Békés Megyei Népújság , 1956. december (1. évfolyam, 23-47. szám)

1956-12-23 / 42. szám

Békés megyei Népújság 1930. dccembtw 23., vasárnap MOSZKVA. (MTI) Mist. » TASZSZ közli, a Pravda decem­ber 18-i számát»« megjelent J. Pavlov cikke E. KardSsEji’.ak, a Jugoszláv Szövetségi Nemzet- gyűlés ülésszakán elhangzott beszédéről. A ciMc szövege a kő- következtében dezordentátódott és: vetkező: | meggj'«rgfüfe.ANagy Imrekoitmá-| Az utóbbi betekben viin®*tcvik gyengesége miatt kitejlő­A te Igen äs» hAvc iíiduit meg,|döW. alieníosaadtiln-ki elmélet sok ; a reakciós burzso» ideológia és avid magyar kommunistának, a ma-1 A Pravda cikke E. Kardelf beszédéről iisszevisszaságáaali, vagy szö­vetségének kezébe kerülne, es az ellenforradalom győzelmét jelentene. Ami a magyarországi rauniuksta­tem-m un izmus között. A reateiő | gyár muítkásosctály sok jó fiának , nücsokat illeti, itt különbséget (teli vezetett A | tenni az üzemi munkástanácsok és lé­wbét erő; »Ta igyekszenek fel-1 megssraunisitéséivez ítesználni a magyarországi esemé- - magyar munkásosztály most arra j az úgynevezett: ..területi“ azaz íreket, hogy új- Iradjjáraatf irrdít- í &wdnr//ik, hogy- újból, megteremt-j r.yegében önjelölt „tanácsok” kö- Icaiak á kommunizmus ellen meg-!8® Pártját, amely következetesen zott. Az üzemi munkástanácsok a rágalmazzák, a kommunista moz- 1 kifejezi és védelmezi törekvéseit gnltaat, saéthüzást lsel&eudr a!« éidelceát Az új, magyarországi mozgalmon belül, hatást gyakoixd- Imarxista—leninista párt megala- j&nak az áBhatatran, ingadozó i *®áisa övömmel tölti el mindén elemekre,. amelyek annafc idején | <was!á® lésmmumstáít. Ezzel szemc esatlsltoztak: e mozgalomhoz, űj-1 *3®rr Edvartí Kardíúj; arról! igyek- bór felszítsák a „hidegháborút.“, |^ik meggyőmv a magyar komtnu- 'iióagezzéSc a népek közti kap- tortákat, hogy- áilítéáág1 a párt új>- itokat, gyűlöfeéget és ellette- ) jatewmteséve' irányuló', harsuk j „meddő! erőfeszítés; amii a légeny*­moarr. csőlátókat, gekedést szítsanak Aki a kommunizmus Hívének hébben szólva különül „marxista“- vallj» magát, természetesen sdásíoglalás!' nem foglaföat eí „középutas ál- j a j ura nem- vihigos-e minden'­fáspentot". Ebben a harcban az 1 ^ számárat atföi- marxiátá­Hyenfajta, próbálkozások csak j15sk teríja magát, hogy a „poli- a»t .jelenthetik, hogy kisebb- : tilsai rerutaer' gyökeres, megval- nagyobb eredményeket tesznek : toztatésa“ Magyarorszáfron- túl aj— a reakciós ideológiának. Ez az dóraképp«.», elkerülíistallenül. a ka- osztátyharc kérBeflhstetdfeir Jogi- j pttaMamia- visszaállt fását jelentené Rája. í az országban?. Ezt az igazságot szembetűnően IHüsateáslja E; Kardelj elvtársnak, i magyarországi körülmények kö­zött olyan szervek, amelyek előse­gítik ia szocialista termelés fellen­dítése föladatainak megoldásét és ilyen szervek maradnak, a jövő­ben is. Más a helyzet az úgyneve­zett „területi” munkástanácsokkal,, amelyeket a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány feloszla­tott. Ezekbe a „tanácsukba”, mint ismeretes, sók horthysta és egyéb olyan ellenforradalmi elem fesz- ikelődölt be, amely céljául tűzte |ki, hogy becsapja Magyarország munkásosztályát és ‘szembeállítsa, ezeket a „tanácsokat” a népi ha­talmi szerveikkel. A „területi” -ta- inácsckbaai voltak természetesen félrevezetett munlsáacir is, de ez mitsem változtat e szerveik osz- r^nlii annakidején a torradal-: tály-lényegén. Az ellenforradalom m Orosaországban a