Békés Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-28 / 149. szám
2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1951. június 28., péntek Megkezdődött a Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezlete (Folytatás az 1. oldalról.) I adataival foglalkozott, rámutatott, Kádár elvtárs ezután a párt fel- hogy a szocialista forradalom ügye győzött de ezt a győzelmet még biztosítani kell, mert az ellenség erői jelentékeny részben még megvannak, az imperializmus még provokál, támad. A párt egységes és aktív mondotta Kádár elvtárs. De a megrázkódtatás a párt életében sem múlt el nyomtalanul és a pártélet bizonyos elemi rendje, fegyelme még sok kívánalmat hagy maga után. Elbizakodottság jelentkezik a pártban, s a szocialista forradalom ügyében hű tömegekben is. Jelenleg ez a legfőbb veszély, mert az elbizakodottság magával hozza, hogy tompul az éberség az ellenséggel szemben, csökken a törekvés a tömegek támogatásának megnyerésére. Sokan elfeledkeznek a múlt hibáiról. Megemlítette Kádár elvtárs, hogy olykor civakodás és vita is felbukkan az elvtársak soraiban. Figyelmeztetett mindarra, amit a párt és a nép az ellenforradalom napjaiban átélt és felhívta a figyelmet azokra a tanulságokra, a- melyek a revizionizmusból, a megalkuvásból, az osztályárulás- b 'ti adódnak, és azokra is, amelyek a szektás politikából, a tömegektől való elszakadásból erednek. A proletárdiktatúra erősítésének feladatával kapcsolatban Kádár elvtárs kijelentette, hogy a munkás-paraszt állam erősítése első feladatunk, amely annak a fő elvnek érvényesítését kívánja meg, bogy^ haz^nk^p, jog, szabadság és demokrácia 1 legyen a dolgozó riép “sürrtAca, de ne legyen szabadsága a nép e’Ienségeinek. K .‘-’Koö&en font*» számunkra, erőgtsBfc a proletárdiktatúra legfőbb politikai alapját, a mim v-ís-paraszt szövetséget. Kádár elvtárs visszapillantást vetett a munkás-paraszt szövetség múltjára, s megállapította, hogy most kedvezők a feltételek a munkás- paraszt szövetség erősítéséhez. A p- '-asztság érzi és becsüli azokat a ’epéseket, amelyeket a párt tett ré zben a hibák kijavítására, de még inkább az alapvető vívmányok védelmében. Kádár elvtárs ezután arról szólt, hegy a népi hatalom megköveteli az ellenforradalom erőivel szembeni következetes harcot, amelynek igen fontos követelménye a munkásosztály, az egész nép ébersége. De hogy az ellenséget üthessük, le kell küzdenünk a párton belül e harc akadályait. Mert van ilyen akadály, meg vannak még a revizionista nézetek maradványai, s ebből fakadnak az ellenséggel való megalkuvás politikájának csökevényei. Az osztályharcról szólva Kádár elvtárs hangsúlyozta, hogy az csztályellenséget el kell nyomni és korlátozni kell. A párt, s a nép joggal teszi ezt, mert kihívás a burzsuá reakció részéről és nem a párt. a nép részéről történt. Kádár elvtárs figyelmeztet arra, hogy az ítélkezésnek szigorúnak, de igazságosnak kell lennie. Be kell tartani a törvényesség mindkét oldalát: büntetni kell azit, aki a törvény ellen támad, de aki betartja, azt a törvény védi. Semmiféle törvénytelen eszközt nem engedünk meg sem most, sem a jövőben. Ezután arról szólott, mennyire fontos, hogy a megtévesztett e- ket ne kezeljük ellenségként. Ezeket nem büntetni, hanem segíteni kell, hogy visszataláljanak a helyes útra. A proletárdiktatúra erősítése megköveteli a tömegek megnyerését — mondotta a továbbiakban Kádár elvtárs. Nagy ünnepeken, vagy a párt- rendevényeken ezren és ezren éltetik a pártot, a munkáshatalmat, a szovjet—magyar barátságot. Ezeknek a tömegeknek ez a meggyőződésük. De, ha annakidején az ellenség elfelejtette, hogy vannak százezrek Magyarországon, akik, ha pasz- szívak is, és nem láthatók, a szocialista forradalom