Békés Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-04 / 128. szám

2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957. június 4., kedd (Folytatás az 1. oldalról.) •eélt, hogy a kormány által elha­tározott bérügyi intézkedések, a- melyeknek összege meghaladja az ötmilliárd forintot, valamint a köte lező beadás rendszerének meg­szüntetése igen jelentősen — kö­zel 14 százalékkal — emeli a la­kosság vásárlóerejét. A terv biz­tosítja a megnövekedett vásárló­erő lekötéséhez szükséges áruala­pokat, s ezen kívül mintegy négy- málliárd forint összegben előirá­nyozza a kereskedelmi készletek feltöltését is. Az életszínvonal előirányzott emelkedése következtében az iparcikk-kereslet nagyobb mér­tékben nő, mint az élelmiszere­ké. A kiskerekedelmi élelmi­szerforgalom kismérvű növeke­dése mellett is biztosított a la­kosság jó élelmiszerellátása. A tervek szerint javulás várha­tó a lakosság gyarmatáru ellátá­sában is. Az iparcikk-csoporton belül a ruházati, kiskereskedelmi áruforgalom 1955. évihez képest a tervek szerint 23,5 százalékkal, a múlt évi szokatlanul magas forga­lomhoz viszonyítva körülbelül két százalékkal emelkedik. Vas- és műszaki cikkekből a belkereske­delem beszerzése a terv szerint a múlt évhez képest mintegy 38 szá­zalékkal, 1955-höz képest pedig 57 százalékkal emelkedik részben a baráti államokból való behozatal segítségével. A terv szerint a kereskedelem 35 százalékkal több építőanyagot hoz forgalomba, mint 1956-ban. A megnövekedett életszínvonal anyagi megalapozása azzal a követelménnyel jár, hogy a la­kosság fogyasztási alapja 1957-ben a nemzeti jövedelem szokatlanul nagy hányadát veszi igénybe, ezért felhalmozásra csak igen kis összegek jutnak. Az elmúlt évek átlagánál mintegy 30 százalékkal alacsonyabb felhalmozási alapból beruházási célokra a terv kereken 1,2 milliárd forintot irányoz elő. Ebből az összegből mintegy 3300 millió forintot, 40 százalékot tesz ki a lakás, komunális, szociális és kulturális beruházás. Állami esz­közökből | érésére. Ezt a lehetőséget a jövő érdekében úgy kell kihasznál- j nunk, hogy a terv megvalósítása ■ közben felátruló tartalékokkal az 1 idén létrejött egyensúlyt fenntart­suk és megszilárdítsuk 1958-ban és az azt követő években is. Ilyen módon kell biztosítani, hogy az 1957. évi terv sikeres végrehajtá­sával szilárd alapot teremtsünk készülő hároméves tervünk, jövő fejlődésünk számára (taps) — fe­jezte be Kiss Árpád előterjeszté­sét. Antos István pénzügyminiszter a terv szerint 21.100 lakást kell 1957-ben átadni többet, mint 1953-ban és 1954-ben együttvéve. Ezenkívül mintegy 20 000 lakás felépítéséhez az állam hosszúlejáratú kölcsönt és építő- anyagellátást biztosít. A lakásépítések magas előirány­zata sokat vesz el az amúgy is a- lacsony beruházási összegből. így mindössze 4 880 millió forint jut ®z ipar, a mezőgazdaság, a közle­kedés és a kereskedelem fejlesz­tésére. Ebből 3 200 millió forintot az ipar és mintegy 1700 millió forintot a mezőgazdaság, a közle­kedés és a kereskedelem számára Irányoztunk elő. Minthogy beruházási lehetőségeink igen korlátozottak és mivel álló esz­közeink eléggé leromlottak, a felújítások, a meglévő álló esz­közök pótlása, a korszerűsítés fokozott biztosítása érdekében az 1957. évi terv a 8,2 milliárd forint összegű beruházáson fe­lül 4,6 milliárd forintot szán fel­újításokra. % A fogyasztási alap magas aránya rhiatt csak lényegesen alacso­nyabbra irányozhattuk elő a köny- nyűipari és mezőgazdasági expor­tot, mint az elmúlt években. U- gyanakkor az ipar működtetéséhez szükséges anyagimport színvona­lát fenn kellett tartani, sőt jelen­tősen emelni kellett. Emelni kel­lett a mezőgazdasági és a fogyasz­tási cikkek behozatalát is. Az 1957. évi külkereskedelmi tervről szólva meg kell még mondani, hogy az előző évekhez képest bi­zonyos pozitív vonást is tartalmaz. A csökkentett kiviteli előirányza­toknál már arra is törekedhet­tünk, hogy a népgazdaság számá­ra előnyösebb áruszerkezetet