Békés Megyei Népújság , 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-05 / 3. szám

Békés megyei V MUNKÁSOK. PARASZTOK POLITIKAI NAPILAPJA 1957. JANUAR 5., SZOMBAT Ára: 50 fillér II. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM Olyan marsra lábam se billentem., Hogy azt bántsam, aki nem bánt engem: De a szabadságért, ha egy íznyi, Talpon qllok mindhalálig vinni. ARANY Békés megyében Békés megyében — különösen a mezőkovácsházi és az orosházi járásban — kitűnő sej.rűcirok-szakáll termést taka­rítottak be a termelőszövetkezetek és az egyéni gazdák. Az első osztályú szakállból kettőszáz vagonnyi mennyiség vár ex­portszállításra, amelynek felét már feldolgozták: az amerikai, francia és csehszlovák kívánságoknak megfelelően drót- és vaspántos bálákba rakták.------------;-------------o -----------­Ko mmunista becsülettel, kommunista bátorsággal Kétszáz vagon seprűcirokszakáll Tízéves a békéscsabai Balassi Táncegyüttes vár exportszállításra ----------------------------------------------------------­Ké t hét múlva megkezdődik a labdarúgásban a „békebeli“ munka Zsebtolvajt és paprikaűzért vettek őrizetbe a békéscsabai piacon Az önálló gazdálkodás útján... A legutóbbi magyarországi események azt igazolták, hogy egy népet helytelenül vezetni sokáig nem lehet és a párt fel­ső vezetésében meglévő fogya­tékosságok sok becsületes kom­munista és igaz demokrata em­berben is kételyeket hagyott hátra. Sok, nagyon sok kom­munista mondta 1952—53-bán, hogy ez így nem mehet tovább. S még sem történt sok válto­zás a politikai életben, a gaz­dasági vezetésben és sok más te­rületen. A pártot ért bírálat jo­gos, s ezt a párt feltárta a szé­les népréteg előtt. Mégis, nap mint nap találkozunk olyan rá­galmakkal — a jogos bírálat mellett — mely a párt, a kom­munisták tekintélyét igyekszik aláásni. Ügy érzem, hogy raj­tam kívül ezer és ezer ember azért lépett be a pártba, hogy a dolgozó nép legjobbjaival, szoros egységben építsük a szebb és boldogabb jövőt. A kommunisták ezrei nem azért léptek be a pártba, mert attól állást és előnyökben való részesedést vártak — persze voltak ilyenek is —, de ezek az emberek a csúszó-mászó két­színű haszonlesők társaságába tartoznak, s ha kissé nehezebb idők jönnek, még köpenyt is fordítanak. Ezek az egyének nevezhetik magukat kommu­nistáknak, de ők távol állnak ettől Sokan ma számot adnak ön­maguknak az eddigi munká­jukról. Egyesek nem tudnak még pillanatnyilag dönteni. Várnak még egy kis ideig, míg önmagukban megérlelődik a döntés és előbb-utóbb rájön­nek —, hogy a párt vezetésében elkövetett hibák ellenére is — a párt tagjai sorában van az ő igazi helyük. Rendkívül nehéz helyzetben szerveződik a párt, az MSZMP. Olyan időben, amikor a nyugati kapitalista országok rádióadá­sai és ezek magyarországi cin­kosai a pártra a legocsmányabb rágalmakat szórják, amikor a becsületes dolgozók és a párt tagjainak egy része is kiábrán­dult a pártból. De a párt ezért feladhatja-e a harcot, enged­het-e a szószátyároknak, a nagyhangúaknak? Nem,, azt a párt nem teheti. Bátran szem­be kell szállnunk azokkal, akik tudatosan akarják a pártot lé- pésről-lépésre kiszorítani az üzemekből, hivatalokból, s utá­na teljesen felszámolni. 