Békés Megyei Népújság , 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-05 / 103. szám
BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 1951. május 5., vasárnap Több megértést az édesanyák iránt A csabai kenyérboltok nagy részében nőket foglalkoztatnak, akik a nehéz kenyeres- kosarakat, vagy a 70 kilogrammos liszteszsákokat 1—2 évnél tovább nem bírják cipelni. Ezért a múlt, években több alkalommal kifogásolták a női dolgozók a KIS- KER-nél a cipekedés rendelet-el- lenességét. Akkor annyival intézték el: „ha nem bírja —mondjon fel”. Ezek az emberek nem tették hozzá kijelentésükhöz azt, hogy: „jön egy másik nő, aki ugyanúgy tönkreteszi magát, mint Fálfi Ferencné és a többiek”. Egy időben a kenyérgyár az árut az üzletek mérlegéig szállította. Az átvétel után a bolt személyzetének csak helyére kellett rakni a kenyeret. Ezt a munkát ma már közösen végzi a bolt és a kenyérgyár alkalmazottja. A vita abból keletkezett, hogy a kenyérgyári személyzet elvárta és elvárja az üzletek alkalmazottainak segítségét. Ugyanakkor a sütőüzem ennek ellenértékeként nem ad semmit! Mi lenne a segítség, melyet a kiszolgálók kérnek: emberséges megértés. Sok ez? Nem, nem sok és teljesíthető is. Jelen esetben mindkét vállalat egymás rovására- akar takarékoskodni. Például a kenyeret vagy a péksüteményeket egy fő kíséri a gyártól az üzletig. A lerakodáshoz segítségre van szükség. Ki segít? A vevő nem (egészségügyi okokból nem is segíthet) — csak a kiszolgáló. Amikor pedig a lisztet veszik át, a kenyérgyár megköveteli a rendeletben, előüi tak betartását.* Ez a vita már három $vgs. Éj idő alatt komolyabb intézkedéseket valósított meg mindkét vállalat, de közben elfeledkeztek a munkás, az anya védelméről. Az „általános balesetelhárító és óvórenőszabály” 222-ik pontja ki- mondja: „Tizennyolc évnél idősebb nő, 16—18 év közötti fiatalkorúak se- gédeszköz nélkül legfeljebb 20 kilogrammot emelhetnek és vihetne A v23-as pont pedig így szól: „Tizennyolc évnél idősebb nő és 16—18 év közötti fiatalkorú kézi segédeszközzel történő anyagmozgatás esetén sík talajon (egyenletes beton- vagy ehhez hasonló kivitelű talaj) egykerekű targoncán 50 kilogrammot, három vagy négykerekű kézikocsin 100 kg-ot, kétkerekű kézikocsin 115 kilogram- mot vihet. Tizennyolc éven felüli nő, vagy fiatalkorú legfeljebb 0.02-es lejtős talajpn szállíthat.” A KISKER Vállalatnál ismerik e rendeletet. Ezért rendszeresítettek kétkerekű kézikocsit, lisztgaratot (ez közel 180 centiméter magas). Ugyanakkor elfeledkeztek a mérlegek talajfelszínig történő lesüllyesztéséről. Több helyen nem használják a lisztfelöntő garatot, mert túl magas. A vezetők azt gondolták; a hozott intézkedésekkel megoldották a dolgozók kérését. Az alkalmazottak pedig tovább cipekednek. A személyzet ma ugyanúgy osztozik, mint eddig a kenyérgyáriakkal, amiről természetesen a vezetők néni tudnak (ritkán járnak ellenőrzésre) Most ezeknek a fonákságoknak szeretnénk végére járni és egy olyan megoldást látni, afiol a dolgozó nőt vagy az édesanyát a fennálló rendeletek értelmében a szakszervezet és a vezetők megvédenék. Nem többről mint a munkásvédelemről van szó. Akik tudják mit jelent egy anyának nehéz zsákokat emelni, azok megoldják az édesanyák kérését. Köszöntjük példaképünket a 45 éves Pravdát N egyvenöt évvel ezelőtt, 1912 május 5-én jelent meg a Pravda első száma Pétervárott. Május 5-e nemcsak a szovjet sajtó munkásainak, hanem az egész szovjet társadalomnak ünnepnapja, s