Békés Megyei Népújság , 1956. december (1. évfolyam, 23-47. szám)
1956-12-25 / 43. szám
ADY ENDRE: A csillagok csillaga Sohse hull le a vörös csillag: Nap, Hold, Vénusz lehullott régen S 5 dőlyföl a keleti égen. Sohse vörös a hulló csillag: Rózsás, lila, zöld, kék, vagy sápadt, Szeszélye az égi világnak. Hulló csillag, hullj l ullj, rogy ősig. Ezer eséssel, ezer jajjal: Egy csillagból is jöhet hajnal. Vörö3 csillag, ragyogj és trónolj, Mióta ember néz az égre, Vörös csillag volt a reménye. flVi miners lói RmlRlrsüilr A Csaba vendéglőben történt. Egyik szemüveges polgár nézegette az újságot elmerül- ten. — Duplát kérek, de sietek kérem. Majd amikor a pincér már elha<»vta az asztalát, utána szóit: több cukorral kérem, s ezzel olvasta tovább az újságot. Hosszú idő telt el, amikor észrevette maga előtt a már-már kihűlni szándékozó feketét, ke- vergeti. kevergeti, majd hör- pint belő>e. — Csodálatos — szól a pincédnek. több cukrot kértem, mégis keserű a kávé, pedig határozottan emlékszem, hogy bele tettein a cukrot. A pincér szolgálatkészen Indulni akar, hogv még pótolion a cukorhoz, amikor a másik asztalnál nevetés harsont fel. — TTfflir. a cukrot a csésze mellett álló pohár vízbe tette í ezért volt a kávé keserű... EMUI ered euv szólás-monda« Azt beszélik, hogy Bolond Istók minden évben egyszer ellátogatott Debrecenbe, de nem ment tovább az első háznál és ekkor hazatért és kóborlásával egy évre fölhagyott. A másik évben újra elölről kezdte. Innen ered a szólás: bekukkantok, mint Bolond Istók Debrecenbe. Ezt hajtogatom mindig. Igaz ugyan, hogy ennyi elég az élet- hez. Másnap reggel a katona megköszönte a szállást, a vacsorát, s útnak eredt. Csakhamar egy patak mellé ért, ahol egy szép himes rét terült el. Azon a Hirnes réten olyat látott, hogy ámultában majdhogy gyökeret nem eresztett a lába. Egy gyönyörű szép leány sétálgatott a réten egy loncsos, vedlő, lógó fülű szamárral. De nemcsak sétálgatott, hanem megölelte a szamarat, hol simogatta, hol csókolgatta. A botjához Icapott, hogy megtréfálja őket, nagyot sújt a szamárra. Megérdemli az a lány, hogy szép lány létére egy ilyen ocsmámy szamárral kedveskedik. De eszébe jutott az öregember mondása: — Ki mit szeret, szép az annak! — No, ha szép neki, minek bántsam, 6 sem ártott nekem. Örüljön a szamárnak, ha másnak nem tud örülni. — Ezt gondolta a katona, s folytatta az Kinek tépvén eieoet •— No Miska, hogy vagy megelégedve az új helyeddel? — Ne is kérdezd — válaszol szomorúan az inasgyerek. Ha a mester küld el borért és hozok, az asszony vér meg, ha nem hozok, a mester ver el. Mám is okán réni virít Idősebb ember, úgy éjfél tájon ballag hazafelé, hol jobbra, hol balra egyensúlyozza magát. Éppen a villany alá ér, aho' a hirdető-oszlopon hatalmas plakát a következő szöveggel: „A szesz öl, butít, nyomorba dönt’* — Kukk, bükk, mennyire L.ga...igaza van ennek a vacaknak, hiszen tényleg nyomorba dönt, most emelték föl a rum árát... Mostok sors Egyik gyerek a másiknak: Vigyázz Pista, kenyeredre száll a darázs. — Csitt, még meghallja a mostohám és ráfogja, hogy mézes kenyeret eszek és nem kenne rá vajat. Hem is fiufa Jó kedvű vagy papa. — Igen fiacskám. •— Az is akarsz maradni? — Az. — Akkor csak holnap mutatom meg a bizonyítványt. útját. De a szamár utána szólt: . — Állj meg, állj meg, katona! Mikor megállóit, a szamár elmondta neki, hogy nem. igazi szamár ő, hanem elvarázsolt királyfi. Azzal megajándékozta egy tarisznya arannyal, amiért nem űzött gúnyt belőle, mint a többi vándor, aki meglátta a gyönyörű szép lánnyal. A szamár eltűnt, a katona meg ment tovább. Húzta a vállát cudarul a tarisznya arany. Beért egy sötét erdőbe. Nagy- hirtelen körülfogta egy csapat zsivány. — Mit viszel a tarisznyádban? ■— kérdezték. A katona visszaemlékezett az öreg mondására: — Kinek mije van, el ne tagadja! Ha már eszébe jutott a mondás, az igazat válaszolta: — Aranyat! Ahány zsivány, mind hahotára fakadt. Visszhangzott az egész erdő. — Bolond vagy, — mondták, — ugyanbizony honnan lenne Karácsonyi emlék Karácsony estéjén, amikor a piciny viskóktól a palotákig kinyúlnak a karácsonyfákon a gyertyafények, hány és hány piciny csillag ragyog a gyermekek pillái mögött. A szürke fényben a gyermekszemek visszaverik a csillagszórók szeszélyes lángját, a gyertyák lobogó, hívogató fényét. A kis csengettyűk szavára újongá, kacagó gyermekek rohannak a karácsonyfa alá. Öröm és kacagás csendül a kincseket tartogató karácsonyfa alatt s piciny, kutató kezek motoznak a dobozok fedelei után. Vajon milyen játék van bennük? S lassan előkerülnek a selymes-hajú babák, piciny játékkatonák, berregő autók, színes kockavárak, aztán hányféle meséskönyv csalogató képe. Tálán megannyi valóravált álom. Mennyi minden van Itt a karácsonyfa alatt. Gyermekek eldörádója. S nem lehet tudni, kik örülnek jobban. A piciny, önfeledt gyermekek, akik azt sem tudják, hogy melyik játékot vegyék kezükbe, avagy a gyermekeket figyelő, kedvesen mosolygó szülők. De mi is történik? Nem sokáig hagyják ám az örvendező szülők a gyermekeket, mert velük együtt akarnák örülni. Aliéi néhány perc és a szülők már a kicsikkel játszadoznak: „üzembe“ helyezik a pöttömnyi autókat, aztán építgetik a kockavárakat és csakhamar elindítják a robogó körvasútat. A mamák a babákat öltöztetik, a. parányi tűzhelyen sütnek, főznek, aztán vasalnak a piciny vasalóval. Persze mmden gyermek ott akar lenni. Nem sok idő telik el, aztán hangos kacagás közben fogyasztják a szaloncukrot, a tésztákat, törik a diót és félelmetes csillagszórók újból szórják a kacagó szikrákat itt is, ott is. A kis csilingeléstől alig telik el egy negyedóra, már alig lehet megállapítani, vajon a fa alatt játszadozók közült kik a nagyobb gyerekek? Már talán éjfélre jár az óra. A sok játszadozásban elálmosod- nak elnehezedik valamennyiök keze. Csakhamar fehér ágyban alszanak a gyermekek, s ott mellettük piciny párnákon a selymes arcú játékbabák melegszenek és várják a reggeli felöltöztetést. A kicsiny autók meg a játékkatonák az ágy végében álmodoznak egy elkövetkezendő kedves játékdélntánról. Ök lesznek majd az igazi megmondhatói annak, hogy mennyi öröm és kacagás bontakozik majd ki körülöttük. Bizony, sokáig tart ez az öröm. A kis szánkók gyorsan siklónak a kacagó, havas utakon. A ródlizás után megint csak visszatérnek a gyermekek a karácsonyfa alá. A sok gyermeköröm évről-évre megújul, miközben ők is nőnek, nőnek. A gyermekekből szülők lesznek, a játékokból az élet szerszámai. Az álomvilágból valóság lesz, az álmok valóra válnak. És milyen hosszú az élet útja a valóságig. A játék után komoly munka, az élet vár mindenkire. S milyen já lenne, ha az élet útját a karácsonyi öröm és békesség övezné mindig. Milyen jó lenne, ha a karácsonyi örömökben egyesült szeretet hatná át az egész élet útját. Mindenki kívánja ezt a szeretetet és békességet. A gyermektől tanuljon az egész emberiség szeretni, örülni, együtt érezni. Ezt tanítja nekünk a karácsony ünnepe a csilingelő karácsonyfák alatt. GONDOLATOK Csak a munka, csak az, ha valamit tevénk, boldogít; csak azon éldelet, melyet önmagunk szerzőnk, miénk egészen. EÖTVÖS Kevés munka sok önszeretettel, sok munka végeüen szerénység» jár. BAJ.ZAC Amihez könnyen jut az ember, azt közönségesen nem be-* csüli, s másként bánik azon kinccsel, melyet szerzett, mint amelyet világbaléptekor már készen talált. Széchenyi »^vw*t Már a ravaszon volt az ujja, mikor visszaemlékezett a harmadik mondásra: — Az esteti haragot hagyd reggelre! Eltette hát a haragját másnapra. Vállára vette katonapuskáját, s megkocogtatta az ajtót. Örült az asszony, mikor meglátta, a nyakába borult, csókolta egyre. A katona azt mondta, hogy fáradt. Le akar nyugodni. De hiába akart nyugodni, az Alom elkerülte. Szüntelenül arra gondolt, hogy felesége másnak adta az ő drága puskáját. Meg arra, hogy azt a legényt megcsókolta. Reggelre kelve, megkérdezte: — Hol a puskám, édes feleségem? — Odaadtam az öcsémnek, hogy rejtse el. Rablók tanyáznak az erdőben. Elszaladok érte. Megörült a katona. Most már ő csókolta a feleségét. De akármennyit csókolta, nem fáradott bele. Most is csókolja, ha azóta meg nem halt. egy szegény katonának egy tarisznya aranya?. Azzal a zsivány ok tovább mentek, a katona meg örült, hogy az aranyát megóvta. Azt ' sem bánta már, hogy húzza a vállát. Addig-addig húzta, míg egy este befordult a falujába. Nehéz tett a szíve, úgy megörült, hogy mindjárt a keblére ölelheti édes feleségét. Az is eszébe jutott, hogy vcun neki egy gyönyörű puskája, vajon nem hányódott-e el? Akkor már az udvarban volt. ‘— No — mondta magában —* mielőtt bemegyek, benézek az ablakon. Égett a világ odabent. Jól láthatott mindent. Nem egyebet látott, hanem azt. hogy odabent a felesége az 6 szép puskáját odaadja egy legénynek. A legényt“ megcsókolja, az meg kiugrik az ablakon, s elmegy. Olyan harag fogta el a katonát, olyan rettentő harag, hogy leltapta a puskát a válláról, hogy lelövi a feleségét. I r <3^