1945-ig és azóta is a népért, a szebb, a boldogabb élet meg­teremtéséért a nép legjobbjai, a kommunistákkal harcoltak. Sok esetben az életükkel is fi­zetve. Vajon a legnehezebb időkben az üzemekben, a tsz- j ekben, a hivatalokban nem a ; kommunisták voltak-e az első ! sorokban? Vagy most a Tégla­gyárban, a Ruhagyárban, a Kö- I töttárugyárban, vagy a Pamut­szövőben az egyszerű emberek nem a kommunistáktól várják az egységes véleménynyilvání­tást, az élet normális megindí­tásában? Vagy a párt sorainak rendezésében, a demagógok bá­tor leleplezésében, a nép felvi­lágosításában? De igen! Hátak­kor mire várnak egyes elvtár­sak? Mitől félnek? Féltik talán a beosztásukat, családjukat, ; vagy saját életüket? Lehet, hogy sok emberben felmerül­nek ezek a gondolatok. De, ha minden kommunista így gon­dolkodna, akkor a mi pártun­kat régen megsemmisítették volna. Ma minden kommunistának, igaz hazafinak a legszentebb ügye az igazság melletti kiállás, a bátor, őszinte véleménynyil­vánítás — még akkor is, ha ez egyeseket nem a legkedvezőb­ben érint. Beszélgetni az embe­rekkel, újjászervezni a pártot, ez most a feladat. De ugyanak­kor ebben a pártban ne a bó­logató jánosok szerepét töltsék be a tagok, hanem bátor, vi­tatkozó, s a felsőbb szervek fe­lé javaslatokkal élő kommunis- ! ták legyenek. A kommunisták támaszkodjanak az üzemekben a munkástanácsokra, segítsék, ! támogassák azok munkáját, de ; bátran mondják el azt is, hogy J a munkástanácsok egy részé­ben még mindig vannak nem oda való egyének, s ezeket a ! dolgozók hívják vissza. A párt tagjainak ma a dol­gozók között kell legtöbbet lenniök, magyarázni az esemé­nyeket. Választ kell adniok egy sor kérdésre, ugyanakkor le­leplezni a rémhírtei jesztőket, az anarchiát keltőket. Minden feladat mellett a legelsők közé tartozik a párt szervezése, a párttagok bátor felkészítése az újabb munkára, az előttünk \ álló nagy feladatokra, mert ez a kiinduló pontja mindennek, egész fejlődésünknek. líaukó Mihály Befejezték a Keleti Főcsatorna építését A rendeltetésének már korábban átadott Keleti Főcsatorna teljes hosszában — mint­egy 100 kilométer hosszúságban már öntözővizet adott a Tisza az aszályos vidékeknek, ha­lastavaknak és rizsföldeknek. A főcsatorna építői többhelyütt csak éppen annyira — szak­nyelven félszelvényben — építették meg a csatornát, hogy a víz nagy mennyiségben elfoly­hasson egészen Bakonszegig, ahol jelenleg a Kék-Kállóba torkollik a főcsatorna. Az építők vállalták, hogy 1956 végére befejezik a csatorna teljes megépítését. Ennek az ígéretnek — az utóbbi hetekben fennálló üzemanyaghiány ellenére is — határidő előtt tet­tek eleget. Befejezték a KeletiFőcsatorna építését Tiszalöktől Bakonszegig, s vasárnapra a főcsatornán átívelő utolsó négyhídnál is elkészültek a hídfeljáró töltéseinek megépítésével.. Mindössze 22 kilométernyi szakaszon kell a töltést elrendezni. Ezt a munkát lehet hogy ta­vasszal, vagy csak a későbbi években végzik el. A Keleti Főcsatorna mintegy 600 dolgozója több éven át mintegy 10 millió köbméter földet termeltek ki. Munkájukét köszönet jár, mert már jóval több, mint 100 000 hold aszá­lyos földre juthat el az éltető víz. í 1 Naplóm Már-nem jogerős! Igaz, hogy a kormány de­cember 28-án határozott úgy, hogy a közalkalmazot­tak, a pedagógusok, postá­sok, orvosegészségügyi dől- | gozók régi, ötven százalékos 1 vasúti kedvezményét újból | visszaadja, — mégis most került toliamra ez a rövid hír, szűkszavú rendelet. Négy éve, hogy az egyre féktelenebben burjánzó ad­minisztratív intézkedések megszüntető tollvonása ezt a kedvezményt is halálra ítélte, de amint örömmel lá­tom: az ítélet csak négy évig volt jogerős, és ma már nem az. Nem nagy dolog ez, cse­kélység, és nem is lehet ta­lán másnak mondani, mint némi elismerés a köz egy­szerű munkásadnak, olyan elismerés, mely nem nagy­ságában tündököl, hanem évek hosszú során át meg­szokott segítségével melegíti meg a közalkalmazottak szívét. Emlékszem, apám is kap­ta valamikor a vasúti ked­vezményt. És mikor hasz­nálta? Évente egyszer-két- Szer, de akkor mindig érez­te, hogy áz állam gondol reá. így is, az olcsóbb vas­úti jeggyel. Most mindez újra való­ság, új, apró öröm. Ezer és ezer ilyen apró öröm kelle­ne még, hiszen jól tudjuk, hogy kicsiny dolgokból lesz­nek a nagyok. Tanítók, tanárok, postá­sok, közalkalmazottak: ve­gyétek észre ezt is! Nem öröm talán?! S. E. A katonai bíróság halálra ítélt egy íegyverrejtegetőt A budapesti helyőrség katonai bírósága — mint rögtönítélő bíró­ság — csütörtökön tárgyalta Szí­vós Géza polgári egyén, 25 éves fuvaros, budapesti lakos fegyver- rejtegetési bűnügyét. A vádlott október 30-án szerzett egy géppisztolyt, két töltött tárral. Ezt követően megjelent a buda­pesti pártbizottság épületének környékén és részt vett a pártbi­zottság ellen indított fegyveres tá­madásban. Kihallgatásakor elmon­dotta, hogy az a fegyveres csoport, amelynek tagja volt, az Erkel Színház épületéből tüzelt a párt­házra. Ö maga több mint száz lövést adott le. A csoport tagjai, valamint az általa leadott lövések következtében többen meghaltak, illetve megsérültek. Ezt látva a csoport tagjai, a lövöldözést abba­hagyták és szétszéledtek. Szívós is hazament és elrejtette fegyverét. 1956. november 4. után Szívós I Géza a Hűvös-völgyben talált két géppisztolyt, négy töltött tárat, 640 j darab géppisztoly-töltényt, 220 da- rab puska lőszert, nyolc élesített kézigránátot és három élesített I láng gránátot. A fegyvereket, va­lamint a nagymennyiségű lőszert először a Hűvös-völgyben egy gö- ! dörben rejtette el, később pedig J egyik barátja segítségével lakásá- ! ra szállította. A fegyvereket a ház egyik mel- : lékhelyiségében rejtette el. Decem- ! bér 18-án a lakosság bejelentése j alapján a rendőrség Szívóst őrizet­be vette, a másnap tartott házku­tatás során pedig megtalálták a fegyvereket és a lőszert is. A vádlott, bár tudott a statá­rium kihirdetéséről, a fegyvereket és a lőszert nem szolgáltatta be. ! A bíróság Szívós Gézát ha1 álra ítélte, mivel a tanács nem találta kegyelemre méltónak, az ítéletet I végrehajtották. Megszüntették as osstályvissgákat as általános iskolák nyoleadik osztályában Az oktatásügyi kormánybiztos utasítást adott ki, amelyben elren­delte az iskolai rendtartás felül­vizsgálatát. Addig is, amíg ez a munka teljes egészében befejező­dik, a rendtartás egyes pontjait megváltoztatta. Az általános iskolák nyolcadik osztályában megszüntette az osz­tályvizsgákat, továbbá megszün­tette a magyar irodalmi és mate­matikai osztályvizsgákat a gimná­ziumok minden osztályában. Az in­tézkedés kimondja, hogy a tanév­ben a gimnázium harmadik osz­tályában kémiából és földrajzból sem kell osztályvizsgát tenni. A gimnáziumi érettségi vizsga kötelező tárgyai a jövőben: ma­gyar nyelv- és irodalom, történe­lem, matematika és fizika. Meg­szüntették a biológiai érettségit. Azok a tanulók, akik valamely idegen nyelvet — latint) is beleért­ve — rendes, vagy rendkívüli tárgyként legalább három évig ta­nultak, szabad választás alapján ebből a tárgyból is jelentkezhet­nek érettségi vizsgára. A mert felszólításukra nem állt meg Január 4-én reggel Orosházán egy tehergépkocsi robogott a főútvona-« Ion. A város szélénél a karhatalmisták megállást jeleztek neki. A tehergép-* kocsi a felszólítás ellenére nem állt meg, hanem gyorsított sebességgel keresztül hajtott az ellenőrző állomá­son. Az ellenőrző karhatalmisták tüzet nyitottak, mire a gépkocsivezető mellett ülő személyt találat élte és meghalt. Az ügy kivizsgálását a katonai ügyészség megkezdte.

Next

/
Thumbnails
Contents