ala­kítsunk ki, a forgalomból kizár­juk a kevéssé gazdaságos cikke­ket, ezáltal kevesebb anyagi rá­fordítással valósítsuk meg fel­adatainkat. A külkereskedelmi áruforga­lom eddigi tényszámai azt mutat­ják, hogy a kiviteli előirányzato­kat túl lehet teljesíteni. Ezek az 1957, évi terv előirány­zatai és problémái. Az 1957. évi terv csak reálisan megvalósítható célokat tűz ki, számol a népgaz­daság valóságos lehetőségeivel és kedvező körülmények között le­hetővé teszi a túlteljesítést is. Az ipari termelés előirányzatá­nak alapja a feltétlenül biztosít­ható energia- és nyersanyagfor­rás. Minden okunk megvan annak feltételezésére, hogy a mezőgaz­daság a tervet túlteljesíti. Az 1957-ben kialakult életszín­vonal stabilizálása nehéz felada­tok elé állít bennünket a követ­kező években. Mindenekelőtt szá­molni kell azzal, hogy nem ren­dezkedhetünk be tartósan a bará­ti országok anyagi támogatására, hanem Ismertette azokat a tényezőket, melyeket figyelembe kellett venT ni az 1957. évi állami költségvetés összeállításánál. Az 1957. évi költségvetés a nép- gazdasági tervvel összhangban el­sősorban azt a célt szolgálja, hogy a szilárd pénzügyi egyensúly meg­teremtésével alátámassza a kor­mánynak a lakosság anyagi hely­zetének megjavítása érdekében hozott intézkedéseit. Az 1957. évi állami költségvetés 52,6 milliárd forint bevételt, 51,8 milliárd forint kiadást irányoz elő. A költségvetés mérlege 800 millió forint bevételi többletet mutat. A költségvetés kiadásai között a legnagyobb összeget a gazdasági feladatok pénzügyi szükségleteire előirányzott 33,7 milliárd forintot tesz ki. Ebből az összegből kell fedezni mindenekelőtt a beruhá­zásokat. A 8,2 milliárd forint ösz- szegű beruházásra .^.költségvetés­ben mintegy ötmilliárd forint elő­irányzat szerepel. A különbözet pénzügyi forrásául a vállalatok amortizációs befizetései, a hosszú- lejáratú bankhitelek, valamint a szövetkezetek saját eszközei szol­gálnak. Az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés és a kereskedelem céljaira 4,9 mil­liárd forint szolgál, 3,3 milliárd forint pedig a lakásépítés, a kommunális, a szociális és a kulturális beruházások kerete. Az erősen korlátozott anyagi le­hetőségek miatt elkerülhetetlen volt egyes berhuázások ideiglenes leállítása. Ugyanakkor népgazda­ságunk helyzete megkívánja, hogy fokozott figyelmet fordítsunk el­sősorban a fűtőanyag és energia­termelés folyamatban lévő beru­házásainak mielőbbi befejezésére. A termelési költségek növeke­désének legfőbb tényezője a bé­rek emelése. Növeli az ipari ter­melés költségeit egyes iparágak kapacitásának kedvezőtlen kihasz­nálása. A kohászat ez évi terme­i lése 25 százalékkal, a gépgyártá­sé 24 százalékkal lesz alacsonaybb az elmúlt évre tervezettnél. Ezek- I ben az iparágakban a termelés színvonalától független költségek jelentősen emelik az önköltséget. Mindezt egybevetve, 1957-ben az iparban a száz forintra eső ter­melési érték költsége 10,80 fo­rinttal több, mint az elmúlt há­romnegyedévben. A költségvetés kiadásai között fontos helyet foglalnak el a me­zőgazdaság fejlesztését szolgáló előirányzatok. A mezőgazdasági termelés nagy­arányú emelése csak a nagyüzemi gazdálkodás útján következhetik be. Csak a modern technikát al­kalmazó, hazánk természeti adott­ságainak megfelelő, belterjes gaz­dálkodást folytató mezőgazdasági nagyüzemek biztosíthatják a ter­mékeknek azt a mennyiségét, a- mely kielégíti a lakosság emel­kedő fogyasztását, az ipar mező- gazdasági nyersanyagszükségle­tét és a mezőgazdasággal szemben támasztott exportigényeket. Az 1957. évi költségvetés előirányza­tai az adott lehetőségek között biztosítják a mezőgazdasági ter­melés fejlődését, a szocialista nagyüzemek, az állami gazdasá­gok és a termelőszövetkezetek gazdasági megerősödését. A kormány ugyanakkor támo­gatást nyújt a dolgozó parasztság­nak is ahhoz, hogy az egyéni gaz­daságokban rejlő fejlődési lehe­tőségeket az egész népgazdaság és a saját javára is kihasználhas­sa. - • ­A