Békés Megyei Népújság , 1957. február (2. évfolyam, 27-49. szám)
1957-02-24 / 46. szám
1957. február Í4„ vasárnap Csacsenerek iskolája — Karinthy Frigyes; „CSODAPÓK" című kötetéből — Gyengébbek kedvéért: Csacsenolós, hangutánzó szó, egy bizonyos indulattal ejtett „c“ betű ismétlése, elragadtatott fejcsóválás kíséretében, oly célból, hogy valakinek (rendszerint feljebbvalónak vagy olyan embernek, akinek érdekünkben áll hízelegni), szavai vagy cselekedetei fölött érzett bámulatunkat kifejezzük. Ez persze csak fogalmi meghatározás. Mert a csacsenolós nem egyszerű mesterség — művészet is, lélekjelenlét kell hozzá, alkalmazott ügyesség, alapos imerete a csacsenolós tár-, gyát képező személy külső és belső életének, rejtett hiúságának. A közpályán élő embereik sókféle lében párolódnak, sokféle tapasztalatuk van és a durva, faragatlan bók könnyen hátrafelé sül el velük szemben. Másrészt tudni kell, hogy minél okosabb és ravaszabb valaki másokkal szemben, annál naívabbul dől be a legbődülete- sebb túlzásnak, ha ránézve hízelgő — és ami a legfőbb, hogy valóban létező erényeinkre nem szoktunk sokat tartani, de a nemlétezőkre annál kényesebbek vagyunk. Ismerni kell a gyönge pontot, az Achilles-sarkot. Népi azt a tulajdonságot, amiben legerősebb, hanem azt, amiben szeretne legerősebb lenni őrabbi- sága (tudni kell, hogy a csacse- nerség eredete egy rabbi-vicc, amiben a Csemovitzig látó cso- darabbit bámulja a bócher — Csernovitz ugyan nean ég, mint ahogy mondta, de a Blick!) Tehát: Hazug embernek fenntartás nélkül hinni kell — a naiv szókimondónak dicsérd a ravaszságát. Orvostaitórra! ha beszélsz, csodálkozz rajta, milyen nagyszerűen ért zenéhez és irodalomhoz — tiszta szerencséje Mó- ricznak és Dohnányinak, hogy nem erre a pályára lépett, jól néznének ki. Színésznek úgy csacsenolsz legjobban, ha őt dicséred. Színésznőnek, ha egy másik színésznőt szidalmazol. Kocakártyásnak a szerencséjét bámuld, a nagyszerű ösztönét, hogy eltalálja a lapot. Valódi kártyás azt szereti, ha .órákig csóválod a fejed, keseregsz vele, hogy néki milyen peche van. Politikusnak sose emlegesd, hogy milyen párthoz tartozik — neki egészen külön koncepciója van, amivel tulajdonképpen kormányt lehetne alakítani, s végre szerkesztőnek soha ne arról beszélj, hogy neked milyen nagyszerű témád van — várd meg, míg őneki Jut eszébe valami marhaság', amit szerinte meg kellene írni — akkor ájulj el a bámulattól, hogy milyen Temek ötlet, neked sose jutott volna eszedbe, életed legjobb cikke lesz, amit erről írsz. (Pro domo). Kedves szerkesztő úr, Itt küldöm a cikket, remélem meg van elégedve, jól írtam meg — köszönöm a témát, ugye mondtam, hogy remek téma..; \ A íz A S A - irodalmi ügyben Bizonyára többeket érdekel az, amiről Biaskó Sándor orosházi olvasdng érdeklődött a napokban szerkesztőségünktől. Azt kérdezi, hogy a Békés megyei írók Munkaközössége és a Békés megyei Tanács VB népművelési osztálya részéről meghirdetett Irodalmi pályázatnak mi lett a sorsa? Tudvalévő, hogy a pályázat eredményének kihirdetését 1950. november 7-ére állapították meg a pályázat kiírói. Ez azonban az októberi események következtében késedelmet szenvedett és szenved jelenleg is. — Dr. Matusovszki-féie szabadalom I Biaskó Sandorrtt-K és más értiriuő- üőnek is ezt válasaoUsatjuk, hogy * beérkezett nagy mennyiségű pályamunka értékelése is később Kezdődhetett csak meg, éppen ezért az eredményhirdetés is elhúzódik, de a közeljövőben sor kerül rá. Értesülésünk szerint az írók Munkaközösségében a pályamunkák elbírálása néhány napon belül befejeződik, így utána az eredményhirdetés is megtörténik, a tervek szerfelt égy irodalmi est keretig!? kezdődik a dolog, hogy a szegény asszony hosszú vívódás után elhatározta: nem hozza világra gyermekét. Számtalan, valóban súlyos oka lehet egy ilyen elhatározásnak, (most ne gondoljunk más okokra, mert az a kevesebb,)—nagy már a család, szociális körülmények, betegség, és ki tudja, menynyi minden más sűrűsödik e két szóban: nem akarom. És itt kezdődik egy kálvária, ami nem volt ezelőtt, régebben, de I................................* ............................... Ko nsztantym Szimonov: 'ttáifteám Várj teám s én megjövök, hogyha vársz nagyon, várj reám, ha sárga köd őszi bója nyom; várj, ha havat hord « szelj várj, ha tűz a nap, Várj. ha nem is Jön levél innen néhanap; várj, ha nem vár senkit ott haza senki mir, s ha nógat ts bárki, hogy nem kell várni már. Várj reám, » én megjövök] Fordulj daccal elv ha altatják ösztönöd, hogy: feledni kell..: ha lemondtak rólam már apám s lányom Ss, s jóbarát már egy *« vár *» ;r. szinte látom is: borral búsul a pohár, $ könnyet ejt szeműk, rám gondolva. De te várj g ne igyál velük; Várj reám! Ő, átkelek miiíxlen vészen éli. Aid nem várt, rámnavek ^Szerencsés legény'3 Nem tudhatja senki sem, te meg én csupán, hogy te jártál ott velem öldöklő csatán, s te mentettél meg, de hogy? Egyszerű titok: várni tudtál rám, ahogy senki sem tudott Fordította: Lányi Sarolta tében, Békéscsabán. \ most egyre inkább elterjed min-! Idenittt. Sok levelet kaptunk már | arról, hogy az orvosok egy része , ; egyszerűen semmibeveszi a 1er- I j hesség megszakításáról szóló' ; 1556-os rendelkezést, ami jelenleg ! I is érvényben van. Kém foglalkoztunk ezzel bóveb- ben, mert vártunk. Ügy véUúlt. nem állandósuló jelenségek ezek,' ' csak holmi túlkapások, rossz ér- í telmezések. 1 j Pénteken, Békéscsabán azután bebizonyosodott az, hogy szó sincs erről, hanem egészen másról kell beszélni. Sírva panaszkodott két asszony lapunk munkalársának arról a testi-lelki megalázó kálváriáról, melynek divatját a rendelőintézet egyik ' nőgyógyász szakorvosa, dr, Matu- sovszki András vezette be. (Azt is mondják, hogy évek óta, de sen-! ki nem szólt, vagy nem akart, —! esetleg nem mert szólni erről!?) Az egyik asszonyka egészen fia- j túl. még. Endrédről utazott le Békéscsabára, hogy a rendelet által! előírt úton terhessége megszakitá- j lát kérje. A tanácsnál kapott egy! űrlapot, kitöltötte és jelentkezeti dr. Matusovszkinál. Az orvos és az asszonyka között körülbelül a következő párbeszéd tajlott le: Dr. Matusovszki: Beszélt-e már a papjával? Tudja-e, hogy ez gyilkosság? Az asszonyka: (Szálát‘Sem tudott szegény). , „ , •né“' Dr. Matusovszki: (a vizsgálat u- tán) Jöjjön vissza, március elsején. Most még semmit sem tudok. Az asszonyka kijött és sírva fakadt. Az endrődi orvos hél hetes terhességet állapított meg netto! Most kinek van igaza? Miért küldik el? És miért hozakodik elő dr. Matusovszki a pappal, meg azzal is, hogy gyónjon előbb, ha még-1 egyszer rendelésre jön?! Ez aztán valóban emberi, hu mantis tett volt doktor úr! A másik asszony idősebb. A neve nem fontos, beszéljenek inkább a tények ő is sír. Négy gyermek édesanyja, aki most úgy határa- tritt, hogy öt gyermeket már nem tud eltartani, felnevelni. — A férjem hivatalnok, alig keres ezer forintot. Négy gyermek van... És sir, zokog. Ott, a rendelőintézet folyosóján, ahol mindenki egykedvűen nézi a köny- nyeit. — A doktor úr azt mondta, hogy jöjjek újra, majd március hatodikon. Négy gyerekem van. Tudom, hogy állapotos vagyok... Mégsem „állapítják“ meg. „Majd darabokban szedjük ki a gyereket magúból!“ — azt mondta, meg azt is, hogy küld- jem be a férjemet, majd megoperálja, hogy ne legyen több gyerek,..“ De nem így... sokkul durvábban. Mi ez?! Talán az ellenforradalom szele ez is? Aitnale az elfogadása, hogy a. terhesség megszakítását biztosító rendpigr nemzetgyükosság?! fí,.. nemzetgyilkosság, (Ü#/.« '|| tragédia szélére löknr. szonyt, vagy mester, j •-■■■ karfák lerombolni r«élo<életkörülményeit, amikor már — mondjuk ki nyíltan — « sok gyerek : teher? Vagy az a megoldás, amit dr. Matusovszki ajánl durva szavakkal az asszonyoknak? Az. — hogy mi virágnyelven szóljunk—, ne aludjanak együtt a férjükkel?! Két asszony könnye vádol, és még mgyon sok testi-lelki kálváriát végigjárt asszonyról tudnánk írni, akik árvafakadtak, amikor becsukódott mögöttük dr. Matusovszki rendelőjének ajtaja! t M. GORKIJ: Az erkölcsök őre »Részletek a szerző írásából, melyet WS-bau, Amerikában tartózkodása Idején Irt. ...Késő este keleseit fel és miután gyanakodva kö- rülszemlélődött szobámban, halkan megszólalt: — Beszélhetnék önnel négyszemközt egy félórácskát? Hangjának színezetéből és sovány, kissé púpos alakjából aggodalom, nyugtalanság, titkolózás áradt. Olyan bizonytalanul ült a helyén, mintha attól tartana, hogy a szék nem tűri el sokáig hosz- szú, szegletes csontjait... — Engedje meg, hogy bemutatkozzam — kezdte és nagyot sóhajtott. Foglalkozásom, hogy úgy mondjam, az, hogy bűnözzek... Ügy tettem, mintha nem értettem volna a szavait és óvatos nyugalommal kérdeztem: — Hogy mondja? — Foglalkozásszerű bűnöző vagyok, kérem tisztelettel. Specialitásom: a társadalmi 4 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG morál megszegése... — Ügy látom, horv nem egészen ért meg. — Dehogynem! — tagadtam, a könnyedség álarcával leplezve tudatlanságomat, a- mint azt európai újságírók tenni szokták. De látogatóm immár nyilvánvalóan nem hitt nekem. Kalapját megló- bálta a levegőben, és szerényen mosolyogva így szólt: — Hadd mondjak el egyet- mást a tevékenységemről, hogy láthassa: ki vagyok..; — Nem emlékszik? ** kezdte, miközben kezét lobéit». — Az