Békés Megyei Népújság , 1956. december (1. évfolyam, 23-47. szám)

1956-12-31 / 47. szám

1956. december 31., hétfő

Békés megyei Népújság

S

Ool volt, hol nem volt, hetedhétországon innen, a körgáton túl, volt egy kicsiny 6zalmatetős ház. Ebben a házban élt egy szegény munkásember. Ennek a szegény embernek a gondja mellett csak a gyerekei voltak többen. Minden este tizenkét szelet kenyeret szelt a szegény ember felesége a tizenkét éhes gyereknek. Nem valami nagyot, csak éppen any- nyit, hogy korgó gyomorral ne feküdjenek le a zizegő szalmazsákra aludni a szegények álmát.

A szegényes vacsora mellett üldögéltek éppen, mikor apjuk lassan kinyitotta az ajtót. Fel- állottak a gyerekek. Köszöntötték illendőképpen édesapjukat. A legkisebb még elébe is szaladt s így szólt:

— Jó, hogy jött édesapám, mert már alig van a kerek cipóból, amit édesanyánk megszegett. pedig kendtnek kellene a legnagyobb karéj, mert egyedül csak maga dolgozik anyánkon kívül. Hogyan is tudna nagyobb darab kenyeret keresni nekünk, mikor egyedül jár utána.

ívfegszégyelték magukat a nagyobb gyerekek. Letették az asztalra a félbehagyott kenyeret. Egy falat nem sok, annyit s. i nyeltek le belőle.

A szegény ember meg a felesége hiába unszolta a gyerekeit, hogy így, meg úgy. Fogyasszák a gyenge vacsorát jó étvággyal, bizony nem fogyott el a. kenyérből semmi. Csudátkozik a szegény ember s kérdi a gyerekeit.

Hát ez meg mire való, mikor ír eg eddig mindig megették, no meg gyerekektől nem lehet munkát kívánni. Elég lesz abból, ha majd megnőnek és szárnyra kelnek a szalmatetős házikóból.

sok unszolásra megszólal “ a legnagyobbik fiú. Igaza volt kedves öcsénknek. Sokan vagyunk. Kevés az édes- szülémék két keze. Ügy érzem, hogy nekem is segíteni kell, hogy nagyobb kenyér kerüljön az asztalra. Ugyan mit akarsz fiam, hiszen gyermek vagy még?

Félreteszem ezt a darab kenyeret útravalónak. Ahogy pir- kad elindulok szerencsét próbáink Meglássa édesapám, nem sok egy esztendő, de én megtalálom a szerencsémet, s akkor már könnvíthetek a kendtek baján. Azzal lefeküdt és elaludt. A többi gyerek félretette a darab kenyeret s csendesen

lefeküdt. A szegény ember meg a felesége egy ideig csendesen beszélgetett. Az asszony siránkozott, majd belefáradt a sírásba. Ők is lefeküdtek. A napi nagy munka után hamar elaludtak. Erre vártak csak a gyerekek. Összedugták apró fejüket és halkan suttogni kezdtek.

A legkisebbik kezdte. Én ugyan nem vagyok nagy. Ti okosabbak is vagytok nálam, de én. ma este nagy szomorúságot okoztam a szüléméknek, mert bátyánk emiatt indul útra. Lehet, hogy sohasem látjuk viszont, lehet, hogy igen. Jóvá akarom tenni a hibámat. Egy év hosszú idő. A kenyér addig mindig kicsiny lesz, ha mi sem segítünk. Volna egy jó ötletem. Segítenétek-e nekem? Persze, hogy segítünk, szóltak a többiek, csak nehogy olyan dolgot találj ki, amit nem tudunk megcsinálni, és csak tetézzük szüléink szomorúságát.

Hát ez nem nagy dolog. Mindannyian megtehetjük. Ügy gondolom, hogy mindannyian kimennénk rozsét szedni s eladnánk benn a városban. Mindennap egy pár krajcár gyűlne össze nálunk. P.eleraknánk a perselyünkbe. Talán még egy újévi malackát is vehetnénk rajta. No, ez igazán jó ötlet — mondogatták — és úgy megörültek az újévi malacka gondolatának, hogy már hajnalo- dott, mire nyugovóra tértek. Álmukban már az ólacskát is felépítették közösen. Még ennivalóról is gondoskodtak, nehogy még több gondot akasz- szanak édesszüléik nyakába, ár fennjárt a nap, mikor felébredtek. Azonnal munkához kezdtek. Egyenként osontak ki az erdőbe. Megszedték a rőzsecsomót. Vitték a város felé. Nem sokáig kellett árulgatni. Akadt vevőjük bőven. Volt nap, amikor többször is fordultak. Még haza is vittek egy-egy háttal. A legszorgalmasabb a legkisebb volt közöttük. Egyre sarkalta báty- jait, hogy minél gyorsabban hordják be a gallyat, annál hamarabb röfög a háznál a várva várt malacka.

Volt a városban egy özvegyasszony. A legkisebb gyerek idehordta be a galivat mindennap. Az özvegyasszony nagyon megszerette a gyereket és barátsággal fogadta. Megkérdezte, hogy miért hordja ilyen nagy szorgalommal a rozsét naÚjé

‘ 'rí m

' ponként hatszor-hétszer is. A gyerek bizalmasan elmondta tervét s ettől a naptól kezdve az özvegy asszony még a szomszédok számára is gyűjtötte a gallyat. Volt az özvegyasszony udvarában egy disznóól, abban hét szép süldő. Rózsaszínűek, mint a barackvirág. Kéksze- műek, mint a nefelejts. Hát hiszen nem is felejtette el őkeT a szegény ember legkisebb fia, mitől kezdve egyszer meglátta. Még álmában is róluk álmodott, S valahányszor az udvarra vitte a gallyat, el nem mulasztotta, hogy megnézze őket, de még friss zöldet is vitt mindennap nekik, mintha sajátjai lennének.

Látta ezt az özvegyasszony. Könny is fakadt a szeméből, ahogy a gyereket nézte. Egyik nap úgy elfogta a vágy hogy a gyereknek igazán örömet szerezzen, hogy odaszólt a kisfiúnak.

— Hallod-e Jancsi! Ha valaki azt mondaná neked, hogy válassz ezekből a malacokból, melyiket vinnéd haza? Jancsinak még a lélegzete is elállott. Nézte a szép gömbölyű süldőket, majd rámutatott az egyik kékszemű kocára. Az kellene nekem bizony, nem más, mondta halkan, de határozottan.

Miért éppen azt választottad? Kérdezte az özvegyasszony. Hiszen nem is az a legnagyobb. Tán éppen a legkisebb!

Az már igaz, de ha megfial, mégis az ér a legtöbbet.

Elcsodálkozott az özvegyasz- szony a gyerek szavain. Ha ti oly szegények vagytok, hogy még hízócskátok sincsen, akkor miért nem a másikat választottad?

Én bizony sajnálnám levágni. Hiszen olyan szépek és szeretnek is engem — mondta Jancsi nagy meggyőződéssel.

'Telt múlt az idő. Jancsi hordta a gallyat. Gyűjtötte a krajcárokat bátyjaival. Az egyik szép őszi napon azt mondja az özvegyasszony a gyereknek, hogy hívja el a testvéreit is magával. Meg is érkeztek. Mind a tizenegy hozott egy derék gallyat. Mosolyogva nézte őket az özvegy. Kifizette az érte járó pénzt még ráadást j is adott. Aztán levitte őket a! disznóólhoz. Ott gömbölyödött a kis koca. Jancsit ismerős rö- fögéssel üdvözölte. Azt mondja az özvegyasszony: No, jól figyeljetek ide. Ez a kis koca a

Jancsié lesz. Igen megszerettem, mert jó gyerek. A fiaiból meg ti is kaptok, mert látom, hogy rendes gyerekek vagytok. Most siessetek és építsetek neki egy ólat. Aztán hazaviheti- tek. Volt nagy öröm. A gyerekek ujjongva köszönték a malacot, meg is csókolták az özvegyet, madj egyenesen az erdőbe mentek. Erősebb gallyakat szereztek. Otthon aztán hozzáláttak az ól elkészítéséhez. Átjött a szomszéd is. hogy segítsen a gyerekeknek, akik szüleik távollétében mindent meg akartak csinálni. Volt is sürgés-forgás az udvarban. Már kora délutánra készen lett a jó erős sövény ól. Betakarták szalmával és leföldelték. Már csak a disznó kellett belé. El is mentek érte. Könnyű volt hazacsalni. Ismerte Jancsit. Ment ts utána engedelmesen. Mikor szépen rázárták az ajtót, friss zöldet is adtak neki. Aztán bementek a házba. Kiszedték a perselyből a pénzüket. Hát uramfia. Volt benne annyi, hogy bőségesen elegendő lett volna még két disznó' elesége számára is.

T ste megérkeztek a szülők.

■*"' Hallják ám a disznóröfö- gést az udvarban. Megijedtek,

hogy valami kósza állat jár-kél

ott, de mikor megtudták a valóságot, akkor csudálkoztak ám istenigazában. Olyan öröm lett a házban, amilyen még nem volt soha. Hát még aztán, mikor a kis koca tizenhármat fi- adzott.

Mindenkinek megvolt már a malaca, csak a legnagyobbik fiú hiányzott még a családból, hogy örüljön a malackájának .No, az sem váratott sokáig magára.

Éppen óesztendőt búcsúztatta a város harangja, mikor betoppant. Hozott magával egy mal- teros lapátot, meg egy símító- kanalat. Agyában meg a kőmíves mesterséget. Ügy tervezte, hogy a szalmatetős ház helyébe különbet épít majd a családnak.

Előbb azonban megegyeztek, hogy egy rózsaszínű kismalaccal elmennek újévet köszönteni az özvegyasszonyhoz. Éppen az újévet köszöntötték a város harangjai, amikor a kismalac egy nagyot visított az özvegyasszony ablaka alatt, s a szegény ember meg a családja hozzákezdett az újévi köszöntőhöz.

Kinyílott a ház ajtaja. Behívta őket az özvegyasszony. Azóta olyan jó barátságban élnek, hogy még ilyenre nem volt példa a szegények meg a gazdagok életében.

Üj mezőgazdasági szakfüm

Az elmúlt esztendőkben a Földművelésügyi Minisztérium irányításával évente általában húszme_ zőgazdasági szakfilm készült. A filmeket díjtalanul vetítették le a dolgozó parasztoknak. Évenként átlag tízezer mezőgazdasági filmelőadást rendeztek.

Ez év október 23-ig a Híradó és Dokumentum Filmgyár hat mezőgazdasági szakfilmet és két mezőgazdasági híradót készített, így többek között a szőlőtelepítésről, a heterózis kukoricatermesztésről, a burgonyabogár elleni védekezésről, az üszőnevelésről és a korszerű szénaszárításról szóló szakfilmeket, vala! mint az 1956-os mezőgazdasági kiállításról felvett színes dokumentum filmet.

Az októberi események után a Híradó és Dokumentum Filmgyár gyorsan munkához látott és az el« I múlt hetekben további öt film készült el. Többek között a „Lápte. rületek hasznosítása“, a „Kombájn hasznosítása" és a „Cukor- j répatermesztés” című filmek.

Az 1956-ban elkezdett vala- ■ mennyi filmet januárban befejezik. így a mezőgazdasági filmtárak összesen tizennyolc új mező- | gazdasági szakfilmmel gazdagod- I nak.

fi szerződéses zöldségiermeSéshez biztositstfák a vetőmagot a Békés me^ei fsidmüvesszövf^gzetek

A Békés megyei Földműves-! szükséges — jó csíraképességű szövetkezetek sok ezer hold; vetőmagról már gondoskodtak, zöldség termelésére kötöttek; Többek k8zött dughagymáb61 szerződést a termelőszovetke- ° ~

zetekkel és az egyénileg dolgo-í harminc vagonnal all a termezó parasztokkal. A termeléshez I lök rendelkezésére.

ezt az ellenforradalmi terrorakciót? Néhányat megismertetünk a békési dolgozókkal.

Papp Ferenc, Budapestről

jött Miskolcra, „küldték”. Még a Rákosi-rezsim alatt állították bíróság elé, vadállaíi kegyetlenkedéseiről híres börtönőr- főhadnagy volt. Embereket kínzott, és most is azt tette. Köztük volt Gulyás János, Jakab András börtönből szabadult

„hazafiak”, akiket szintén Pestről küldtek le fegyveres provokáció szervezésére. Zander György segédmunkás, aki a

rendőrségen „megtévesztett- nek” adta ki magát, pedig az egyik fő-hangadó volt a tömegben.

E néhány, jellemző tény sok mindent megmagyaráz. Kik ők, honnan jöttek, mit akarnak, és hová szeretnék vinni az országot?

ÉS MÉG EZ SEM VOLT ELÉG. Ahogy eljött az éjszaka, a miskolciak kedvenc kirándulóhelyén, az Avason lángbabo- rult a híres kilátótorony. Benzinnel öntötték le a gyújtogatok a csodálatosan szép faépületet, úgy gyújtották fel. Mint valami rettenetes Néró-fáklya, úgy lángolt a több száz méter magas tűzoszlop az avasi gerincen. Ropogott, sistergett az évtizedek óta kiszáradt, benzinnel locsolt torony, milliárd szikrát szórva maga körül. Borzalmas látvány volt, órákig égett, és semmi más nem maradit a nevezetes építményből, csak a néhányat forduló beton csigalépcső. Most úgy meredezik az Avas tetején, mint egy csontváz, a pusztulás sötét jelképe.

A miskolciakban forr az indulat, a düh a bujtogatók ellen, akik ezzel a tűzvésszel célt nem értek ugyan, de elérték azt, hogy egyre többen mondják:

— Már a híres kilátó is útjukban volt?!...

Hogy mit mondtak még a gyújtogatókról, azt nem tartjuk fontosnak megörökíteni, elég, ha annyit mondunk, hogy másnap hatalmas betűkkel dörömbölt a követelés a miskolci utcákon a házak falán: „Vesszenek a gyújtogatok!" „Le a sztrájkra uszítókkal!”

ŰJABB GYILKOS LÖVÉS DÖRDÜLT ugyanakkor a karhatalom laktanyájának egyik kapujában. Mintegy 60 főnyi csoport betört az épület udvarába, fegyvereket szerezni. Kar- hatalmisíáink kiszorították a csoportot az udvarról. A fő hangadók látták, hogy tervük kútbaesik, erre két revolverlövéssel leterítették Oprendek Sándort, az egyik parancsnokot. Ki volt Oprendek Sándor? Munkás ember volt. A Lenin Kohászat dolgozója, és néhány nappal a gyilkos provokáció előtt jelentkezett a karhatalomba. Felesége, és három kisgyermeke siratja, zokogva kérdi: miért kellett meghalnia? A munkásharag növekszik, feltör a szívek mélyéből: vesszenek a gyilkosok!

KINEK VÉTETT EZ AZ ASSZONY? Egy másik rettentő kérdés a miskolci Rudas László utcában terjedt, mint a futótűz: miért és kik ölték meg a Szinva hfdján áthaladó Molnár György fodrászmester feleségét? Magyar, vagy szovjet katonák, rendőrök nem tartózkodtak a közelben. Kiden ih, hogy ismeretlen tettesek gyilkoltak, akik a közeli Déryné utca házainak padlásáról lövöldöztek.

A Miskolci Idegenforgalmi Hivatal épületének tetejéről is több lövés dördült el: magyar és szovjet katonákra. A provokátor lövöldözők elnémítására ágyútűzzel válaszoltak a nyomda előtt'álló harckocsiból.

SZERDÁN, DECEMBER 12- ÉN már teljesen helyreállt a rend. Miskolc dolgozói nem engedték, hogy szép városuk áldozatául essen az ellenforradalom pecsenyesütögetésének. Miskolc dolgozói már egyre inkább elhatárolják magukat azoktól, akik a röpcédula invázió idején azt hangoztaták, hogyha ők jönnek, kő kövön nem marad.

Az Avason intő példa a híres kilátó üszkös csontváza, a főutca golyóverte kirakatai, az ágyúbelövések nyoma. Nem, és nem! Nem kell a félelem, nem

kell a rettegés, a terror, a pánik egy józan érzésű miskolci magyarnak sem.

AMIKOR E SOROKAT ÍROM, már újra csilingelnek a villamosok Miskolc utcáin, búgnak a kék autóbuszok és a színház is megnyitja kapuját.

„Az Élet él és élni akar” —■ mondjuk Ady szavával és olyan jó ezt ma mondani. Igen, élni akar minden becsületes magyar, dolgozni, új, soha nem volt hazát építeni. Büszkén hordani kabáthaj tokánkon a Kos- suth-címert, és nem engedni azt, hogy bárki is felhasználja igaz nemzeti érzésünket egyes csoportok nemzetvesztő terveinek megvalósítására.

Ha valahol megtanulták ezt, úgy Miskolcon az utóbbi napokban nagyon is megtanulták. Tanuljunk belőle mi is, békési magyarok! Nekünk sem kell gyilkos fegyvertűz, gyújtogatás, pánik, — mi is rendet, békességet, nyugalmat akarunk, és ezért érdemes ma • dolgozni mindenkinek, aki valóban igazi magyar ember, igazi hazafi.