Békés Megyei Népújság , 1956. november (1. évfolyam, 1-22. szám)
1956-11-28 / 20. szám
Békés megyei Népújság 1956, november 3&, szerda 4 Kádár Jánosnak, a forradalmi kormány elnökének rádióbeszéde (Folytatás az 1. oldalról) dolgozók számára, de diktatúra a kizsákmányolok számára. Demokrácia a demokraták számára, de diktatúra az ellenforradalmárok és fasiszták számára. És még egyszerűbben kifejezve: a kormány el van tökélve arra, hogy ha már hazánkban egy ideig félni kell valakinek, í akkor sehol, egyetlen helyen, a legkisebb faluban sem a becsületes munkás, paraszt, vagy értelmiségi dolgozóknak, ne a demokratikusan gondolkozó haladó embereknek kelljen félniük, hanem féljenek a törvény megszegői, a fasiszta uszítok és ellenforradalmárok, népköztársaságunk ellenségei. Második kérdésként az élet alapját képező munkáról keli szólnom A követelésekkel egyébként úgy is vagyunk, hogy aki átgondolja helyzetünket, az tudja, hogy ma a dolgozó nép érdeke egyet parancsol: minden dolgozónak azonnal és feltétel nélkül, követelés-listák irogatása nélkül dolgoznia kell, még pedig legjobb tudása szerint, Mert azalatt, míg egyes helyekai a'dolgozók egy része a termelésben tétlenül, követelések meséivel van elfoglalva, kiesik éppen az a termelés, ami a jogos igények kielégítésének alapja lenne. Ami a kormány szándékait a szociális és bérkérdések jövőbeni rendezése tárgyában illeti, megjegyzem, hogy magam is vasmunkás, műszerész vagyok, s megértem a munkásság igényeit. A kormány ma is és a jövőben is elsősorban a munkásokra támaszkodik, és a munkások és parasztok egyetértő támogatása nélkül nem tudjuk elképzelni az ország kormányzását ezután sem. Tudjuk, hogy kormányunkat a Szabad-Európa nevű reakciós; külföldi rádió a legkülönbözőbb rágalmakkal igyekszik bcmocs- kolni a dolgozók egy része előtt A helyzet hazánkban ismeretes. Egy közel három hetes általános bénultság és sztrájk után hazánk majd minden termelő helyén megkezdődött a munka. E kérdésnél külön is tisztelettel kell megemlékezni a magyar falu dolgozóiról. Az állami gazdaságok dolgozói, a termelőszövetkezetek tagjai és az egyénileg gazdálkodó parasztemberek egyaránt becsülettel teljesítették a haza iránti kötelezettségüket. Az országos vihar heted alatt is szorgalmasan dolgoztak, becsülettel be kell vallani, hoigy minden központi irányítás nélkül elvégezték az őszi szántás-vetés 30-—90 százalékát és még most is szorgalmasan dolgoznak. Hozzájuk is s: áldozták olyan emberek, akiknek az elmúlt hetekben a legfőbb gondjuk az volt, hogy a munkások ne dolgozzanak. Ezek az izgága elemek felszólították á 'parasztokat is arra, hogy ne szántsanak és ne vessenek, ök azonban egyöntetűen valóban mély bölcsességgel azt válaszolták, hogy ma is v— k—TTiány, jövőre is tesz. A kormány munkájáról, vagy jellegéről majd a jövő nyáron is lehet vitatkozni, de ha ők most nem szántanak és nem vetnek, akkor jövőre nem lesz kenyér és ha kenyér nem lesz, akkor nem lesz min vitatkozni sem, mert ha kenyér nem lesz, akkor élet sem lesz. ján helyi és Időleges, de mégis súlyosan káros sztrájkok hullám- zanak át. Mi ezeknek az egyre gyengülő, de teljesen még meg nem szűnt sztrájkhullámcknak az oka? Alapjában két oka van ezeknek a jelenségeknek. Az első az, hogy az események hátterében működő ellenforradalmi erők most már — más fegyver híján — a legvadabb rémhírek terjesztésével, a 1 egké ptelenob b követelések bevetésével azt akarják elérni, hogy gazdaságilag a lehető legnagyobb kárt okozzák az országnak, hogy a gazdasági nehézségek nyomán újabb támadást intézessenek népi demokratikus rendszerünk ellen. Az eilenfoiradakná- rok pontosan tudják, hogy mit cselekszenek, de nehéz feltételezni az ellenforradalmárok kezére játszó olyan eszüket vesztett uszítók- ról is, mint Gémes Miklós, Sándor András és más hozzájuk hasonló személyeikről, hogy ne tudnák mit cselekszenek, ök tudatosan az ellenforradalom szekerét tolják és ezért ne sértődjenek meg, ha mi kénytelenek vagyunk ennek megfelelően eljárni velük szemben. Második akadálya h&lyenkint a munka teljes beindításának az, hogy gyakran a jóhiszemű dolgozók sem értőt, hogy önmaguk érdekei ellen cselekszenek, amikor olyan feltételekhez- akarják kötni a munka felvételét, amelyek ma meg nem valósíthatók. Ezeknek a követeléseknek egy része olyan helyekről indul el, amelyek a munkásosztály érdekeitől idegenek. Ilyenek például a kormány összetételének ilyen vagy olyan személyi megváltoztatására irányuló követelések. E kérdésről három megjegyzésem van: azoknak az üzemeknek dolgozói, akiknek nevében a politikai követeléseket kis csoportok különböző helyeken felvetik, többségükben egyszerűen nem is tudnak arról, hogy nevükben miket követelnek. Erre jellemző a következő eset: Egy alkalommal fogadtam a Bu-1 dapesti Munkástanács néven beje- \ lentett küldöttjét. A küldöttség | tagjai előadták azt a követelésü- ; két, hogy egy bizonyos Maiéter nevű embert vegyünk be a kormányba. Amikor megkérdeztem, hogy ki tudja közülük, ki az a Maiéter, kiderült, hogy senki kö- j zülük ezt nem tudja. Maiétert soha sem látták, életéről, tevékenységéről semmit sem tudtak. Amikor megkérdeztem, ki ajánlotta nekik, hogy követeljék ezt az embert a kormányba, hogyan követelhetik egy olyan embernek a kormányba való bevételét, akiről fogalmuk sincs, hogy kicsoda — csak zavart hallgatás volt a válasz, mert erre válaszolni nem tudtak. Amikor pedig elmondtam nekik, hogy ki az a Maiéter és mi volt életútja — mert én ismertem, azonnal elálltak követelésüktől és restelték magukat miatta. Második megjegyzésem az, hogy a november 4-i kormányhatározatunknak megfelelően, mihelyt a termelőmunka az ország minden területén rendesen megindul és a törvényes rend minden helyen és vonatkozásban helyreáll, nyomban változtatást eszközlünk a kormány ösz- szetételében, még pedig olyan módon, hogy kommunisták és nem kommunisták legjobbjaival fogjuk a kormányt megerősíteni, le-; hetőleg a legjobb szakemberek bevonásával. A nem kommunistákkal szemben az az egyetlen igényünk — j de ehhez ragaszkodni fogunk —, i hogy az illető' kész legyen a népköztársaság áílamrend jenek, a szocialista vívmányok megvédésének és a ssaciaüzmus építésének alapján dolgozni. - A harmadik megjegyzésem a kérdéshez az, hogy mindaddig, ameddig a normális élet általában biztosítva nincs, a kormány összetételében semmiféle változtatási, sem bővítést nem csinálunk. Az a helyzet, amire ml gondolunk, lehel, hogy egy hét, de lehet hogy csak három vagy négy hét múlva érkezik el. Ez nem rajtunk múlik. Mi azt szeretnénk és azon vagyunk, hogy a kormánnyal kapcsolatos— és szerintünk is szükséges — további lépés mielőbb megtörténjen. De ezt semmi szín alatt sem az ellenforradalom által útnak indított és a félrevezetett, jóhiszemű emberek által átvett követelések nyomása alatt tesz- szük majd meg. Én megtanultam a leckét, amit igen drága tandíjért a Nagy Imre-kormány működése adott az országnak. Az a véleményem, hogy éppúgy, mint a hazai földön sötéten bujkáló ellenforradalom is. De még a legvadabb imperialista háborús uszítóknak, a legvéresebb szájú és kezű hazai ellenforradahnämak sem jutott eszébe azt állítani, hogy a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormánya a gyárosok, bankárok, grófok és földbirtokosok kormánya volna. Mi a munkások és parasztok kormánya vagyunk és az ellen- orradalmi szitkok és átkok igazi magyarázata ebben rejlik. — Beám személyileg is elmondhattak — és bizonyára el is mondtak már — minden rosszat, ami csak elképzelhető, de azt persze nem mondhatták, hogy én a kapitalisták képviselője volnék, és ennek is ugyanez a magyarázata. Tehát teremtsük meg a termelés teljes ütemű beindításával és fejlesztésével a keresetek emelésének reális alapját, és akkor a béremelésnek a jövőben nem lesz akadálya. A kormány gazdasági célkitűzésének alapvető elve, hogy ben a napokban megbocsáthatatlan bűnt követeit eL A magyar nép ellen tehetetlenségével és az eüeníorraüaiini rohammal szembeni tétlenségével valójában leplezte és fedezte a gyilkos ellenforradalmi fehér terrort. Nagy Imre, mint kommunista is megbocsáthatatlan szerepet játszott. Ha tehetetlen volt, le kellett volna mondania, országnak-világnak megmondva, hogy ellenforradalmárok gyilkolják halomra Budapest utcáin a kommunistákat és más haladó hazafiakat, munkásokat, értelmiségieket. Ehelyett ő nevével fedezte ezeket a szörnyűségeket. Végül 4-én reggel ellenállásra hívott fel a fehér terrorista gyilkosságoknak véget vető. segítségül hívott szovjet csapatok ellen. Miután a rádióban bemondta, hogy a kormány' a helyén van, felkapta csomagját és még Tildy Zoltánt is cserbenhagyva, a parlament egyik csigalépcsőjén megszökött és húsz perc múlva a budapesti jugoszláv nagykövetségre szaladt, menedéket kérni. Nagy Imre volt szerepéről még annyit: lehetséges hogv az ellenforradalmárok számára kevés volt az, amiben nekik Nagy Imre akarva — nem akarva segítséget nyújtott, de a Magyar Népköztársaságnak, a magyar kommunista mozgalomnak, a meggyilkolt forradalmároknak sok volt. A továbbiakról pedig annyit, hogv az a Nagv Imre, aki a jugoszláv követségre belépve elhagyta a Magyar Nép- köztársaság szuverénitása alatt álló területet és jogilag idegen ország területére lénett. néhány nap múlva dioíomáciai úton közölte kívánságát, hogv el a- karja hagyni a Magyar Népköztársaság területét- Kormányunk és pártunk úgy gondolta, hogy (Folytatás « 3. oldalon.) Valójában miről is van szó? A munka az egész iparban, kereskedelemben, a szállításnál megkezdődött, de azt mégsem mondhatjuk, hogy a termelés valóban rendesen folyik. Először azért nem, mert igaz ugyan, hogy a munka beindítása és a termelés folyamatosságának biztosítása jó úton halad, de ugyanezen fejlődésen belül — helyenkint és időn- kint — visszaesések vannak. A nehezen fejlődő termelés frontHogyan is állt a dolog a Nagy Imre-kormány ban? Az ellenforradalom háttérből útnak indított követelések nyomán félóránként más és más miniszter leváltását követelték. A kormány főtevékenysége ezeknek a csere-berék- nek a megtárgyalásából és végrehajtásából állott. A kormány az Igazi tennivalókkal foglalkozni lsem tudott, az ellenforradalom jráról-órára erősödött és előretört, k kormány maga pedig az örökös naponkénti változtatások sorén Ögy nézett ki, hogy végül a szülő anyja sem ismert rá. Hét ml ebben a kérdésben sem az ellenforradalom óhajainak tett engedmények útját fogjuk járni, mert az a véleményünk, hogy a tigrist nem koncokkal, hanem csak úgy lehet megszelídíteni, vagy békességre bírni, ha agyonverjük. Előfordul, hogy egyes helyeken a dolgozók nevében fellépők kijelentik, hogy csak ilyen vagy olyan gazdasági követelések kielégítése után fognak dolgozni. Ezek a gazdasági követelések gyakran olyanok, hogy nem lehet azokat jogtalanoknak nevezni, persze akadnak jogtalanok is. De a jogos követeléseknek is az a baja, hogy ma nem valósíthatók meg. Ma az a helyzet, hogy a kormány által hozott döntéssel az ipari munkások és bányászok részére megszavazott béremeléssel elmentünk addig a határig, amelyen túl ma nem mehetünk, ha csak nem akarjuk megszavazni az inflációt, a pénz. romlást. A kormány pedig el vart tökélve, hogy minden követelést elhárít, amely pénzromlásba taszítaná az országot, mert ez éppen a bérből és fizetésből élőket, azaz elsősorban a munkásokat sújtaná legjobban. Megszavazni béremeléseket: ez egy pillanat műve. Pénzt nyomtatni, ez papír dolga. De szabad ezt csinálni? Nem szabad, nem lehet, nem fogjuk megcsinálni. Minden gondolkodó ember tudja, hogy annak a béremelésnek van csalt reális ériéke és értelme egyetlen munkás sem kívánja vissza az inflációt, a pénzromlást a termelés fejlesztésének, a dolgozók életszínvona áiak növekedését kell „„„.szolgálnia Minden más követelmény sor-! rendben ezután következik. | Ha mai súlyos gazdasági helyzetünkben semmi mást nem né- j zünk, mint a villamos energiá- | val, a szénnel és olajjal kap- | csolatos bajokat, akkor is fel | kell hívnom a dolgozók figyelmét arra a veszélyre, hogy ha i továbbra is ilyen vontatottan ; megy a termelés beindítása p- j gyes helyeken — különösen a ! bányákban — akkor előállhat az a helyzet, amikor a dolgozók egy része átmenetileg még sem dolgozhatna, ha különben akarna is. Világos, hogy ezt minden módon el kell kerülni. Remélem, az öntudatos magyar dolgozók tisztában vannak azzal, hogy az igen jelentős külföldi segélyek, amelyeknek döntő részét a testvéri szocialista országok kormányai és népei küldöttéit j nekünk, — csak az átmeneti nehézségek leküzdéséhez adnak nagy segítséget, de népünk életét és jövőjét csak két kezünk munkájával biztosíthatjuk. Harmadik kérdésként a mos-: tanában igen sokat emlegetett j ügyről kívánok szólni. Nése- j tem szerint ez a kérdést tör- í ténelmileg túlhaladott kérdés,1 amelyek felett népünk rövid időn belül napirendre fog térni. Ismeretes mindenki előtt az a helyzet, amely nálunk a Nagy Imre kormány utolsó napjaiban, j pontosabban október 30 és november 3 között előállt. Az október 30-i tűzszünetet követő órákban nyíltan fellépett ellen- forradalom viharos nyomása ezt a kormányt napról napra jobbra tol ta és Mindszenty, B. Szabó, Eszter : házi Pál fellépése mindenki e- lőtt nyilvánvalóvá tette, a Nagy Imre kormány órái meg vannak számlálva, az ellenforradalom napokon bélül elsöpri azt helyéről. A Nagy Imre-kormány — és maga Nagy Imre — ugyanezek- , van ■ több pénzért kevesebb árut. Ezt kft- 1 már kipróbálták keservesen a ma- és! gyarok IMS—16-ban és gondolom, a dolgozo szamara, amelynek ■ fedezete megtermelt áruban, lönben csak több pénzt kap az ellenforradalommal szemben nem úgy kell harcolni, hogy követeléseinek engedünk, hmem úgy, hogv az ellenforradalmat szétzúzzuk