költségvetés a termelőszövet­kezetek részére beruházási cé­lokra 300 millió forint közép- és hosszúlejáratú hitelt biztosít. A gépállomások szolgáltatásait a szövetkezetek kedvezményes áron vehetik igénybe. E célra a költ­ségvetés 115 millió forint állami táomgatsát irányoz elő. Az egyénileg- gazdálkodó dolgozó parasztsága anyagi helyzetét nagy mértékben javítja a kötelező beadás eltörlé­se, ami természetesen jelentősen i terheli a költségvetést. Minőségi vetőmagakciókra 162 millió fo­mindent el kell követnünk, Iiogfy mielőbb saját lábunkra álljunk és ne kényszerüljünk további áruhitelek felvételére. Ez azt je­lenti, hogy a következő években növekvő termelésünknek az idei­nél nagyobb részét kell exportál­ni. Hároméves tervünk fő felada­ta előreláthatóan az lesz, hogy a lehető leggyorsabb mértékben csökkentse a fizetési mérleg hiá­nyait és növelje a népgazdaság . további fejlődését, valamint a la­kosság szociális és kulturális színvonalának emelését szolgáló beruházásokat. Minden ténykedésünknek arra kell irányulni, hogy az 1957. évi terv teljesítésével, az erőforrások ésszerűbb felhasz­nálásával tartalékokat gyűjtsünk a következő és a későbbi évek gazdasági egyensúlyának megte- temtéséhez. Éppen ezért igen fontos feladat szigorúan takarékoskodni a nyersanyagokkal és biztosítani, hogy a rendelkezésre álló nyers­anyagokból vállalataink csak a tényleges szükségletre termelje­nek. Áz ipar egyes ágaiban a feles­legessé váló munkaerőt át kell csoportosítani részint a mezőgaz­daságba, részint a helyiiparba. Fontos feladat a szűkre korlá­tozott beruházási keretek helyes felhasználásának megszervezése. Az egyensúly megteremtésében döntő jelentősége van a külkeres­kedelemnek. Ezért már 1957-ben is arra kell törekednünk, hogy a kivitel és behozatal közötti egész­ségtelen arányt megjavítsuk és hogy ezt főként a kiviteli terv túl­teljesítésével érjük el. Ismertette azokat a tényezőket, melyeket figyelembe kellett ven­ni az 1957. évi állami költségve­tés összeállításánál. A gazdaságpolitika korábbi hi­báiból létrejött nehézségek és az ellenforradalom által okozott rendkívül súlyos károk ellenére — a Szovjetunió és a többi baráti állam segítségével — lehetővé vált olyan terv kialakítása, amely eb- í ben az évben biztosítja népgazda- ! Ságunk egyensúlyát. Az 1957., évi terv reális, megala- j pozott, éppen ezért módot ad a I kitűzöttnél jobb eredmények el­rint, növényvédelemre 84 millió forint előirányzat szerepel a költ­ségvetésben. Az állattenyésztés színvonalá­nak emelését szolgálja az apaál- ; latok beszerzésére és a községi legeltetési bizottságok támogatá­sára előirányzott 225 millió forint. Mindezeket figyelembevéve az 1957. évi költségvetés a szűkös anyagi lehetőségek ellenére is je­lentős összegekkel segíti a mező- gazdaság fejlődését. A gazdasági feladatokra elő­irányzott kiadási összegek fede­zetet nyújtanak a közlekedés és a kereskedelem szükségleteire is. ! Az 1957. évi költségvetés közü­leti kiadásai 1.7 milliárd forinttal alacsonyabbak a tavalyi elő­irányzatnál. A védelmi, igazgatá­si és egyéb kiadások ennél jóval [nagyobb összeggel, mintegy 2.6 milliárd forinttal csökkennek. Ugyanakkor szociális, egészség- ügyi és kulturális feladatokra ke- | reken 900 millió forinttal többet [irányoz elő a költségvetés, mint az elmúlt évben. A lakosság egészségügyi és szociális helyze­tének javítására az előző évi ki­adásoknál 12 százalékkal több, nyolc milliárd 480 millió forint az előirányzat. 1957-ben tovább, növekednek a kórházak, rendelőintézetek, böl­csődék és egyéb gyermekvédelmi intézmények fenntartását és fej­lesztését szolgáló kiadások. Az oktatási és népművelési intézmé­nyek, a tudományos kutatóintéze­tek, a színházak, valamint a test- neveiésii intézmények fenntartásá­ra 4 milliárd 65 millió forintot fordítunk. A szocialista törvényesség meg­szilárdítása, a társadalmi és a sze­mélyi tulajdon, a közbiztonság fo­kozott védelme nagy feladatot ró rend- és jogbiztonsági szerveink­re. E feladatok megvalósítására a költségvetés mintegy két milliárd forintot irányoz elő. Az államigaz­gatás kiadásairól szólva megemlí­tette, hogy az igazgatási költsé­geknél az 1956. évihez viszonyítva ebben az évben 356 millió forint megtakarítás jelentkezik. A költségvetés kiadási előirány­zatainak áttekintése után rátért a bevételek legfontosabb tételeire. Többek között ismertette, hogy ebben az évben rendezzük a juttatott földek megváltási árát. Meghosszabbít­juk a fizetési határidőt, ugyan­akkor lehetővé tesszük, hogy jelentős kedvezményt kapjanak azok, akik határidő előtt meg­fizetik a megváltási árat. A volt mezőgazdasági cselédek és munkások harmincöt százalék, a többiek pedig húsz százalék engedményt kapnak, ha a meg­váltási árat ez év végéig ki­egyenlítik. Egyébként a fennálló tartozásból annyiszor három százalék kedvez­mény jár, ahány évvel a megál­lapított határidő előtt fizetik ki tartozásukat a tulojdonosok. Ez az intézkedés összefügg a föld-adásvétel korlátozásának megszüntetésével. Az erre vonat­kozó rendelkezések a megváltási ár megfizetése esetén természete­sen vonatkoznak a juttatott föl­dekre is. A végleges megváltási ár kataszteri korcmánkint hatvan kilogramm búza, vagy pedig an­nak a hivatalos felvásárlási áron számított pénzbeli ellenértéke. A költségvetés bevételei között szerepel 4,3 milliárd forint: a ba­ráti országok, elsősorban a Szov­jetunió által nyújtott hosszúlejá­ratú kölcsönök és visszatérítési kötelezettség nélkül nyújtott segé­lyek pénzértéke. A proletárinter­nacionalizmus nagyszerű megnyil­vánulásaként nyújtott támogatás két vonatkozásban is alapvetően érinti pénzügyi mérlegeinket. Egyrészt ez a támogatás tette le­hetővé, hogy 19ő7>ben a kormány szilárd egyensúlyban levő, nyolcszáz millió forint feles­leget mutató költségvetést ter­jeszthet az országgyűlés elé. Más­részt az e támogatás pénzértéke mö gött rejlő hatalmas árutömegek és nagyösszegű devizahitelek idei importunknak több mint a felét fedezik és döntő tényezőként sze­repeltek és szerepelnek az ellen- forradalom okozta rendkívül sú­lyos gazdasági nehézségek leküz­désében, egyúttal lehetővé tették nemzetközi fizetési mérlegünk egyensúlyának megteremtését is. A magyar dolgozó nép sohasem felejtheti el azt. a nagylelkű, test­véri segítséget, amelyet barátaink bajba jutott hazánknak a legnehe­zebb időszakban nyújtottak. (Taps.) A tanácsok 1957. évi költségve­tési előirányzata 7,4 milliárd fo­rintot tesz ki. A tanácsok fokozott önállósága is hozzájárult ahhoz, hogy a ta­nácsi költségvetésekben nagyobb mértékben érvényesültek a gazda­ságosság és a célszerűség köve­telményei. A költségvetés legfontosabb ki­adásai és bevételi tételeinek is­mertetése után Antos István rész­letesen ismertette népgazdaságunk helyzetét. — Az ellenforradalmi esemé­nyek következtében súlyos gazda­sági helyzet alakult ki. Szocialis­ta gazdasági rendszerünk ezt a rendkívül nehéz próbát is sikerrel állta ki. A kormánynak azt a bonyolult gazdasági problémát kellett meg­oldania, hogy a kisebb nemzeti jö­vedelemből biztosítsa — a bérek emelése és a begyűjtés eltörlése következtében — jelentős mérték­ben megnövekedett fogyasztás árufedezetét és megteremtse a feltételeit annak, hogy a lakosság megnövekedett jövedelme ne csu­pán névleges, hanem valóságos, ne csupán átmeneti, hanem tartós le­gyen. Számos előfeltétele volt és van annak, hogy ez a cél mara­déktalanul megvalósuljon. A forradalmi munkás-paraszt karmány e feladatok megvalósí­tását szolgáló intézkedései közül a legfontosabbak a következők: jelentősen csökkenteni kellett a beruházásokat. Ez lehetőséget nyújtott a fogyasztási alap növe­lésére. Jelentős mennyiségű épí­tőanyagot juttathatunk a lakos­ság részére és a gépipar is fokoz­hatja a fogyasztási cikkek, a me­zőgazdasági gépek és szeráruk termelését. Csökkenteni kellett a közületi kiadásokat, és az így fel­szabaduló anyagi erőt is a fo­(Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents