Békés Megyei Népújság , 1956. december (1. évfolyam, 23-47. szám)
1956-12-04 / 25. szám
NÉPÚJSÁG —B—a—a—saüaagaa WiMHIi MBWMM MUNKÁSOK, PARASZTOK POLITIKAI NAPILAPJA 1956. DECEMBER 4„ KEDD Ára: 30 fillér I. ÉVFOLYAM, 85. SZÁM Építeni fülül? a szocializmus! a magúm? magifar utódján Dobi István rádióbeszéde Testvéreim! Parasztok, munkások, értelmiségiek! A fegyverek lassan elcsendesedtek és körül kell nézni az országban, mi a károsodás és mi a tennivalónk. Országunk egyéb városaiban is, de főleg Budapesten tömérdek a kár és az emberek is tele vannak sebekkel. Családok ezrei szenvedtek károkat. Egyik halottat sirat, a másiknak tönkrement a lakása a harmadiknak alig maradt egyebe a rajta levő ruhánál. A Világ minden tájáról, a szocialista baráti országoktól és nyugatról sok segítséget kapunk. Élelmiszereket, ruhát, gyógyszert, szenet, olajat és egyebet. Csak tiszteletet és hálát érezhetünk mindenki iránt, aki önzetlenül seíd+cégünkre sietett. De semmi sem volna hozzánk,! magyarokhoz méltatlanabb, mintha a világnak ezt a páratlan segítő megmozdulását azzal viszonoznánk, hogy miközben átvesszük a külföldi segélyeket, itthon tétlenül nézünk szembe a feladatokkal, amelyeknek az elvégzéséhez a mi szorgalmunkra és a mi két kezünk munkájára van szükség. Miközben számot tartunk a népek tiszteletére és becsülésére, azon a határon túl, hogy a legégetőbb bajaink gyógyítására kérjük és igénybevesszük Kelet és Nyugat segítségét, nem lehetünk és nem is leszünk a világ koldusai. De hogy felmérhessük az előttünk álló feladatokat, komolyan és felelősségérzettel szembe kell nézni valóságos helyzetünkkel. — Már vége volt a harcoknak és még hetekig folyt a szervezett agitáció az ellenfor- j radalmi erők részéről Budapes- ! ten és az ipari központokban a J munka felvétele, a népi hata- I lom ellen. Szórványosan még \ ma is van ilyen agitáció. Sem- j mi sem mutatta jobban ennekj a lelkiismeretlenségét, mint- i hogy néhány napig még a kór- j házak, a bölcsődék helyreállító- ! sához, az életveszélyesen meg- j rongált budapesti lakóházak j biztosításához sem lehetett hozzáfogni. Azután fokozatosan javult a helyzet. A é't t i'üjk. minden órája egy-egy falatot lopott el a munkásság kenyéréiből 31 Magvar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány felívása a termeSőszövetkezpfek/ gépállomások és állami gazdaságok vagyonának megóvására A közelmúlt eseményei során egyes termelőszövetkezetekben, gépállomásokon és állami gazdaságokban részben ellenséges elemek, részben felelőtlen elemek elhurcoltak gazdasági felszereléseket, gépeket, állatokat és egyéb vagyontárgyakat, amelyek társadalmi tulajdont képeznek. Ezek a törvénytelen cselekedetek elsősorban a szövetkezet tagságának, illetve a népgazdaságnak okoznak komoly károkat, másfelől akadályozzák a termelés zavartalan menetének folytatását. Éppen ezért a törvényes rend helyreállítását ezen a területen Is biztosítani kell. Ennek érdekében a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány felhívja a termelőszövetkezetek, gépállomások és állami gazdaságok vezetőit és dolgozóit, hogy minden rendelkezésükre álló eszközzel akadályozzák meg a szövetkezeti, vagy állami tulajdonban lévő vagyontárgyak jogtalan elhurcolását vagy megrongálását, biztosítsák ezeknek a vagyontárgyaknak gondos megőrzését, kezelését és rendeltetésüknek megfelelő használatát. A lakosság támogatásával vegyék számba a jogtalanul elhurcolt vagyontárgyakat, állapítsák meg azok hollétét és gondoskodjanak azoknak eredeti helyükve való visszaszállításáról, vagy biztonságba helyezéséről. A feloszlott termelőszövetkezetek volt tagjai Vagy a termelőszövetkezetekből kilépettek csak azokat a vagyontárgyakat tarthatják meg, amelyeket a közgyűlés határozata alapján vettek birtokukba. A forradalmi munkás-paraszt kormány utasítja az összes államigazgatási és karhatalmi szerveket, hogy leghatározottabban lépjenek fel minden törvényellenes cselekedettel, a fosztogatókkal, valamint olyan személyekkel szemben, akik a törvényes rend meg. bontásával akarják a társadalmi tulajdont megkárosítani. A törvénysértőkkel szemben, a törvény teljes szigorát alkalmazzák, minden segítséget adjanak meg ahhoz, hogy az eddig jogtalanul elhurcolt vagyontárgyak rendeltetési h -'.vükre visszakerüljenek. Ezután a lezajlott sztrájkról beszélt. Megállapította: — Nálunk folyt a sztrájk akkor is, amikor már minden értelmes ember előtt világos volt, hogy minél tovább szünetel a termelés, annál kisebb a valószínűsége, hogy tartani tudjuk a forint vásárlóerejét és a fizetésből élő emberek november elsejei életszínvonalát. Nem Weiss Manfréd, hanem a munkás-paraszt hatalom állama ellen, és a munkásság létérdekei ellen folyt a harc. Gazdasági értelme tehát nem volt a sztrájknak. Ha idejében meg nem áll, olyan helyzetet i tudott volna kialakítani, ami a sztrájkoló munkások gazdasági öngyilkosságával lett volna határos. Ilyen sztrájk mellett pedig, felelősséget érző munkásvezetők, még a legélesebb politikai helyzetben sem tudnak már kiállni. Azt fogják mondani, hogy ennek a nagy sztrájknak elsősorban politikai célja volt. Ezt értem. Csak attól félek, hogy amit én a sztrájk politikai céljának láttam — és azt már látnia kellett volna minden öntudatos munkásnak, a szocializmus minden hívének Magyarországon, amikor a népi hatalom és az ellenforradalom hadállásai olyan világosan kibontakoztak — mondom, attól félek, hogy amit én a sztrájk politikai céljának láttam, azt a sztrájk ellenforradalmár szervezői gondosan titkolták az általuk félrevezetett vagy megfélemlített emberek előtt. Olyan politikai követeléseket hangoztattak, amelyek sok ember előtt népszerűek voltak. De azt már nem mondták meg, hogy ha a hangoztatott politikai követelések teljesülnek, annak következtében az egész (Folytatás a 2. oldalon) íli égési megye területén megszűnt a kijárást tüalPPi A Békés megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága és ah! vei Rendőrkapitányság értesíti Békés megye lakosságát, hogy 1956. december 4-től az egész megye területén megszünteti a kijárási tilalmat. Ezen határozattal kívánja elősegíteni a megyében a rend és a nyugalom végleges helyreállítását, s hogy a gazdasági élet valamennyi területén az építő, termelőmunka zavartalanul haladjon. Felkérjük megyénk területén lévő üzemek munkástanácsait, igazgatóit, valamint az intézmények vezetőit, hogy ezen határozatról tájékoztassák a dolgozókat, s legyenek segítségünkre a rend, a nyugalom, a békés termelő munka zavartalan folytatásában. Békéscsaba, 1956. december 3, Békés megyei Rendőrkapitányság Békés megyei Tanács VB yf fTTTTTTTTTTTT VW W W tt VTt tT t * rTTTVTVTttTW VVyyyyyyyr fVTTTTTT»TTTTTTTTZTTTTTVTVT TTTTTTT TTTT1 VMIalják-e a felelősséget is ? | Äz utóbbi hetekben. a felkelés forró napjaiban, falvakban és városokban egymásután alakultak a forradalmi tanácsok. Sok helyen nem éppen a legbecsületesebb szándékú és jellemű emberek is befurakodtak ezekbe a bizottságokba. A megye több községében a forradalom nevében vették kezükbe a hatalmat a volt csendőrök, a kulákok, sőt bűnözők. Az ilyen emberek csak természetes alig engedték szóhoz jutni a becsületes, jóérzésű embereket, s tűzzel, vassal keresztül vitték saját akaratukat. Jó néhány községben elzavarták a tanács törvényes vezetőit, és ők nevezték ki az új tanácselnököt, és másokat — többségében persze olyan emberekből, akiket ők legalkalmasabbnak véltek. Ezeket az újdonsült tanácselnököket nem a nép választotta, hiszen a törvényes végrehajtó bizottságokat is figyelmen kívül hagyták. Ezeket a forradalmi tanácsok által kinevezett embereket sem a községi végrehajtó bizottságok, sem a megyei tanács végrehajtó bizottsága nem fogadta el — mivel felterjesztve sem voltak — s így a lakosságnak nem is törvényes vezetői. Igaz, ezek a „beugró“ emberek többsége nem is tarthat számot vezetői beosztásra, mert jórészük a Horthy-kor- szak hűséges kiszolgálója volt, akit a nép már egyszer meggyűlölt, s látni sem akar. Dobozon, Gyulaváriban és Eleken — a gyulái járás e három községében — is hasonlóan a forradalmi tanácsok neveztek ki tanácselnököket és más vezetőket. Törvénytelen volt ez. hiszen az utóbbi hetekben létrejött forradalmi tanácsok — mintahogyan ez már tisztázódott is — társadalmi szervek, amelyeknek nincs joguk senkit leváltani, vagy másokat munkába állítani. Javaslatokat tehetnek, de intézkedési hatáskörük nincs. S éppen e- zért tűrhetetlen az is — es ennek sürgősen véget kel vetni — hogy a forradalmi tanácsok, az említett községekben — és máshol is — a tanácsházán hivatalos formában tevékenykedjenek. A jelenlegi körülmény ugyanis azt bizonyítja, hogy lépten-nyomon beavatkoznak a törvényes intézkedésekbe, ők bontják a hivatalos leveleket és utasíthatják a tanácselnököket. Ez a helyzet Dobozon, de hasonlóan Gyulaváriban és Eleken is. Ügy véljük, elérkezett az ideje annak, hogy ez most már megszűnjön. Nincs szükség kettős hatalomra: arra, hogy egyik felől a tanács intézze a község sorsát, másik felől pedig a forradalmi tanácsok — mint valami külön, mindentől független hatalmak — nehezítsék a községek törvényes rendjének mielőbbi helyreállítását. Arról nem is beszélve, hogy a forradalmi tanácsok és az általuk kinevezett tanácselnökök, titkárok nem hajtják végre a kormány intézkedéseit. A törvényes rend helyreállítása megköveteli, hogy most már vége, legyen ennek a kettős hatalomnak. Van hazánkban jelenleg sokkal több baj és sürgősebb tennivaló, mintsem ezekkel a törvényes jogokkal nem rendelkező forradalmi bizottságokkal, illetve azok egyik-másik nemkívánatos tagjával vitatkozzunk. De van még egy fontos kérdés, amit nem lehet elhallgatni: a felelősség. Ügy véljük, egy község gazdasági, politikai és kulturális életét irányítani felelősség nélkül eddig sem lehetett, és ezután sem lehet. De különösen nem lehet olyan embereknek, mint Dobozon, Gyulaváriban és Endrödön — a- hol a felsőbb szervek jóváhagyása nélkül, a saját fejük szerint működnek. Az említett községek — és más helyek — becsületes lakosságának többsége már úgy vélekedik: meddig mehet ez így? Mi is ezt kérdezzük, s hozzátéve még: vajon a felelősséget is vállalják ezek az emberek az általuk hozott helytelen intézkedésekért? Valószínű, erre már nem valami bátran válaszolnak igennel. Éppen ezért a törvényes rend mielőbbi helyreállításának a jegyében: a forradalmi tanácsok hagy« ják el mihamarább a tanácsházá- kat, s velük együtt az általuk kinevezett jelenlegi községi vezetők is. Ébredjenek rá, hogy őkét nem az egész lakosság választotta, s így nem is élvezik az emberek összességének a bizalmát. A másik dolog pedig: jórészükre nincs is semmi szükség vezető helyen: A becsületes emberekben a lakosság úgyis megbízik, elismeri, s megbízza a község életének irányításával. — BALKUS—