mellett vannak — mi ne kövessük el ugyanezt a hibát, s amikor soksok ezer ember tüntet mellettünk, ne gondoljuk mindjárt azt, hogy már nincsenek olyan tömegek az országban, amelyek, még az ellenség ideológiai és politikai befolyása alatt vannak. Különösen hangsúlyozta Kádár elvtárs, mekkora veszélyt jelentett volna, ha a munkásosztályt sikerült volna kettészakítani a szociáldemokrata párt létrehozásával. Ha ez sikerlüt volna, akkor ma nincs néphatalom Magyarországon. A tömegek megnyeréséért folytatott harc első feltételét a pártban kell megteremteni azzal, hogy leküzdj ük és megsemmisítjük a tömegek megnyeréséért folytatott harc akadályát. Aki a tömegek iránt bizalmatlan, aki a tömegektől elszigeteli magát, aki nem teljes tudásával dolgozik a tömegek meggyőzéséért és megnyeréséért, a legnagyobb kárt okozza a proletariátus diktatúrájának. Proletárdiktatúra nem állhat fenn a tömegnek támogatása nélkül Kiemelte Kádár elvtrás a tö- megszervezti munka megbecsülésének fontosságát, mivel e szervezetek megnyerése és csatlakoztatása nélkül a párt nem tudna harcolni. A pártnak van három és félszázezer tagja, a szakszervezetnek egymilliókilencszázezer tagja; a munkásosztály nagy többsége tehát tagja a szakszervezeteknek, de nem tagja a pártnak. Hasonló a helyzet az ifjúság és a nők körében is. Ezért a kommunisták fontos feladata a tömegszervezetekben való munka; A Hazafias Népfront fejlődésének nagyon kedvező feltételei vannak. Az ellenforradalmi támadás .hatása, . alatt nemcsak kommunisták eszméltek fel, hanem pártonkívüli, sőt más pártban nevekedett emberek is. November 4 után megállapítottuk, hogy szükséges egy erős, széles hazafias népfront, a kormányzat egypárt rendszerének szerves kiegészítője. Most igyekeznünk kell központilag és helyileg aktivizálni, állandó feladatokba bevonni a Hazafias Népfrontot s bevonni munkájába az olyan embereket, akik becsületesen álltak a Magyar Népköztársaság mellett; Ezután Kádár elvtárs rátért arra, hogy a tömegek megnyerésének feladata magában foglalja a gazdasági és a kulturális kérdések helyes megoldását is. A dolgozók jelentékeny részét elsősorban nem a politika kérdései érdeklik, s a pártról, a rendszerről szóló véleményét nem a politikai kérdések alapján alakítja ki, hanem a gazdasági vagy a kulturális eredményeken keresztül. A mi gazdaságpolitikánknak a- lapvető elve a termelőerők állandó fejlesztése. Ez feltétlenül szükséges nemcsak szocialista társadalmunk felépítéséhez, hanem ami ezzel szorosan összefügg, a dolgozók anyagi és kulturális szükségleteinek a lehetőséghez képest legjobb kielégítéséhez is. Az ipari termelés kérdéseivel kapcsolatban Kádár elvtárs megállapította, hogy ezeket az országgyűlés tüzetesen megvitatta. Az ipari termelés jelenleg 94— 95 százaléka a tavalyinak, a termelékenység még mindig 5 százalékkal alacsonyabb, mint 1956- ban volt. A munkabér reálértéke november 4-e után a múlthoz képest mintegy 15 százalékkal emelkedett. Az ezekből a számokból adódó feladatok világosak. Bonyolultabb kérdés a mező- gazdaság. A földeket megművelték, az időjárás kedvező, a termés jónak ígérkezik. Csökkent azonban a kenyérgabona területe, növekedett a kukorica- és más takarmány vetésterület. Noha ez magában véve nem nagy baj, de nem lehet berendezkedni arra, hogy az ország kenyerének jelentős részét külföldről biztosítsuk. A kenyérgabona termelését a vetésterület növelése nélkül kell emelni. Terméseredményeink növelésére nagy lehetőségeink vannak. A mezőgazdaságban most az a legfontosabb problémánk, hogy fejlesszük a termelést és közben elősegítsük a mezőgazdaság szocialista átalakítását. Kádár elvtárs megjegyezte, hogy-" »- helyes volt az egyéni parasztoknak adott kedvezmény és segítség, de