Viharsarok népe, 1955. december (11. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-18 / 297. szám

-----------------------------------------------------------------------------------­F ehér Ishfan tervei a» iskola után ViUaisoMk Vlipt 1953. december 18., vasárnap Azzal a hagyományossá vált kérdéssel álltunk Fehér István elvtárs elé: hogy van? Pedig lát­tuk, hogy jól van. Hosszúkás, to- j ásdad arcán duzzad az egészség. Csöppnyire szabott, éjfekete ba­jusza alatt elégedett mosoly buj­kál. Mi lehetne hát a válasz, mint egy kurta „köszönöm jól“. Arra a kérdésre: hogyan telt el a három hónapos pártiskola? — már bő be­szedővé válik. Sokat lehet erről beszélni. S ő beszél. Tekinteté­ből és arcáról előre lehet olvas­ni, hogy vidám élményeiről, ta­nulásról, terveiről, vagy az isko­lára jövetele előtti „menjek, ne menjek“-ről szól-e. Mert volt ilyen „menjek, ne menjek“ viaskodása is éppen elég. Még hozzá nem is egyszer. Fiatal, s éles eszű, mindent meglátó és mindenről tudni szerető embernek ismerték a vésztői Vörös Csillag Tsz-be lépésétől kezdve. Csak a községi és járási vezetők a meg­mondhatói, hányszor küldték vol­na már iskolára azóta. De ő meg­makacsolta magát. Olyan ellenér­vekkel hozakodott elő, aminek alaposságáról saját maga sem volt meggyőződve. Mert ha például katonának hívják, akkor mit sem számított volna kifogása, hogy tanyán laknak, s nem hagyhatja ott feleségét, két csöpp gyermekét — ment volna egy szóra. Minden párttag önként vállalja — ha akarja — a tanulást. Hát ő nem vállalta. Még három hónappal ez előtt is úgy nézett ki, hogy nem vállalja. A felesége is inkább ma­rasztalta, mint bátorította. Meg aztán nem azért tsz-tag az em­ber, hogy ne mutassa ország-vi­lágnak: látjátok, milyen jó a kö­zös! Ő is megmutatta. Házat vá­sárolt a faluban. De nem tudott beleköltözni, mert lakták. Aztán a háztáji kukoricát sem akarta az asszonyára hagyni. No ezek a kifogások némdtol- tak olyanok, amelyeket könnyen meg ne lehetett volna oldani. Mi­után beköltözött a faluba, rostéit volna valami új kibúvóval elő­hozakodni. Még azt is elhallgatta inkább, hogy két hónapja fejfá­jások gyötrik. Eljött hát Békéscsa­bára és a hétköznapok tanulással, az esték moziba és színházba me­néssel, társasjátékokkal, a vasár­napok pedig hazautazással teltek. És előzetes huzavona ide, vagy oda, egyike volt a legszorgalma­sabb hallgatóknak. Most aztán az iskola be­te] ezté vei hazamegy a vésztői Vö­rös Csillag Tsz-be, tele elgondo­lásokkal, tervekkel. Tanulás köz­ben könnyen születnek a tervek. Mintha minden tananyag és fog­lalkozás megannyi reflektor fé­nyét lövelte volna a Vörös Csil­lag Tsz-ben már megszokottá vált, vagy lappangó hibákra. Hazamen- ve az iskoláról a vasárnap dél- előttöket mindig a tsz-irodában, a tsz-tagokkal való beszélgetéssel töltötte, hogy meggyőződjön róla, valóban úgy van-e. Egyik-másik hiba még amúgyabbul volt. A tehenészek panaszkodtak, hogy még nem érkezett meg a répasze­let és hogy a tehenek fejési átla­ga 11 literről 6 literre apadt, A juhász elmondta, hogy a tagok nagyon megelégedhettek az idei jövedelemmel, mert senki sincs, aki a birkahodályban lerakodott vastag trágyaréteget kihordaná. Mondtak még ehhez hasonló bajo­kat bőven, amelyek önvizsgálatra késztették Fehér Istvánt, ami után megállapította, hogy azokért bizony ő is felelős. Hiszen nem friss, hanem régről eredő bajok ezek. Abból származnak, hogy a pártvezetőség nem úgy dolgozott, ahogy kellett volna. Nem törőd­tek valami sokat a párttagok és rajtuk keresztül az egész tagság nevelésével. Ezért ő is felelős, hi­szen pártvezetőségi tag és brigád­vezető volt a tsz-ben iskolába jö­vetele előtt. Szóval ezeknek a bajoknak az orvoslására és a termelőszö­vetkezet tovább erősödéséhez gyűjtögette a terveket három hó­nap alatt, tanulás közben. Első teendője — amint