Békés Megyei Népújság , 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-05 / 103. szám
1951. május i., TMém* BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 3 I Együtt érzünk veletek A román nöszövetsóa egyik tagjának levele a megye asszonyaihoz Drága Barátomon! Nagyon örültünk leveleteknek, aggódtunk értetek azokban a nehéz októberi napokban. Szorongó szívvel lestük a rádiót, vettük kezünkbe az újságot. Szívből örültünk, amikor már jobb híreket kaptunk, amikor láttuk, hogy Magyarország dolgozó népe képes me®flékezni az ellenforradalmat. Azokban az időkben különösen sokat emlegettünk benneteket, s a Gyulán töltött szép két napot. Rátok gondoltunk és a többi aktivista elvtársnőkre is, hiszen tudtuk, hogy az ellenforradalmánok sok aktivistát ki is végeztek. Nagyon örülünk annak, hogy mind megvagytok és dolgoztok. Munkátok bizonyára nagyon nehéz, de'nem lesz eredménytelen. Különösen fontos most a nők között végzett munka, hogy lelkesítsék, biztassák férjeiket, gyermekeiket. Mi hisszük és tudjuk, hogy akár a termelésben, akár politikai munkában meg fogjátok állni helyeteket s nemcsak eléritek az események előtti termelési színvonalat, hanem majd túl is szárnyaljátok. Ereznetek kell, hogy nem vagytok egyedül, hiszen a szocialista tábor országainak asszonyai és az összes demokratikusan gondolkozó asszonyok a világon, mind titeket támogatnak. Városunk asszonyai az Anyák napjaira és a Nemzetközi Gyermeknap megünneplésére kószüLnek. Napközi otthonaink, gyermekkórházaink, az összes gyermek intézményeink mellett megerősítettük és kibővítettük a támogató bizottságokat. Asszonyaink ötletei kifogyhatatlanak. Arra törekszünk, hogy gyermekeinknek a napközi otthonokban, bölcsődékben és a gyermekházaikban is (ahol az árva gyermekek nevelkednek) minél otthonosabb, barátságosabb légkört teremtsünk. Hogy érezzék jól magukat, apró ajándékokkal kedveskednek nekik az asszonyok. Kívánunk nektek munkátokban sok sikert, békés, boldog életet. Dr. Elly M. Kolozsvár. A békéscsabai vágóhídon több fiatal tanulja a húsiparos szakmát. Ezek közül Andó András balkezes. Többen, most arra gondolnak: „micsoda hentes az, aki balkézzel dolgozik?“ Bandi 16 éves. Alacsony növésű. Lábujjhegyre állva is, alig közelíti meg a 160 centimétert. Mindössze 50 kiló. Barna szemét úgy forgatta, mint a bizalmatlan, gyanakvó ember. Arcán, a vidám gyermekkor boldog mosolya ült. Fehér kabátjaúját felgyűrte mint, aki birkózáshoz készül. Nagy, falemez tálcáját virslivel tetejére pakolta. Sietett a vendégek asztalaihoz, a párolgó, kellemes illatú, házilag készült csemegével. Boldog volt. Arcán az öröm úgy ragyogott, mint a víz tükrén cikázó napsugarak. Ki nem örült volna, anikor száz BAMDI, a balkezes ipari tanuló forint jutalmat kapott a május elsejei vágóhídi ünnepségen. Bandi szolgálatkész. Munkáját a vállalat minden dolgozója megbecsüli. A szakmunkások ugyanúgy szeretik, mint az üzemvezető, vagy az igazgató. Dékán Bálint elvtárs állítása szerint a legügyesebb ipari tanulók tarkítva mondta el. Alig 10 hónapja dolgozik a húsiparban. Megkérdeztem tőle, nem nehéz a hentes szakma a test magasságához és erejéhez képest? Ha egyedül dolgozna, há gépek nem lennének, akkor talán igen. A múlt év őszén még nem volt elektromos sertésközé tartozik. Nemcsak felvonó csiga, szállító ko- fizikai munkában áll a esi, sertés-bőrfejtő és kiválók között, hanem az pacaltisztító gép, mégis ipari iskolában is jól ta- megállták a helyüket, nul. Fürge mozdulatai mind kiszámítottak. A maga munkájáról keveset beszél. A feltett kérdésekre — mint általamért közösen dolgoztak. Elképzeltem magam elé egy vérgőztől megvadult bikát, mely a tanulók kezébe került. Arra gondoltam, egy ban a tanulók, ha tud-' ilyen állat úgy otthagyja ják — azonnal válaszolt, őket, ahogyan akarja. Mondanimlóját tömören Bandi erre mást mon- szakmai kifejezésekkeldott. Jöjjön egyszer ki, amikor vágunk. Megmutatjuk ki a legény. A beszélgetést tovább folytattuk. Magabiztosan sorolta el, hogy a vágómarhákkal miként bánnak el. A sertés levágásáról, á hús feldolgozd- sáról már nem is kéri dezősködtem, mert