Békés Megyei Népújság , 1956. december (1. évfolyam, 23-47. szám)

1956-12-25 / 43. szám

I

GYERMEKVILÁG

SZ. MIHALKOV

Ä görögdinnye

A görögdinnye sok napot kapott,

Súlya wpról-napra gyarapodott.

Mohón szívta a talajnedveket,

Hatalmassá nőtt És társai előtt

Fennhéjázóan élként dicskedett:

— A legnagyobb én vagyok köztetek,

Izem pedig egyenesen — remek!

Az emberek

Ha meglátnak, így beszélnek:

,JEzt nevezem én görögdinnyének!"

De mikor egy napon Gazdája felvágja,

Dühös lesz nagyon S mérgesen kiáltja:

— Hogy órjássá nőtték fabatkát sem ér,

A hded nem vrros és nem is fehér.

Ized? — mintha tököt enne az ember,

Megmondom mi vagy: — disznóeledel!

*

Arra tanít ez a kis mese:

Ne higyj annak, aki mellét veri,

Mert, ha jól megnézed a belseje Ölvén, mint ennek a mesebeH Görögdinnyének a bele.

Fordította: Gerényi Tibor

A kecske farka

Volt egv-zcr egy szegény ember, aki igen jól tudgtt Mrni- f a rágni és ácsolni, de «'cinek betevő falat'» alig volt. Szeretett volna egy kis jó módhoz jutni, hanem hét öt kis gyermeke volt, hát tovább is csak szegény maradt.

Egyszer a víz elvitt egy hidat, amelyiken keresztül a nép a temp'omba járt. A aárt hamarosan ismét meg kellett építeni. Elmentek hét a szegény emberhez megkérdez ék tőle, vajon az új hidat három nap a'att el tmfná-e készíteni?

A szegény ember akkor nyomban átlátta, hogy ezzel a pénzzel módos ember tehetne, és egy napnyi, haladékot kért a nwtggntickdásra. Megadták neki.

Törte a fejét s* ám egész nap és fél éjszaka, de utoljára ie oda lyukadt ki, hogy aranyi idő a'att a munkát nem tudná elvégezni. Már nagy szvmorúair teíelcüAii ke zűit, amidőn egyszerre e»ak gyengén kopog1 atnak az ajtaján és rajta egy pirinyó emberke lép be. Jóestét kívánt és megkérdezte a szegény ácsot, miért olyan szomorúi Az ács elbeszélte neki a baját. A kis emberke pedig nevetve így szólt r

— No> ázom könnyen segíthetünk, megcsinálom én neked a hidat, mielőtt még a három nap letelnék. De az első lélek, aki házadból keresztülmegy ra jt a, az enyém.

A szegény ember meghökkent, látván, hogy kivel van dolgai tie hirte'en jó goradolata tán a lf és a törpe királlyal megkötötte az alkui.

Három mp ak t t híd késien vsát, ahogy a kis ember megmondotta és a híd közepén már ott várt a törpe az első leiekre az ács házából. Ez pedig gyorsa» kiere zette a kecsloebakot az óljából és kergette a hfdon kérész ül.

Hanem amint a törpe a kecs- luehatot a hídon kocogni látta, nagy dühösen nekikapott és kí- saaJdtotta a farkát, és azóta rö- • vid ts kecske farka. Az ács pedig megkapta a lOd forintot éa módos- ember lett .

Egy kis nyelvtan

(Költözködni)

Költözködni: ige. Ez az ige zokogás és jajveszekedés közben hagyja el szánk ama részét, amelyet alak címmel és jelleggel ruházott fel az, aki az ajkat feltalálta. Sajnos, az újságírás még nem zeneszerzői mesterség, hogy kottákat is mellékelhetnék a költözködni-hez. így nem tudom kellően érzékeltetni a jajveszékelést, a sírás, kétségbeesés ritmusát, amelyen a dallam sok szájszélről eredve ijesztő kórussá egyesül.

Azt. tehát tudjuk, hogy. költözni: ige. Mégpedig rendhagyó, szenvedő és cselekvő ige egyszemélyiben. Mert, aki költözik, az ott hagyja rendes lakását és neki megy a legnagyobb rendetlenségnek. Aki költözik, az szenved és cselekszik. E cselekedet lehet különböző sírás, veszekedés és fogadalomtétel, hogy „sohasem költözöm többi“.

Ez talán az egyetlen ige, amelyet hajtogatni is lehet, nemcsak ragozni. • Addig hajtogatjuk, hocru költözünk, míg csakugyan belem&szv.nk ebbe a nehéz vállalkozásba. Mint ragozó, Tagozódó ige felismerhető arról is, hogy költözködés alkalmával a bútordíszek, sarkok, lábak a bútorszállítók kezében maradnak, letöredeznek.

Az ige „hajtogatási" művelete

Énnekem felmondták a lakást, te dühösködsz, ő lalcást keres, mi költözünk, ti szidjátok a házigazdát, ők letörik a bútor lábát.

Ez volt a jelen idő, lássuk a múlt időt Én elfoglaltam a lakásomat, te poloskát kerestél, 5 nem tudott aludniy mi vakaróztunk, ti rovar poroztatok, ők füstölték a szobát.

Jövő idő: Én fel fogom mondani a lakást, te veszekedni fogsz, ő kiabálni fog, mi nem fogunk hazajárni, ti pofozkodni fogtok, ők rendőrért fognak szaladni.

S végül a feltételes mód: Én szeretnék egyszer valakinek felmondani, te akkor — féleség házi úrnő tértnél —, ő pukkadna az irigységtől, mi hencegnénk, ti verekednétek és akkor ők is költözködnének.

Melyik

kát?

Melyik

fiák?

Melyik

Melyik

Melyik

Melyük

Melyik

«teást?

Találós

ír pusztította országtm- ár-ban laknak kato-o O orejtvánv

gyűár fut a nyúl után? Sr-ból isztírvk?^'" ár tanít?

ár világit? u'-'t

ár-tan árulnak miraMelyik ár rovar?

Melyik ár-ban tartanaik mölcsőt?

Melyik ár hivatalnok?

Melyik ár van rrynden háznál? Melyik ár-ban tartanak mindent?

Melyik ár kigúnyolt állat? Melyik ár hord terhet?

A LUSTA CICA

„Cicus már ne heverésszl Hajra, inkább egeréssz! Lustálkodni, ki» cicám,

Egy csöppet sem illik ámh

Panaszkodik a mama,

Hogy az éléskamara, ' Egér-cirkusz, nem egyéb-: Máskép lesz, ha te bemégy.

Cirmos cica dorombol:

„Ne hajts ki jó soromból, Majd, ha kedvem megered, Fogok tíz-húsz egeret!“

Három bölcs tanács

Kf(Magyar népmese)

Volt egyszer egy katona. Szolgálta a királyt egy évig, két évig, de haza egyszer sem engedték, pedig vágyakozott szegény, erősen. A lakodalomról vitték el katonának. Azt se tudta, édes felesége il-e, hal-e. Mohát a harmadik esztendőben háború volt.

Jött az ellenség haragosan. Egyenesen neki a kapitánynak. Ha az a. katona ott nem lett volna, a kapitány bizonyára meghal, mert hárman támadtak rá egyszerre. De a katona sorra levágta mind a hármat.

Mikor vége lett a háborúnak, a kapitány azt mondta a kato- nánmk:

— Fiam, te megmentetted az életemet. Nélküled már a föld alatt feküdnék. Kérhetsz akármit, teljesítem, ha hatalmamon vox.

— Nem kérek én egyebet.

minthogy szabadságra mehessek.

A kapitány derék ember volt, szavát tartotta. Megkapta a katona a szalmdságos levelet, & nekivágott az országúinak. Addig ment, míg el nem fáradt. Akkor körülnézett, hol lelhetne szállást éjszakára. Az út szélén állott egy háss. Oda bekocogott.

Égett a világ, még nem feküdtek U. A vacsorát elköltötték, beszélgettek. Megkínálták a> katonát kenyérrel, szalonnával Mialatt evett, a katona szemét, fülét nyitva tartotta. Hát látja, hogy van ott egy öregember, mindenki beszél, de az egy árva szót sem szól Azt gondolta, beteg. Megkérdezte Hát:

— Mi baja az öregnek?

Nincs annak semmi baja, «* válaszolt a gazda.

— Azért kérdem, merthogy nem szód.

■— Ingyen nem szól soha. Adj neki egy aranyat, mindjárt megszólal

Nem bírta elgondolni a katona, milyen bölcsességgel szolgálhatja meg az öreg az. aranyat. Tömérdek szót hallott már életében, de aranyat érőt még véletlenül sem. Ette e kivém- csís&g, minek a tudója az öreg ember, hogy ilyen drágán méri a szót.

Volt neki három aranya. Gondolta, próbát tesz.

— Hallod-e, öreg, — mondta, — szólj egyet, kapsz egy aranyat.

Azzal már nyomta i* a markába.

Az öreg zsebrvrakta az aranyat, aztán csak ennyit mondott:

— Ki mit szeret, szép az annak.

Méregette a katona, megért- e egy aranyat, amit hallott. De akárhogy is forgatta, okos mondás volt.

Elővette hát a másoctiK aranyat, s odaadta azt is az öregnek, hogy szóljon még egyet.

Az öreg másodikra ezt mondta:

— Kinek mije van, el ne tagadja.

Ez a mondás még jobban tetszett a katonának. Majd lesz még pénzem — gondolta s odaadta az öregnek a harmadik aranyat is.

Akkor azt mondta az öregember:

— Az esteli haragot hagyd reggelre!

Ez a mondás a második kettőnél is jobban tetszett, örült neki a katona erősen. Több pénze azonban nem volt.

— Hej, — sóhajtott, — ha tudtam volna hogy ilyen okos emberrel találkozom, tíz aranyat zsákmányoltam volna az ellenségtől.

Most az öreg ember ingyen is megszólalt:

— Sose sajnáld, fiam, hogy nincs több pénzed. Mert nekem meg bölcsességem nincs több.

. írv -