Békés Megyei Népújság , 1956. december (1. évfolyam, 23-47. szám)

1956-12-31 / 47. szám

4 1956. december 31., hétfő Békés megyei Népújság „A vérbeli paraszt nem nézheti a gazdasági felszerelések pusztulását“ Kender Károly, a békéscsabai Kossuth TSZ tagjának nyilatkozata A két és félezer holdon gaz- lentették be, hogy kilépnek dálkodó Békés megyei Kossuth — főleg volt középparasztok. Tsz-t évek óta jó eredményei- Kender Károly a következőket ről ismeri a környék. Az utób- | mondotta el arról, hogy mi bi hetekben mégis 140-en je-'készteti a kilépésre: A hat és fél holdammal és teljes gazdasági felszerelés- \ sei 1952-ben léptem a Kossuth Termelőszövetkezetbe. Nem volnék őszinte, ha egy szóval Is panaszkodnék a keresetre. Növénytermelésben dolgoztam, az idén csak 330 munkaegysé­get szereztem, mert beteg is voltam. De az előző években 450-en felül írtak a könyvem-j be, 1955-ben például néhány j kiló híján 30 mázsát kaptam I búzából. Az idén 45 forintot ért nálunk egy munkaegység, lesz tehát bőven mit aprítani a tej­be. Saját szükségletünkön kívül eladásra is hizlaltam egy 160 kilós sertést, hisz munkaegysé­genként három kiló kukoricát kaptunk, ezenkívül bőven ter­mett az egv hold háztájin is. Nem az elégedetlenség késztet tehát a kilépésre. Elismerem, hogy a szövetkezeti gazdálkodásnak igeu sok az előuye kapát akkor hozták haza a me­zőről. amikor már nagy volt a kukorica. Az ilyen elhanyagolt szerszámok bizony nagyon ha­mar tönkremennek. Amikor én egyéni gazda voltam, ősszel az ekét és egyéb szerszámot gon­dosan megtisztogattam és le­olajoztam. Tavasszal nem is volt soha gondom velük, játszi könnyedséggel kezdtem a szán­tást. De a rozsdás ekékkel a szövetkezetben csak túrták a földet tavasszal. Előfordult olyan eset is, hogy néhány boglya széna kinnmaradt a me­zőn, pedig öt lófogat egy fordu­lóra behozhatta volna még sö­tétedés előtt. Megmondom azonban őszintén, hogy sok minden idegesített az utóbbi években. Belátom, hogy mindenkinek élnie kell, még­sem helyeslem, hogy minden­kit felvettünk, aki csak jelent­kezett. Vannak többen, akik so­hasem voltak parasztok. Nem az a baj, hogy nem értettek a munkához, hisz azt megtanul­hatják, de többségük csak azzal az egv kanával vagy sarlóval törődik, amivel ő maga dolgo­zik, a többi felszerelés egyálta­lán nem érdekli. Mindig elszo­rult a szívem, ha sáros ekét, bo­ronát, vagy más felszerelést láttam szanaszét hagyva az ud­varon. Előfordult, hogy az eke­A kényelem miatt azonban a félbemaradt széna- j ha etettek a mezőn, az ott ma­kazal megázott és a takarmány radt szénán keresztülhajtottak, sokat vesztett a tápértékéből.; Félmarék széna nem nagy ér- Báritott az is, hogy a kocsisok, ték, de sok kicsi sokra megy.-----------------------------­--------0 q 0--------------------------------------­öím ilfió forin! értékű konzervet készített a Pósteleki Koi^ervgyár Mintegy ötmillió forint értékű! gon lekvár, nagy mennyiségű le- árut (készítettek, aminek nagyré- ' cső, sűrített paradicsom, meggy, szét tavasszal hozzák forgalomba: cseresznye és szilvabefőtt, külön- a Békés megyei földművesszövet- böző savanyúság várja a fogyasz­tasz; tek. Többek között húsz va- tókat.-o O o­Hat vagon citrom érkezett Ciprus szigetéről Szombaton reggel a Nagy- j fása a Közért és a Csemegeke- vásártelepre hat vagon citrom reskedeími Vállalat boltháló- Ciprus szigetéről jött. Szétosz- zata részére folyamatban van. j Megmondhatják a tagok, hogy szinte minden közgyűlésen el­mondtam: „Tagtársaim, vigyáz- I zunk jobban a közös vagyon­ra.” De nem használt a szép ; szó, pedig mondhatom, erélyes i elnökünk volt. A Békéscsabai ‘ Kossuth Tsz tagjai nem panasz­kodhatnak: évről évre jól ke­restek. Ha az említett hibák nincsenek, még sokkal több ju­tott volna. I Ezek után úgy határoztam — tekintve, hogy erre most van lehetőség —, hogy megpróbá­lok még egyszer a magam gazdája lenni. Lehet, hogy nem sokáig maradok az egyéni gaz­daságban, majd meglátjuk, mi­lyen lehetőségek lesznek. A fent leközölt tudósítás konkrét példája a rosszul megszervezett gazdasági munkának. Eme tudósí­tás tanulságul kell, hogy szolgál­jon a megye összes termelőszövet­kezeteinek, akiknél szintén ilyen i hibák vannak. Meg kell jegyez­nünk, hogy egy közös gazdaság­ban nemcsak az elnökön múlik a tsz elsőbbsége és jövedelmezősége |— hanem a rendes, tisztességes í munlcához a tagnak is hozzá kell járulnia. Ezáltal fog érvényesülni az a jelszó, hogy a „mi koUektí- I vánk!" Ilyen dolgokkal tudjuk elő­re vinni termelőszövetkezetünk i stabilságát — a jövőben még job- I ban mivel — termelőszövetkeze- \ teink önállóak lesznek. (Szerk.) : As MSZMP szervesé ne a gyulai járásban A gyulai járásban két község ■kivételével megalakult az i MSZMP alapszervezet. A járás- : lián az aktíva-értekezlet után | az első eredményes megmozdu- ! lások a pártszervezésben a ter- ] melőszövetkezeteknél kezdőd­tek. Ez érthető is, hiszen példá- l ul Gyulaváriban a grófi urada­lom igája alatt megedződött ag­rárproletárok hozták létre a | Felszabadítók Hagyatéka Tsz-t. : Bárhogy szerették volna egye- j sek, ezeket az embereket a gyu- ! lavári ellenforradalmi vihar ! sem tudta megingatni. Ök kér- jges kezű, kemény emberek, •nem érdek-kommunisták, rájuk mindig számítani lehet, most is teljesítik a párt iránti köteles­ségüket. Beszélgetés Fábián Lászlóval, a megyei EPOSZ elnökével A napokban felkerestük Fábián Lászlót, a megyei EPOSZ ideiglenes elnökét, hogy nyilatkozzon az új ifjúsági szövetség felépítéséről, szervezeti életéről, valamint az ideiglenes elnök­ség jelenlegi munkáiról. Fábián László a következőkben válaszolt kérdéseinkre: Alig pár napja alakult meg a megyei ideiglenes elnökség. Az elnökség tagjait a megyéből összejött parasztfiatalokból vá­lasztották meg, az Országos Központ útmutatása alapján. Ez az elnökség körülbelül tava- j szig működik, addig, míg az ! alapszervezetek meg nem vá­lasztják saját képviselőiket. — Milyen elgondolásaik van­nak a szervezet felépítésére? — Természetesen ez is alap­' szervezetekre énül, mint az EPOSZ előtti többi ifjúsági szö­vetség. Ügy gondoljuk, hogy községenként egy EPOSZ-szer- vezet alakul, persze ezt nem mi határozzuk meg, ez a paraszt­fiataloktól függ. Ha több szer­vezetet hoznak létre egy köz- j ségben, az sem hiba, az csak i rajtuk múlik, hogy értik meg | jobban egymást. Az elgondolás | szerint az alapszervezetek élén | elnökség áll. Az elnökség lét- ! számát az alapszervezetek hatá­rozzák meg. A középszerveknél (járás, I megye) az irányítást társadalmi | munkával végzik, egy függet- ! lenített elnökkel. Kik lehetnek az ifjúsági szö­vetség tagjai és a szervezet gaz­daságilag hogyan tartja fönn magát? A szövetség tagja lehet min­den 18 évet betöltött paraszt­fiatal, aki falun él eszmei és vi­lágnézetre való tekintet nélkül. Az EPOSZ gazdasági helyze­te öntevékenységen alapul. Az alapszervezet határozza meg, hogy a tagok mennyi tagdíjat fizetnek. A beszedett tagdíj az alapszervezeteknél marad, ami­vel önállóan rendelkeznek. Ugyancsak az alapszervezetek­nél marad a sport és kulturális rendezvényekből befolyt összeg is. Még el kell mondani azt is, hogy a most alakult szerveze­tek a DISZ volt helyiségét és felszereléseit is megkapják. Milyen programmal dolgozik egy-egy alapszervezet? Az alapszervezetek számára most nem lesz egv megszabott program. Minden szervezet úgy dolgozik, ahogyan azt a fiatalok irányítják. Hozhatnak létre lánykoszorút, legénykört, szak- tanfolyamokat, kultúr- és snort- munkát is végezhetnek. Tánc- mulatságokat, klubestéket ren­dezhetnek, úgy, ahogyan azt kedvük tartja. Mit dolgozik most az ideigle­nes elnökség? A munkánk nagy részét az if- I júsági szervezetek mielőbbi lét- j rehozására fordítjuk. A megye több területén ntar alakultak I szervezetek, így Békésrosszer- időn, a szarvasi járás több köz- I ségében és másutt. Előrelátha­tólag szei-etnémc, ha januárban, februárban már a megye leg­több községében megalakulná- jnak a szervezetek, hogy minél I előbb demokratikusan megvá­laszthatnák a fiatalok a közép és felsőbb szervekben is a kép­viselőket. A parasztfiatalok örömére el­mondhatom, hogv hamarosan megjelenik a kedvelt lapjuk, a Magvető. Az ellentétek tárgyalások útján is megoldhatók A Kínai Ifjúság című folyóirat legújabb számában a lap szer­kesztőiének tollából hosszú cikk jelent meg, amely a szocialista országok kapcsolatában és a szo­cialista országokon belül fennálló ellentmondások természetét, jel­legét és megoldását tárgyalia. A cikkíró arra a következtetésre ju_ p- ws* Hí** 1' víg» ] tott. hogy az ePentmArd-Smk nem j antagonisztikusak, azaz, tárgyalá­sok. viták bírálat és önbírálat út­ján is megtudhatók. A cikkíró l szerint ilyen szemszögből kell ! vizsgálat tárgyává tenni a szov­j jet—jugoszláv, valamint a szov- I iet—magyar kapcsolatokat is. Fszakma gyár országi képek (Tudósítónktól.) ADY ENDRE: „INTÉS AZ ŐRZŐKHÖZ” című versének e néhány sora ötlik eszembe most, amikor tudósításomat kezdem: „őrzők, vigyázzatok a strázsán, Az Élet él és élni akar, Nem azért adott annyi szépet, Hogy átvádolianak most rajta Veres, s ostoba feneségek..” Az Ady-sorok komor igazsá­ga közelmúlt napjaink esemé­nyeit megrázó erejű fénybe vonja: véres és ostoba fenesé­gek gázoltak, gyilkoltak de­cember 10-én és 11-én a mis­kolci utcákon, — őrzők, vigyáz­zatok! Szinte kísértetiesek azok az ördögi tervek, amelyek megva­lósítása a legfőbb és „legszen­tebb" ügye volt és az ma is a zöldkalanos, bilgericsizmás, „egyenruhát” viselő uraknak, akiknek mikádó-kabátja alatt emberi szív nemigen dobog. Mert emberi tett-e az, amikor megbújó orvlövészek a védte­len lakosokra lőnek, csak azért, hogy e provokatív tettüket az orosz katonákra hárítsák?! Em­beri tett-e az, amikor egy város százezernyi lakóját rémületbe akarják kergetni gyújtogatás­sal, rablással, gyilkolással?! KIK EZEK AZ EMBEREK? — ezt kérdezik, ki így, ki úgy, de egyben majdnem mindenki megegyezik: elég volt a féle­lemből, elég volt mindenből, béke és rend legyen végre! Fájdalmas, nagyon fájdalmas vérontásról írni és nem kaca­gásról, az égboltot vörösre fes­tő tűzvészről Írni, s nem ezrek vidám örömére robbanó, ragyo­gó tűzijátékról, könnyről írni boldogság helyett, pánikról ad­ni hírt békés élet helyett. Mit tehetünk? Beszélni, írni kell e napokról, amikor „véres és ostoba feneségek” uralkod­tak az utcán, amikor a halál go­lyói pattogtak a kövezeten, a házak falán... A tudósító egy kicsit króni­kás is egyben, s ma különösen az, mert az igazmondás útját kell járnia, és a jövőben is azt járja, mert becsülete kötelezi erre. „Őrzők, vigyázatok!” — és ne felejtsétek Ti, békésiek sem azt, ami Miskolcon történt, és Ti is: vigyázzatok! VASÁRNAP DÉLELŐTT, 11 ŐRÁ, december 9. Végig a Széchenyi úton hullámzott a sé­tálók tömege. Már itt-ott vidá­man csengő hangok, beszéd­foszlányok rebbentek, gyerekek kacagtak a téleleji langvos idő­ben. Ismerősök, ha találkoztak, így beszélgettek egymással: — Tudod, mi most vásáro­lunk majd karácsonyra... — Talán szép ünnep lesz. — Talán... Egy fiatal asszonyka barát­nője új kalapját dicsérte, s a férjére panaszkodott, hogy ne­ki nem vesz, egy férj másfél­méteres karácsonyfát cipelt ha­za, mérföldes léptekkel, — va­lahogy egy kicsit béke volt már Miskolcon akkor, vasár­nap. És a békés hangulat, a fék­telen háborgás csitulása nem jó légkör a bújkáló ellenforrada­lom számára. Tüntetés kell, Da­nik kell, golyó, halál kell! Ott, akkor lehet csak igazán a zava­rosban halászni és sütni a pe­csenyét, mely sehogyan sem akar megsülni, rágós még és megüli az emberek gyomrát. Mégis kerülnek, akik esznek belőle. Miért? Kérdezzük — és joggal. Talán azért, mert nem tud­ják mit cselekednek. Ez is igaz. De azért is, mert nagyon jól tudják, mit cselekednek! És ez is igazság. Hétfőn délután minden meg­változott. Csoportok gyülekez­tek az utcán, először maguk között pusmogtak, aztán egy zöld kalapos, bilgericsizmás és több híve a közeledő villamos elé rohant, megállították. — Aki magyar velünk tart! — kiabáltak, igyekeztek tumul­tust kelteni. Ez csak a Szeme­re utca sarkán sikerült, ahol mintegy 400 főnyi tömeg verő­dött össze a kisebb-nagyobb tu­multusokból, csoportokból. Itt már röpcédulákat dobáltak, és az „irányítók" a Borsodi Nyom­da elé vezették az embereket. Ott robbant ki gálád tervük első -gyalázata. A nyomdával szemben lévő házból golyózáport zúdított egy fegyveres csoport a rendfenn­tartó magvar rendőrökre. a szovjet katonákra, és a tömeg­re is. Rw katona azonnal meg­halt, többen megsebesültek. Elemi erővel robbant ki a pánik. Az emberek a Szinva-pa­tak hídia felé rohantak. A híd egyik oldala leszakadt, sikolto­zó nők, síró, nyöszörgő gyerme­kek, ordító férfiak zúzott, vé­res tömege vergődött a Datak tvriklís medrében, s rperokiijt véresen, vizesen a pattogó, gyilkos golyók elől. Amikor tankok érkeztek a helyszínre, egy fiatal gyereket löktek az úttestre, hogy megállítsák az acélkolosszust. A gverm<=k sze­rencsésen megmenekült, de nem menekülhettek a gyilkoló orvlövészek. KIK ROBBANTOTTÁK KI

Next

/
Thumbnails
Contents