Békés Megyei Népújság , 1956. november (1. évfolyam, 1-22. szám)
1956-11-16 / 10. szám
Békés megyei Népújság 1956. november H., péntek A munkai további halogatása egyenlő a siem^eipyilRossagcjal! mun kástanácsok megválasztásával megvalósul a mun későn kormányzat. A dolgozók érvényesíteni tudják akaratukat az üzemek vezetésében, hisz maguk döntenek az üzemek életével kapcsolatos minden-kérdésben. A munkástanácsok döntenek az üzem sajátosságának legjobban megfelelő bérrendszer kialakításában, a bér- I alap felhasználásában, az «rőlte-j tett normarendszer felülvizsfiálá-; sában és korrigálásában. Bízunk benne, hogy a végleges munkástanácsok öntevékenysége, meggondolt intézkedései meg tudják szüntetni azokat az üzemen belüli hibákat, amelyek a ! munkásokat sújtották és sértették a dolgozók igazságérzetét. Meggyőződésünk, hogy a munkástanácsok létrejötte nemcsak az egyes üzemeken belül hoznak változásokat, hanem egész gazdasági rendszerünkre messzemenően kihat, egészségesebbé, normá- j lisabbá teszi népgazdaságunk szerkezetét is. Nagyon sok dolgozóban felve- j tődik a kérdés: vajon a szakszervezeti mozgalom valóban képes j lesz e a pártoktól és a kormány- j tói független szabad szakszerve-1 zet lenni? Felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy a szak- szervezetek szabadságát a pártoktól való függetlenségét mi nagyon komolyan vesszük és csírájában fojtunk el minden olyan megnyíl-! vánulást, amely ezeket az elve- j kei megsérti. Bátran elmondhatom, hogy ma 1 n szabad szakszervezetek munkáját valóban a dolgozók érdekei- ! ért, a munkásosztály ügyéért mély ! felelősség hatja át. Mi nem vonunk vissza semmit azokból a követelésekből és állásfoglalásokból, amelyeket ed- j dig nyilvánosságra hoztunk. í Bátran elmondhatom, hogy ma j a szabad szakszervezetek mun- ! kaját valóban a dolgozók érdekeiért, a munkásosztály ügyé- í ért való mély felelősségérzet batja át. Ez a felelősségérzet, a mun- < lásosztály jövőjéért való aggoda- I !om késztet bennünket arra, hogy j íilást foglaljunk a jelenlegi leg- j fontosabb kérdésben: a munka i felvételében. A munkásosztályért érzett ide- j ősség — a munkásesaládok jövő- éért érzett aggodalom késztet j bennünket arra, hogy felemeljük : szavunkat azok ellen, akik megakadályozzák a munka felvételét. Nyíltan és világosén kijelentjük, hogy nemzetgyilkoeok volnánk, ha ezt a sztrájkot támogatnánk. Nem lehet nemzeti célkitűzésnek nevezni azt, ami a nemzet pusztulásához vezethet. Mi tudjuk ezt — hiszen kivétel nélkül minden munkéskiildöttség elmondotta —, hogy a dolgozók nagy többsége látja a fenyegető veszélyt és dolgozni akar. De egyes csoportok felelőtlenül akadályozzák a munka felvételét. Talán tudatosan, talán félrevezetve — nem gondolnak arra, hogy a lakások jelentős része rorobadőlt, amit fel kell építeni, hogy a családok, gyermekek tízezrei fáznak, éheznek — nem látják azt, hegy a testvéri szocialista s más országok baráti segítsége csak ideig-óráig tud enyhíteni valamit ezen a tragikus helyzeten. Ha nem indul meg aa életet adó munka, feltartóztathatatlanul j valósítani, míg meg nem indul az rohanunk egy olyan tragédia fe- 1 élet, helyre nem áll a rend, a feGáspár Sándor, a Magyar Szaftod Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke rád'óbeszédet Intézett a munkássághoz. A beszédet