e napon minden haladó, békéért küzdő ember a szovjet emberekkel együtt köszönti a Szövet Kommunista Párt központi lapját. A Pravda az eltelt 45 esztendő alatt együtt fejlődött és erősödött magával a munkás- mozgalommal, melyben mindvégig a lenini eszme fóruma volt és maradt. A Pravda története forradalmi harcok története, a forradalmi fellendülés viszonyai között született, abban az időben, amikor a Bolsevik Párt számára a hetilap már nem volt elegendő. Szükség volt egy naponta megjelenő, a legszélesebb munkásrétegeknek szánt politikai tömeglapra. Ilyen újság lett a Pravda. T enin óriási jelentőséget tu- lajdonított a munkások politikai lapjának. Beszédeiben, cikkeiben hangsúlyozta a lap megteremtésének fontosságát „Kötelesek is vagyunk szószéket teremteni”, ahonnét a munkások szólhatnának — mondotta Lenin. A Pravda a harc tüzében edződött. Az állandó rendőri üldözések, pénzbüntetések a cenzúrának nem tetsző cikkek, és a munkáslevelek közlése miatt elkobzások következtében a Pravdát csak a haladó munkások tízezreinek tevékeny támogatásával lehetett fenntartani. A Pravda minden példánya kézről kézre járt, az olvasókat szolgálta, alakította osztályöntudatukat, nevelt, szervezett, harcra szólított. A Pravda segített a proletariátus akcióinák megszervezésében, leleplezte a munkások, parasztok elnyomóit, minden számában számos munkáslevelet közölt. W Pravda híven követte a le- **■ nini útmutatást, mely szerint a lap szerepe nem korlátozódik kizárólag az eszmék terjesztésére, és a politikai szövetségesek politikai nevelésére és megnyerésére. A lap nemcsak kollektív propagandista és kollektív agitátor, hanem kollektív szervező is. Ebben a tekintetben a lapot ahhoz az állványzathoz lehet hasonlítani, amelyet az épülő ház körül emelnek, s amely megjelöli az építmény körvonalait, megkönnyíti az érintkezést az egyes építőmunkások között, segítségükre van a munka elosztásában és a szervezet munka útján elért közös eredmények áttekintésében. A Pravda beváltotta a lenini gondolatot és olyan szilárd állványzattá fejlődött, hogy segítségével az építők, a legjobb módszerekkel és a leggyorsabban építhetik a kommunizmus nagyszerű építményét. A Pravda a forradalom különböző időszakaiban sohasem tévesztette szemelőtt feladatát. A győzelmes szocialista forradalom után, a polgárháború megpróbáltatásai alatt, az ötéves tervek megvalósítása idején, a Nagy Honvédő Háború időszakában, majd a háború után a fasiszták által lerombolt városok, falvak helyreállításában, a győzelem napjaiban éppenúgy, mint a megpróbáltatások idején mindenkor következetesen az igazság szava volt. Bátran a nép szemébe mondani a hibákat, feltárni a nehézségeket, hogy ki lehessen javítani a hibákat, hogy le lehessen küzdeni a nehézségeket, erre tanít a Pravda minden írásában. A Pravda alapvető tulajdonsága a dolgozó tömegekkel való össze- forrottsága. Mintahogy az építészek nem tudják nélkülözni a hatalmas épület alkotásához az állványzatot, ugyanúgy nélkülözhetetlen életfeltétellé vált a szovjet emberek számára a párt lapja, a Pravda. A szovjet nép a Pravdán keresztül hallja meg a párt szavát és mozdul meg egységesen óriási erővel a párt által mutatott feladatok elvégzésére. A munkások a Pravdát saját lapjuknak tekintették és tekintik ma is. Már a forradalom előtt százával, ezrével érkeztek a levelek a szerkesztőségbe. A dolgozók elmondják véleményeiket, tapasztalataikat, s a lap felhasználta ezeket. A levelezők bekapcsolódtak a