nyu- godt, megfontolt vála-■ szaiból arra következtettem, azt talán még jobban tudja. Boldog lehet a szülő, ha gyermeke becsületességével, szorgalmas mun- kajával meg vannak elégedve. A megelégedettség töltheti el a kétsop- ronyi Andó családot is, mert fiuk odaadóan dolgozik, s tanul. A nevelésre fordított idő Bandi becsületességében kárpótolja édesanyját. Ebben a korban ez a legtöbb, mellyel egy gyermek örömet szerezhet szüleinek. Dupsi Károly Terjeszd a Népújság-ot! 9 Ünnepségek az anyák napjára Ma, május első vasárnapján megyénk több községében rendeznek anyáknapi ünnepségeket. Békéscsabán ma délután 4 órakor a Balassi Kultúrotthonban tartják meg a kedves megemlékezést. Erre a napira különös gonddal készültek a kis úttörők és a KISZ fiatalok, akik virágesővei üdvözli^ és köszöntik az édesanyákat. A. városi nőtanács által rendezett Ünnepség után kultúrműsorral szórakoztatják a megjelenteket. A kultúrműsoron bemutatkoznak a szlovák iskola táncosai, a rendőr- karhatalmi egység kultúrcsoport- Ja és mások. „ • A békéscsabai iskolákban szombaton az utolsó órán az osztályfőnökök emlékeztek meg az anyák napjáról rövid kis ünnepségen. Ezt követően pedig a gyermekek csoportosan, kis virágcsokrokkal üdvözölték az édesanyákat és átadták a maguk készítette kis piros Szívet. * A Forgácsolószerszámgyárban pénteken délután rövid ünnepségen a dolgozók huszonöt édesanyát köszöntöttek fel egy-egy cserép virággal. * A Békéscsabai Ruhagyárban a műszak kezdetén, amikor édes-- anya lépett az üzembe, mikrofonon keresztül üdvözölték. A bői asődésiek kultúrműsort adtak az édesanyák tiszteletére, majd fölkeresték őket egy kis virággal és egy pici piros szívvel köszöntötték őket. * Megyénkből két édesanya, Bogi Ferencné szarvasi és Lipták Pálné békéscsabai édesanyák vesznek részt az Országos Nőtanács által hétfőn délelőtt tartandó ünnepségen. Megjelenik a gépállomások lapja A gépállomása dolgozók körében ismert és kedvelt Gépállomás ctmű szaklap ismét megjelenik. Az eredeti formájától eltérően, a Nép- szabadság nagyságában, nyolc oldalon, mélynyomással állítják elő. Az első számot május 15 körül adják ki, s a jövőben minden hónap hasonló időszakában jelenik meg. Pedagógusok az úttörő mozgalomról — Beszélgetés az orosházi II. sz. iskola nevelőivel — Felkerestük Orosházán, a II. sz. általános Iskolát, s az úttörőmozgalomról beszélgettünk Váradi Kornél Igazgatóhelyettessel, Hegedűs József és dr. Horváth Tibor- né nevelőkkel. — Milyen eredményei és hibái voltak az iskolában az úttörő csapatnak? T- A legnagyobb eredmény mm mondja dr. Horváth Tlborné — az i.Ifijú mesterpróbák“ letétele volt. A próbákra önkéntesen jelentkezett, s mindenki azt választotta, amihez kedve volt; A mesterpróbák —1 technikus, természetjáró, művész, sport — hasznosak voltak, mert anyaguk kapcsolódott az iskolai anyagokhoz. Sikerét 'bizonyítja, hogy 117-en vizsgázták a próbák anyagéból, a tanulás közben egészséges verseny alakult ki az úttörők között; Az elméleti anyagot, a gyakorlattal kapcsoltuk össze. Kirándulásokat, akadályversenyeket, számháborúkat, múzeumlátogatásokat, történelmi adat- és anekdóta gyűjtéseket, néprajzi gyűjtéseket és egy somoákőújfalusi táborozást rendeztünk a mesterpróbák kapcsán; Akik elvégezték a próbákat — tehát vizsgáztak a próba anyagából — „Ifjú mester“ jelvényt kaptak; A hiba itt csak az volt, hogy nem számítottak a mesterprébák nagy sikerére, s a jelvényeket nehezen, vagy egyáltalán nem tudtuk beszerezni! Mindent egybevetve: jól sikerült, érdemes lenne újra megszervezni) “ Hibának azt rónám fel —- szövi tovább a beszélgetés fonalát Hegedűs József —, hogy az iskolán belül plusz tantárgynak tekintették az úttörő-munkát úgy a nevelők, mint az úttörők, s így kevés romantikus elem volt a mozgalomban. — Ha ennyi eredményt mutattak fel, akkor miért nem szervezték meg ismét az úttörő csapatot? — Nem könnyű feladat újra megszervezni az úttörő csapatot, mert még nem tisztázódott bennünk, hogy milyen formában nyúljunk hozzá? — mondja Váradi Koméi. Elképzeléseink már vannak. Helyesnek tartanám például, ha az úttörőket idősebbek vezetnék, mondjuk