kaplteüz- ;az. úgynevezett „terütetó” tetócso- m«s ,lre» ' kát igyekezett a maga céljaira fel­mondotta:. „Nemcsak az oktő- i&szna ni* ^ lényegében bei*, fordulat tapasztalataiból, j «SJtenaz-a taktika ismétlődik meg, hanem a ttülühitiusíb liatótncrii- j amelyet a Szc vjei-Oroszoitízágbr. n letek és. idilöaböaü'. olyant ré- próbáltak' az elleirforvatíalmi erők szék. tapasztalataiból is tudjuk, ja toron átadói lázadás idejében fel- amelyek korábban az orosz, bi-: használni, akikor ezt a jelszót KuüiierattoB tartWBtatt, » altot a hirdették mag ...tanácsokat kam- szovjpt. bánnom, u«»vi«»:'íit muiüsiák nélkül/ más hatalom- képviselői váltót- j T » ___~ ■ , , _ it t IO. Emra”*an» a szama- ! , L^et„ hogy akadMfc olyan era. rail dtmokwwiKus l>ítw»Uságra! ' l€^’ öz^ mondjak, hogy a2 yafnmtwiwyi. ági egyenlőség « osz-.álViiaic c]>j^i?tív törvényei, a- » szabadság, az alkotmányos- meltnaát Lenin idejében feltétlenül súg jelszavával' jütt és nem érvényesek voltaic, ma érvényte- ejrvszei;. bmiom. sokszor kidé- tentsk, no. de mit tegvünk az tűit tolult, hogy a*ys/crü lép- i'yen ..újífeikteie; aícHr <aa!t a re- eoOfokot, hidat jelentenek a fe- j vizkunizfimia ábécéjét tart jäc váí- aórgáailsta botarom, ftdé.v tomílannaSr,. é* egyre esalc ugyon- Ma »' wanraafc olyasak, akik szir j azo^t az eloépehb ueviaiotasta «yon megzavarná « mai euróoai v*«® .mUa&imánpr vzkomtják össze eb­erőviszonyokat. jflpn súlyos za.- »** 6ao(áslá2Silu*a!t wott mét' ! » ábécébűL! varefcat idéa* dőj. sőt még, az európai békét, is v«széljr«Bt«taaé. (Az ilyen. Maftyacorszig — mond­juk meg ezt közvetlenül — reva-n- íiszta követeléseivel állna, elő Ju- gOKzláviával* szemben is.); A gzónofc azonban — bármeny­nyire paradtaenak hangzik is ez — a magyarországi népi demokra­tikus rendszer megszilárdításával *em lenne megelégedve. E. Kar- dSrdj tiltakozik az ellen a. követltez- tetcs ellen, hogy „az elíenfoiTad-al- ntat el kell nyomni, a múlt egyes ß Jügwrzfáv Kommunisták Szövet­sége egyik vwzetőjének a Jugo­szláv Szövetségi Népköztársaság sziivet'ségi nemzahgyfflése üléssza­kán elhsmgzott teiúedehrres beszé­de. E.. Kardelj, beszádétea Meg a magyar esemény ékkel foglalkozóit és vafamilyen ..harmtufik úton“ próbált jiírrtí. I^ényegébarr -azon­ban csak azt bizony; be. hegy ilyen „tormád ik út*' nem lehetsé- ges„ E. Kardelj beszédében helyesen ji lenti ki, hogy a regi burzsoá Aiagyarerszásfiiaik nenr szabad' új- júBzüítt.'nie. Éhben az esetben — naandja — nyugaíi. politikai bázi­sok megterenaiéséve kevüiae sor Magyarországon.. Ez a helyzet na­szézades, iMaxástafc tapwafefeteá-| Kardsd j. alvtárs- bejedében a ka­iról'. A. történelmi tsapa®£Slalaf<iíEat,| vetüeBá fontos? kijelentést teszi: azonban írem lcihet aiegaem-misítsni; I t,a szocialista, fejlődés föl;, amofcá- valaimilyeaB íSriagyoát séma javáiTa,.) nak egyes egyedül, a szoGialis- a t-ii-tózioltOTEt nőm lehet egyetlen: ta forradalcm kiindulópontja, az­az. a. proletariátus és a burzsoázia tőzti llcranfli&tus prizmájában, át tollvonással áthúzni; mint tollba- mondásijaor a :ny.ekrtani hibái. Az. esziályharc objektív tacványeii mm niebő/Jiefíőlí.! Kard ülj, e törvények félre vezeté­sével' jelentette Iá: ,.A legutóbbi tnaSyaren'SBági esemény akis an. a legmeglepőbb az, hagy a kommu­nisták. retíGgpelc? 1 A. maakáetaná- csoltcói Leninnek annakidején, volt hi tout to teli javítani. •* a prob ... , , , . . , ,. r-_. .... . ,|batoesaga megnirdatoc a ..munißai lema nregolduddt." Ugy veil, a do-! , , “ . , , „ ’. , ^ ... , . I hatalmait a szovifeteicneili! log lényégé egyaítsdán nem. aboan van, hogy ki tell javítani a Utálta­bár a bdaeuikotosalf. jelszót,, nam volt . _ ..... ... ! többségük, a szouxafedciheni, si—Gero-felc vezet.es suiyas polito- ,, , „ , , . ... , . Ike Kardelj „elfelejtette“, hogy kar hibáit as, megszűnteim atn-| U ’ Iáik következményeit. Kardelj vé­leménye szarintt ki kell cseréim a „politikai rendszer,, amely Ma- gyasojsaágfm. tíz éven át épült." ^^ard’eíj többször ismételgeti: „A pelitíikai renäsaerlaen van. szükség, gyökeres válfcozásaíii- ra“, „a poliiikaí rendszert teüene megváltoztatni" sítoi Ilyen körül menyek között Ed­vard Kardelj beavatkozását Ma­gyarország belügyeibe nem lehet másként magyaréani, mint úgy, hogy a magyar IfowadaJnfi mun­kás-paraszti kormány prograanja megvarósításáixak fékezésére tö­rekszik alfái* alvarja ezt Edvard Kardelj, «kár nem, az ilyen be­avatkozás a magyarországi reak­ciós eirökeí segíti. A Magyar Szocialista Munkás­párt dsiásl szerepet tölt be a népi tíűmcSiraüftus rendszer me^zilar- d;i ásóért ft>lyó harcban és a szo- oúűista építés feáadaíiaínak megol- drteálban. A Magyar Dolgotek Párt­ja a Rákosi—CPerd-féle hibák és Nagy Imre »zaíkadár iei’ékenyeég'e Lenin bátor vo® visszavon­ni ezt a jelszót 1917. júliusában,. :,airú£fior a saraijeteMse betelepedett mensevütek és esc.euek a harc tü- aébta átáEtak a munkásos-ztály el­lenségeinek oldalára. Kardelj „megfeledkezetta arról' is, hogy Lenin mindén irrgadözás nélkül, teljes eréllyel szemheszállt a való értelmezése, aszmeilieg lehe- telién! PolitiScailag pedig reale- cióc!“ Nem Kardelj elvtárs, a- míg vannak a világon kizsákmá- ‘nyolók és kizeákmányoltak, amíg léteznek hatalmat kezükben tartó tőkéseit, és munkásosztály, .addig ■a történelmi események elemzésé- Inefe lainduíopontja a burzsoázia és ai proletáciátus közti konflik­tus lesz: A. revizionisták nem egy­szer próbálták, kitépni a munkás- osztály kezéből ezt a marxista irányt,, amely lehetővé teszi az események irányának, megítélését. ¥ enin igyekezett megtanítani a munkásosztályt arra, hogyan kell ezt az iránytűt hasz­nálni. Ezt írta: „Nem, a politiká­ban nem olyan fentos, ki védel­mez közvetlenül bizonyos nézete­tek Az a fontos, hogy kinek jók kronatadti* IáztrdöRRaF —, ,aktk ezt i ezek a nézetek, ezek a javaslatok, hangoztattdlk: ,,szovjeteket, de! ezek az intézkedéaeíki „Kardelj Rommunistálc néHcüT/ j elvtársi még valami éppen elle«­A Immstanlri felkefés Idején Le- kezűt emleget: „Ebben a tekiníet.­nin azt moncrotttt, hogy akkor kispolgári, anarchista, sponta­neitás jutott kifejezésre és hogy ez a hangú fai „igen széles kör­ben rányomta bélyegét a profe- táriitnsra“, mindezeket a han­gulatokat, bár a. munkásosztály­nál fs jefenikeztel», Lenin a pro- fcíáriátoR diktatúrája eilen Irá­nyuló RfspoXgárl eilsnforrada- t ómnak nevezte. Lenin azt mon­dotta, hogy Ka a politikai hata­lom a holscviRiifitói különböző, a botsevitokto! „csak kissé jofihra", vagy „esik kissé bal­ra álló efemek meghatározatlan ben nem az a -legfontosabb, hogy ki használta fel a munltásosztály felháborodását és milj'en jelsza­vakkal vezette a munkásosz­tályt.“ íme; erre vezet az esemé­nyek osztály elemzéséiül való le­mondás. a proletariate» és a bur­zsoázia konfliktusának figyelmen kívül hagyása! Természetes, ha „nem olyan fontos, milyen jelszavak nyo­mában indult el a dolgozók egy- része és ki használja fel a dol­gozó népnek ezt a vészét a ma­ga céljai évetekében, ha „nem oly fontos“, kinek jó e*. akkor a grófi Esterházyak Budapest­re érkezését, a magyarországi fehérteiTort, akkor a népi de­mokratikus Magyarország* ellen irányuló nemzetközi Imperialis­ta erők tevékenységét, mindezt másodrendű jelenségnek lehet tekintem, ha. pedig, mindezt figyelmen kí­vül hagyjuk, akkor elmondhat­juk, mint E. Kardelj kijelentette: „Személyes véleményem az, hogy a szocializmus kérdésének, nem volt fő szerepe a magyarországi szovjet intervenció idején. Az „intervenció“ szó is megfelelt ne­ki egy olyan teoretikusnak, aki ilyen, nézeteket vall az osztályok­ról és az osztályharcról, mit is be­széljünk arról,, hegy a. Szovjet­unió segítséget nyújtott a szocia­lizmus ügyének Magyarországon, amikor a forradalom sorsa forgott 'kockán ebben az országban. Eí Kardelj’ nem: szorítkozott a magyarországi eseményekre- vo­natkozó nézeteinek, ismertetésére. Szükségesnek tartotta, hogy — az ő szavaival élve „Néhány általá­nos köv«tkeztfft<at vonjon le az átmeneti időszak társadalmi moz­galmának mechanizmusáról.“ Mi­ből áll ez a „mechanizmus“?' Kar­delj az osztályokról, és az osztály­harcról vallottt külön'eges néze­teihez. híven, azt állítja, hogy a szocializmuanafc valamely* ország­ban folyt tízéves fejlődése után a kizsáteiúnyolói csríűyok marad­ványainak „politikai tekintetben tevéssé jelentős tényezőnek kell lenniük,“ így- írta ezt fehér papír­ra, fekete betűkkel! E. Karttójnck: azért volt szük­sége erre a furcsa állításra; hogy felépítse az átmeneti időszakra vonatkozó* sémáját, amely szerint nem a kulókek, nemi a- ki zsák- mányoTó’ osatálytdt ''írtaradványal, nem az imperitüizmus ügynökei veszélyesek, a; fiatal szocialista or- szágva. Az &> vélaniay* aaaeint „a pártban és- az. államban levő bü­rokratikus elemek.“ jelentik a fő veseélyt. Saó- se róla, a bürokra­tizmus elleni harc és tényleges képviselői elleni harc óriási je­lentőségű és a kommunisták min­den erejükkel azon vannak, hogy határozott harcot folytass«nak a bürokratianus eilen. D'e Kardelj eivtárs, amikor a „bürekratikus elemeket“ tünteti feT a fő veszélynek, lényegében megengedhetőnek tartja, hogy. egyenlőségi jelet tegyeai ezeni ele- rrielt és „az átmeneti időszak ál­lama“ közé. Sőt, mi több, odáig megy, hogy indökolni próbálja a szocialista állarrv elleni fegyveres megmozdulásokat,, s ami, még ennél is több, forradalomnak ne­vezi azokat! Minden előítélettől mentes ember előtt szükségkép­pen nyilvánvaló, bogy hasonló megállapít ásókból könnyű összes iáitól ni a lépi demokratikus ha­talom ellőni ellenforradalmi lá­zadások védelmének és megindo­kolásának „elméletét", hogy ne- jutnának; az eszébe a lenini sza­vak.: „Ne- bigyjetók at ü'áeisolcnak, nézzéték meg jobban, kinek, elő­nyös!“ CT aL’deljnek az „átmeneti idő- ^ szak állami mechanizmusá­ra vonatkozó megjegyzéseiből logikusan következik: jobb- lenne ezt a mechanizmust eltüntetni. E, Kardelj nem. mondja ki ezt így egyenesen, ő nem harcol nyílt si­sakkal, hanem jobbnak tartja el­lenfelét „bürokratikus önkény- ucalommaík.“,. , ,szt áll nizm u®iak ’ ’ stb. nevezni, hozzáfűzi ugyan: „Nem a szocializmusra, sem nem a lenini szovjet rendszerre gon­dolunk amely úgy jött létre, hogy a tömegek befolyást gyakorolhas­sanak az állam és a párt politiká­jára.“ Ez a megjegyzés azonban nem menti meg az ügyet. E. Kar­delj beszédében éppen „az átme­neti időszak, államának mecha­nizmusáról“ van szó, vagyis ép­pen a. proletariátus diktatúrájáról. Kitűnik ez az S Kardelj által idézett történelmi példákból is. Kardelj például igen rosszalóan nyilatkozik a XVIU. századi; fran­cia polgári forradalom jakobinus diktatúrájáról, dicsőíti, a „felsza­badulást“' ez alól a. jakobinus dik­tatúra alól. Mindenki tudja azonban, hogy a jakobinus diktatúrában, nem volt .^sztálinisnms“, ahogy nem volt „bürokratikus önkényura­lom” sem. A példára Kardeljnek csakis azért volt szüksége, hogy befeketítse a forradalmi dikta­túrát általában, így a proletár­diktatúrát is. Valójában E. Kar­delj: égés* beszédének az a cél­ja, hogy elbagatelizálja a mun­kásosztály vezette állam forra­dalmi szerepét az új társadalom építésében, amitől a különböző revitdenistáh régesrég próbál- i koznak már megfosztani a mun- 1 kásosztályt. | A szocialista társadalom építésé- ' nek ezen igen fontos emelőjéről i Lenin- több’ ízben hangsúlyozta, hogy csak az a marxista, ki az osz­tályharcot a proletariátus diktatú- | rájának elismeréséig, viszi, aki ! eltér ettől a fű elvtől; az elkerül­hetetlenül revizionista álláspont­ra csúszik. A-nnek a harcnak, a- ! melyet Lenin a második inter- nacionálé vezérei ellen vívott, j egész története mutatja, milyen következetesen védelmezte Lenin a* pro! e tárai tus diktíúúnájának 1 eszméjét mindenfajta támadás el­len. Ékesszólóan beszél erről an» i nai* a harcnak egész története ia j amelyet Lenin az október utáni [ időszakban vívott a menaevükek I és az ökonomisták ellen. F enin azt mondotta, hogy a munkáoKztály ájlamhotal- mának formái változni fognak a nemzeti és történelmi körülmé- ■ nyéktől függően, de a. lényeg; az. alap egy marad. Eme;, ezt firöa Lw- nin. errőlJ a kérdésróL: „MitulädcHg,. amíg. a ncpeU is országok liósiiut nemzeti, és állami különbetek vannak — márpedig' ezek m üiilönbBégek még a prolnii! riátus dllttatúiU- jar.rvU vililgniiavtekben’ türtónö maffvalóauiása- után ia sokáig, nagyon, sokáig meg fognak m;i- rabni — a világ Kommunist» muuHásmoBgalínáefllr nrmr/ t- közi taktikai egysége nőm a kulönfélesóg kikii-'öbölésél, nem. a nemzeti, különbségek megszüntetését (ez a mai hely­zetben dől* álom) — hanem a kommunizmus alapelveinok (a szovjetbatalomnak és a prole­tariátus diktatónájának) olyan éwtónyosítósét. küvetoil, amely ezeket az. éveket a. részletekben helyesen módosítja, azokat a nemzeti és nemzeti-állami Mt- tüiibségetahoz bozeáulakitja, hozzá allralmazza.” Ha valaki „azt tart ja, hogy Le­ninnek ez a tétele elavult, annak számára az. eóész lerrirriznrus is „ela,vult‘, aki Rákosihoz és Gerű- höz hasonlóan, nem. tudja ér nan akarja helyesen», alkotó szellem­ben alkalmazni a kommunizmus alapelveit, a nemzeti—állami adottságokhoz, ez nagyon meg­károsítja ügyünket az, alti »nemű zetá—állatni különbségeket- elő­térbe helyezve, feledésbe meríti a proletáriátus diktatúrájának alap- | elveit, nem kisebb- kárt okoz a ; szocializmus ügyének. Aki csuk i megismerte a marxizmus alap»- | jait, az. jól tudja,. Marx hogyan j határozta meg klasszikus, módon : az állam lényegét a kapitalizmus­ból a kommunizmusba való át­menet időszakában: ,*,A kapitalista és kommunista társadalom közö'tr — írta Marx a gotiiai program ttrtíMtóiáöim — aa «ÍKőraek a miieofliWtá vát­ló tomtdalmi átaiakuL-isa- id*í- szaka vám. Enn£k az időszak­nak megfelel" egy politikai ki­meneti Időszak is, és ernnric a korszaknak az áílama semwi {Folytatás a oldalon)1.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents