Békés Megyei Népújság , 1957. február (2. évfolyam, 27-49. szám)

1957-02-22 / 44. szám

V 1957. február 12.. péntek MIND TÖBB volt MDF tag kéri átigazolását SZAR VASON Szarvas megyénk azon községei kézé tartozik, ahol az ellenforra­dalmi erűk kísérlete megtört a kommunisták, és becsületes pár- binkívülieli ellenéHasán. A han­goskodó!* még fel sem ocsúdtak első meglepetésükből, amikor már azt kelteti tapasztalniok, hogy az öntudatos dolgozók összefogása s lkai nagyobb erő, mint gondol­ták és gyorsan visszavonulásra kényszerülteik. Az ellenforradal- roárokkal szembeni ellenállás élén a kommunisták állták. Az események a megye külön­böző községeiben még javában zajlottak, amikor Szarvason már megkezd télt. a párt szervezését. A szervező munka eredményességét bizonyítja, hogy ma már a község­ben 280 tagja van az MSZMP-nek és napról, napra újabb elvtársak hsukat. A legutóbbi »lyet február ltí-án ■.onhat eh társ kérte átigazolását, de csak huszonkét eivtársat vettek fel, négy jelentke­zőt elutasítottak, akiket a párttag­ság nem tartott méltónak a párt­tagságra. A taggyűlésen élénk pártszerű vita alakult ki, amit az is bizonyít, hogy tizenkét hozzá­szóló volt. A párttagok aktivitásá­ra jellemző, hagy a taggyűlésen több mint kétszáz elvtől* jelent meg. A községi alapszervezet intéző bizottsága az elmúlt hónapok ese­ményeinek elvi politikai tisztázása érdekében három előadásból álló tömegpropaganda előadássorozatot szervezett. Az első előadást febru­ár 20-án tartották. A .község dolgozói a párt kezde­ményezése nyomán készülnek feb­ruár 23-ra, amikor a szovjet em­lékművet a vörös hadsereg fennállásának évfordulója alkal­mából megkoszorúzzák. I »l'áKII almi aktívák segítik é* munkái A szarvasi járásból! is uapiól napra újabb eredményeket érnek el az MSZMP szervezésében. A járás minden községé­ben működik alapszervezet. Eddig a pártnak huszonegy aiap- szfervezetében több mint ezer tagja van. A járás öt községén kívül, a két gépállomáson (kondoros», szarvasi) három állami gazdaságban, hat termelőszövetkezetben és öt községi tanácson alakult pártszervezet. Az MSZMP járási intéző bizottságában a pártapparátus csökkentésével kevesebb a függetlenítettek szánta, ezért a párton belüli szervező munkát több társadalmi aktíva segít­ségével végzik. A járási aktívák önként vállalták egy-egy alapszervezet segítését. A községekben, ugyancsak pártaktí- FVÄ működnek az intéző bizottságok melleit A szarvasi járás­ban felismerték az elvtársak, hogy az eredményes pártmun­ka alapját a széles aktívahálózat képezi. A szervező munka mellett a járási intéző bizottság nagy' gondot fordít a párt szervezeti életének megjav ítására is. Az intéző bizottságok részére közös értekezletet tartanak, ahol megbeszélik a pár­ton belüli szervező, felvilágosító munka irányításának legjobb módszereit. SZARVASON Láttuk — UUótíuk ...hogy a járási kiegészítő pa­rancsnokság tisztjei készülnek a 23-tól 27-ig terjedő katonai soro­zásra. 7..hogy a járási kiegészítő pa­rancsnokság átadta épületét a községi tanácsnak. Az épületből a közeljövőben hét lakást rendez­nek be. A renoválási munkák megkezdődtek — s nemsokára be. költözhetővé válik az épület. „.bogy Kondoroson megalakult a ..Bajtársi Szövetség“. A szövet­ség tagjai között találhatunk idős harcosokat, partizánokat, „a mun­ka veteránjait“ és tartalékos tisz­teket. i.Jiogy a Magyar Szabadsághar­cos Szövetség szarvasi járási szék­házában hatvan taggal beindult a „tehergépkocsi vezetési szakkör.“ ...hogy a Szarvasi Vas- és Fém­ipari Ktsz épületére vissza hely es­té íc a vörös csillagot is kitették a vörös zászlókat. iT.hogy a Magyar Szabadság­harcos Szövetség épületének egy neszét rendelik be a közeljövő­ben sportklubnak. I j helyre költözött a szerkesztőség a nEpí jsAg szerkesztősége a Szabadság tér 19 alól Békéscsaba, József attila n. 4 sz. alá (Irodaház, L emelet) költözött. A telefonszámok továbbra is 22-®6 A szerkesztő bizottságé pedig 20-35 Párttitkár az elnök mellett Megszokott kép volt azelőtt, ha valamely szervnél, vagy válla­latnál egy nagyfontos­ságú megbeszélést tartottak, a párttitkár ott volt az slnök mel­lett, — mintegy kife­jezve, hogy a mi or­szágunkban a pártnak döntő szava van a fő kérdések megvitatá­sában, eldöntésében. Megszokott kép vök ez azelőtt, azelőtt az októberi esemény előtt. S valahogy biz­tonságosabb érzést, nyugoOtabb munkát látott az ember ettől, hiszen tudtav hogy a kommunista párt volt a kormány mellett, a- mikor odaadta nincs­telen zselléreknek a földet; a kommunis­ták vitték a vörös­zászlót az államosított üzemek homhokzatá- ra: a párt colt ott, iz­mikor a, nép megkap­ta a forintot, amikor megindult a tervgaz­dálkodás, s megkezd­tük a szocializmus építését. Mindenütt ott volt, ahol nehéz volt, ahol a magyar népért tenni kellett. Az utolsó hónapok­ban eltűnt ez a kép. A pártat, azt a pártot, amely fixát adta a ma­gyar kisemberek jobb, szebb életéért egyes helyeken félre­tették. Az elnökségi asztalok mellé, a párt helyébe mások kerül­tek, mások, jegyzők, bírók, csendőrök. Fájdalmas volt ezt látni. Hát minket e- zek képviselnek ott?! Sokan éreztük és érez­zük ezért a fájdalmat. A napokban voltam a híres örménykúti Állami Gazdaságban, Éppen munkástanács- ülés volt. A dolgozók állandósítását tárgyal­ta a munkástanács. Az elnök olvasta a neveket, a tanács tag­jai pedig döntöttek « dolgozók beosztásáról. Az elnök mellett Son­koly György, az MSZMP Intéző Bí­zói tságának vezetője ült az elnöki asztal­nál. Nem több joggal, mint a többi tanács­tag, nem is szólt töb­bet, nem — de ott volt, ott, a pártot megszemélyesítve. S higyjék el, oly jól esett most ezt újra látni... Varga ä?>0<= K.I A2S a Csíped Ignác ? Ki? Először talán az ő szavat sze­rint: — Végtelenül becsületes em­ber vagyok, olyannyira, hogy különböző emberekkel nem is piszkítom be becsületemet... — Nofene... — gondolhatja az olvasó. — Ha már ennyire kényes ember, valóban érdekes személy lehet. Érdekes! De még ennél sok­kal „becsületesebb”. Annak idején ez a Csipái a békésszeníandrási kommunis­ták taggyűlésén feláilr, és effé­le bűnbánó hangokat hallatott, miközben kotorázta elő zsebé­ből a három hónapja hordott tagjelölt-igazolványát. — Ezt, visszaadom... nem kell. Ügy kényszerítették a ke­zembe... most visszaadom. Szá­nom bűneimet, melyet Hkövet­tem, amikor bemocskoltam ve­le becsületemet... Mindezt ilyen sikkesen, min­den szemrebbenés nélkül mond­ja a mi pártunkra — ő, aki két évig könyörgött, hogy felve­gyék párttagnak. A finnyás Csipái még min­dig ott dolgozik a régi helyén, becsületes emberek, kommu­nisták között. _ — Miért nem zavarják el? — ugye kedves olvasó? És itt van az érdekesség. Csipainak felmondtak. (I azonban egyszerűen nem haj­landó elmenui! Nem bizony. — Én innen nem megyek el! — jelentette ki. Nevetséges, do így van. Ő ragaszkodik a bár­sonyszékhez, és nem megy el. Ügy látszik, most már nem fél attól, hogy bemocskolja ma­gát a kommunisták között... Csak azt nem tudom, hogy a kommunisták miért nem „vé­dik” meg Csijjai „tiszta becsü­letét”?... — vati — o- o — •—0—0 — 4 0 — 0—#­•—•—#— •—i—e— Mi volt Békésszentandrgaón? Valóban volt, ott kojjaríunista tüntetés október ^régéit? — ezen kérdésessel érdeklődnek munkások, jeömm artisták, hogy valóban ilyen jól álltai-e lábu­kon Stentandráson a kotnmu­Hogyan történt október régén 1) a békésszeníandrási munkások tüntetése * ■ Ha egy szóban kell válaszol­ni, akkor a válasz: igen! De a krónikás ne egy szóban vála­szoljon, hanem írja meg, mi történt, hogy történt — ez eset­ben — Békésszentandráson. Mikor a. kommunisták meg­tudták, hogy Budapesten mi tőiként, azonnal őrséget szervez­tek a rend és nyugalom biztosí­tására. Nem is volt semmi hiba másnapig, 1956. október 28-ig. De akkor... — Fel akarunk vonulni!... ha beleegyeznek jó, ha item, akkor is jó... felvonulunk! — állított be Fazekas András, a nyilaspárt volt szervező titkára. — És miért? — kérdezték a békésszentandrási elv társak. — Tüntetni akarunk a kom­munisták ellen! pr„„7„ nem egyeztek bele a falu vezetői. Tudták, ha a félrevezetett csoportot sike­rül felvonultatniuk, akikor a ta­nács és a pártbáz ellen uszít­ják majd őket. De hiába. Mozgolódni, szer­vezni kezdtek a volt horthysta tisztek, a kulákok, a jegyzők: Sikerült nekik vagy 150 fős cso­portot összerántani és „nagy­gyűlést“ szervezni. Ki más lehetett volna a nagy­gyűlés elnöke, mint Bagi Ádám, volt jegyző. — Tizenkét nehéz év, nyo­mor kísérte utunkat, de most új életei kezdünk.;. — húzta meg a harangot megnyitójában. számító jegyző. Még azt ' gondolta, hogy elhiteti az em­berekkel, hogy az ő jegyzői ide­jében jobb volt a parasztoknak. De’nát mit számított most ez ne­ki? Beszéltek, ordítoztak, hány. ták a szót, ócsárolták a népi demokráciát, közben — ez már akkor természetessé vált — min­den második szó: „hazafiak", „magyarok!” Nem volt neki ne­héz; hiszen begyakorolhatta a a Horthy-rendszerben, amikor még a parasztok feje alól elvi- fi tette az utolsó párnát, szántén it a hazafiságról hangoskodott; f így hát könnyen ment a dolog; Ö utána Fazekas következett; Egészen jól összeillettek: a gyű­lés elnöke: volt jegyző, a szó­nok: volt Dyilaa. Fazekas ezzel fejezte be: — „Le a kommunistákkal!“ Szerette volna. Akkor köny- nyű már nyilas pártot is szer­vezni, ha kommunisták nin­csenek. — Nem, ezt nem tűrjük! — szólt a csatakiáltás a munkások és a kommunisták között. Nem Is lehetett törni, hisz nézzük csak végig, kik választatták meg magukat a község vezetői­vé? Bagi, volt jegyző; Fazekas; András volt nyilas; SzénásiJ volt hortysta tiszt; Fazekas Ist­ván, volt bíró; Dorogi bálák é a többiek. Mindössze négy r írás került a 23 tagú vezetés­be. Nem tűrték ezt a falu becsü­letes munkásai, polgárai. A kommunisták vezetésével tün­tetést szerveztek. — Fiatalok és munkások, be­csületes parasztok, gyerünk az uteára, vegyük vissza a faluban a nép hatalmát! — szólt a kom­munisták felhívása; £s a falu ment. Kedden reg­gel több, mint ötszázan dübö­rögték végig Bekésszentandrás főutcáját. Hiába csinálták az •Uen-agitációt, hiába próbálták megakadályozni a felvonulást, az emberek mentek, követel­tek. És mit? — A falu vezetésében a két­harmad többséget, az ifjúság­nak és a munkásoknak! Tiltakozhattak az urak, a fa­lakat döntögető követelés elől nem lehetett kibújni. Újra vá­lasztottak és most már győzött a nép, győztek az ifjak, győztek a kommunisták. Nem is adták ki kezükből a hatalmat többet egy percre sem; Gyorsan megerősítették a kom­munisták által szervezett népőr­séget, s végig megőrizték a ren­det, a nép hatalmát a faluban; így történt hát, hogy Békés- szentandráson a legnehezebb helyzetben is talpukon álltak a kommunisták. V. T, BÉKÉS MEG VEI NÉPÜJSAG X

Next

/
Thumbnails
Contents