Békés Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-28 / 149. szám
Világ proletárjai egyesüljetek! MUNKÁSOK, PARASZTOK POLITIKAI NAPILAPJA 1957. JÚNIUS 28., PÉNTEK Ára 50 fillér II. ÉVFOLYAM, 149. SZÁM $ ♦ Mai számunkból; 10 nap alatt learatnak a medgyes- egyházi Béke Tsz-ben Hét millió 300 ezer forint értékben bocsátanak ki \ tégla-jegyeket | tó Rendőrkézen az orosházi betörő Bárhány és Bódi % $ 4 Megkezdődött a Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezlete Kádár János elvtárs előterjesztette a Központi Bizottság beszámolóját Csütörtökön reggel az Országház kongresszusi termében megkezdődött a Magyar Szocialista Munkáspárt országos konferenciája. Pontosan kilenc órakor elfoglalták helyüket az emelvényen a Központi Intéző Bizottság tagjai: Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Kádár János, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Münnich Ferenc, Rónai Sándor, és Somogyi Miklós elvtársak és Fock Jenő elvtárs, a Központi Bizottság titkára. Münnich Ferenc elvtárs az Intéző Bizottság nevében felkérte Gáspár Sándor elvtársat, a SZOT főtitkárát, Hász Árpád elv társat, a Közgazdaságtudományi Egyetem tanárát, Kelemen Lajos elvtársat, a X. kerületi intéző bi zottság elnökét, Kiss Károly elvtársat, a szegedi városi IB elnökét, Komócsin Zoltán elvtársat, a KISZ országos szervező bizottságának elnökét, Losonczi Pál elvtárs, tsz-elnököt, Major Tamás elvtársat, a Központi Bizottság tagját, Manhercz Antal elvtárs, Komárom megyei bányászt, Mező Imréné elvtársnőt, a Lágymányosi Do- hángyár igazgatóját, Prieszol József elvtársat, a Borsod megyei IB elnökét, Révai József elvtársat, az Elnöki Tanács elnökhelyettesét, R évész Géza elvtársat, a Központi Bizottság tagját, Rimóczi Pálné elvtársnő termelőszövetkezeti tag ot, Sándor József elvtársat, a Központi Bizottság tagját és Tatár Kiss Lajos elvtársat, a Hajdú megyei tanács VB-elnökét, hogy foglaljanak helyet az elnökségben. Ezután az elnöklő Münnich Ferenc elvtárs megnyitotta a pártértekezletet. Beszédében röviden vázolta a konferencia célját, majd visszapillantást vetett a pártnak az ellenforradalmi zendülés fegyveres leverése óta megtett nehéz útjára. Befejezésül kijelentette: minden alapunk megvan, hogy bizalommal nézhessünk a jövőbe, s hogy az előttünk álló nehézsé gek lebecsülése nélkül még határozottabban építhessük a pártot, szélesítsük annak tömegkapcsolatait, s a dolgozók élén harcban és munkában építsük a szocializm üst a marxizmus—leninizmus győ- zelmes lobogója alatt. Münnich elvtárs megnyitó szavai u4án Nyers Rezső elvtársat, a SZÖVOSZ elnökét a mandátumvizsgáló bizottság elnökévé, L endvai Vilmos elvtársat, a Heves megyei Tanács elnökét, Veres József elvtársat, a XX. kerületi IB elnökét és Zárai Károly elvtársat, a Sopron Városi IB elnökét a bizottság tagjaivá választották. E zután Jakab Sándor elvtársat, a N ógrád megyei IB elnökét, Kállai Gyula elvtársat, a Központi Intéz ő Bizottság tagját, Komócsin Zolt án elvtársat, a KISZ országos szervező bizottságának elnökét, Maros án György elvtársat, a Központi Intéző Bizottság tagját, Nemes Dezső elvtársat, a Népszabadság szerkesztőbizottságának vezetőjét, Révai József elvtárs, az Elnöki Tanács elnökhelyettesét, Sándor József elvtársat, a Központi Bizot tság tagját és Szirmai István elvtársat, a Tájékoztatási Hivatal ve zetőjét a szerkesztőbizottság tagj ává választották. Münnich elvtárs ezután sza vazásra bocsájtotta a pártkonfere ncia napirendjét, majd átadta a szót az első napirendi