mondja — az lesz, hogy bejárja a 700 holdas gazdaság minden zegét-zugát, s | alaposan szemügyre vesz mindent. | Közben igyekszik megismerni kik- , re lehet legjobban számítani az 1 56 új tag közül. Ezeknek az isme- : reteknek a birtokában megkéri a | párttitkárt, hogy hívja össze a pártvezetőséget és tárgyaljanak i meg mindent, hozzanak határo­zatokat. Hasonlóképpen a párt­vezetőségi ülés napirendjére tű- j zik a tervkészítést is. A pártve­zetőség nem engedheti meg, hogy j minden ösztönzést nélkülözőek, j lazák legyenek a tervszámok, ! mert végül a jövedelem jó ré- | szét csak néhányan kapják — i prémiumként. Tavaly például csak 1800 liter tejet terveztek tehenenként egy évre. Persze, hogy jóval meghaladta a 2000 11- I tért is, s a tehenész annyi tejet kapott prémiumként, hogy azt sem tudta, mit kezdjen vele. Az- ; tán abba sem nyugodhat bele to­vább a pártvezetőség, hogy a kö­zös gazdaságban nincs egyetlen tyúk és liba sem. Mindössze 60 pulykájuk van! — Sajnálom, hogy nem jöt­tem pártiskolára már akkor, a- mikor legelőször küldtek—mondja bánkódva —, mert nagyon sokat tanultam. Különösen azt jegyez­tem meg, mennyire nélkülözhetet­len a párt vezető és ellenőrző sze- ■ repe. S megtanultam azt is, ho- j gyan vezessen, ellenőrizzen és j mozgósítson a pártszervezet. Bár- j hova is állít majd a párttagság | és a tsz-tagság, igyekszem, hogy a vésztői Vörös Csillag Tsz is fo- j kozatosan rátérjen az áruterme- | lésre, a minél magasabb színvo- | nalú növénytermesztés mellett a ' korszerű, jövedelmező állat- és i baromfitenyésztésre. Azzal az érzéssel búcsúzunk el az energiával és tervekkel tele Fehér István elvtárstól, hogy nem csalódnak benne azok, akik a I pártiskolára küldték... I Kukk Imre DISZ-élet Tanácstagi beszámolók Békéscsabán Kazár Mihály, a 77-es számú válasz­tókörzet és Jedrejcslk János, a 78-as választókörzet tanácstagjai december 18-án délután 5 órakor, az V. kerületi Resicza-féle iskolában; Laurinyecz Pál, a 104-es választó- körzet tanácstagja december 18-án dél­előtt 9 órakor, a íényesi olvasókör­ben: Vidovenyecz János, a 95-ös választó­körzet tanácstagja december 18-án dél­előtt 9 órakor, a Krajcsó-féle volt kocsmahelyiségben; Müller Dezső, a 83-as választókörzet és Nemes Károlyné, a 89-es választó- körzet tanácstagjai december 21-én este 6 órakor az V. kerületi Könyves utcai Iskolában; Hrabovszkl Pál, a 15-ös választókör­zet tanácstagja december 22-én este 8 órakor a Nemzeti Bankban; j Haizer Gábor, a 94-es választókör- ' zet tanácstagja december 26-án dél­után 2 órakor az Előre Tsz kultúrter­mében tartja az 1955. n. félévi tanács- | tagi beszámolóját. Kurilla Károly, a 31. sz. választó- körzet tanácstagja december 19-én es­te 6 órakor, a Ruhagyár kultúrtermé­ben; j Szák K. Pál, a 45.sz. választókörzet tanácstagja december 19-én este 6 óra­kor, a Zrínyi utcai Iskolában; | Tóth János, a 79-es sz. választókör­zet tanácstagja és László János, a 80-as körzet tanácstagja december 21-én es­te 7 órától Orosházi út 23. sz, alatti MSZT-helyiségben; Szlancsik Judit, az 59-es sz. válasz­tókörzet tanácstagja december 29-én 6 órakor, a Bástya klubház kultúrter­mében tart tanácstagi beszámolót! Tagkönyvcsere a DISZ-ben December elsejével megkezdődött a DISZ-ben a tagkönyvcse­re előkészítése, a tagösszeírás. Nagy és nehéz munka elé állítja ez a megyénkben dolgozó DISZ-vezetőket. Szép dolog részt ven­ni abban a munkában, amely biztosítja, hogy megyénk sok ezer fiatalja megkapja az új, eperszín ű tagsági könyvet. Fél hónapja folyik már a DISZ-tagok összeírása, vannak már kezdeti tapasztalataink, jók is, rosszak is. DISZ-bizottságaink, szerveze teink nagy többsége hozzáfogott a DISZ-tagok összeírásához. Kezdik megérteni, hogy az összeíráson múlik nagy részben a tagkönyvcsere sikere. Különösen jól megy az összeírás a tsz-ebben, középiskolákban. A tsz-ebben a pártszer­vezetek sokat segítenek, ezeken a helyeken minden tagot össze­írnak, a bizalmiak minden diszistával beszélgetnek és belépési nyilatkozattal a kezükben, új tagokat szerveznek a DISZ-be. Vannak kezdeti eredmények, de sok a nyugtalanító jelenség Is. Nincs még szenvedélyes harc a tagkönyvcsere sikeréért. Nem tudtuk még a tagkönyvcserét a DISZ egész munkájának közép­pontjába állítani. Egyes bizottságainkban oktalan derűlátás tapasz­talható. A szarvasi és a gyomai bizottságban az a vélemény kezd kialakulni — mivel néhány tsz jól fejezte be az összeírást —, hogy minden símán megy. Látni kell, hogy az olyan szervezetben, mint a dévaványai területi DISZ, ahol nincs még DISZ-vezetőség sem, vagy a csabacsüdi területi szervezet, ahol csak DISZ-tagok vannak, sem tagnyílvántartókönyv, sem karton a járási DISZ-bizottságon nincs, nem lesz könnyű a DISZ-tagok összeírása. Olyan szervezetekben is össze kell írni a DISZ-tagokat, ahol még ebben az évben nem volt D ISZ-rendezvény. Ilyen szervezet a nagyszénási területi DISZ is. Különösen nehéz munka lesz a bé­kési, szarvasi, mezőberényi és tótkomlósi területi szervezeteknél a tagösszeírás. A szarvasi területi DISZ-nek 400 tagja van és 7 diszista fogott hozzá az összeíráshoz. Ezeknél, és még a hasonló nagy szervezeteknél csak akkor tudjuk biztosítani az összeírást, ha 30—35 diszista nap mint nap szívvel-lélekkel házról-házra jár és írja össze a DISZ-tagokat. A tagösszeírók között el kell osztani a DISZ-tagságot, hogy konkrétan tudják, melyik 10—15 fiatalt kell összeírni. Hasonlóan nehéz a helyzet a z állami gazdaságokban és a gépállomásokon. Ezeken a helyeken a fiatalok széjjelszórtan dol­goznak és a tagösszeírás sok helyen még meg sem kezdődött. Pedig az ÁG-ban és ÁMG-nél több szervezetben nincs erős, vagy egy­általán nincs DISZ-vezetőség. A Kőszigeti ÁG-ban nincs már régen DISZ-vezetőség és a tagösszeírás még meg sem kezdődött, hasonló a helyzet a dévaványai ÁMG-nél is, Nem használjuk ki a tagösszeírást a tagfelvétel nö­velésére, nem adnak a bi zalmiaknak belépési nyilatko­zatot. Ezért van az, hogy a decem béri taglétszám - növekedés« na­gyon gyenge. December 1-től 12-ig a sarkad! járás 30, a gyomai járás 15, Békéscsaba város 5, a szeghalmi járás 12 fiatalt vett fel a DISZ-be. Az a bizottság, ahol 5—12 fiatalt vesznek fel fél hónap alatt a DISZ-be, nem érzi a felelősséget a taglétszám nö­veléséért. Az összeírás alkalmával minden DISZ-taggal beszélni kell, hogy a tagdíjfizetését is rendezheti. Mégis van olyan járás, mint a mezőkovácsházi, ahol csak 22,5 százalékos, a békési, ahol 38,8 százalékos, a sarkadi, ahol 44,3 százalékos a tagdíjfizetés. Ezek a járások fékezik a megye haladását a tagdíjfizetésben. Vannak a tagösszeírás során olyan jelenségek, amelyek árta­nak a szövetségnek; A méhkeréki területi szervezetnél tagreviziót akartak tartani, 52 DISZ-tagot kihagytak a DISZ-ből. Meg kellett győzni a DISZ-titkárt, hogy ez helytelen. Nagyon vigyázni kell az olyan összeírást módra, mint amilyen az endr<5di^területi Dísz­nél Daubner elvtársnő jóindulatából történt, hogy a tagnyílván- tartókönyvből írta az összeíró-la pra a DISZ-tagokat. Ez nem lett volna helyes, mert minden DISZ-tagot személyesen kell felkeresni az összeírás során. Nincs ok az elbizakodottságra, de ha minden egyes DISZ VB és vezetőség teljes erejével és szívével, a párt segítségét kérve dol­gozik, a feladatokat jól meg tudjuk oldani. A párt azt a feladatot adta, hogy 26 000 fiatalnak adjuk át megyénkben a tagsági köny­vet. Ezért az legyen a jelszónk, hogy minden DISZ-tagot összeír­junk; A fiatalok százait toborozzuk a DISZ-be, minden tagössze- írónak legyen a zsebében belépési nyilatkozat,­Gonda József megyei DISZ VB, szerv, titkár. (uiMoJiiatád Nagy gondokkal küzd az öreg Gera elvtárs, az újkígyósl Dózsa