a termelőszövetkezetek az elmúlt hét hónapban helytelenül, nem kapták meg a szükséges támogatást. Fontos, hogy a termelőszövetkezetek, a termelőszövetkezeti csoportok és a különleges társulások jobb és nagyobb gazdasági eredményt érjenek el. Ha a parasztság közvéleménye megnyugszik, remélhető és célul is lehet kitűzni; egy bizonyos átmeneti megtorpanás után meggyőző munkával két—három esztendő után újra kedvező hangulat érlelődhet meg és utána nagy lendületet kaphat a termelőszövetkezeti mozgalom. A továbbiakban Kádár elvtárs az állami központi irányítás fontosságáról beszélt és bírálta azt a nézetet, hogy az állami központi irányítás fékezi a fejlődést. Le kell faragni — hangoztatta — a központosítás bizonyos túlzásait, fjleszteni kell a helyi önállóságot, de az egész népgazdaság irányításának központinak kell lennie. Egyidőben küzdjünk az anarchista törekvések ellen, amelyek a kapitalista piac törvényeit akarják érvényesíteni a szocialista népgazdaságban, egyszersmind küzdjünk a bürokratikus tendenciák ellen is. Az utóbbi időben gyakran lehetett hallani, hogy a pártszervezetek a párt építésével voltak elfoglalva, s ezért nem tudtak kellő mértékben foglalkozni a gazdasági kérdésekkel. Helyes, hogy ez most már megváltozik, de nem helyes, ha a gazdasági feladatok megoldását és a párt építését elválasztják egymástól. Részletesen beszélt Kádár elvtárs a munkás- tanácsokról — felemás helyzetükről. A munkástanácsok eddigi útja általában nem nagyon biztató. Olyan körülmények között születtek és olyan elemek irányítása alatt jöttek létre, hogy bizony a munkástanácsokat a kezdetben az ellenforradalom érdekeinek szolgálatába állították. Mi volna a helyes eljárás? E kérdésben a párt csak olyan döntést hozhat, amelyben a munkások abszolút többsége egyetért a párttal. Hamarosan ki kell dolgozni erről a párt álláspontját, meg kell vitatni azt előzőleg szakszervezeti emberekkel, munkástanácstagokkal és egyszerű üzemi dolgozókkal. Ügy gondolom, az a legfontosabb, hogy a munkásellenőrzést az elmúlt évekhez képest intézményesen szélesíteni kell a gyárakban. Biztosítani kell ,hogy a munkások közvetlen választottjai a termelésben megvalósítsák a munkásellenőrzést. Ez az ellenőrzés természetesen nem gyengítheti a központi irányítást, nem likvidálhatja az igazgató hatáskörét, de reális elelnőrzés legyen, beleszólás az ügyekbe, bizo- nyos alapok felosztásában is. Kádár elvtárs hangoztatta: te- kintetel arra, hogy a szakszervezeteknek nálunk hét-nyolc évtizedes tradíciói vannak, a párt álláspontjának tartalmazni- a kell, hogy ezek az üzemi mun- kóselelnőrzési szervek feltétlenül a szakszervezetek centrális irányítása alatt dolgozzanak. Ezután Kádár elvtárs rámutatott arra, hogy a jelenlegi helyzet reális alap lehet a gazdasági helyzet megjavításához és ha a legfontosabb területeken (a termelékenység e- melése, az önköltség csökkentése, a takarékosság, stb.) a párt vezetésével az állami szervek, a szak- szervezetek, a munkástanácsok és maguk a dolgozó tömegek aktívan harcolnak, aránylag rövid idő a- latt is szép eredményeket mutathatnak fel. Emlékeztetett az 1945—46-os helyzetre? Valamennyi szakértő azt mondta, hogy vége az ország népgazdaságának, hogy negyven esztendő is beletelik, amíg helyre lehet állítani a háború előtti ipart, hogy feltétlenül amerikai kölcsönre lesz szükség. Az élet megcáfolta ezt a véleményt, s amikor a párt és a nép megmozdult, nem kellett sem negyven esztendő, sem. amerikai dollár: a szocialista tábor támogatásával g^oi'sanji^re- állítottuk és fejlesztettük ^a "népgazdaságot. Most tulajdonképpen hasonló kérdés előtt állunk. Meg kell mondani az embereknek a problémákat, s akkor meg is oldjuk azokat. A tudományos és a