Békés Megyei Népújság , 1956. november (1. évfolyam, 1-22. szám)

1956-11-25 / 18. szám

Békés megyei Népújság

1958. aormbcr *5.. vasára*»

Irányelvek

a Magyar Szocialista Munkáspártba való tagfelvétel

módiára

I.

Az MSZMP Intéző Bizottsága a pártkongresszuson elfogadásra kerülő új szervezeti szabályzat megalkotásáig ideiglenesen a következő irányelveket szabja meg a te sók felvételének módjára:

1. Az MSZMP marxista—leninista párt, a tagok felvételénél érvényesíti Lenin tanításait. Az MSZMP-nek tagjai csak azok lehetnek, akik elfogadják a párt politikáját, megvalósítják a párt határozatait, részt vesznek valamely a’apszervezet munkájában, tagsági díjat fizetnek. Tagok csak 18. életévüket betöltötték lehetnek.

2. Az MSZMP elsősorban a munkásosztály pártja. Soraiba felveszi a parasztság, az értelmiség legjobbjait, akik demokráciát és szocializmust akarnak, mindazokat, akik egyenjogúságon alapuló testvéri barátságot akarnak a szocialista országokkal, a világ ösz- szes népeivel. A párt tagjai sorába léphetnek mindazok, akik a független, szabad és szocialista Magyarországért küzdenek.

3. Az MSZMP elsősorban a volt MDP-tagokra és szervezetekre építi munkáját. A pártba kívánja tömöríteni a rési szervezett munkásokat, azokat a párthű MDP-'ta- gofcat, akik a nehéz napokban szilárdan a párt mellett álltak.

4. Mindazokat, akik nem voltak

az MDP tagjai és tagfelvételre jelentkeznek az MSZMP-be, két ajánlás esetén egyéni kérelem és elbírálás alapján sürgősen fel kell venni. ,

5. jfi. volt MDP-tagpknak az MSZMP-be való felvételével kapcsolatban viszont leszögezzük, hogy nem vehetők fel azok:

a) akiket az ideiglenes központi bizottság intéző bizottsága a Rá- kosii-Lklikk uralmának idején elkövetett súlyos politikai hibák miatt nem tart a párttagságra méltónak;

b) akik a Rákosi-féle politikai vezetés idejében nép- és pártellenes bűntetteket követtek el (becsületes, szókimondó kommunisták üldözése, letartóztatása, kín- eása, a dolgozók megfélemlítése — általában a hatalommal való súlyos visszaélés);

c) akik a fegyveres felkelés részvevődként kommunistáikat, vagy más haladó embereket meggyilkoltak, vagy erre uszítottak — fosztogattak, spekuláltak, általában önkényes terrorakciókban vettek Tészt.

II.

A tagok felvétele a következő módon történjék:

1. A volt MDP-tagók átigazolását az MSZMP-be az alapszervezet híján a felsőbb pártszerv intéző bizottsága végzi. Az MDP tagjai, akik átigazolásukat kérik, ideiglenes tagsági könyvüket az MDP tagsági könyv felmutatása a i alapján kapják meg. Kérdéses és

vitás esetekben a párttagok kollektívája foglaljon állásit.

2. Mindaddig, amíg az MSZMP tagjai tagsági igazolványukat megkapják, a volt MDP-tagok gyakorolhatják az MRZMP-ben párttagsági jogaikat. (Kivételt képeznek az 1/5. sz. alatt felsoroltak.)

3. Az újonnan jelentkező párttagok felvétele a következő módon történik:

a) a belépni szándékozó „belépési nyilatkozatot" tölt ki. Az új nyomtatványok elkészüléséig írásban is kérheti felvételét, életrajzot íratni nem szabad;

b) a kérelem felett az alapezer- , vezet kommunista kollektívája : dönt;

c) a felvételre jelentkezett, illetve a [jártba felvett tagok listáját el kell juttatni a felsőbb párt- szervhez. A felsőbb pártszervnek joga van kifogást emelni egyes kérelmezők ellen, ez esetben az alapszervezet kommunistáinak ismét meg kell vitatni a felvételi javaslatot, figyelembe véve a felsőbb szerv indokait.

4. Az MSZMP-ve való belépés kelte a volt MDP-tagok-nál az MDP-tagség kezdetének ideje, az új tagoknál az alapszervezet által való jóváhagyás napja.

5. Az MSZMP tagsági igazolványában feltüntetendő, hogy az elvtárs mióta vesz részt a munkás- mozgalomban.

6. Az MSZMP tagsági igazolványának hitelességét a felsőbb pártszerv titkára aláírásával és pecséttel igazolja.

7. A tagnyilvántartás új rendjének kidolgozásáig az illetékes MSZMP intéző bizottságok gondoskodjanak a párttagok ideiglenes nyilvántartásba vételéről és bi tosítsák a pártokmányok gondos kezelését.

Almás! honvéd idehaza is a népet szófiaija

f Több mint egy ifóüap 1 ^5

Almési Máté honvéd örömtől eu- | gárzó arccal átvette parancsnoká- I tói a szabadságos levelet és ko- ! pottas táskáját kezébe véve, elindult a laktanya kijárata felé. A kapuügyeleteshez érve, vidáman ! nyújtotta jobbját kézfogásra. Szerbusz pajtás! Öt nap múlva jönni fogok. így búcsúzott katona barátjától.

Akkor még rend volt a pesti utcákon. Nem ropogtak a puskák, nem robbantak a gránátok, csak a forgalom megszokott, de unott zaja volt észlelhető minden felé.

| A Mátyás-laktanyában is — ahon- 1 nan szabadságra indult —, min- j den a régi volt. A katonák ugyan- I úgy kivonultak reggel a gyakorló- | térre, mint máskor s a kiképzés után ugyanúgy kívánták a meleg ebédet, mint általában mindég.

fi Keleti Eáitfamharrái [ Se

| indult el a vonat és Almási honvéd egyszeriben boldog, de na- I gyón boldog lett. örült, hogy né- I hány napra kikapcsolódhatott a | katonaélet egyhangúságából, de | legjobban mégis annak örült, hogy I viszont láthatja az ő szeretteit.

Idehaza gyorsan teltek a napok, s már számolgatta magában, mikor kell visszamennie, amikor a rádión keresztül megtudta, hogy a fővárosban kitört a forradalom és a honvédségi alakulatok némelyike, összefogva az egyetemista f- júsággal és a munkásokkal, egyesült erővel felvették a harcot a I -----------------o----------------fi szarvasi közép^á^an hélfőn meoMd a iaaitás

A szarvasi járási ifjúsági sző- j vétség ideiglenes bizottságának tagjai pénteken megbeszélést tar- , tottak a szarvasi diákok forradalmi tanácsának tagjaival, mely- I nek eredményeként a diákság küldöttei elhatározták, hogy hétfőn a középiskolákban megkezdik a tanulást.

A szarvasi és a kondorosi általános iskolákban már rendszeres a tanítás. '

. — — — ni mm m» <u» •nimm — «I jh lit. WW»,

onKenyuraiom ellem. Air ■- si honvéd unta már a katco,» e- j tét, örömmel töltötte volna a mé® j hátralévő néhány hónapot szabad- | Ságképpen idehaza, e hír hallatára azonban feléledt benne a lelkesedés és ökölbe szorult a kese. i Ej, csak én is ott lehetnék! De sd<

! vesen oda állmék a magyar nép , jogaiért harcolók soraiba — mon- dogatta töbhször itthoni barátai- | nak. Sajnos, a közlekedés megbé- ; nult, a vasutasok sztrájkba léptek I s így ő idehaza rekedt.

Xásóltái érfesjgsgjjiBS 1 JSj ra jutott, hogy az ő ezrede is a j szabadságharcosok oldalára állt és ! fegyverhasználatra kényszerül t(

I Visszaemlékezett katonabarátjá- j ra, kitől meleg kézfogással búcsúzott, mikor szabadságra indulva, átlépte a laktanya kapuját, ö is harcolt és lehet, hogy e harcban életével fizetett a nép szabadságáért és boldogabb holnapjáért, mint az a számtalan magyar hazafi, kiknek drága, de nemhiába folyt vére pirosra festette a budapesti utcákat.

Ezek és hasonló gondolatok ker- getőztek agyában, s ennek nyomán határozta el, hogy jelentkezik idehaza az önkéntes nemzetőrségbe, hogy ott szolgálatot tegyen addig is, míg visszavonulhat alakulatához.

Másoktól hallottam meg e hírt ás kissé kételkedtem is benne. A napokban azonban személyesen győződtem meg a-valóságról. Késő este volt már, az őszi eső szaporán esapdosta a kihalt endrődi utcák kövezetét, amikor hazafelé menet, két karszalagos ifjú állított meg és igazolványomat kérték. Hirtelen nem ismertem fel jfcet, de amikor egész közel kerülünk egymáshoz, mindjárt láttam, hogy az egyik ifjú nem más. mint Ahnásá Máté honvéd. Igen. Vele találkoztam az egyik nap, aki ebben az esőtől lucskos éjszakában s mint nemzetőr őrködött Endrőd sözség lakosságának békés álma lelett, és őrködik a következőkben s, mindaddig, még vissza nem tud érni egységéhez.

Sztanyik Károly, Endrőd.

Nera érlce^melc tifabl» ssKcrvfet csapatok ^Magyar országra

A TASZSZ cáfolata

partnaezálltak Bulgária fekete-tengeri kikötőjében.

A TASZSZ-irod át felhatalmazták annak kijelentésére, hogy ezek a közleményeik nem felelnek meg a valóságnak és elejüktől végükig a Szovjetunióval szemben ellenséges, a nemzetközi helyzet megnehezítésére, a béke és a népek biztonságának aláaknózására törekvő körök rosszindulatú, provokációs koholmányai.

Nem lehet megrendülés nélkül nézni és olvasni o magyarországi ellenforradalmárok kegyetlenkedéseiről, beszámoló fényképeket és híreket. Szomorú tapasztalataink vannak nekünk, románoknak a fasiszta kegyetlenkedésekről még az 1941. évi légionárius lázadás idejéből. Láttuk nálunk is épp úgy, mint Magyarországon a ha- . ló.lra kínzott emberek megcsonkított holttesteit. Voltak nálunk is pillanatok, amikor lábbal tiporták a humanizmus törvényeit, a- mikor az öntudatlan, vagy szadista gyilkosok kedvükre tomboltak. S összevetve a két mozgalmat, feltűnik, mennyire hasonlítanak egymáshoz. Tartalmuk is erősen hasonló. Ugyanazok a borzalmak, ugyanazon célokérta fasizmusnak, a diktatúra íegreakciósabb formájának, a sötétség uralmának visszaállítása; a demokrácia védelmezőinek üldözése és kiirtása; s természetesen mindenekelőtt a nagybirtokok, a kapitalista nagy- vagyonok megtartása, megőrzése vagy visszaállítása. S mindez az antikommunizmus, az antiszemitizmus leple alatt, a legcsekélyebb pozitív építő, vagy alkotó muka némi.

S ami még szomorúbb: a magyarországi és nyugati jóhiszemű emberekkel el tudták hitetni, hogy forradalomról, haladó és demokratikus programról van szó, holott valójában meg akarták semmisíteni a történelem tíz évi alkotását, holott programjuk voltaképpen negatív volt s mindössze any- nyiban „alkotó“, hogy ismét trónra akarták ültetni a múlt elrothadt hulláját. A jószándékú emberek nem megrendíteni, hanem megszilárdítani akarták a demokráciát és a szocializmust. De az ellenség, amelynek zászlajára csak az ellen szó van felírva, élet-ellen ember-ellen, minden-ellen, hu szonnégy óra alatt arra használt< fel az előállt zűrzavart, hogy meg kezdje a mészárlást, a kegyetlen kedéseket. Kossuth és Petőfi hazá jóiban az ellenforradalmárok. fel háborító vadállati büncselekmé nyékét követtek el, amelyek éppei úgy távol állnak a nagylelkű é: nemes magyar nemzet jellemvoná saitól, mint ahogyan a legionáriu: gyilkosságoknak sincs közük ai emberszerető és az emberi lény megbecsülő román nemzet jellemvonásaihoz.

szi, hogy mivel házunk még nem készült el és a jó gazda szemével hibákat is találunk rajta, megengedjük, annak a valakinek, hogy felgyújtsa azt és mi is szítjuk még a tüzet, az keservesen csalódni fog. Ha még akadnának közülünk netalán, akik elfelejtették, hogy vannak „jóakaróink", akik minden szétzúzást, minden elégtelenséget, minden hibát fel szeretnének használni arra, hogy tűzbe borítsák házunkat, most ők is észbe kapnak. Nem engedünk meg semmiféle széthúzást. A hibákat és fogyatékosságokat feltárjuk és helyrehozzuk. De nem felejtjük el azt, ami a mienk, azokat az elemi dolgokat, amelyek ma természetesnek tűnnek, de amelyek 12 évvel ezelőtt egyáltalán nem voltak azok! Nem felejtjük el!

Nem felejtjük el, hogy a kommunisták tervezték házunkat és hogy sok-sok kommunista teste alkotja házunk alapkövének kötőanyagát! Nem, nem felejtjük ezt! Nem felejtjük el, hogy ma a szocializmus századában legnagyobb és legerősebb barátunk a Szovjetunió!

Ami pedig az ellenségeinket illeti, tudjuk, hogy kik ők, mit akarnak, miben törik a fejüket.

Többet nem is kell mondanom. t (Megjelent a Scinteáa *752. számában.)

Moszkva, november 22 (TASZSZ) A United Press és az Associated I Press amerikai hírügynökségek olyan híreket terjesztettek, hogy a i Szovjetunió 20 újabb gyalogos hadosztály* irányított Magyarországra és hogy a Magyarországon és Romániában levő szovjet csapatok állítólag előnyomulnak a jugoszláv határ felé. E közlemények ■olyan állításokat is tartalmaznak,

1 hogy a szovjet csapatok állítólag í

A mi házunkról

Irta: PE I RU DUMITRIU

mi díjasok, tisztek, egyetemi Wü- gatók, akik a munkások és a parasztok soraiból kerültek ki, vagy munkások és parasztok gyermekei. Arról, hogy 12 évvel ezelőtt a hadseregben a szidalmazás és pofozás járta, míg ma lefokoznák azt a tisztet, aki szidalmazni, vagy pofozni merné a katonát. Arról, hogy 12 évvel ezelőtt nem léteztek román traktorok és tehergépkocsik, gyógyszerek és kőolajipari gépek, ma pedig vannak, csak úgy, mint száz meg száz új gyár mindenfelé az országban. Es így tovább.

Elmaradott, szegény, félgyarmati országunk 12 esztendő alatt tagadhatatlan fejlődést ért el. Természetesen hazánk még nem vált földi paradicsommá. Vannak nehézségek, vannak hiányosságok. Egyesek elkerülhetetlenek voltak, hiszen teljesen új utat járunk és meg kell küzdenünk a múltból örökül kapott viszonyokkal.

De lássuk csak, mi következik ebből? Azelőtt csak viskónk volt és annak sem mi voltunk a gazdái. Most házat építünk magunknak. Még nem hoztuk tető alá. Látjuk, hogy itt-ott még igazítani való van rajta. Kijavítjuk a hibákat. Magasabbra húzzuk a falakat. Eljutunk majd a díszítés és a kényelem idejéhez is. Még sok munka vár ránk. De ha valaki azt hiBudapesten most újra fognak épülni a tönkretett lakóházak, nehéz munkával helyreállítják a szétzúzott felszereléseket, mások fogják folytatni azoknak a művét, akik közül sokat megöltek vagy halálra kínoztak, s akik élete éppen olyan pótolhatatlan veszteség, mint a leégett múzeum műkincsei. Nehéz munka lesz ez, de az emberek már megbirkóztak nehéz munkákkal.

Minket nem értek borzalmak és pusztítások, de elgondolkozhatunk most olyan dolgokról, amikre egyesek jó ideje nem gondoltak. Olyan dolgokról, amelyek sokunk számára talán természetesnek, magától értetődőnek tűnnek.

Arról például, hogy ebben az or- szágbcn 12 évvel ezelőtt még millió meg millió ember járt rongyosan és mezítláb és most ez a sok millió ember cipőt visel. Arról, hogy az üzletekben parasztokat láthatunk, amint olyan használati cikkeket vásárolnak, amilyenekről 12 évvel ezelőtt még nem is álmodhattak — rádiókészüléket, gáztűzhelyet, bútort, szövetet. Arról, hogy 12 évvel ezelőtt távolról sem volt annyi ösztöndíj és diákotthon, mint most, arról, hogy 12 évvel ezelőtt nem léteztek ezrével, sőt tízezrével mérnökök, néptanácsi elnökök, bírák, tanárok, álla-