rövidítve ismertetjük: A munkásosztály soraiban általános a félelem a régi, sok vonatkozásban a népellenes politika Visszatérésétől. Ezzel kapcsolatban látni kell azt, hogy a Rákosi é-Gerő klikk által gyakorolt politika, amely önkényuralmat, tér- port és létbizonytalanságot te- Iremtett, amely a magyar nép véleményét semmibevette, nemzeti hagyományainkat lábbal tiporta És az egész népünk önérzetét mélyen megsértette, életképtelennek bizonyult. Ezt még egyszer rákényszeríteni a magyar népre senki nem tudná. Látni kell azonban azt is, hogy a garanciát a dolgozóknak kell biztosítaniuk a normális élet megindításával. A régi politika káros következményei annál tovább hatnak életünk minden területén, minél tovább tart e rendkívüli állapot. Sem a kormány intézkedéseit, sem a szabad szakszervezetek javaslatait nem lehet addig megvalósítani az üzemekben, a munkahelyeken, míg meg nem indul a Wamka. Ez vonatkozik a kis és nagy kérdésekre egyaránt. A szabad szakszervezetek teljes mértékben egyetértenek, azonosítják magukat a magyar nép azon követelésével, hogy hazánk független, önálló ország legyen és mielőbb vonják ki Budapestről és az ország területéről a szovjet csapóinkat. És ezen túlmenő határozott intézkedések történjenek a kormány »észéről az ország valódi függetlenségének megteremtésére, nemzeti sajátosságaink szabad kibontakoztatására. Ehhez azonban elsősorban arra van szükség, hogy a normális élet meginduljon, dolgozzanak az üzemek, hivatalok, legyen közbiztonság, fel legyenek számolva azok az ellenséges erők, melyek eddigi vívmányainkat, népi demokratikus rendszerünket fenyegetik. Igen nagy az érdeklődés a dolgozók között a munkástanácsok működésével kapcsolatban. Ismeretes, hogy a kormány a szabad szakszervezetek javaslatára rendeletet hozott a munkástanácsok választásáról és működéséről. A lé, amilyet népünk történelme még sohasem élt át. Nem! A szabad szakszervezetek ezt a sztrájkot már nem támogathatják. Mi nem akarunk sírásók lenni, ásói annak a gödörnek, hol nemzet süllyed el. Minden józanul gondolkodó munkásnak, minden családját és gyermekét féltő és szerető embernek, mindenkinek, akit ehhez a néphez és nemzethez valami is fűz, meg kell értenie, hogy a munka további halogatása egyenlő a nemzetgyilkossággal. Milyen hazafias és milyen nemzeti követelés és célkitűzés az, amely a nemzetet pusztulásra ítéli.? Meg kell indulnia a munkának, munka nélkül nincs élet. A Rákosi—Gerő-féle, gyűlölt, népellenes politika kihatásait mindaddig nem lehet megszűntetni, a nemzeti függetlenséget, a nép szabadságát mindaddig nem lehet meggyelein, hogy az egész dolgozó nép támogatósával fokozatosan megvalósítsuk a magyar nép és a szabad szakszervezetek követeléseit. Ez a szabad szakszervezetek véleménye és ez az én határozott egyéni meggyőződésem is.- Ezért szólítalak fel benneteket munkások, szervezett dolgozók, szaktársak: lássunk munkához, van elég dolgunk! HEXVREIGAZITAS A Békéscsabai Városi Intézőbizottság tegnapi felhívásában nem kívánta közölni Kovács Pál a Kötöttárugyár igazgató és Vozái- János mérnök felmentésével kapcsolatos példát, mivel tisztázódott, hogy az üzem munkástanácsa kezdettől fogva mellettük helyesen foglalt állást. A közlést azért történt, mert a szerkesztőséghez későbben leadott kéziratban a tisztázódott kérdés nem lett kijavítva. MSZMP