Tsz pártbizalmija. Sehogy sem tudja rávenni a tsz párttitkárát, Frontó György elvtársat a tanu­lásra. Már jó ideje megkezdődött a tsz-ben a pártoktatás, de Fron­tó elvtárs nem megy még csak tájára sem a politikai iskolának. A párttagok jó része túltesz a párttitkáron, különösen azok, akik Gera elvtárs pártcsoportjához tar­toznak; Gera elvtárs eddig csak töprengett ■ elégedetlenkedett Frontó elvtárs magatartása miatt, egyszer-másszor szemtől-szembe a fejét is megmosta e miatt. — Hogy neveled te a párttago­kat, ha hadilábon állsz a tanu­lással. Én sokkal idősebb vagyok, mégis szükségét érzem — mon­dogatta. Mindez nem használt. Most Gera elvtárs elhatározta, hogy a párttaggyűlésen is foglal­koznak Frontó elvtárs magatartá­sával, mert úgy gondolja: a párt­titkárnak is nagy szüksége van a tanulásra. Viszontlátásra, Mihailisz elvtárs! Kedves vendég járt -pénteken délután a Viharsarok Népe szerkesztőségében. Herbert Mi­hailisz, a Német Demokratikus Köztársaság egyik vasutas dol­gozója, aki a német külkeres­kedelmi vállalat részére szál­lítandó élelmiszer-hütőszerel- vény egyik gépésze. Három társával jött Békéscsabára, hogy a Barneváílói átvegyék az exportárut. A karácsonyi ünnepekre viszik a berlini, drezdai és a lipcsei dolgozók részére, ők viszont gépi felsze­reléseket szállítanak a magyar üzemeknek. — Kilenc ízben jártam már Magyarországon, amikor vo­natszerelvényünkkel Ko mániá­ból és Bulgáriából szállítottunk élelmiszert. Mégis, most volt az első alkalom arra, hogy a magyar dolgozókkal közvetle­nül is beszélgethessünk, meg­látogathassuk üzemükben. Nem akartam elszalasztani az alkal­mat — ha már itt jártam Bé­késcsabán — és igyekeztem mi­nél több elvtársat felkeresni, hogy kicserélhessük tapasztala­tainkat — mondotta. Amerre csak járt, mindenütt mint régi ismerőst és barátot fogadták, és gyakran kérdésre kérdéssel válaszoltak, annyi mindent szerettek volna egy­mástól megtudni percek alatt. A válaszok közös örömökről számoltak be, arról, amit a két nép a felszabadulás évé­től már elért. Elismerően be­szélt a Békéscsabai Barnevál dolgozóéról, az üzemi konyhá­jukról is nagy megelégedéssel beszélt, mert ott nemcsak tisz­taságot tapasztaltak, de na­gyon jó ebédet is kaptak. Mint mondotta, egészen más népet, embereket talált, mint amiigent a régen látott színházi figurák­ból ismert. — Nagyon jól ismerem kü­lönösen a világhíres magyar futballcsapat tagjait és a ma- gyar úszókat. De őszinte cso­dálattal figyeljük német vas- útastársaimmal együtt, hogy a magyar nehézipar dolgozói mi­lyen kiválóan dolgoznak. Nem­régen kaptunk az egyik buda­pesti gyárból egy teljes vonat­szerelvényt. Valamennyien csak jót tudunk mondani róla, mint ahogyan a Pannónia motorke­rékpárokról is, amelyekből ugyancsak sok szalad Német­országban. A beszéd fonala talán so­hasem szakadna el, mert ahogy 6 is sok kérdést tesz fel az itteniek életével, munkájával kapcsolatosan, mi ugyanannyi választ várunk tőle: hogy él családjával, hogyan dolgoznak a német munkások, mit tesz­itek ők azért, hogy a német nép egyszer majd közösen dol­gozhasson a további békés cé­lokért. De szalad az idő és el keli válni, mert megrakott vo­natszerelvényüket már várják otthon. — n — Csak jól mondanak a betegek kárházunkról Az elmúlt hetekben nagyon sok jót hallottam a betegek őszinte megnyilatkozásából az orosházi rási kórház működéséről. Ez már túlnő az egyszerű elismerés határán. A betegek látják, kór­házunk jó kezekbe került. Orvo­saink, ápolóink és a többi sze­mélyzet igyekezetéről csak elis­meréssel nyilatkoznak. Érzik, hogy a kórház kezdetleges fel­szerelése, a helyiségek kicsisége ellenére is mindenben igyekeznek a betegeket legjobban ellátni, hogy mielőbb gyógyultan térhes­senek haza. Patakfalvi József Orosháza, MÁV állomás.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents