Békés Megyei Népújság , 1957. február (2. évfolyam, 27-49. szám)
1957-02-10 / 34. szám
1057. február 10., vasárnap Nagy Imre miniszterelnöki tevékenysége Október 23-án éjjel Nagy Imrét, a bűnös pártvezetés ellen már régóta harcoló pártellenzék legis- mértebb politikusát nevezték ki- miniszterelnöknek. Nagy Imrében bízott a becsületes, szocializmust »karó tömegek legnagyobb része. Az október 23-i események során, amikor a magyar nép fellépett a volt párt és államvezetés súlyos hibái ellen, ugyanakkor az imperialisták és az általuk támogatott az országon belüli és kívüli magyar ellenforradalmi elemek ezt az alkalmat kihasználva, a régen előkészített aknamunkát folytatták. Megindították a fegyveres lázadást, megkísérelték megsemmisíteni a magyar nép szocialista vívmányait, visszaállítani a kapitalista rendszert és a fasiszta terror- j uralmat. Az események sodrában, amikor legnagyobb szükség lett volna a határozott vezetésre, szervezett- j : ségre, a pártszervezetek magukra maradtak és szánté megbénultak, j Az ellenforradalom számára a legkézenfekvőbbnek az a taktika mutatkozott, hogy kezdetben nem mutatják meg igazi szándékukat, hanem a Rókoeiék elleni népharag és a nemzeti függetlenség baj- í nokainak mezében lépnek fel és igyekeznek tömegeket maguk mellé állítani, fokozatosan megszerzik a legfontosabb hatalmi pozíciókat és ezután előállnak valódi céljaikkal, győzelemre viszik az ellenforradalmat. Mit kellett volna Nagy Imrének tennie ebben a helyzetben? Mint kommunistának, mint ismert, népszerű vezetőnek, mint az ország miniszterelnökének, az lett volna a kötelessége, hogy a nép jogos igényeinek kielégítése után lerántsa a leplet az elöbújó ellenforradalomról, elszigetelje tőlük a becsületes elemeket, talpraállítsa a munkásokat, kommunistákat és harcba vigye ellenük.' Csakis ezen a módon lehetett volna megakadályozni, hogy az ellen forradalmárok félrevezessék a szocializmust akaró tömegeket és a maguk számára kapartassák ki velük a gesztenyét a tűzből. , „ Vannak olyan vélemények, hogy íu ° októberi események során mindkét „restauráció“ ellen harcolni kellett, de a főfeladat a „sztálinista—rákosista“ restauráció meggátlása, a régi hibák kijavítása volt. Kétségtelen, hogy igen nagyok voltak a feladatok, a hibák kijavítása terén. Sokat vártak ezen a téren a tömegek a párt és a kormány vezetőitől. Helytelen lenne elhallgatni azt is, hogy a hibák kijavításának útjában jelentős a- kadályok állottak. De, aki józanul szemlélte az eseményeket, rá kellett jönnie, hogy október utolsó napjaiban már nem a párton belüli szaktáns erők képezték a fő- veszélyt, hanem a burzsoá restaurációra törő ellenforradalmárok. A kommunista párt és a szocializmust építő állam hibáit csak a kommunista párt és szocialista ál- ' lám javíthatja ki. Ha nem így tör- .téniik, ha az ellenforradalmárok \ eszik kezükbe a „hibák kijavítását“, a kommunista pártol burzsoá pártokká, a szocializmust ka- ! pitalizmussá, fasizmussá „javítják”. Ha Nagy Imrének és csoporÍjának az ismeretes hibák kijavítása volt a célja, akkor ennek érdekében kellett volna minden erejiik- 1 kel fellépni az ellenforradalom ellen. Bármilyen nagyok is a pár- jton belüli, a kommunisták közölt meglévő ellentétek, csalt másod- i tagosak a kapitalizmus és a szocializmus ellentétéhez viszony ílt- | va. Ha valaki ezt szemelől téveszti és a fő feladatot más meggondolásokból kiindulva jelöli ki, letér a I marxizmus—len in izmus útjáról, veszélybe sodorja magának & szocializmusnak a létét és szubjektív jszándékaitól függetlenül az ellan- ; forradalom szállásesinálójának I dicstelen szerepét vállalja. A szocializmust építő országokban, ha van is több párt, ezek a szocializmus alapján állnak és elismerik a kommunista párt vezető szerepét. De miféle szocializmust lehetett volna építeni a gombamódra szaporodó, Mindszentyt támogató „keresztény” pártokkal, a Barankovics-párt utódjaként fellépő „Demokrata Néppárttal” stb. Aki ilyen körülmények között a szocializmus építéséről beszél, szakít a józan ésszel. Márpedig a több pártrendszert létrehozó végzetes lépésre is egyes pártok átmenetileg rá akarták ragasztani a „szocializmus építésének” címkéjét. Ezeknek az elemeknek csattanó» választ adot t Gomulka elv társ egy december elején elmondott beszédében, melynek következő szavai számunkra is nagyon aktuálisak: „...milyen programmal rendelkeznek ezek a burzsoá pártok, amelyek számára a mi politikai ellenfeleink a milködt-s szabadságát követelik. Azt gondolják talán, hogy mi elhisszük nekik, amikor ök úgy felelnek, hogy a burzsoá pártok Lengyelországban a szocializmust akarják építene így csak a szekrényben felfedezett házibarát magyarázhatja a ház gazdájának, hogy a villamost várta a szekrényben. Egyszóval: a mi programunkkal csak a burzsoá restauráció programját lehet szembeállítani, de politikai ellenfeleinknek nincs bátorságuk ezt nyíltan megmondani a népnek.’» De Nagy Imréék még tovább mentek és elfogadták a válaszra jsok sürgős kiírásának követelését. Vajon abban a légkörben, a kom- ! munisták elleni terrorakciók, a pártházak elleni támadás légkörében az ellenforradalom demagógiájának légkörében mi egyebet jelentettek volna a választások, mint a hatalom átjátszását a burzsoá pártok kezébe. Ez a lépés teljes kapituláció volt az ellenforradalom erői előtt. De nemcsak az ország színe előtt tett engedményekről van szó. A parlamentet elárasztották a legkülönfélébb személyek és küldöttsé gek, mindegyik megrakodva pon- teikba-szedett különféle politikai és gazdasági követeléssel. Előkerültek a Horthy-rendszer letűnt figurái, herceg Eszterházy, Ta- kács-Tolvay tábornok, Hortby- tisztek és csendőrök légi egyenruháikban, a koronaőrök, palotaőrök, j testőrök, stb. Nagy Imréék az I ilyenfajta elemek közvetlen nyo- i mása alá kerültek és a „rend hely- í leállítása“ érdekében szinte válogatás nélkül elfogadták követeléseiket. Az ellenforradalom előtti behódolás szerves része volt a i szocialista országokkal való szem- behelyezkedésmek. Nagy Imréék a semlegesség formális deklarálásával, a Varsói Szerződés egyoldalú törvényleien felrúgásával megtették ezt is. Arról nem is beszélve, hogy Nagy Imrének nem állott jogában felmondani a Varsói Szerződést, mert azt az országgyűlés iktatta törvénybe. Hová vezetett volna ez a „semlegesség", mit tartogatott a jövő egy ilymódon „semlegesített" Magyarország számára Milyen módon lépett fel ebben a helyzetben Nagy Imre és csoportja? Igyekeztek élére állni egy olyan mozgalomnak, amely sokféle irányzatot foglalt magában, s melyben egyre inkább az eilenfor- radalmárök vették át a vezető szerepet. Nyilvánvaló, hogy így nem lehetett megvalósítani a legfontosabb feladatot, az ellenforradalom elszigetelését. A becsületes munkásokhoz, parasztokhoz, kommunistákhoz, akik a szocialista demokrácia megvalósításának legfőbb erői lettek volna, nem fordultak, ehelyett az ellenforradalomnak tett engedmények útját vélték helyesnek. Ezekkel az engedményekkel Nagy Imre messze túlment az október 23-i követeléseken és lényegében a szocializmus feladásának útjára lépett. Ezt a tényeit bizonyítják. Vegyük sorra, hogy milyen engedményeket tett Nagy Imre? Teljesített minden, a kormány átalakításéra és jobbraíolósáxa irányuló követelést. A kommunis2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG í ták egyre jobban kiszorultak a ! kormányból és helyüket jobboldali ! polgárt politikusak foglalták el. Ez a jobbratólódás olyan gyors és olyan nagymérvű volt, hogy nem egy burzsoá demokrácia talaján I álló nyugati lap is aggodalmát fe- Ijezte ki: nem torkollik-e mindez I fasizmusba? ! Aki a marxizmus—feminizmus i talaján áll tudja, hogy a legfonto- j sabb dolog a proletárhatalom j megszerzése, megtartása. Aki ezt szemelőtt tartva vizsgálta az e&e- ! ményeket, látnia kellett, hogy a 1 sorozatos kormányátalakítások ■ nem a szocialista demokrácia meg- : valósítását, hanem a munkáshata- | lom fokozatos felszámolását jelen- | tették. í A többpártrendszer létrehozása ! önmagában nem jelent feltétlenül I burzsoá restaurációt. De az adott helyzetben, amikor kommunista párt a valóságban nem létezett, dühöngött a kommunistaellenes terror, a tömeghangulatna az ellenforradalom demagógiája döntő befolyást gyakorolt, a többpártrendszer a proletártorradalom felszámolását jelentette. A legelső lépés a szovjet csapa-! 4ok kivonása vélt, amely Buda- í pestről már meg is történt Már-j pedig az eilenforradalmárokat egyetlen tény, a szovjet csapatok jelenléte késztette — úgy a hogy — bizonyos „mértékletességre“, A szovjet csapatok kivonulása után semmi nem gátolta volna őket abban, hogy a kezükben levő kulcspozíciókon keresztül az USA reakciós körei által inspirált régi tervük szerint — nyíltan kezükbe vegyék a hatalmat. A kapitalista körök nem is titkolták, hogy „fantáziát” látnák Magyarország helyzetének alakulásában és & legkülönbözőbb kölcsönöket, hiteleiket ajánlották fel. Márpedig a kapitalista jól megnézi hová teszi a pénzét! És valójában egy ország, ahol a hatalom várományosai (sőt részben már birtokosai) olyan erők, akik ENSZ csapatok (tehát angol, amerikai csapatok) megszállását követelik, nem rossz befektetés az imperialisták számára. De a történetem arra tanít, hogy ami jó az imperialisták számára, az semmiképpen nem lehet jó az egyszerű emberek számára. Amerikai orientáció, vagy éppen megszállása esetén — senki előtt nem vitás —, szó sem lehetett volna a szocializmus építéséről. A magyar és a külföldi tőke járma visszakerült volna népünk nyakába. De az új háború veszélye is igen közelivé vált, hiszen az imperialistáknak éppen mint a szocialista országok közé beékelt ha- ditámaszpantra volt szükségük hazánkra. Vajon az Ilyenfajta „semlegesség” a Nagy Imre csoport által fennen hangoztatott szocialista demokrácia megteremtésének útja volt-e, vagy a szocializmus felszámolásának útja? Énre a kérdésre nem nehéz felelni. Egyetlen józan ember sein gondolhatja, hogy a szocialista demokrácia megteremtésének nem a szocialista országok baráti közössége a támasza, hanem az amerikai imperializmus. Mi volt a tényleges szerepe ebben az időszakban a Nagy Imre csoportnak? A kezükben ekkor már — a sorozatos engedmények következményeként sem számottevő fegyveres erő, sem számottevő szervezett politikai bázis nem volt. A fegyveres erők olyan elemek vezetése alatt állottak, mint Maiéter, Király vezérőrnagy. Ezenkívül fegyverben állottak a különféle ellenforradalmi csoportok, olyan elemek vezetésével