Viharsarok népe, 1955. december (11. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-18 / 297. szám

1955. december 18., vasárnap \ZiUauamU Hif%e „Vetélyt&rsak" Régi barátság fűzi egymáshoz • Sarkadi és a Mezőhegyesi Cu­korgyár kollektíváját. Mindig ki­cserélik értesüléseiket — segítik egymást. Gyakran felhívják egy­mást telefonon is, hogy tájékozott­ságuk ne szakadjon meg. Egy ilyen beszélgetés hangzott el a napokban. Tringer Lajos főmér­nök hívta a Sarkadi Cukorgyár főmérnökét. — Mi újság nálatok, hogy ha­ladtok a tervteljesítéssel? — ér­deklődött. — A tervet nehezen tudjuk tel­jesíteni, mert nagyon gazos a ré­pánk — tájékoztatta Cirfusz elv­társ, a Sarkadi Cukorgyár fő­mérnöke. — Állandóan elrakódik a pakurapisztolyunk a fűtésnél. Segítsetek már és ha van egy tar­talék belőle, azonnal küldjétek, vagy ha nincs, akkor csináljatok részünkre egyet. Nem is kell mondani, azonnal megnézték és a raktárban talál­tak egy tartalék pisztolyt, amit útnak indítottak, hogy segítsenek versenytársuknak. Mindkét üzem kollektívája érzi, hogy olcsóbban, kevés veszteséggel dolgozni, az egész népgazdaság érdekeit szol­gálja. Nézzük meg, hogy a két gyár termelési adatait az üzem megindulása óta mit mutatnak? Sarkad Répafeldolgozásból többter­melés 520,00 vagon Cukorveszteségből megtaka­rítás 2,72 vagon Melasz cukortartalmának csökkentéséből megtaka­rítás 17,8 vagon Mezőhegyes 396,00 vagon 2,19 vagon 26.8 vagon A versenyértékelés adatai alap­ján a Sarkadi Cukorgyár dolgo­zói vezetnek. Természetes, hogy közben nem feledkeznek meg a legfontosabbról, a technikai szín­vonal emeléséről. Mekis elvtárs Is megemlítette beszámolójában a gyors diffúzió módszer alkal­mazását. Ezt itt alkalmazták elő­ször az országban — ez büszkévé teszi őket. Ezzel a módszerrel a répaszelet kifőzését 48 perc alatt meg tudják csinálni, míg Mező­hegyesen, tudomásuk szerint, 60 perc szükséges. (Vannak gyárak, ahol ennél is több, 90—100 perc). Hogy mi ennek a módszernek az alapja, arról Baracsi Sándor elv­társ, a diffúziós brigád vezetője tájékoztat bennünket. — Egyenletes szeletvágás, edénytöltés és melegítés — mind­ez egyszerűen hangzik, azonban tudni kell azt is, hogy ez a brigád már évek óta együtt van. Baracsi Sándor pedig negyed évszázada, hogy ezen a poszton dolgozik és így jól ismeri már a gépeket, azt, hogy mikor, mit kell tenni. Hét­főn 7,5 vagon, kedden 6,5 szerdán két vagon répát dolgoz­tak fel tervelőirányzatukon felül. A műszakok közötti versenyben ők a legjobbak (csak kétszer nem teljesítette a tervét a műszak, a 95 napos üzemelés alatt). Hogy ki a legjobb a diffúziós brigádból — nem tud választani. — Mindenki jól dolgozik ■— mondja szerényen, de büszkén, mert brigádjáról mindenki elisme­réssel beszél a vállalatnál. — Talán mégis Horváth János, Fekete József, Dobi Károly .;; ■— sorolja a neveket Leelőssy Kál­mán, a műszak vezetője. .:. A két gyár kollektívája az­zal akarja fenntartani további si­kereit, hogy állandóan tájékoz­tatják ezek után is egymást a legjobb munkamódszerekről. A KV novemberi határozata nyo­mán, a műszaki brigád tagjai az új technika fejlesztéséért vívott küzdelemben egy olyan gépet szerkesztettek, amely csupán eb­ben az üzemben több százezer fo­rintos megtakarítást eredményez majd. Szerdán délután már nem­csak a műszakiak, hanem a párt- vezietőeég tagjai is kibővített ülé­sen tárgyalták meg ezek alapján a jövő évi felkészülést, hogy az eléjük tűzött új feladatokat is megvalósítsák; — Nagy — 'Hátúit A Gyulai Harisnyagyár faliúj­ságján olvastuk a következőket. A rajz szerint egy művezető beszél­get Bállá Sándoméval, az üzem egyik dolgozójával. Művezető: Miért nem vigyáz! Már megint öt tucatból 40 hibás harisnyát csinált, Balláné: Jé, csak annyi?(!) Sírjunk, vagy nevessünk?! — kérdezzük a faliújsággal együtt. • A békéscsabai Brigád Moziról az a véleményem, hogy szinkro­nizált filmeket ott nem érdemes megnézni. Mindig az erkélykö­zépről szoktam megnézni a filme­ket, de a mozi gépésze valakivel állandóan társalog és ketten túl­harsogják a film mondanivalóját. Néhánynapos töprengés után rá­jöttem, hogy ezen lehetne segíteni. 