a KISZ-tagok. Az eddigi tapasztalat az, hogy a- zok az úttörők, akik kikerülnek az iskola padjaiból, és nem tanulnak tovább, azoknak egy kisebb hányada nem találta meg az utat az akkori ifjúsági szervezetbe, a DISZ-be. Az iskola és a mozgalom kapcsolata olyan legyen, hogy az tartalmában segítse az iskolát — fejezte be Váradi Kornél; Május elsején esle a gyulai színházban HoJóczy Ákos zenekara, Zárai j úgy csengtek a színház falai. Márta és Vámosi János rádióéne- Hálás tapssal jutalmazta a kő' kesek vendégszereplésével, nagy , zönsóg Zárai Márta és Vámosi Já sikerrel mutatkozott be a gyulai; nos vidám dalait, közönségnek. A gyulai színház az est folyamán kétszer telt meg közönséggel, is a műsor éjjel fél 1-ig tartott. Hogy milyen volt? A közönség így mondja: „mia este nagyon sokat nevettünk, igen vidáman szórakoztunk“. Természetesen, aki nem könnyű műfajt várt, az csalódott, mert Holéczyék a könnyű műfaj mesterei. Viszont csalódott ■embereket nem láttunk. A vendégszereplő együttes szívből, lelkesen játszott, a gyulai közönség sem maradt adós, mert a percekig tartó ütemes tapstól csak A közönség nevében külön kell szólnunk ifj. Nagy Istvánról, aki nemcsak mint zeneművész, de mint kitűnő kommikus is sok vidám percet szerzett a közönségnek. Holéczyék állítólag nem bánták meg^uhpgy Gyulán vendégszerepeltek. A könnyű és á komoly műfaj “kedvelői várják, hogy a Filharmónia. az eddigieknél még sűrűbben küld le művészeket Gyulára, és a megye más városaiba, községeibe is. B. í. Esőben... Május elsején Magyarbánhegye- ’ nagygyűlés, mindenki szeretne sen az ünnepségre vonuló mintegy -resztvenni a gyűlésen, mert a kulötszáz dolgozó lelkesedését bizo- jtúrterembe nem férnek Az ün' nyítja, hogy a zuhogó esőben arra népség rendezői eleget tettek a ■kérésnek és az c~" ellenére min- (denki a szabadban hallgatta meg kérték a párt és tanácsi vezetőket, hogy ne szakítsák félbe a felvonulást és a szabadban legyen a a nagygyűlést. így beszélnek, vélekednek tehát az iskola nevelői az úttörőmozgalomról. Általában egyetértünk velük, azonban nem tartjuk helyesnek a II. sz. általános iskola vezetői részéről a várakozó álláspontot. Használják fel a mozgalom pozitív eredményeit, okuljanak a hibákból, s indítsák meg az úttörő életet. Szabó Zsigmond Aki mindig büszkén emlékszik vissza hős fiára Az Ifjú mártír, Kulich Gyula édesanyját — a mindenki Kulich mamáját **■ sokan ismerik Békéscsabán, különösen a fiatalok. Nincs olyan ünnepség, nincs olyan rendezvény, hogy őt meg ne hívnák. Ott van közöttük, velük örül és osztja bánatát, ha szomrúák: Szereti a fiatalokat, de őt is nagyon szeretik. Sokat mesél fiáról, Gyuláról, amely még nagyobb erőt, nagyobb lendületet ad munkájukhoz. Emlékszem egyik összejövetelen, ahol a mártírhalált halt fia szegényes gyermekkoráról és a szülei iránti hűségéről beszélt, milyen figyelemmel hallgatták és hogy megkönnyezték az emlékezetben látott kis Gyulát, ahogyan a teniszlabda szedéséért kapott emlékszik vissza a hős édesanyja. Ezek az apró emlékezések, epizódok, elbeszélések úgy hatottak az ottani fiatalokra, hogy szinte egyszerre megváltozott az édesanyjuk, a szüleik iránti tisztelet. Azóta is sokat kérték, hogy jöjjön, beszéljen fiáról, mert az erőt ad nekik; Kulich néni soha nem mond nemet. Mindig ott van, ha hívják. Persze nemcsak a fiataloknál, az idősebbeknél is. Idős kora ellenére, sokat dolgozik a pártért, a nőtanácsért. Az iránta érzett tiszteletet úgy hálálja meg, hogy fáradhatatlan a munkában. Szerénységéért, jóságos szívéért mindenki szereti. Ezen a napon, az édesanyák ünnepén, neki, a hős édesanyjának Is kívánunk még sók-sok boldog éveket és azt, filléreket spórolta édesanyjának, j hogy ne érje soha bánat, mindig hogy segítse kicsi testvéreit. Ez a j a szeretet, a boldogság, a vidám- jóságos szíve haláláig megvolt, I ság övezze egész életét. Egy ifjúsági vezető Irodagép JAVÍTÁS KARBANTARTÁS Békéscsaba Szlálin-út 18. Ácsnál [ A gyulai Ifjúsági Házban talál- j koztunk vele. Békési Mihálynak hívják. Mindig gondolkozik, állanÍ dóan tervez. Vajon hogyan tudnánk többet, és jobbat adni az ifjúságnak.