pont, a Köz ponti Bizottság beszámolója előad ójának. Kádár János elvtársnak. Az alábbiakban rövidítve ismerte tjük a három és fél órás beszámo lót. ben. Rámutatott Kádár elvtárs, hogy Nagy Imréék árulását csak az események menetében, lépés- ről-lépésre lehetett felismerni. Az ellenforradalmi események kezdetekor a párt központi vezetőségének volt harci programja, s ha a párt tartotta volna magát ehhez, az ellenforradalom nem okozott volna ilyen károkat. Ezzel a programmal Nagy Imre egyetértett, beleértve a szovjet csapatok segítségének igénybevételét is. Fokról-fokra kiderült azonban, hogy Nagy Imréék már előbb átmentek az ellenség táborába, és amikor bekerültek a párt vezetésébe, ottani fellépésüket, külső nyomás megszervezésével és igénybevételével kombinálva kierőszakolták saját áruló platformjuk érvényesülését. Kádár elvtárs példákkal illusztrálta a Nagy Imre—Losonczy csoport áruló módszereit, de hangsúlyozta, hogy Magyarországon október 23 és november 4 között is nagyobbak voltak a szocialista forradalom erői a burzsoá ellenforradalom erőinél. Az ellenforradalom erői azonban szervezettek és aktívak voltak és be tudtak férkőzni a vezetésbe, a szocialista forradalom erőit viszont dezorga- nizálták a vezetésbe befurakodott árulók. A november 4-én megalakult forradalmi munkás-paraszt kormány és >az újászerveződött MSZMP vezetősége — amely kirekesztette magából a Nagy Imreiéi« árulókat — azt a célt tűzte ki, hogy fegyverrel leveri az ellenforradalmat, helyreállítja Népköz- társaság alkotmányos rendjét, elhárítja a belügyeibe való imperialista beavatkozást, Újjá kellett szervezni a pártot is. A pártvezetés és a kormány, a magyar nép szocializmushoz hű erőihez fordult és segítséget kért a Szovjetuniótól, a szocialista tábortól és a testvéri kommunista és munkáspártoktól. Kádár elvtárs leszögezte, hogy a párt és a kormány álláspontja az volt, hogy az ellenséggel nem alkuszunk, az árulókkal nem tárgyalunk Kádár elvtársi beszéde és a tömegek minket fognak támogatni, Rámutatott arra is, mily nagy feladat volt november 4-e uelején röviden áttekintette a párt hősi múltját, majd részletesebben értékelte az 1949—53 közötti évek politikai vonalvezetését. Kiemelte az ebben az időszakban végzett munka nagy pozitívumait és megállapította, hogy már ekkor negatív jelenségek is mutatkoztak. Mind a vezető, mind az alsóbb szervek funkcionáriusainál felülkerekedett az a hamis illúzió, hogy mivel a hatalom minden eszköze a kezünkben van, a tömegek mindennapi megnyerése már nem olyan fontos. Ha ebben az időszakban épp úgy figyelemmel kísérték volna a dolgozók, különösen a munkások véleményét, mint 1945—48 között, akkor a hatalom meghódítása nem lett volna egyúttal a komoly hibák jelentkezésének kezdete; 1953 júniusában maga a Központi Vezetőség és nem Nagy Imre és csoportja tárta fel a párt gyakorlatában előforduló hibákat. rfiz akkori elemzés helyes volt, és helyes volt a végrehajtás terve is. A végrehajtásba azonban hiba csúszott be. Az egyik hiba az volt, hogy Nagy Imre — noha arra teljesen alkalmatlan volt — rendkívül fontos szerepet kapott. Nagy Imre célja nem a párt és a népi hatalom tekintélyének helyreállítása és növelése, hanem annak gyengítése volt. A másik hiba az volt, hogy egyes elvtársak, élükön Rákosi elvtárssal, egyáltalán nem voltak képesek és nem tudtak a kellő időben és a szükséges mértékben szakítani régi hibáikkal és ez akadályozta a helyes elemzés alkalmazását. Az említett hibák következtében az 1953 júniusa és 1956 júliusa között a párt politikájában jelentkezett szélsőséges kilengések bizonyos megrázkódtatásokat okoztak a közvéleményben, bár a párt tekintélyét és bizalmát megőrizve lehetett volna dolgozni, mert a párt feltárta a hibákat és kidolgozta a kijavítás módját, az újabb és újabb irányváltozások ezt megakadályozták. így 1956 tavaszán a párttagságban és az ország dolgozó népének nagy részében mély és jogos elkeseredés élt, amelyet az ellenség — az itthoni osztályellenség és a nemzetközi imperializmus — saját érdekében hasznosított és mesteri módon kihasznált ellenünk. A Központi Vezetőség 1956 júliusában fontos és helyes határozatokat hozott, amelyek megteremtették a hibák kijavításénak lehetőségét. A párttagok és a pártonkívü- liek pozitívan fogadták a júliusi határozatot és támogatták annak végrehajtását. A Nagy Imre-féle revizionisták azonban, akik azt állították, hogy a hibák kijavítására törekszenek, nem támogatták a júliusi határozatot, hanem átmentek az ellenség táborába és segítették a fegyveres el. lenforradalom kirobbantását. Az 1956 október 23 és november 4. közötti időszakot elemezve Kádár elvtárs rámutatott, hogy bár az imperialisták, a Horthy-fasisz- ták, a jobboldali polgári pártok és a jobboldali szociáldemokraták együtt támadtak a pártra és velük együtt a népi hatalom ellen fordultak megzavart fejű fiatalok is, bizon3ros számú megtévesztett dolgozóval együtt, ez az erő nem tudott volna felülkerekedni, ha nem lett volna árulás a vezetésiéin összefogni az erőket, s mily nagy harcot kellett vívni a helyes irányvonalért, a különböző helytelen, sokszor jó elvtársaknál is jelentkező nézetek ellen. Rámutatott Kádár elvtárs arra is, hogy a párt régi vezetésének egyes tagjai, akik úgy voltak ismeretesek, mint a dogmatikus és szektás hibák elkövetésének részesei, ma azért hiányoznak a vezetésből, mert a párt vezetésének az volt az álláspontja, hogy ne legyenek a mostani vezetésben olyan elvtársak, vagy csoportok, akiket vagy amelyeket a régi hibák terhelnek és ezért vezető posztra állításuk esetén eredetileg a szekta- ri'anizmus irányába húznák a pártot. Meggyőződésünk — hangsúlyozta Kádár elvtárs — hogy a jelenlegi helyzet a pártban, a párt vezetésében egészségesek. A Központi Bizottság politikai irányvonala — amelynek jóváhagyását a Központi Bizottság kéri — nagyon nehéz körülmények között a gyakorlatban született és annak helyességét, illetve gyengeségeit az eredményeken lehet lemérni. Az ellenforradalomnak nincs hatalma az országban, újjászerveztük állami szerveinket és I fegyveres erőinket, megszerveztük a munkásőrséget. Alapjában véve helyreállítottuk népgazdaságunkat. Helyreálltak kulturális, közoktatási tudományos és egyéb intézményeink is. Él a Magyar Népköztársaság, a munkások és parasztok állama, a proletárdiktatúra állama, megedződött az ellenforradalom viharában, bizonyos vonatkozásokban most erősebb is, és ha jól dolgozunk, még erősebb lesz. Újjászerveztük a pártot, a munkásosztály, a nép fő harci fegyverét. Van kommunista ifjúsági szövetségünk, a magyar munkásosztály forradalmi pártja vezeti az osztályt, a népet, védi a népköztársaságot, irányítja a szocialista társadalom építésének munkáját; Kádár elvtárs megállapította, hogy az elért eredményeket a párt következetes marxista-leninista irányvonalának, a munkás- osztály és a dolgozó tömegek támogatásának, valamint a Szovjetunió, a szocialista tábor, a nemzetközi munkásmozgalom internacionalista támogatásának köszönhetjük. (Folytatás a 2. oldalon.)