szerkesztőség munkájába, írásaikkal leleplezték az osztályellenséget, bírálták a vállalatok, állami gazdasági szervek működésében tapasztalt hiányosságokat, beszámoltak az új társadalom építésének minden megmozdulásáról. A Pravda a néppel állandó, szoros kapcsolatban szolgálja Lenin pártjának nagy ügyét. A szovjet emberek nagy szeretettel, barátsággal beszélnek lapjukról. A napokban baráti beszélgetést folytattunk szovjet emberekkel és többek között elmondották, miért szeretik a Pravdát. „Elsősorban azért, mert mindig hű volt, és hű maradt nevéhez. Igazságot mond az élet időszerű kérdéseiről. Éles fegyver az osztályharcban, a munkás segítője a munkában, a nép nevelője a társadalmi élet egész területén. Mindenről mindenkinek szól. Vezet, tanácsot ad, lelkesít. Lenin gondolatát a párt szavát olvassuk a lapban. A Pravda gondolatai a párt gondolatai, mely a szívünkhöz nőtt, vérünkké vált, | ilyen a mi Pravdánk és ezért szeretjük” — mondották« a szovjet emberek. A szovjet sajtó igaz emberi I hangja a földkerekség minden zugába behatolt, minden akadályon át eljut az egyszerű emberek szívéig mind az öt világrészben. Kifejezi a szovjet nép béketörekvéseit, a kommunizmus 'építéséről és a szovjet demokrácia nagyságáról és állhatatosságáról szóló igazságot hirdeti az I egész világnak, mozgósítja, buz- j dítja és felvértezi a világ vala- j mennyi dolgozóját. A nyugati országok munkásai legbensőbb I gondolataik kifejezését olvashat- I ják a Pravdában. Nem csodálkozunk tehát, ha a | kizsákmányoló osztályuralom j megtartásáért reszkető burzsoá- í zia halálos bűnnek, merényletének tekinti az elnyomott munká- i sok kezében a Pravdát. Nyugaton az uralkodó osztály úgy fél a I Pravdától, mint ördög a szentelt víztől, mint babonás ember a villámlástól. Vajon, miért félnek az urak ettől az újságtól? Pélnek, mert a Pravdát a " munkásforradalom lángelméje Lenin kezdeményezésére a munkások alkották és fejlesztették saját érdekeik védelmére, fegyverül az osztályellenség ein len, és mindig mindenkor híven gondoskodtak arról, .hogy, a Pravda hű legyen nevéhez, az igazságot hirdesse a legbonyolultabb harcok napjaiban is. A Pravda a párt lapja, fegyver a szovjet nép kezében a békés építőmunka minden ellenségével szemben. A Pravda az igazság fóruma a szovjet nép és a világon minden j munkás számára. A Pravda a világ -legfejlettebb kultúrájának [terjesztője. A Pravda példakép a kommunista pártok lapjai számára; I TJálával és szeretettel köszönt- ! ^ jük e napon a legigazabb sajtót, a Szovjetunió Kommunis- j ta Pártjának harcos lapját, a Pravdát. Boda Zoltán PETŐFI és KAPPEL EMÍLIA Tóth Béla Ans Liszt Ferenc 1845 késő őszén Pesten hangversenyt adott, s csodálatos művészetével az egész várost elragadta. Erre a hangversenyre Petőfi is elment. Mivel azonban ő zenéhez édeskeveset értett, azzal mulattatta magát, hogy a hangversenyterem szépségeit bámulta. Egy ritka szépség ragadta meg figyelmét. A gyönyörű leányka egészen belé volt mélyedve a felséges zenébe. Petőfi a bájos jelenségről nem bírta levenni szemét. Barátai ezt észrevették, s egyik oldalba döfi a könyökével, hogy ne bámuljon olyan nagyon arra a szépségre, mert nagy baj származhatik belőle könnyen. — Miért? — kérdé büszkén a költő. — Nos, mert az a lány nem magunkforma szegény ördög számára született, Kappel Emília kisasszony az; a leggazdagabb pesti bankárok egyikének leánya. Petőfi önérzetét e gúnyos szavak mélyen bántották. Mi a gazdag apának hitvány pénze egy költő szellemi kincséhez képest? — Meg fogom kérni azt a kisasszonyt — válaszolt Petőfi egyszerűen és határozottan. Barátai azt hitték, tréfál, s mosolyogtak a dolgon. Másnap felkeresi azt a barátját, aki említette, hogy 6 azzal a családdal ismerős, s felszólítja, hogy ma akarja látni; Petőfi csak beszélni tud-e, vagy cselekedni is mer, hát kísérje el a kdotakincs-éből bankár házába, még ma tisztába akarja hozni ezt az ügyet. Barátja még akkor is tréfának vélte a dolgot,. tehát elkísérte Petőfit a bankár lakásáig; De amikor látta, hogy Petőfi csakugyan komolyan veszi nagy felhevülésében a házasságot, mindenképpen le akarta beszélni erről a bolondságról. Hasztalan volt minden okoskodás. Petőfi bement a bankárhoz, előadta kívánságát, hogy a leánya kezét kéri. A bankár, mint művelt, sze- retetre méltó ember, ki Petőfi nevét ismerte és nagyra becsülte, s bizonyosan hallott valamit az ifjú költő furcsaságairól is, barátságos hangon jelentette ki, hogy ő e fellépéstől igen tisztelve érzi magát, s annyival inkább is éppen semmi kifogást nem tesz ellene, mivel ebben az ügyben egészen a leánya határoz. Petőfi szíveskedjék valamely ismerőse által magát leányának bemu- tattatni. Ezzel a legnagyobb nyájassággal váltak el egymástól, s Petőfi nemsokára egészen megfeledkezett a merész leánykérésről. Némelyek szerint nem is másnap, hanem azonnal a hangverseny után rohant föl a bankárhoz. Ez azonban keveset változtat a dolgon. Kappel Emília egynéhány év múlva Lónyay Q Menyhért neje lett. A vöröszászló alatt... A többi kunágotaival együtt ünnepelt május elsején Nagy József elvtárs. Ö is könnyes szemmel nézte a többivel az ötágú vöröscsillagot, a lobogó vörös zászlót. Szikár arcán megrándultak az izmok, a- míkor októberről esett szó. Szerette volna belekiáltani a világba: ez ugyanaz volt, mint 1920! Akkor az volt, hogy édesapja odaveszett a háborúban és édesanyja egyedül maradt öt gyermekével. Es bement a községházára, Németh főjegyzőhöz, mert hallotta, hogy osztanak földet és hát neki is kéne egy kicsi. Az öt gyermeket valamiből fel kéne nevelni. Hát igen. Osztottak, De kiknek? Jegyzőknek, csendőröknek és egyéb „vitézeknek", akik az 1919-es proletárhatalmat vérbefolytották, akik a Tanácsköztársaság hű embereit halomra gyilkolták Orgoványon és máshol. Ezek kaptak is 25—50 holdat. De Nagy József édesanyja öt gyermekével nem. Még fel is háborította a kérése Németh főjegyzőt és rá- üvöllött: „menjetek legelni!“ Es most május elsején ismét felelevenedett Nagy elvtársban 1920, a síró édesanya, hiszen nem is olyan régen, fél esztendővel ezelőtt neki is ilyen sorsot szántak öt gyermekével. Németh Ferenc kulák a többivel együtt visszakövetelte októberben azt a földet, melyet a „koldusok"-nak osztottak ki 1945-ben. így nevezete 1945 előtt Nagy Józsefet és társait a csendőr, a jegyző és mindenki, aki a mások zsírján élt. Azok is voltak ők 1945-ig. Októberben a mások zsírján élőknek újra megnőtt a szarvuk s fel akarták döfni a volt koldusokat. Ötödébe akarták műveltetni azt a földet, melyet már 1945-ben birtokukba vettek a föld igazi gazdái. Ügy akarták elbánni velük, mint Nagy elvtárs édesanyjával 1920-ban. Ezért nézte a munkásság ás Nagy elvtárs a munka nagy ünnepén oly szeretettel a vöröszászlót, mert annak hű katonái, a kommunisták mentették meg millió és millió társával együtt édesanyja sorsától, hogy azt mondják neki: „menjetek legelni!“ ök törték le ismét a mások zsírján élősködők szarvát.