kulturális élet problémáival foglalkozva, Kádár elvtárs rámutatott, hogy a burzsoázia ezen a területen előre nyomult és a revizionista kisegítő csapatokkal együtt bizonyos pozíciókat hódított meg és tart még ma is a kezében. Itt a központi kérdés tulajdonképpen a pártnak az értelmiséghez való viszonya. Ha ezt jól rendezzük, akkor a kultúrál-is élet kérdéseit is rendbe lehet hozni. Mi a szerepe az értelmiségnek az ellenforradalmi lázadásban? Egyesek bűnösek az ellenforradalomban, ezeket meg kell büntetni. Nagyon sokan viszont hibáztak. Ezeknek segíteni kell, hogy a jó útra visszatérjenek. Nagyon sok értelmiségi van, aki a legkritikusabb időben is végig hű volt a szocialista forradalomhoz. Ezt a megkülönböztetést meg kell tennünk. Art a pártnak és az országnak; aki azt mondja ,hogy az értelmiség a nép ellen fordult. Ez nem igaz! Minden eredményünkben benne van az értelmiségi dolgozók munkája is! Hozzátette Kádár elvtárs, hogy az értelmiség egy része passzív, Mások elljünk dolgoztak az utóbbi hét hónap alatt is. De az értelmiség zöme ott van a helyreállítási munkánál. Eredményeink az ő munkájukat is dicséri, amelyet néptömegekkel esküit végeztek. A következőkben diódáé elvtárs a pártról beszélt. A párt a mi viszonyaink között a munkásosztály és az egész nép életfontosságú fegyvere. A párt nem öncél, s a népnek éreznie kell, hogy amikor a kommunistáik a nép érdéiért harcolva erősítik a pártot, akkor a nép számára kovácsolják a fegyvert. Sokat árthat a párt ügyének az a funkcionárius, aki esetleg visz- szaesik abba a tubába, hogy nem törődik a dolgozók véleményével, fitymálja, sértegeti őket, vagy ridegen, elutasítóan, gorombán, durván viselkedik velük. Őriznünk kell a párt politikai és erkölcsi tisztaságát. El kell érnünk, hogy az osztályellenségnek ne legyen befolyása pártunk politikájára. Ezután a magyar ifjúságról beszélt Kádár elvtárs. Az ifjúságnak adósa a párt, s az ifjúság is adósa a pártnak és a népnek. Mivel adós a párt? Az ifjúság nagyon hosszú ideig túlságosan magám volt hagyatva, nagy politikai és lelki krízisen ment át. A párt ekkor nem állt az ifjúság mellett. Nagyon kevés történt, hogy í párt és a felnőtt nemzedék kézen- fogja az ifjúságot, és a helyes útra vezesse. Az ifjúság adóssága pedig az, hogy a fiatalok nem adták meg a pártnak, a felnőtteknek a tiszteletet é- megbecsülést azokért a nagy vívmányokért, a- melyet a párt a munkásosztály, a néphatalom harcolt ki az ifjúság számára. Fiataljainkat figyelmeztetni kell erre az adósságra. A párt internacionalista kötelességeiről szólva, Kádár elvtárs hangsúlyozta, hogy pártunk marxista-leninista párt és az ilyen pártok legfőbb elvei között szerepel az internacionalizmus . Ezután a szocialista tábor egységének erősítéséről, a varsói szerződésről beszélt. A szocialista országok szoros egységen belül a “'ónkra elsőrendű kérdés természetesen a Szovjetunióhoz való viszonyunk. A szovjet—magyar testvéri barátság és szövetségi viszony hívei vegyünk, ez a politikánk, ezt kell képviselnünk bátran, restelkedés nélkül és ón azt hiszem, hogy a magyar nép tömegei ebben támogatnak minket. Beszélt Kádár elvtárs a szocialista országok népeihez fűződő, testvéri kapcsolatainkról, amelyeknek ezernyi jelét tapasztalhattuk az ellenforradalmi lázadás és legyőzése időszakában. Kijelentette Kádár elvtárs, hogy az ellenség csapást akart mérni a nemzetközi proletárszolidaritásra a magyarországi ellenforradalom kirobbantásával is, ám ebben a harcban inkább elmélyült a nemzetközi szolidaritás. Nem lehet tagadni, hogy az elmúlt másfél esztendőben nehézségek voltak pártunkban és talán a nemzetközi munkásmozgalomban is. De már most lehet látni, hogy a nehézségeket lektizdjük és (Folytatás a 3. oldalon.)
