Békés Megyei Népújság , 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-26 / 121. szám

I Oft. wájuD 2«.. vasárnap

BÉKÉS MEGYEI NÉFÜJSAG

5

(Virágba

s'

májusi éj

Közismert, hogy a legszebb hónap a virágba borult május — ám el nem

koptatható közhely. A nyersen züld lombok alatt bogár döngicsél vígan, méhek szorgoskodnak a Körös-part tart« vrwfegfaat, — nagyot nywftózfk ifyenkor a világ, s benne az ember isr aki minden élőlény között a leghívebb

szerelmese a fcikeUetnek

HfitteF vallom: sehol a vrlág«** mm elvan tüadöktetesei* megkapó a május, mint a ml Kőröseink partján. Ha a tárgyilagos és zordon természet- tudósok nem is támasztják alá ezt az állítást, — bizonyára tntgbocsájtják elfogultságomat a fiatalok, az erőtől duzzadó, vidám és lobogó szívii szarvasi és békéscsabai diákok, akiknek ezeken a csillagragyogásos, illatozó május estéken nótával van tefce a feDt&fc

Olyannyira tele voltak a szebbnél--zebb nótákkal, dalokkal szombaton éjjel io, hogy a város sok-sok pontján kráradt a szívükből egy-egy csokorra , való dal. Ezen a napon ,,ballagott” a végző középiskolás fiatalság egy része, s összesen több mint 500 szarvast és békéscsabai diák és diáklány ajkáról zengett az iskolai ünnepségeken a búcsúnóta, melynek akordjjaj&an övöm vibrált, s bánat felhozott... Tanáraikról nem feledkeztek meg: éjszaka sok-sok szarvasi és békéscsabai pedagógus ablaka alatt csendült fel a hálás : fiatalok szerenádja.

Hagyománnyá vált immár ez a felszabadulás óta meghonosodott szerenádozás, — mind a diákok, mind a tarótok örömére. Persze, előfordult, hogy egy-két morózus, idősebb bácsika, vagy nénike bosszankodva csóválta fejét az ágyban, — esetleg meg is botránkoztak néhol a „csendháborításért”, — no, de hát, kedves nagymamák és nagyapák önök is voltak fiatalok... Ne csukják be az ablakot a friss, iwfe, fiatal hangok előtt, inkább örüljenek annak, hogy a szörnyűséges, véres októbervégi, novemberi napok elmúl;: tak és ismét nyugodt körülmények között, egészségesen és fiatat szívük neki- I áradásával búcsúzhatnak a diákok. az Állma mater falaitól, kedves tanáraik- I tói és étről a drága körösparti, városoktól: Békéscabától és Szarvastól, melynek minden utcaköve felejthetetlen, fiatalkori emléket borúra.

Öröm volt felfedezni a harmonikával, hegedűszóval kísért zeneszámok között a magyar nép ajkán termett dákokat is, melyek tolmácsolása fiatalságunk ízlés-gazdagságának fejlődéséről tanúskodik.

Zárjuk szívünkbe a muzsikáló májusi éj hanglatát, zárjuk szivünkbe a mi ifjúságunkat, s ne feledkezzünk meg róluk akkor sem, amikor majd az életbe kikerülve, az idősebbek tapasztalatára segítő támogatására lesz nagy szükségük.

1

i

t

I Búcsúzzunk tőletek a költő gyönyörű szavával* I

Oh, fiatalság, : ,

büszke mellek,

| be szeretettel

< ünnepük, — I

lelkem kevékyk •

jó utódok../*

I ; — S ti, életbe induló fiatalok, lányok és fiúk: boldog szépséges fiatal- I

j . Ságunk! Tegyetek meg ti is mindent azért, hogy csakugyan „jó utódként” : |j értékelhessenek Benneteket az idősebbek

Ezt kívánja néktek egy „ballagásra'^ könnyes mosollyal emlékező vén- 1 diák. I

szín Béla i

* ^„

NEVETÉS a paradicsomban

a moziban

A hét egyik napján szitáló esőben mentünk el a békéscsabai Szabadság Mozgóba. s jól szórakoztunk a Nevetés a paradicsomban című filmen.

Az előadás végeztével a- zonban elment a kedvünk a nevetéstől, mert olyasformán éreztük magunkat, a- minek: Bosszúság a pokaiban, azaz a moziban eintet lehetett volna mimL Brwpp- színű ruháinkat ugyanis a kétórás filmvetítés; alatt ciklámenvörös foltokkal ék- teleníteiték el a zsöllyeszékek, bár egyáltalán nem ölhajtottuk a ru htrfestesnek ezt a díjtalan és bérmentesített formáját.

Nem tudom miféle festékkel vonták be az ülőhelyeket, mely oly előszeretettel ragad a nézők ruhájára, hogy külön művészet kitisztítani, ée annyi bizonyos: tanácsos valami védóölr.a- zékröl gondoskodni, mielőtt moziszékbe ülnénk

— különösen nedves időben.

A Hungária

Nagycirkusz

Gyulán péntekén fejezte- be vendégszereplését. A nagycirkusz mmwtvégig zsúfolt nézőtér előtt matatta be gazdag, színvonalai a frakcióét. A toúesúestén a Komló Étteremben a Hangárt Nagy- (. irkusa tánczenekara egy egész estét betöltő műsort adott. Molnár Cyuia és szólistáinál^, zengje mellett a közönség jól szórakozott é; hálás tapssal jutalmazta a hangulatos zenekart.

Négy új könyv —

négy illusztráció

A napokban jelent meg könyvesboltjainkban Gyárfás Miklós: JPicking tanár ú*“ eímű szatirikus regénye, Pessuth László.: „Négy szél Erdélyben” című történelmi. Heinrich Mann: Ronda tanár úr" című regénye és Taylor: „Kanibálok földjén” eímű útleírások, E négy könyvből közlünk az alábbiakban négy érdekes illusztrációt

Kép Gyárfis Mikin»

„Picking tanár úr” című szatirikus regényéből.

Illusztráció Taylor

„Kannibálok földjén" cfmű könyvéből»

■ ***** wor we* ve

Halhatatlan szerelem — HÉTFQN

A Bkkés mrg^tú. Jókai Színház és a megyei tanács művelődési osztályának rendezéseben szombatra hír. « ték meg az Irodalmi Színpad első előadásit. A megyei pártaRtiva-értei e let miatt azonban az előadásokat holnap, hétfőn délután 2 és fél 5 órakor rendezik meg.

fFolytatás)

Nem, nem katonacsizma nyoma! Még beljebb mentek. Akkor már mindhárman látták, bogy itt egész csapat ember járhatott. Feljöttek a vízben, azért mcs lent nyom. És ők nem is tudnak róla. De kijárat nincs a másik oldalon, a horhos aljia olyan széles,, hogy sok ember megbújhat láthatatlanul ott. A parancsnok, amikor megtudta, ő maga is meggyőződött róla, hogy a horhos, ha alól a szélére húzódnak, sok-sok embert elrejthet a felülről lenéző szeme elöl. Erre vigyázni kell. Nappal nem tudtak járőrt küldeni oda, hiszen elég téved esik a bejárata a határtól De estére, estére mindig küldött oda járőrt a parancsnok. Vigyázzanak csak ott, mert valakik bejárnak oda. Tán ©tt várják meg az alkalmas időt. Az is megfordult a parancsnok fejében, hogy biztos valami falubeli használja a horhost. Csak nem a Veres-gyerek? Na. majd kiderül.

Három nap múlva, éjfél után. indult el Börcsök járőrével erre a helyre. Hogy ő fedezte fel, hát a parancsnok úgy irányította a szolgálatot, hogy Börcsöímek kedve teljék benne. Mentek s megnézték ( a horhos bejáratát. Ha! Igát ózlak, osond volt, majd elindultak a határ fele. Az irtásihoz kiérve, Börcsök megállt és újra az osztrák völgybe (tévééit tekintete. Ilonka.. Ilonka..; Megint megdobbant a szíve, nem bír szabadulni, úgy érezte, hogy ez a látomás, ez gyötörni fogja, míg él. Behunyta szemét és tényleg látta a lányt megint. Kiment egész a határra. A malom tán azt kopogta: téged várunk... téged várunk..; Vagy csak ő érette így. Lépett még egyet, aztán hátra- pillantott. Társai, az egyik hona tájat figyelte, a másik az erdő- nyiladékot. Ha most menne, észre se vennék. Innen a legközelebb a falu. Hirtelen forréság öntötte el: ez az út a legalkalmasabb az embercsempésznek is. Beleborzadt a nagy felfedezésbe. Újra a kivilágított falura nézett... és a malom talán a legszélső ház. A hideg futkosni kezdett a hátán. Élénk képzelete tovább csapongóit. — Talán éppen Ilonka fogadja az átmenőket. — A fejéhez kapott. Ilonka... Ilonka sajdúlt újra a szíve, majd kissé cinikusan pergett a gondolat. Egy tő két vesszeje egy ízű gyümölcsöt hoz.. Nem, nem lehet, nem lehet — ökleivel ütögetni kezdte homlokát. Hirtelen Müller vigyorgő’, pökhendi arca merült fel képzeletében. Tébolyító, hogy összekeveredik minden. Majdnem felkiáltott. majd úgy érezte, menekülni kell innen. De nem lehet, itt a helye. Megfordult és visz- szaballagott az irtásra.

Hajnal fele kerültek megint erre a helyre. Ilyenkor sejtelmesen susog az erdő. Leveleden ágait összeveri a szél, s a naj>- pati olvadás utána jégcsapoeskái csilingelve töredeznek le. Még mosolyt is fakaszt az ember arcára e sustocgó lárma. Börcsök ezt figyelte. Érdekes, milyen egykedvűen zúg az erdő, de mintha, mintha valami esörtetés is vegyülne a zúgásba. Jobbam fülelni kezdett. Kis idő múlva két társa is észrevette a csór tetőst.

— Te, jönnek — fordult oda a fiatal Molnár Borosokhoz.

OTnnrrrrrTrrTnnnrrr®

L H SzaM József:

Kisértés

3

®JUUULJLJLJUUULJUULSL®

— Hadd jöjjenek. — Rövid

csend. — Félsz öcsém? — kérdezte meg tőle. — A másik bólintott is, meg nem is. Börcsök az orra alatt ciörmögte. — Csak

a bolond nem fél. — Aki most jön hajnalban, azt embercsempész. Mert az ilyennek van hol éjszakázni Az, aki csak úgy nekimegy a határnak, az nem bír kint egy téli éjszakát eltölteni. Az embercsempész az veszélyes fajta — Ez .jut eszébe. — Túrija ördög, hogy miért, hiszen annyi embercsempésszel, annyi disszidenssel találkozott mostanában, hogy számát sem tudja, most mégis egy kia láz fogja el. Nem hasonlít ez nagyon a vadász lázához. Más ez. De rokonszenvedély.

— Kerülj csak mögéjük. Menj be az erdőbe és majd. ha mögéjük érez. zárd el az útjukat vissza — mondja Molnárnak. A fiú már mozdul is. ők ketten pedig kettőjük közé veszik a jö- vevényeket

— Majd, ha jó közel érnek, te szólj nekik — mondja Korok- nai Bandinak, a másik járőr- társának. — Hátha fegyveresek. — A másik mosolyok. Még rá is néz Börcsök re. Azt gondolja, tán megbolondult, hiszen egyszerű ez. Nem keil, ennyit töprengeni rajta. De azért teszi, amit a parancsnok mond. S a csoport közeledik. Sokan vannak. Vagy harmincán, is. Amikor egész közel értek, Koroknál hangja hirtelen megresz- ketteti a levegőt.

— Állj! — De a csoport nem áll meg. Szétugranak, mint a betanított katonák és mindenki le is fekszik. No, ez jól kezdődik — gondolta Börcsök, s egy kicsit jobban megszorítja a géppisztoly agyát. De alig van erre ideje, mert egy pisztolyból lövés dörren. Milyen, is az ember, hogy megérzi — ez az első gondolata Bőr csőknek, keresni kezdi lövöldöző alakját. De a szürkület még nagyon takar, csak úgy sejti, hol fekihet. Megpróbál oldalt kúszni, de a pisztolyból megint lőnek. Most fele. — Az ördögit, hál engem, látnak? — gondolja és. még két mozdulatot tesz oldalt, hirtelen meglátja a lövöldözőt.

— Dobd el a fegyvert! — Erre már három pisztoly is felel.- Börcsök összeszorítja a fogát és egy sorozatot a levegőbe lő.

— Dobd el a fegyvert! Ali} fel! — De bizony nem engedeL- meskednek. Nem lehet másé tenni. Tüzelni kell — gondolja, bár a pisztoly ilyen messziről, szürkületben nem olyan veszélyes fegyver, de tüzelni kell. Ebben a pillanatban., mintha ismerőst látott volna mozdulni. Igen, az.

— Veres, áRj csafc fel! — De lövés a válasz. Megszorítja géppisztolya agyát és most már célra lő. Ordítás. S néhány ember hátul föláll és meglódul visszafelé. Molnár egy sorozattal megállítja őket. Itt fent a tűzharc tovább folyik. Most már másodiknak a Veres fiút keresi, mert az imént csak egy pillanatra mutatkozott. S meg is találja. Hidegen, józanul céloz. S a géppisztoly haneia után elejtett

vállal fölegyenesedik, a Veres fiú. Egy ember szintén felugrik és görnyed ten futni próbál a határ felé. Koroknál puskája idejében csattan, az alak. összerogyik, de még fektében is lő egyet, pisztolya még egyet kattan, de lőszer nincs, tovább. S pár pillanat múlva mindenki feláll.

A határőrök összeterelik őket; A három embercsempész a három sebesült.

— Kötözzék be őket, itt a kötszer — szól Koroknál. Börcsök csak áll, mint, aki megkövült, a határ felé futó megsebesült emberesem pészban felismeri MüRert. Ezek megint együtt? Ki tudja, talán már sógorok is? A homlokára nagy cseppekben kiül a hidégveríték. Ránéz Mül- lerre, anak olyan a szeme most, mint egy könyörgő kutyáé. Majd áttéved tekintete a határon. Az osztrák kis falu most veti le éppen éjjeli hálóköntösét. A malom gőze már látszik is. Nézi, nézi. — Na, ezeket hiába várod ma, Honka. — A név még megmelegíti a szíve táját, ön-kénytelenül behunyja szemét, de most mintha nem kísértene a lidére Nem integet senki. Kinyitja szemét és hirtelen elmosolyodik.

Már világa» van, amikor elindulnak a társasággal. Kiderül, hogy a koffereit egy részét, ott hagyták a horhosban. Most, hogy lebuktak, hát nem akarták elveszítem holmijukat. — Igen, egysaer mindenre fény derül — gondolja Börcsök s mosolyogva, hátravet-ett géppisztollyal ballag a gyászmagyarok után és halkan. igen halkan dúdol valamit;

(Vége.)