Békés Megyei Népújság , 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-17 / 13. szám

1957. január 17., csütörtök BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Orosházi melléklet Ásónyelek, kapanyelek sokasága és egy új parasztkocsi megmunkált részei töltik meg a kis bognármű­helyt. Fodor Bálint bognármester és Görbics Antal munkatársa rendszeresen ellátja a nagy Dó­zsa termelőszövetkezetet gaz­dasági szerszámokkal, nyelek­kel. Itt nyernek orvoslást az el­törött kocsitengelyek, küllők, lőcsök. Szorgalmasan készülnek a ta­vaszra. A termelőszövetkezet­ből a kilépett tagok jónéhány parasztszekeret magukkal vit­tek, így ennek pótlása nem kis feladat most a tsz. bognármű­helyének. A két szorgalmas iparosnak gyalugép és szalagfűrész áll a rendelkezésére, amelyek segít­ségével biztosítják a tavaszi munkák megkezdését a Dózsa Tsz részére. Sietni a szállítással Megkezdődött az orosházi MÁV állomás mellett összehor­dott cukorrépa szállítása. A rendkívüli időkben a cukorgyá­rak átvették a répát. Szállítás ugyan nem volt, ezért nagy mennyiségű répa halmozódott fel leföldelve. A répa most már gőzölni kezd, biztosan penésze- dik is. Ezért jó lesz sietni a szállítással. Kell a cukor a la­kosságnak, a szelet meg az ál­latoknak. . Önálló lesz-e Szentet Mikor a hideg, téli reggel első napsugarai megtörnek a szente- tornyaí templom hideg bádogtor­nyán, a gyengén fagyott hosszú betonúton subába bújt emberek kocsiznak a város felé. Szentetor- nyai parasztok, az orosházi hetipiacra igyekeznek zát a meghosszabbított próbaidő alatt sem Szentetomya népe? A többnyire 5—15 holdat műve­lő szorgalmas középparasztság nyakán 1945 előtt jegyzőség ült. Mint ahogyan most, akkor is mostohagyermek volt a község. A pénzügyi részesedéseit akikor Gá­doros és Nagyszénás kapta. orm a ? • A várostól hat-hét kilométerre fekvő Szientetomya lakói 18—20 aranykoronás, jó földeket művel­nek. A városhoz való csatoláskor remélték, hogy a község fejleszté­se, közutaimak, járdáinak, kútjai- nak építése, karbantartása folya­matosan fog megtörténni. Példásan teljesítetlek Sertést, baromfit, tojást visznek a városnak. A 6—7 kilométeres utat minden héten legalább egyszer, de sokszor kétszer is megteszik. Gazdag kirendeltsége ez a vá­rosnak, nemcsoda, hogy Orosháza ragaszkodik hozzá. Szentetomya község nép>e azonban más vélemé­nyen van. A november eleji zavaros na­piakban Orosháza város Forradal- miTanácsának vezetői is gondoltak az itt lakó szorgalmas parasztok­ra. Ide is küldtek fegyvereket, hogy megzavarják ennek a köz­ségnek Is a nyugalmát. Csattanó», elutasító választ kaptak, a fegy­vereket ezért mindig a nehéz beszolgálta­tásokat, fizették az adót, kapni azonban keveset kaptak. A község útjait, járdáit, az úgy­nevezett Benkő-laposi utat, eső­zéskor, olvadáskor teljesen elönti a víz, Segítséget nem kapnak. Pe­dig csak adórészesedésiüknek 400 ezer forintnak kellett volna lenni 1956-ban. Ezzel szemben kaptak községfejlesztésben 400 méteres járdát. De már a 100 köbméter építési törmeléket társadalmi munkában szerette volna a mér­nöki hivatal a Benkő-laposra hardatni, A község költségvetése elkészül, azonban mindig előadja magát valami, ami miatt elmarad a megvalósítás. Nem volt hosszú ideig a község­ben daráló. A lakosoknak bizony sok esetben a városba kellett talicskázni nem fogadták el Nyugalmat és nem öldöklést akar­tak, mint a fegyvereket szétosztó városi vezetők. Egy soha nem látott népességű gyűlésen azonban mégis hangzot­tak el elkeseredett felszólalások. Nem azt vitatták itt, hogy kiket kell „éjszakai biztonságba“ he­lyezni, hanem azt, hogy teljesed­jen a-község hőn óhajtott kíván­sága: az önállóság. Ez nem új dolog Szentetomya lakóinak. Jónéhány évvel ezelőtt önálló község volt és csak ötéves próbaidőre lett Orosházához csa­tolva. A próbaidő elteltével azon­ban különös módon agyonhallgat­ják az önállóságot. Miért nem szerette meg Oroshá­a darálnivalót. Szentetomnya dolgo­zói úgy érzik, hogy ezek a hiányos­ságok az önállósággal fokozatosan megszüntethetőfk. Kétségtelen, hogy a fejlődő Orosházát a szen- tetornyai dologozóknak is segíte­a község vezetésre érett dolgozói megtalálják a helyes utat a város tanácsa felé és megnyugtató mó­niök kell, de a teljes kisemmizés ellen jogosan tiltakoznak. Amellett azonban, hogy a város érthetően ragaszkodik e „hadállá­sának“ megtartásához, vannak nehézségek is, amelyek dón rendezik a lakosság egységes óhaját. az önállósítást nehezítik Itt van a földterület megcsappa­nása. Az önálló Szentetomya úgy lenne erős, ha 8—10 000 holdmyi földterületet nyerne, ha Puszta- szentetornya csatlakozna hozzá. Itt azonban a Tóth-tanyai rész Gádoroshoz húz. Szaporítani kel­lene a szövetkezeti és magánke­reskedelmet, továbbá a kisiparos létszámot. így elbírna a község egy kislétszámú közigazgatási ap­parátust s elkészülhetne az önálló költségvetés. Reméljük, Rendet a Táncsics utcai kútnál! SZÍTJA A TÜZET i Reggeltől—estig, Vidám zsivajjal folyik a vad- emberezés és a fogócska. Gon- da Ferkó, a Szarvasi út 6-ból egykettőre megfogja Bacsai Miskát és aztán már az új fogó veti magát fürge társai után. A Kis István gödör jegén fo­lyik a vakációzó fiúk és lányok önfeledt játéka. A korcsolyák éle ezer vonalat rajzol a tükör­sima jégre. Ide járnak naponta a környékbeli fiatalok: Kiss Ferkó a Csabai út 6-ból, Gyar­mati Jancsi, a Székács u. 45- ből, Kővágó Jóska, az Oláh Ist­ván utcából. De itt nyargalász- nak felerősített korcsolyával olyan pöttömnyi legények is, mint a kis Nóbik Sanyi, akit hűséges Csöpi kutyája még a jégre is elkísér. A reggeli órákban a legnépe­sebb a korcsolyató. Délután már megenged a jég, de még igy is kitart a lelkes gyerek­had, és csak a késő esti sötét­ség vet véget a kipirult arcú gyermekek önfeledt játékának.--------------* O C-------------­Ta rtsuk be mindig*. Óvatosan kell a síkos ültön kerékpározni. Könnyen komoly baleset áldozata lehetett volna Somogyi Antal is, aki áttérve a vasúti sorompón, két szembe jövő, szabálytalanul haladó ke­rékpárossal futott össze. Ha le nem lép, a két fiatal belehajt. Mindkét irányból lovaskocsi haladt el, s ha ezek is nem vi­gyáztak volna, súlyos lett vol­na a helyzet, mert közben au­A Táncsics utcai artézi kút­nál elég gyakran előfordul, hogy autót, kocsit, motorkerék­párt mosnak. A felhasznált ví­zért nem kár, mert úgyis elfo­lyik. De mivel a járművek nemcsak porosak, hanem oly­kor-olykor igen sárosak is, így a kút körül nemcsak víz van, hanem sár is. Aki sötétben nem ismerős, a kút környékén köny- nyen bokáig merülhet a sárba, vízbe. Ez nemcsak szépséghiba, hanem egészségügyi kérdés is. A közkutaknál tilos a kocsimo­sás, s ez a rendelet most is ér­vényben van. ■ — Vagy talán nem ? Á megye utasítása szerint Si­máinak az Orosházi Gépállomás­ról még az októberi felkelés előtt el kellett volna mennie. A gépál­lomás vezetősége felkérte — se­gíteni akaróan —, hogy Simái ad­ja be felmondását, ő ezt meg is tette. Sülé hatalomra jutásával azonban visszamaradt. Az Oros­házi Hírlap december 30-i cikke után újra felmondott, de Marjai nem fogadta el. Miért? — csak ő tudná megmondani! Visszatartása azért furcsa, mert a becsületes dolgozók óhaja, követelése: az el­távolítás. Meg azért is, mert mun­kahelye átadandó másnak, annak, akit illet. Ugyanis az elmúlt he­tekben ez történt: A felkelés előtt a megye Méhes Bálintot Tótkom­lósról az Orosházi Gépállomásra áthelyezte műhelyvezetőnek. Mi­velhogy Simái ottmaradt, Méhest munkagép mechanikusnak tették a kidobott Kórógyi helyére. Az egyeztető bizottság január 12-i döntésével visszavette Kórógyit; ö, ha visszamegy a helyére, Mé­hest a műhelyvezetés illeti meg, Simáinak pedig menni kell. Vagy talán nem? és remél SZENTETORNYÁN, nyar­gó betonút mentén veri még a tüzes vasat a 76 éves Tohai Já­nos. Tizenhárom szakembert nevelt fel az ősz kovácsmester. Még mindig készségesen áll a lakosok rendelkezésére. Igaz, már nincs annyi patkolása,' mint fiatalabb szaktársainak, de ez nem kedvetleníti eh Tudja, hogy ez az élet rendje. Ott segít, olyan munkát végez, amellyel szolgálatára lehet a la­kosságnak. Agg létére, nemré­gen még súlyos zaklatásoknak volt kitéve, a kegyetlen adó­prés őt sem kímélte. A Megyei Tanács pénzügyi osztálya tö­rölte 500 forintos adótartozását, mégis a helyi pénzügyi hatóság lefoglalta kicsi góréjában a ku­koricát. Három orvosi bizonyít­ványt kellett a 76 éves beteg embernek beadni, hogy végre békén hagyják. TOHAI BÁCSI jeSTS: pál tovább. Szítja a tüzet a fúj- tatóval és formálja az új patkó­kat. Tovább ég az idős iparos tők is érkeztek a színhelyre. Az út pedig jeges-síkos volt. ‘IT SSÄÄ’i 1 Ezért mindig Wtt* be a kor­hibái sohasem térhetnek többé vissza. lekedési szabályokat. SZÉP ESKÜVŐ — egy kis bonyodalommal Az elmúlt szombaton tartotta fényes esküvőjét két termelőszö­vetkezet két szorgalmas tagja. Berke Sándor, á 21 éves vőlegény, a Dózsa Termelőszövetke­zetből indult el, virágos és szalagos hintákkal, hogy a megbeszélés szerint az anyakönyvi hivatal előtt vegye át a Vörös Csillag Tsz tagjaitól szive választottját, a 19 éves Dananai Izénkét. Ahogy ez már ülendő, a vőlegény kísérete érkezett elsőnek a városi tanács elé. A boldog vőlegény egy kis ideig türelmesen várt, minthogy azonban a menyasszony egyre késett, elfogyott a türelme és a kocsisor élén Rákóczi-telep felé hajtatott, hogy minél előbb láthassa bájos menyasszonyát. Közben a menyasszony is megérkezett a városba kísérőivel, a- zonban abban a tudatban, hogy a vőlegény még nem érkezett meg, elrobogtak a vőlegény elé. Jó időbe telt, míg a boldog jegyespár megtalálta egymást, de most már végleg, egy holtigtartó életre. A polgári házasságkötés után délután 4 órakor az evangélikus templomba vitte Berke Sándor menyasszonyát, a kedves rokonság kíséretében. A templomi esküvő után a vőlegényes háznál a Nagyhegyi ut­cán tartották meg a lakomát. A mintegy 80 vendég tiszteletére bor­jút és szárnyasokat vágtak. Torták, sütemények és józamatú bor várta itt a vendégeket. A jókedvre kerekedett vendégkoszorú a hat tagú zenekar szórakoztatásával hajnalig mulatott.

Next

/
Thumbnails
Contents