mint például Dudás, * hírhedt szélhámos, Szabő József. » volt 'csendőr stb. | Igen t anulságos, ahogyan G. Co- |te, az oxfordi egyetem szociális és politikai elméletek tanára Nagy Imre szerepét szemléld a „New Statesman and Nation” című angol lapban: „Nagy Imre... nem mulatta semmi jelét annak, hogy képe* lenne a felkelők fő csoportjait kormányának elismerésére késztetni. Minél inkább igyekezett kormánya alapját kiszélesíteni a legkülönfélébb irányzatú politikai személyek felvételével. annál kevésbé volt képes eredményes vezetést adni. \ százszázalékos reakciósok olyan erőseknek érezték magukat, hogy egyszerűen nem vettek tudomást róla.” Miért tartották meg mégis Nagy Imrét a miniszterelnöki székben? Azért, mert számukra igen előnyös volt, hogy meghúzódhattak egy kommunista miniszterelnök mögött és így némileg leplezhették, hogy az események egyre nyíltabban elteníorradalimi jelleget öltenek. így igyekeztek bekötni ar hazai és külföldi haladó erők szemét. Tudták, hogy Nagy Imrétől nincs mit tarianiok, mert előretörésüket meg sem igyekezett gátolni. Valóban így is volt. Egymásután támadták meg a pártházakat, fogtak el és gyilkoltak te vadállati kegyetlenséggel ismert kommunista vezetőket, de Nagy Imrének, a kommunista miniszU, - elnöknek ez ellen egyetlen szava sem volt! Hová vezetett ez az út ? Bármennyire behódolt is Nagy Imre az ellenforradalomnak, pozícióját nem szilárdíthatta mc:i Egyre jobban előtérbe kerülted azok az erők, akik elérkezettnek látták az időt a hatalom nyílt megragadására. Napirendre került egy Mindezen ty-konnány megalakítása. Ez a lépés persze nem volt független az amerikai imperialisták terveitől, akik be akarták takarítani a Magyarországra szaba- idított emigránsokra költött százmillió dollárok termését. Igen szemléltetően mutatja ezt Strei- bertnek, az Egyesült Államok Tájékoztatási Hivatala főnökének október 31-én New Yorkban tartott sajtóértekezlete, ahol a köve;- kezőket mondotta: „Nagy Imre kormányát az amerikai külügyminisztérium csak átmeneti kormánynak tekinti. Amerika vaskezű kormányt vár emigráns politikusok részvételévé!, mely gyökeresen szakítani tud s kommunista rendszerrel, és kép-l megtisztítani az államapparátust. Mindezek után Magyarországot visszavezeti a nyugati táborba.“ Streibert azt is kijelentene, hogy egy ilyen kormány étére az amerikai kormány Míndszanty bíborost tartaná megfelelőinek. A miniszterelnöki szék e várományosa rá is szolgált a bizalomra, és ismert rádióbeszédében már nyíltan, mint bukott rendszert említette a népi demokráciát. íme, ide vezetett Nagy Imréék tevékenysége. A becsületes kommunisták nem nézhették tétlenül, hogyan válik hazánk az ellenforradalom vadászterületévé. A kormány szocializmushoz hű elemei, szakítva a Nagy Imre-csopoirttal, megalakították a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt és a szovjet csapatok segítségét kérték az ellenforradalom leveréséhez. Nagy Imre azzal tetézte be egész tevékenységét, hogy lövetett a szovjet csapatokra és az ENSZ-hez fordult a szocializmus megvédéséért harcbaszáiló erők ellen. Ehhez a lépéshez nem kell kommentár. Harcot hirdetni a szocializmus sorsát megmenteni képes egyedüli erő ellen és a kapitalistákhoz fordulni segítségért, ez már leplezhe- tetlen elárulása volt a szocializmusnak. De bármilyen megdöbbentő is ez az árulás, nem meglepő egész október—novemberi tevékenységének ismeretében. Az az út, melyen Nagy Imre akkor elindult, szükségszerűen ebbe a szakadékba torkollott.