újságok sokat írtak arról az emberről ... arról a részeges fráterről... nem emlékszik arra a nagy színházi botrányra? — Az az úr az első sorban, aki a legdrámaibb jelenet közben felállt, feltette a kalapját és taxi után kiáltott? — kérdeztem. ;— Ügy van! hagyta jóvá szavaimat és negédesen hozzátette: — Én voltam... — Ez valamilyen betegség magánál? Tagadóan intett a fejével, kalapjával gyorsan legyezgette arcét, és így válaszolt: —- Dehogy, ez a foglalkozásom. Ült már? «— Háromszor. De mindenféle pénzbüntetésekben is volt már részem. Ezeket természetesen az iroda fizeti,n «- magyarázta készségesen..« Szóval maga irodai alkalmazott? «•- Igen — felelte. r— Sokan vannak kollégák? *- Ebben a városban száz- huszonöt férfi és hetvenöt nő.„ »— Ebben a városban? Hát m más városokban is van ilyen iroda?.., w~ Persze..« Az iroda, amelynek dolgozom, a közvélemény hipnotizálásával foglalkozik. Tessék tudomásul venni, hogy Amerika legeredetibb intézményéről van szó! — tette hozzá büszkén..s *— Köszönöm! — szóltam. Sok érdekeset tudtam meg öntől. Felemelte fejét és bánatos pillantást vetett rám. — Persze, persze... mindez érdekes lehet az ön számára. ...Csakhogy jómagam már kifáradtam belé... Azért jöttem el önhöz, hogy megtudjam a véleményét egy dologiul egv komplikált dologról... ■*-- Beszéljen!, ' mondtam azonnal. •— Figyeljen ide uram! — kezdte. — Utóbbi időben a déli államokban előfordult, hogy az előkelő osztályok egyes képviselői néger lányt vettek szeretőnek. Nem is egyet, hanem kettőt, hármat.. Már meg is indult a suttogás erről. Sok előkelő dáma elégedetlen a férje viselkedésével... Óriási botrány törhet ki. Irodánk azonnal munkához látott, hogy „ellenté- nyek” sorozatával — nálunk így hívják ezt — gyorsan elhárítsa a veszélyt, tizenhárom alkalmazottunknak nyomban viszonyt kell kezdenie néger lányokkal. Köz-, tűk nekem is... — Én ezt nem tudom megtenni! Szeretem a feleségemet.., és ami a döntő: ő is ragaszkodik ahhoz, hogy ne... hogy ne... hogy ne izéljek néger lányokkal. Ha még csak egyről lenne szó, de így— Ne engedelmeskedjék! •— tanácsoltam. Némi sajnálattal nézett rám. — És akkor ki fog nekem heti ötven dollár fizetést adni?... — Mást nem tudok — feleltem. *— Hm! Pedig én az ön helyében! öné paiak erkölcsi keret nagyon könnyűvérűek... cisc- get hallottunk az európaiak erkölcsi züllöttségéről... — Kérem, ajánljon nekem erre a célra egy európait! Hiszen az európaiak fütyülnek az erkölcsre, nekik minden mindegy! Talán valamelyik szegény bevándoiló? Heti tíz dollárt fizetek neki, helyes?... Az erkölcs győzelmének érdekében sietnünk keJL.. * ... Miután elhagyta szobámat, az ablakhoz léptem és az üvegtáblára hajtottam homlokom, hogy kissé lehűtsem felizgatott agyamat. Az erkölcs őre ablakom alatt a járdán állt és jeleket adott nekem. — Mi tetszik? — kérdeztem, kinyitva az ablakot. — Fenn felejtettem a kalapomat — mondta bocsánat - kérőén. Felemeltem a földről, anvt kért, és lehajítottam az utcára. Miközben becsuktam az ablakot, még hallottam sürgető szavait: — Heti tizenötöt is megadok! Ez csak elég jó öaeíés?