Békéscsabai Városi Intézőbizottsága. Lengyeleknek — lengyelekről és a magyar nép között afféle unokatestvéri viszonyt képzeltem: a lengyelek is épp annyit szenvedtek s küszködtek a múltban, akár mi. Mindez elegendő volt, hogy azt higyjem: jól ismerem a lengyeleket. Körülbelül harminc év lóía — műveltségem kialakítása óta — van módom úgy figyelni a nemzeteket, mint addig az egyéneket. Ez óriási idő. S ha még azt is 'számba vesszük: mi minden próbán mentek át ez alatt az idő alatt a nemzetek. A nemzeteknek is van, nagyon is, karakterük, s harminc éves megfigyelés ezt a régi, romantikusnak vélt megfigyelést erősíti bennünk. A lengyel nemzeti karaktert igen sokban hasonlőnoJk érzem a magyaréhoz. Ez az én toliamból nemcsak dicséret, hisz mi magyar írók, bíz elég szigorúan nézzük 4 ábrázoljuk saját nemzetünket. De emiatt nézem — akaratlanul és kéretlenül — a lengyel minden ügyét egy kicsit úgy, mint a sajátomét. Láttam az ép, aztán a földig rombolt Varsót. Az újra fölépült várost csak fényképeken láttam. De ezek láttán is olyan Melegség öntött el, mintha valami baleset után hosszú gyógyítás eredményeként egy addig béna tagomat tudtam volna ismét mozgatni. Lengyel- ország épsége, virágzása a mi egészségiinlcnek is tartozéka. Közös királyaink alatt egyenrangúak voltunk, a világ szemében. A magyar nép sorsa kegyetlenebb vök a lengyelénél; a történelem szakadékéban mi mélyebbre zuhantunk. Mi feleannyian sem vagyunk, mint a lengyelek. Az emberiség égboltozatán fürtben ragyognak a rendkívüli szellemek, amelyek a lengyel földről szálltak föl. Magyar csak egy-kettő villog, az is el-elhomá- lyodva. Nyelvünk, föld* rajzi fekvésünk bennünket jobban elzár. Még* sem irigykedve nézzük Kopemikus, Chopin, Mickiewicz népének lankadatlan föl-f öltörését. Biztatónak és erősítőnek. Szeretettel az ember nehezen dicsekszik. Mégis kimondom: a magyarok érzése — szinte nemzeti közérzése —, hogy a lengyelek is fór indulattal, rokorsze nevel vannak ml irántunk. Bennünket, magyarokat rengeteg félreértés övez. Kétszeresen jólesik tehát a megértés. Azt hiszem egészséges, szép erő lesz a népeknek abban az új összeforrásában, amelyet ma a történelem jósol s az emberi értelem, mint fő- főszükségességet akar. MAUPASSANT: SIMON APJA eszébe: a cikkcakkban egymáshoz szegezett, keskeny falécek, amelyek hasonlóképpen mozgatták a rájuk illesztett kis katonákat. A lakásuk is eszébe Jutott, majd az édesanyja, megint nagyon szomorú lett és sírni kezdett. Megremegett; letérdelt, imádkozott, mint este, elalvás előtt. De imáját nem tudta befejezni, mert a zokogás annyira elővette, hogy teste szüntelen görcsökben rángott. Már nem is gondolkodott, a világ elhomályosult körülötte, teljesen átadta magát a sírásnak. Hirtelen súlyos kéz ereszkedett a vállára. Mély hangon kérdezte valaki: — Miért vagy annyira elkeseredve, öregen? Simon hátrafordult. Magas, erős munkás nézett rá barátságosan. Hullámos fekete haja 8 Ugy anilyen szakálla volt. A kis, fiú szeme s torka tele volt ! könnyel. | — Megvertek.,} — mondta. — Megvertek... mert én... mert nekem... nincs... apám! — Ugyan! *=* mosolygott a férfi. — Mindenkinek van apja. De a gyerek gyötrődve, fuldokolva ismételte: — De nekem... nincs! A munkás elkomolyodott, megismerte a Blanchotte fiát. Csak nemrégiben került a kisvárosba, de már hallotta történetét. — No, gyere szépen..} Nyugodj meg, kisfiam!... Hazaviszlek a mamához. És majd szerzünk neked apát! Megindultak az úton, a nagy a kicsi kezét fogta és a férfi megint mosolygott nem bánta, hogy megismeri Blanchot- teot; aat beszélték, hogy a városka legszebb lányai közé tartozik, És ha egy lány már félrelépett *=* valami Ilyesfélét gondolt m talán másodszor is megteszi..» Nagyon tiszta, kicsi, fehér ház elé értek. Itt vagyunk — mondta a gyerek, és elkiáltotta magát: — Mama! Mama!..» Kijött az asszony és a munkás már nem mosolygott: rögtön tudta, hogy ezzel a magas, sápadt lánnyal nem lehet tréfálni. Szigorúan állt a kapuban, mint, aki a ház küszöbét védelmezi a férfitól, a házét, melyben egy másik már elárulta őt. Elbátertalanodva kezében tartotta sapkáját, bizonytalanul kezdte: — Visszahoztam, asszonyom, a kisfiát..» Eltévedt a folyóparton..; Simon felágaskodott és átkulcsolta anyja nyakát; már megint sírt; p— Nem, nem mama! Én be akartam ugrani a vízbe... a fiúk megvertek!.,. Megvertek,.» mert nincs apám! Fellángoló pirosság tetőit« el az asszony arcát, húsába hasított a fájdalom, gyerekét hevesen magához szorította, és a könnyek csak úgy folytak lefelé az arcán. Az ember megindul- tan állt ott, nem tudta, hogyan menjen el. A kisfiú hirtelen hozzá szaladt: ■= Akar az apám lenni? Nagy csend lett. Blanchotte a falnak dőlt, kezét szívére szorította, hallgatott; átjárta a szégyen. Amikor a gyerek látta, hogy senki nem felel neki, megint csak ő szólt: — Ha nem akar... visszamegyek és beugróm a vízbe! A férfi tréfával próbálta megoldani a helyzetet, nevetve mondta: Már hogyne akarnék? — Akkor mondd meg, hogy hívnak — makacskodott a gyerek. —» Mondd meg a nevedet, hogy felelni tudjak nekik! — Philippe vagyok — felelte a férfi. Simon néhány pillanatig hallgatott, mintha jól meg akarná jegyezni a nevet, azután égé szen megnyugodva tárta feléje mindkét karját: — Hát akkor te vagy a papám, Philippe! A munkás magasba emelte a kisfiút, gyorsan két csókot nyomott az arcára s nagy léptekkel már ment is. Amikor másnap a gyerek belépett az osztályba, komisz röhögés fogadta; tanítás után a kamasz újra akarta kezdeni, de Simon úgy vágta a kész mondatot, mint a követ: — Az apámat Philippe-nek hívják! Gyönyörködő üvöltés harsant fel minden oldalról: — Ki az a Phillippe?... Miféle Philippe?... Hol szedted ezt a Philippe-et? Simon nem felelt nekik; hitében megingathatatlanul, kihívó pillantással nézte őket, készen arra: bárhogyan megld- nozhatják, de nem futamodik meg előlük. A tanító szabadította ki, békén hazamehetett anyjához. (Folytatása következik.) naromszur junum Lengyelországban, 1929- ben, 1934-ben, — egy-egy napra ekkor — s 1948- ban, huzamosabban. Minden alkalomkor meghatva léptem át a határt. Miért? Elemi is- kolás koromban legkedvesebb szavalményom Csengery Gusztáv Fogoly' lengyel című verse volt. Ügy mondtam föl, hogy mindannyiszor én magam lettem a macejovici csata hőse, Kosciuszko! Később, nagyobb diák koromban, hadvezér eszményképem Bem József volt. Az érettségi Unna- oélyen Vörösmarty Élő szobor című versét, Lengyelországnak e nagy ipoélieozisét szavaltam. Azt a dalt, amit mi ma- jyarok Lengyel himnusz réven ismerünk, több- tzör énekeltük a magyar himnusznál is, mert er- ■e magunktól otthon is •ágyújtottunk. A lengyel
