a legmagasabb beosztás — pártonkívüli is betöltheti. Csak ennek az elvnek az érvényesítésé­vel vehetjük elejét annak, hogy állásmegtartása vagy elnyerése céljából olyan egyének is kérjék a pártba való felvételüket, akik számára a pártba való belépés nem elvi kérdés. A párt belső életének leni­ni alaptörvény a demokra- tukus centrelizmus. A demokrati­kus centralizmus elitét az elmúlt években egyfelől a személyi kul­tusz, másrészről a revizionizmus sértette, s mindkettő mérhetetle­nül sok kárt okozott a párnak. E- zért a párt valamennyi szervének, szervezetének, tagjártók köteles­sége őrködni a demokratikus cent­ralizmus elveinek betartása fölött. Jelenleg a fő feladat a tagság jo­gainak teljes tiszteletbentartása mellett a pártfegyelem erősítése. A kérdések eldöntését megelőző a most kialakult bátor és szabad vita megoldása mellett, a legszi­gorúbban meg kell követelni a határozatoknak megfelelő egysé­ges cselekvés*. Teljes mértékben érvényt kell szerezni a párt szer­vezeti szabályzata azon pontjának, mely előírja, hogy a párt felső szerveinek döntését az alsóbb szer­vek kötelesek végrehajtani. A közelmúlt súlyos tapasztalatai arra intik a pártot, hogy minden körülmények között biztosítsa az ideológiai, politikai és szevezeii egységet. A pártegység megterem­tésének egyik alapvető feltétele a párt alapokmányának a párt szer­vezd szabályzatának betartása és betartatása. A pártegység meg- bontóival szemben, bármely ol­dalról jelentkeznek is azok, inga­dozás nélkül kell fellépni. A párt- értekezlet utasíja a Központi Bi­zottságot, hogy a pártegység vé­delmében a legsúlyosabb esetekben a legszigorúbjwerjdszabályokat is vezésében s a proletárdiktatúra megszilárdításában. Ily módon összeforrott a pártban a munkás­mozgalom mindhárom élő nemze­déke. A párttagságot arra k 11 ne­velni, hogy ne csak a békés épí- tőmunkában, hanem a nehézségek és a megpróbáltatások idején is megállja a helyét. ^ A párt munkájában fokozott * mértékben kell érvényesíte­ni azt a tanítást, hogy a párt he­lyes politikájának megvalósítása a kádereken ál!, vagy bukik. A múltban a kádermunkára a sze­mélyi kultusz, a szubjektivizmus nyomta rá a bélyegét. Ma is ta­pasztalható olyan jelenség, hogy a párt helyes politikájának végre­hajtását nehezíti a következetes kádermunxa hiánya. Továbbra is küzdenünk kell a kádermunkában még ma is fellelhető szubjektivis- ta nézetek, valamint a politikai megbízhatóság háttérbe szorításá­nak gyakorlata ellen. Fel kell lép­ni a szakmai rátermettség lebecsü­lésének káros jelenségei ellen ist A káderek megítélésénél ne té­vesszen meg bennünket gyesek formális önkritikája, a felelőtlen és intrikus vádaskodás. A káde­rek elbírás’ásának fokmérője a párt helyes politikájának végre­hajtásában végzett konkrét mun­ka. Gondot kell fordítani arra, hogy fontos területekre megfelelő élet- és párttapasztalattal rendelkező elvtársak kerüljenek. Ha a párt­ban az idősebb és fiatalabb párt­tagok egészséges együttműködése érvényesül, s a jövőben is erre kell törekedni. ^ Pártéletünk egyik új. egész­ges vonása, hogy egyre in­kább érvényesül benne a kollek­tív vezetés lenini elve. Az MSZMP eddig elért eredmé­nyeinek egyik forrása, hogy a Központi Bizottság, s a párt más vezető szervei november 4-e után igazi kollektív vezető szervekké fejlődtek. A múlttal szemben ez jelentős előrehaladást jelent, de még mindig komoly erőfeszítése­ket kell tenni annak érdekében, hogy kialakítsuk a kollektív veze­tés legjobb formáit és módszereit.­Komolyan törekedni kell arra is, hogy a kollektív vezetés elve minél előbb teljes mértékben ér­vényesüljön a pártszervek mun­kájában minden fokon. Ezzel függ össze pártéletünk egészséges fej­lődésének második pozitíz voná­sa: a bátor kritika érvényesülése: Arra kell törekedni, hogy a kri­tika mellett minden egyes párt- szervezetben és pártszervben — a Központi Bizottság példáját kö­vetve — jobban fejlődjék az ön­bírálat szelleme is. (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents