Békés Megyei Népújság , 1956. november (1. évfolyam, 1-22. szám)
1956-11-14 / 8. szám
Békés megyei Népújság A hír igaz, a Békés megyei Porra almi Tanács tagját, Fekete Fáit és néhány társát letartóztatták, és egynéhányat már szabadon engedtek. Hétfőn délelőtt Békéscsabán több ü- eemben emiatt leállt a munka. A dolgozók és az MSZMP megyei és városi Intéző Bizottsága a letartóztatást helytelenítik. Fekete Pál, mint ismeretes, a békéscsabai forradalmi megmozdulások egyik aktív vezetője volt. Neki is nagy része van abban, hogy Békéscsabán nem volt vérengzés, önkényes bíráskodás. Túlnyomórészt he- j lyes követeléseknek adott hangot. Vannak persze helytelen követelései is. Mint például a szovjet csapatok azonnali kivonásának követelése és e követelésnek olyan éles megfogalmazása, mint ahogyan az a Független Újság november 3-i számában megjelent „Éljen a forradalom” című cikkében van. Helytelenítjük az ugyanebben a cikkben lévő azt a kijelentését, mely szerint a megyei pártház minden szobája tele volt fegyverrel, mert ez nem felel meg a valóságnak. Ami a pártházban dolgozók magatartását illeti, ebben sem lehet Fekete Pál véleményével egyetérteni. Bizonyos vagyok benne, hogy a pártházban lévő funkcionáriusok között voltak és vannak nem is kis számban nem rákosisták is. Továbbá: a volt Viharsarok Népe egyes munkatársai számos Írásukban és szóban is szem- beszálltak — lehetőségükhöz képest — a rákosista módsze- j rekkel és politikával. Ezt bizonyítják azok a csatározások, amikor igen kemény harcot kellett vívni egyes helyi vezetőkkel szemben a panaszok elintézéséért. A megye dolgozóinak százai szóban bizonyíthatják ezt, ha szükséges. De elég bizonyságot adnak azoknak a dolgozóknak a levelei, amelyeket panaszaik elintézése után küldtek a szerkesztőségnek. Az újságban sok cikk jelent meg a panaszok elintézésének eredményeiről, harcairól és sok ilyen tevékenységről helyszűke miatt nem is értesülhetett az olvasó. Fekete Pál nézeteiben vannak még pontok, amelyekkel nem értek egyet, de amelyekkel nem akarok most minden részletében vitába szállni. Csupán azért említettem meg, hogy ilyen véleményeltérések mellett sem helyeslem az ő letartóztatását. Hallunk itt fekete listáról, melyet állítólag a forradalmi tanácsban készítettek. El tudom hinni, hogy ilyen igen is készülhetett és az én nevem is rajta lehetett sok más párttagéval és nem párttagéval e- gyütt. Tudjuk, hogy ez a forradalmi tanács többeket letartóztatott. Nem nehéz elképzelni, hogy a letartóztatottaknak és akiket még le akartak tartóztatni — mi lett volna a sorsuk, ha az ellenforradalom győzelme beteljesül. Legtöbbjüké: a halál. Nem tudom tisztában volt-e Fekete Pál a letartóztatottak várható sorsával. Talán igen. Talán nem. Én ez utóbbit feltételezem róla. Persze a kivégzés várt volna ő reá is és hasonló álláspontú sok más ! pártonkivülire is. A földesúri, gyárosi rend híveinek vérszomjas tobzódásai nem kímélték volna meg egyetlen haladó embert sem. j Ezek miatt helytelenítem Fe- i kete Pál lefogását. S ezért kér- ! dezem: Ha a Rákosi-klilrk politikája nem gyalázza meg így a I szocializmus eszméjét, a kommunista párttagságot és a Szovjetuniót — került volna-e ilyen helyzetbe Fekete Pál? Nem! Kinek használ az, hogy egy teljesen tisztán nem látó dolgozó emberrel, vezetővel így bán- ' nak? Kinek használ az, hogy a meghirdetett megbékélési poli- j tikát megsértik? Azt mondom: ! tegyünk élés különbséget a dol- I gozók és a kizsákmányolok, j vagy azok kipróbált kiszolgálói között. Tegyünk éles különb- í séget az önkényes bíráskodók I és azok között, akikről feltételezzük azt, hogy később ők is ! elkövették volna, vagy ezt se- ! gítsék elő. Vagyis: Ne kövessük I és ne követeljük bármilyen | megtorlás politikáját azokkal I szemben, akik egyikünkkel, másikunkkal hajszálra nem értenek egyet. Helytelen bármi- I lyen megtorlást követelni arra hivatkozva, hogy a népi demokrácia belső ellenségei ezt gyen- | geségnek vélik és támadást intézhetnek. Hát. vezethetne-e megtorlás a néppel való barátságra? Soha! Ha pedig a népi demokrácia ellenségei fegyverrel ! támadnának bármikor, a népi demokrácia hívei nem állnának fegyvertelenül a támadókkal szemben. Tóth Géza ▼T'T TTTTTTVTTTTfTfTTTTYTÍTTV fTTTTTTTTTTTTTVT < MAUPASSANT: SIMON APJA Elhangzott a déli csöngetés. Az iskola kapuja kivágódott, ée a gyerekek egymást taszi- gólva rohantak kifelé, hogy minél hamarabb az utcán legyenek. De ma nem széledtek el rögtön; nem siettek haza ebédelni, mint máskor; egy-két lépás után megálltak, csoportokba verődtek és sugdolózni kezdtek. Ma reggel ültették be az osztályba Simont, a Blanchotte fiát Otthon valamennyien hallottak már Blanchotte-ról. Szemtől szembe szívesen fogadták, de egymás között az asszonyok csak szánakozó jóindulattal beszéltek róla — s ez a hang átragadt a gyerekekre is, anélkül, hogy tudták volna, miről van szó. Simont, a fiát azonban nem Ismerték, ő soha nem mozdult ki hazulról, még egyszer sem rohangált velük a kisváros utcáin vagy a folyóparton. Nem is szerették; s most meglepődve és boldogan hallgatták és adták tovább egy tizennégy-ti- zenöt éves kamasz híreit, ez a nagyfiú, úgy látszik, sok mindent tudott és ravaszul huny orgatott: — Tudjátok... ez a Simon... ez... hát ennek nincs apja! A Blanchotte fia most tűnt fel az iskola kapujában. Hét-nyolc éves lehetett. Kissé sápadt volt, nagyon tiszta, arca félénkségről és némi ügye- fogyottságról árulkodott. Hazafelé indult anyjához; a szanaszét álldogáló csoportokból még mindig sugdolózva, gonosz, kegyetlen gyerekpillantá- ■ekfcal méregették: látszott, hogy készülnek valamire. Lassan melléje szállingóztak és egészen körülvették. Csodálkozva, zavartan állt közöttük, nem értette: mit akarnak tőle? Az a kamasz, aki leleplezte őt, s aki most büszkén élvezte a hatást, végre odaszólt neki: — Téged hogy hívnak? — Simon — felelte ő. — Simon... és aztán? Mi a másik neved? A gyerek zavartan ismételte: — Simon. A kamasz rákiáltott: — Simon... ez így még semmi! Nem hívnak valakit csak Simonnak! — A kisfiú majdnem sírt már, harmadszor ismételte: — De Simon a nevem. A kölykök röhögni kezdtek. A kamasz diadalmasan kiáltotta: — Látjátok, nincs apja! Nagy csend támadt. A gyerekeket megdöbbentette a rendkívüli, lehetetlen, szörnyű eset — egy fiú, akinek nincsen apja! Ügy néztek rá, mint egy szörnyszülöttre, az öntudatlan megvetés tolult fel bennük, amit odahaza éreztek meg, ha anyjuk Blanehotte-ról beszélt. A kis Simon egy fának dőlt, nehogy összeessék. Mintha valamilyen jóvátehetetlen szerencsétlenség szakadt volna rá. Szerette volna megmagyarázni... — de mit is? Nem tudta megcáfolni a rettenetes vádat, hogy nincs apja. Végül ólomszürke arccal, anélkül, hogy meggondolta volna, mit mond — feléjük kiáltotta: — Igenis van! — Ugyan hol? — gúnyolódott a kamasz. A kisfiú hallgatott; nem tudta. A gyerekek izgatottan felnevettek. Ezekben a vidéki fiúkban még erősen élt az állati ösztön: ugyanazt a kegyetlen vágyat érezték, mint a baromfiudvar tyúkjai, amikor széttépik maguk közül azt, amelyik megsebesült. Simon hirtelen rászólt egy kisfiúra, aki a szomszédban lakott. Az anyja özvegy volt és Simon látta, hogy ő is mindig egyedül van az anyjával. — Hát te? — mondta. — Hiszen neked sincs apád! — Dehogynem! — kiáltotta a másik. — Nekem van! — Hol? — kérdezte Simon. — Meghalt! — jelentette ki a gyerek büszkén és fenséggel. — Az én apám a temetőben van! A gonosz taknyosok morogva helyeselték, mintha a temetőben fekvő apa előkelőbbé tette volna társukat, s végképp megsemmisítené a másikat, akinek semmilyen apja sincs. A legtöbb kölyök apja komisz fráter volt, részeges vagy tolvaj, durva a feleségével, s ezek a fiúk most mégis közelébb nyomultak Simonhoz, durván lökdösődtek, mintha ők, a törvényesek, meg akarták volna fojtani, akit nem védett a törvény. Az egyik, aki már-már rádőlt, hirtelen kiöltötte a nyelvét és gúnyosan ordítozni kezdte: — Nincs apja!... Nincs apja! Simon mindkét markával belekapott a hajába, vadul rugdosni kezdte a fiú lábát, és teljes erejével az arcába harapott. Hatalmas kavarodás támadt. A két verekedőt szétválasztották, majd mindnyájan Simonnak estek, s a kisfiú végül ott maradt a földön, összerugdalva, megtépve, megsebesítve, az ujA Magyar Szocialista Munkáspárt megyei és városi intéző bizottságának nyilatkozata Fekete Pál elvtárs és néhány társa letartóztatásáról az Intéző Bizottság a letartóztatás után értesült. Az Intéző Bizottság együtt akar és együtt kíván dolgozni a Forradalmi Tanáccsal. (Lásd: lehetőséget adott Fekete Pálnak rádió beszéde elmondására.) Már a letartóztatás megtörténtet követő napon, és azóta több esetben tárgyalt illetékes felsőbb szervekkel. Kedden ked.ező döntés született. Fekete Pál értesülésünk szerint má ól kezdve szabad. Az Intéző Bizottság kéri a dolgozókat, hogy térjenek vissza a békés termelő munkához. Nemzeti létkérdésünk fő feladata a termelés gyors beindítása. Az Intéző Bizottság a jövőben is mindent elkövet, hogy a kormány- program szellemében a forradalmi mozgalomban résztvett becsületes szándékú dolgozókkal szemben felelősségrevo- nást ne alkalmazhassanak. Egyben kérünk valamennyi jószándékú és hazáját igazán szerető magyar dolgozót, hogy lépjen fel minden ellenforradalmat tudva vagy tudatlanul támogató cselekedettel szemben. Támogassa a forradalmi munkás-paraszt kormány programját és intézkedését. Békéscsaba, 1958. november 13. ______________________________1958. november 14., szerda MSZMP megyei és városi rmTTmw>T»»t»t»TTTn jongó kör közepén. Amikor felállt s gépiesen tisztogatni kezdte bemocskolódott kis kabátját, valaki feléje kiáltotta: — No, és most eredj... mondd el az apádnak! Ebben a pillanatban adta fel a harcot. Ezek erősebbek voltak, mint ő, megverték, s még válaszolni sem tudott nekik, mert megsejtette, hogy igazat mondtak: nem volt apja! Néhány pillanatig dacosan küzdött könnyeivel, torka összeszorult, fulladozott, majd hangtalanul sírni kezdett, egész teste rázkódott. Ellenségeit vad öröm kapta el, megragadták egymás kezét, s akár az emberevők, borzalmas jókedvükben körültáncolták, s egyre csak ezt üvöltöt- ték: — Nincsen apja! Nincsen apja! Simon hirtelen elhallgatott. Eszét vesztette a dühtől. A lába előtt kövek hevertek, sorra felkapta őket és minden erejét összeszedve, hóhérai közé haji- gálta valamennyit. Két-három fiút eltalált, ezek feljajdulva menekültek. A kisfiú arca olyan félelmetesen eltorzult, hogy a többi is megrémült. Gyáván megfutamodtak. A támadók mindig így menekülnek, ha szembekerülnek valakivel, aki végsőkig elkeseredett. A kis apátián gyerek egyedül maradt, s ekkor ő is futni kezdett, futott kifelé, a rét felé — egy emlék támadt fél benne, s nyomban utána a nagy elhatározás. Beugrik a folyóba! Talán nyolc napja látta, hogy egy szerencsétlen koldus a vízbe fojtotta magát, mert semmije sem volt már. Simon ott állt, amikor kihalászták; és ez a szomorú alak, aki mindig olyan szánalmas, piszkom és csúnya Intéző Bizottsága rW¥TTTT»mT»t»»T>yyt volt, most békésen feküdt. A1 kisfiút meglepte: sápadt arcával, hosszú nedves szakállával/ nyitott szemével milyen megnyugodott. — „Meghalt” —« mondták körülötte. Valaki hozzátette: „Már boldog!” — És Simon is a vízbe akart ugrani^ mint az a szerencsétlen, akinek nem volt pénze, neki apja nem volt. A víz fölé hajolt és nézte a folyását. Halak villantak idp- oda a tiszta áramlásban, néha felvetették magukat és elkapták a víz színén röpködő legyeket. Már nem sírt, figyelmét teljesen lekötötte a halak mesterkedése. De ahogy a nagy viharok rövid szüneteiben hirtelen szélrohamok ropogtatják meg a fákat, s máris tovább rohannak és elenyésznek, benne is éles fájdalommal újra feltámadt az elhatározás: „A vízbe fojtom magam, mert nincs apám !’* Jóleső meleg volt. Az enyhe nap átlangyosította a füvet. A víz tükörként ragyogott. Simon most boldog volt, a könnyek után elbágyadt, aludni szeretett volna, itt a füvön, a melegben. Kicsi zöldbéka ugrott a lába elé. Meg akarta fogni. De a béka tovább ugrott. Erre utána vetette magát — háromszor is elhibázta. Végre mégis elkapta egyik hátsó lábát, s nevetnie kellett, hogyan ficánkolt a kis ostoba — szabadulni akart. Megfeszítette vastag combjait, majd hirtelen kilökte mindkettőt, mint két merev rudat; aranykarikás szeme egészen nekimerevedett, s elülső lábával úgy csapkodott a levegőbe, mintha keze volna. A kisfiúnak a békáról egy játékszer jutott 'Folytatóm következik) M ef^t&élcélíési f
