Békés Megyei Népújság , 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-05 / 103. szám

1951. május i., TMém* BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 3 I Együtt érzünk veletek A román nöszövetsóa egyik tagjának levele a megye asszonyaihoz Drága Barátomon! Nagyon örültünk leveleteknek, aggódtunk értetek azokban a ne­héz októberi napokban. Szorongó szívvel lestük a rádiót, vettük kezünkbe az újságot. Szívből örültünk, amikor már jobb híreket kaptunk, amikor láttuk, hogy Magyarország dolgozó népe képes me®flékezni az ellenforradalmat. Azokban az időkben különösen so­kat emlegettünk benneteket, s a Gyulán töltött szép két napot. Rá­tok gondoltunk és a többi aktivista elvtársnőkre is, hiszen tudtuk, hogy az ellenforradalmánok sok aktivistát ki is végeztek. Nagyon örülünk annak, hogy mind megvagytok és dolgoztok. Munkátok bizonyára nagyon nehéz, de'nem lesz eredménytelen. Különösen fontos most a nők között végzett munka, hogy lelke­sítsék, biztassák férjeiket, gyermekeiket. Mi hisszük és tudjuk, hogy akár a termelésben, akár politikai munkában meg fogjátok állni helyeteket s nemcsak eléritek az események előtti termelési színvonalat, hanem majd túl is szárnyaljátok. Ereznetek kell, hogy nem vagytok egyedül, hiszen a szocialista tábor országainak asszonyai és az összes demokratikusan gondol­kozó asszonyok a világon, mind titeket támogatnak. Városunk asszonyai az Anyák napjaira és a Nemzetközi Gyer­meknap megünneplésére kószüLnek. Napközi otthonaink, gyermek­kórházaink, az összes gyermek intézményeink mellett megerősítet­tük és kibővítettük a támogató bizottságokat. Asszonyaink ötletei kifogyhatatlanak. Arra törekszünk, hogy gyermekeinknek a nap­közi otthonokban, bölcsődékben és a gyermekházaikban is (ahol az árva gyermekek nevelkednek) minél otthonosabb, barátságosabb légkört teremtsünk. Hogy érezzék jól magukat, apró ajándékokkal kedveskednek nekik az asszonyok. Kívánunk nektek munkátokban sok sikert, békés, boldog életet. Dr. Elly M. Kolozsvár. A békéscsabai vágóhí­don több fiatal tanulja a húsiparos szakmát. Ezek közül Andó And­rás balkezes. Többen, most arra gondolnak: „micsoda hentes az, aki balkézzel dolgozik?“ Bandi 16 éves. Ala­csony növésű. Lábujj­hegyre állva is, alig kö­zelíti meg a 160 centi­métert. Mindössze 50 ki­ló. Barna szemét úgy forgatta, mint a bizal­matlan, gyanakvó em­ber. Arcán, a vidám gyermekkor boldog mo­solya ült. Fehér ka­bátjaúját felgyűrte mint, aki birkózáshoz készül. Nagy, falemez tálcáját virslivel tetejére pakolta. Sietett a vendégek asz­talaihoz, a párolgó, kel­lemes illatú, házilag ké­szült csemegével. Boldog volt. Arcán az öröm úgy ragyogott, mint a víz tükrén ciká­zó napsugarak. Ki nem örült volna, anikor száz BAMDI, a balkezes ipari tanuló forint jutalmat kapott a május elsejei vágóhídi ünnepségen. Bandi szolgálatkész. Munkáját a vállalat minden dolgozója meg­becsüli. A szakmunká­sok ugyanúgy szeretik, mint az üzemvezető, vagy az igazgató. Dékán Bálint elvtárs állítása szerint a leg­ügyesebb ipari tanulók tarkítva mondta el. Alig 10 hónapja dolgozik a húsiparban. Megkérdeztem tőle, nem nehéz a hentes szakma a test magassá­gához és erejéhez ké­pest? Ha egyedül dolgozna, há gépek nem lennének, akkor talán igen. A múlt év őszén még nem volt elektromos sertés­közé tartozik. Nemcsak felvonó csiga, szállító ko- fizikai munkában áll a esi, sertés-bőrfejtő és kiválók között, hanem az pacaltisztító gép, mégis ipari iskolában is jól ta- megállták a helyüket, nul. Fürge mozdulatai mind kiszámítottak. A maga munkájáról keve­set beszél. A feltett kér­désekre — mint általa­mért közösen dolgoztak. Elképzeltem magam elé egy vérgőztől meg­vadult bikát, mely a ta­nulók kezébe került. Arra gondoltam, egy ban a tanulók, ha tud-' ilyen állat úgy otthagyja ják — azonnal válaszolt, őket, ahogyan akarja. Mondanimlóját tömören Bandi erre mást mon- szakmai kifejezésekkeldott. Jöjjön egyszer ki, amikor vágunk. Megmu­tatjuk ki a legény. A beszélgetést tovább folytattuk. Magabiztosan sorolta el, hogy a vágó­marhákkal miként bán­nak el. A sertés levágá­sáról, á hús feldolgozd- sáról már nem is kéri dezősködtem, mert nyu- godt, megfontolt vála-■ szaiból arra következtet­tem, azt talán még job­ban tudja. Boldog lehet a szülő, ha gyermeke becsületes­ségével, szorgalmas mun- kajával meg vannak elé­gedve. A megelégedett­ség töltheti el a kétsop- ronyi Andó családot is, mert fiuk odaadóan dol­gozik, s tanul. A neve­lésre fordított idő Bandi becsületességében kár­pótolja édesanyját. Eb­ben a korban ez a leg­több, mellyel egy gyer­mek örömet szerezhet szüleinek. Dupsi Károly Terjeszd a Népújság-ot! 9 Ünnepségek az anyák napjára Ma, május első vasárnapján megyénk több községében rendez­nek anyáknapi ünnepségeket. Bé­késcsabán ma délután 4 órakor a Balassi Kultúrotthonban tartják meg a kedves megemlékezést. Er­re a napira különös gonddal ké­szültek a kis úttörők és a KISZ fiatalok, akik virágesővei üdvözli^ és köszöntik az édesanyákat. A. városi nőtanács által rendezett Ünnepség után kultúrműsorral szórakoztatják a megjelenteket. A kultúrműsoron bemutatkoznak a szlovák iskola táncosai, a rendőr- karhatalmi egység kultúrcsoport- Ja és mások. „ • A békéscsabai iskolákban szom­baton az utolsó órán az osztályfő­nökök emlékeztek meg az anyák napjáról rövid kis ünnepségen. Ezt követően pedig a gyermekek csoportosan, kis virágcsokrokkal üdvözölték az édesanyákat és át­adták a maguk készítette kis piros Szívet. * A Forgácsolószerszámgyárban pénteken délután rövid ünnepsé­gen a dolgozók huszonöt édes­anyát köszöntöttek fel egy-egy cserép virággal. * A Békéscsabai Ruhagyárban a műszak kezdetén, amikor édes-- anya lépett az üzembe, mikrofo­non keresztül üdvözölték. A bői asődésiek kultúrműsort adtak az édesanyák tiszteletére, majd föl­keresték őket egy kis virággal és egy pici piros szívvel köszöntöt­ték őket. * Megyénkből két édesanya, Bogi Ferencné szarvasi és Lipták Pálné békéscsabai édesanyák vesznek részt az Országos Nőtanács által hétfőn délelőtt tartandó ünnepsé­gen. Megjelenik a gépállomások lapja A gépállomása dolgozók köré­ben ismert és kedvelt Gépállomás ctmű szaklap ismét megjelenik. Az eredeti formájától eltérően, a Nép- szabadság nagyságában, nyolc ol­dalon, mélynyomással állítják elő. Az első számot május 15 körül adják ki, s a jövőben minden hó­nap hasonló időszakában jelenik meg. Pedagógusok az úttörő mozgalomról — Beszélgetés az orosházi II. sz. iskola nevelőivel — Felkerestük Orosházán, a II. sz. általános Iskolát, s az úttörőmoz­galomról beszélgettünk Váradi Kornél Igazgatóhelyettessel, Hege­dűs József és dr. Horváth Tibor- né nevelőkkel. — Milyen eredményei és hibái voltak az iskolában az úttörő csapatnak? T- A legnagyobb eredmény mm mondja dr. Horváth Tlborné — az i.Ifijú mesterpróbák“ letétele volt. A próbákra önkéntesen je­lentkezett, s mindenki azt válasz­totta, amihez kedve volt; A mes­terpróbák —1 technikus, termé­szetjáró, művész, sport — haszno­sak voltak, mert anyaguk kapcso­lódott az iskolai anyagokhoz. Si­kerét 'bizonyítja, hogy 117-en vizs­gázták a próbák anyagéból, a ta­nulás közben egészséges verseny alakult ki az úttörők között; Az elméleti anyagot, a gyakorlattal kapcsoltuk össze. Kirándulásokat, akadályversenyeket, számháború­kat, múzeumlátogatásokat, törté­nelmi adat- és anekdóta gyűjtése­ket, néprajzi gyűjtéseket és egy somoákőújfalusi táborozást ren­deztünk a mesterpróbák kapcsán; Akik elvégezték a próbákat — te­hát vizsgáztak a próba anyagából — „Ifjú mester“ jelvényt kaptak; A hiba itt csak az volt, hogy nem számítottak a mesterprébák nagy sikerére, s a jelvényeket nehezen, vagy egyáltalán nem tudtuk be­szerezni! Mindent egybevetve: jól sikerült, érdemes lenne újra megszervezni) “ Hibának azt rónám fel —- szövi tovább a beszélgetés fonalát Hegedűs József —, hogy az isko­lán belül plusz tantárgynak te­kintették az úttörő-munkát úgy a nevelők, mint az úttörők, s így kevés romantikus elem volt a mozgalomban. — Ha ennyi eredményt mutattak fel, akkor miért nem szervez­ték meg ismét az úttörő csapatot? — Nem könnyű feladat újra megszervezni az úttörő csapatot, mert még nem tisztázódott ben­nünk, hogy milyen formában nyúljunk hozzá? — mondja Vá­radi Koméi. Elképzeléseink már vannak. Helyesnek tartanám pél­dául, ha az úttörőket idősebbek vezetnék, mondjuk a KISZ-tagok. Az eddigi tapasztalat az, hogy a- zok az úttörők, akik kikerülnek az iskola padjaiból, és nem tanul­nak tovább, azoknak egy kisebb hányada nem találta meg az utat az akkori ifjúsági szervezetbe, a DISZ-be. Az iskola és a mozga­lom kapcsolata olyan legyen, hogy az tartalmában segítse az iskolát — fejezte be Váradi Kornél; Május elsején esle a gyulai színházban HoJóczy Ákos zenekara, Zárai j úgy csengtek a színház falai. Márta és Vámosi János rádióéne- Hálás tapssal jutalmazta a kő' kesek vendégszereplésével, nagy , zönsóg Zárai Márta és Vámosi Já sikerrel mutatkozott be a gyulai; nos vidám dalait, közönségnek. A gyulai színház az est folya­mán kétszer telt meg közönséggel, is a műsor éjjel fél 1-ig tartott. Hogy milyen volt? A közönség így mondja: „mia este nagyon so­kat nevettünk, igen vidáman szó­rakoztunk“. Természetesen, aki nem könnyű műfajt várt, az csa­lódott, mert Holéczyék a könnyű műfaj mesterei. Viszont csalódott ■embereket nem láttunk. A vendégszereplő együttes szív­ből, lelkesen játszott, a gyulai kö­zönség sem maradt adós, mert a percekig tartó ütemes tapstól csak A közönség nevében külön kell szólnunk ifj. Nagy Istvánról, aki nemcsak mint zeneművész, de mint kitűnő kommikus is sok vi­dám percet szerzett a közönség­nek. Holéczyék állítólag nem bánták meg^uhpgy Gyulán vendégszere­peltek. A könnyű és á komoly mű­faj “kedvelői várják, hogy a Fil­harmónia. az eddigieknél még sűrűbben küld le művészeket Gyulára, és a megye más városai­ba, községeibe is. B. í. Esőben... Május elsején Magyarbánhegye- ’ nagygyűlés, mindenki szeretne sen az ünnepségre vonuló mintegy -resztvenni a gyűlésen, mert a kul­ötszáz dolgozó lelkesedését bizo- jtúrterembe nem férnek Az ün' nyítja, hogy a zuhogó esőben arra népség rendezői eleget tettek a ■kérésnek és az c~" ellenére min- (denki a szabadban hallgatta meg kérték a párt és tanácsi vezetőket, hogy ne szakítsák félbe a felvonu­lást és a szabadban legyen a a nagygyűlést. így beszélnek, vélekednek tehát az iskola nevelői az úttörőmozga­lomról. Általában egyetértünk ve­lük, azonban nem tartjuk helyes­nek a II. sz. általános iskola ve­zetői részéről a várakozó állás­pontot. Használják fel a mozga­lom pozitív eredményeit, okulja­nak a hibákból, s indítsák meg az úttörő életet. Szabó Zsigmond Aki mindig büszkén emlékszik vissza hős fiára Az Ifjú mártír, Kulich Gyula édesanyját — a mindenki Kulich mamáját **■ sokan ismerik Bé­késcsabán, különösen a fiatalok. Nincs olyan ünnepség, nincs olyan rendezvény, hogy őt meg ne hív­nák. Ott van közöttük, velük örül és osztja bánatát, ha szomrúák: Szereti a fiatalokat, de őt is na­gyon szeretik. Sokat mesél fiáról, Gyuláról, amely még nagyobb erőt, nagyobb lendületet ad mun­kájukhoz. Emlékszem egyik összejövete­len, ahol a mártírhalált halt fia szegényes gyermekkoráról és a szülei iránti hűségéről beszélt, mi­lyen figyelemmel hallgatták és hogy megkönnyezték az emléke­zetben látott kis Gyulát, ahogyan a teniszlabda szedéséért kapott emlékszik vissza a hős édesanyja. Ezek az apró emlékezések, epizó­dok, elbeszélések úgy hatottak az ottani fiatalokra, hogy szinte egy­szerre megváltozott az édesanyjuk, a szüleik iránti tisztelet. Azóta is sokat kérték, hogy jöjjön, beszél­jen fiáról, mert az erőt ad nekik; Kulich néni soha nem mond ne­met. Mindig ott van, ha hívják. Persze nemcsak a fiataloknál, az idősebbeknél is. Idős kora ellené­re, sokat dolgozik a pártért, a nő­tanácsért. Az iránta érzett tiszte­letet úgy hálálja meg, hogy fá­radhatatlan a munkában. Sze­rénységéért, jóságos szívéért mindenki szereti. Ezen a napon, az édesanyák ünnepén, neki, a hős édesanyjának Is kívánunk még sók-sok boldog éveket és azt, filléreket spórolta édesanyjának, j hogy ne érje soha bánat, mindig hogy segítse kicsi testvéreit. Ez a j a szeretet, a boldogság, a vidám- jóságos szíve haláláig megvolt, I ság övezze egész életét. Egy ifjúsági vezető Irodagép JAVÍTÁS KARBANTARTÁS Békéscsaba Szlálin-út 18. Ácsnál [ A gyulai Ifjúsági Házban talál- j koztunk vele. Békési Mihálynak hívják. Mindig gondolkozik, állan­Í dóan tervez. Vajon hogyan tud­nánk többet, és jobbat adni az if­júságnak.

Next

/
Thumbnails
Contents