1 Vagy máshová váltom a je­gyet — mondjuk a földszintre. 2. Vagy a gépész beszéljen hal­kabban a társával. * Egy éve, hogy elsötétült a lép­csőház, valamint az épület folyo­sója a gyulai Erkel téri eme­letes épületben. Abban az időben restaurálták az épület külső ré­szét és korszerűsítették a belsejét. Cj Sihi-szivattyút szereltek be a szerelők, hogy az emeleten is legyen állandó vízszolgáltatás. De úgy látszik, elfelejtették bekötni a ' villanyhálózatba, mert azóta is szabadon lógnak a vezetékrészek végei és nem jár a motor, nem ég a villany. — Nincs árammérő — mondják a Város- és Községgazdálkodási Vállalat vezetői. — Nem is kértek — mondják a villanytelepen. — Az előző vezetők hibája — mondják mások és mig így kere­sik a felelősöket, addig a lakók sötétben botorkálnak éjszakán­ként a lépcsőházban és a folyosó­kon. Borkóstoló — Száraz tudósítás egy szegedi értekezletről — December 9-án Szegeden borbemutatót rendezett aCsongrád —Békési Borforgalmi Vállalat. A Szövetkezeti úti pincészetben stílusos dekoráció fogadja a belépőket, aszalódó szőlő girlan­dok, szüreti jeleneteket ábrázoló pannök keltenek kedvező han- guloitot. Mélyen bent a pincében már csak a mohos pincevirág, és a szúzakós hordók sorfala a legfőbb díszlet, viszont a le­vegő aromája...! Amíg a tekintet a homályba nem mélyed, hor­dók, hordók, nagyok és még nagyobbak, mind tele a homok és a hegyalja drága »verejtékével«. Isteni borgarázs! Vezetékén füg­gő, tányérnélküli villanykörte fukar fénye alatt nyers deszkából ácsolt asztal terpeszti merev iksz lábait egy boltíves benyíló­ban. Az értekezlet első napirendjének színhelye. Székek nincse­nek az asztal körül, de nem is fontos, itt más szokásban zaj­lanak le a megbeszélések. Mintegy húszon vagyunk itt, a bor- forgalmi, a tanácsi és szövetkezeti vendéglátóipar emberei,szál­lító és értékesítő vállalatok küldöttei, szakemberek, pincemeste­rek, borászok és a környező megyék napilapjainak kiküldött munkatársai. A tanácskozás jól kezdődik, percek alatt kolbászkarikákkal terhes szendvicsek borítják az asztalt, s a megjelentek tartóz­kodás nélkül nekilátnak. Minden szokásos bevezető nélkül a vál­lalat borügyi előadója egy kézmozdulattal figyelmet kér és már mondja is a mai megbeszélés célját, ismerteti a magyar bor ha­zai és határontúli becsületének példáit, ismertet a növekvő bor­termelésről, a fogyasztók mind jobb ellátásáról. Arról is szó van, hogy megyénk fogyasztói nagyobb választékot kapnak a magyar borokból, a tőkén termett itóka nemcsak palackozva, hanem kimérve is kapható leszt az eddigi szalma- és egyéb mű- borokkal még a poharakat sem mossák, karácsony és újév előtt időszaki borkimérések nyílnak a nagyobb forgalomra tekintettel. — Jó borokat akarunk adni olcsón. — mondja az előadó —■ hogy mindenki hozzájusson... különben jöjjenek, győződjenek meg szavaim igazságáról. —Mindenki egy kis poharat kap és megindulunk. — Hát. ebbe nem sok fér — jegyzi meg szomszédom némi aggodalommal, ele a pincemester bujiiszalatti ravasz mosolya né­mileg megnyugtatja. Libasorba rendeződve botorkálunk a hordák kél sorfala között, s amint vezetőnk meg-meg áll, gyűrűbe zárkózunk mögé. — Először az idei termést mutatom be önöknek...ez a 400 akós hordó 14 fokos izsákit rejteget, de várfanak csak....tartsák a poharaikat! — A főborász fürgén tornázik fel a magasba, s mint szúnyog a csápját, úgy mélyeszti topóját a hordó nyílásá­ba. Egy hosszabb szippantás, aztán már engedi te a finom le­vet, mutatóujja hegyével szabályozva a csargást. Csak egy korty- ravalót cseppent a poharunkba, és a megmaradt féllopóngh visszaengedi (?l) Apró gyöngyök pezsegnek a poharunkban, de mit nézegessük, úgyis csak félfog romló az egész. Jó, töltöttká­posztára való borocska, egy kicsit még savanyítás. A következő hordóból csengődit kóstolunk, aztán a kiskőrösi mutatkozik be, erre aranyszínű soltvadkertit szopogatunk, majd hegyen ter­mett cs enger ivei olajozzak a torkunkat. Ibrányi, szendröi követ­kezik ... hm. nem te olyan kicsi ez a pohár! Változatosság ked­véért fehér borok után pirosat csepegtet a hosszúcsőrű lopó. — Mélykúti, ez már kitesz Uendős termés. — Nyelvsimogató, bársonyos csurgású lé, úgy csúszik belénk, mint az örök ifjú­ságot adó csodálatos elixir. Dél-Alföld drága nedűje, de jó helyre futottál! Gyöngyös vidék remeke gyújt tüzet bennünk... verpeléti, visontai.,. hogy otthon a csapból csurognál! Debrő és Domoszló áldott üzenete láttyen-csöppen a pohárba, pohárból a torokba... Szeged alant, a város alatt kanyarog a pince, mégis fennebb vagyunk a városnál, fenn az Olimposzon és mi vagyunk az is­tenek és... Tanácsok a könyvtárakért! Sok szó esett e lap hasábjain is azokról a tanácsi szervekről, amelyek úgy kezelik könyvtárai­kat, mint tőlük idegen, s ré­szükre megterhelő intézményeket. Ma viszont azokról a tanácsok­ról beszélünk, amelyek édes gyermekül fogadták el a hozzá­juk tartozó könyvtárakat, s azok munkáját elvi, s anyagi segít­ségnyújtással is támogatják. Elsőnek ebből a szempontból a megyei tanácsot illeti a dicsérő szó, amely felfigyelve a József Attila olvasómozgalom jelentő­ségére az ifjúsági nevelés szem­pontjából, gyorsan segítségére sietett a Megyei Könyvtárnak, s 20 000 forintot adott részére könyvvásárlásra azzal a kikötés­sel, hogy ebből legalább 10 000 forint értékben ifjúsági könyvet vásároljanak. — Csatlakozni fog (erre minden reális remény megvan) e segítő mozgalomhoz a Gyomai Járási Tanács is, amely ezen túl elvileg is jelentős segítséget ad könyvtá­rának. VB-ülés tárgyalja a kul- *’>rális kérdéseket, s a könyvtári problémákat is, ami módot ad a jogos panaszok felvetésére. Községek is dicsekedhetnek már szép könyvtárakkal, • ezek további fejlesztésére nem egy községi tanács áldoz is. Mezőhe­gyes 10 000 forintot adott az idén könyvvásárlásra. A Med- gyesegyházi Községi Tanács 7500 forintot tervezett be ez évben könyvek és polcok beszerzésére, Füzesgyarmat 1000, Szarvas köz­ség 1300 forinttal segítette a könyvtár fejlesztését. Kisebb községekben is mutat­koznak pozitív jelenségek. Csor- váson a községi tanács vállalta a padozat rendbehozatalát. Szeg­halmon is lehet reméhii, hogy sor kerül a könyvtári bútorzát egyszínűvé festésére stb. Reméljük, hogy ez az egész­séges kezdeményezés a jövőben a legtöbb községi tanács termé­szetes gyakorlata lesz, hiszen mindannyiunk, de elsősorban az érintett község elsődleges érdeke a községi intézmények, így a könyvtár működése is, ez pedig a munkához szükséges feltételek biztosítása nélkül lehetetlen. Olvasd a Viharsarok Népét! Egy keresztrejtvényt küldtek be a napokban szerkesztőségünkhöz. Hogy lehet megtenni azt, hogy de­cember 6-án kelt határozat alap­ján 1955. június 30-ig befizesse valaki az adótartozását? A választ mi sem tudtuk meg­adni, csupán azt, hogy e rejtvény­nyel a megyei tanács pénzügyi osztálya V. 343—168—955. számú levele gondolkoztatta el az illeté­kest — megfejtése szerintünk nem ránk vonatkozik. — Szervisz pincemester, te vagy köztünk a borminiszter! — Igyanak kérem, ez szürkebarát. — Add barátom pincéd legjobb borát! — Mesebeli óriás csizmában lépkedünk, kicsi a világ...Badacsony egg lépés... To­kajban járunk már, jet a dombra, le a dombról, itt egy tőke, ott egy vessző, kicsit balra, vigyázz! kicsit jobbra..egy lépés egy pohár... Villány tüze forr bennünk...Alföld és Hegyalja, Szekszárd és Soprotnvidék...Hej! lliz/mg, muskotály, két frankos és bikavér!... Ez a pohár... ez a világ...! (..nem tudom, hogy jutottam haza). ■ Valahogy így irtani volna meg ezt a tudósítást, sajnos a fenti értekezletre nem engedett el tisztelt főszerkesztőm (bogi az isten bocsássa meg neki!). Tóth Gyula Megyénkben is meg kell oldani az üzemi dolgozók kollektív balesetbiztosítását A szociális gondoskodás állan­dó fejlődése lehetővé tette, hogy betegség esetén a dolgozó, vagy a családja minden nehézség nélkül hozzájuthat orvosi, kórházi, vagy szanatóriumi kezeléshez, s ha pi­henésre, vagy üdülésre van szük­sége, a Mátra, a Balaton és ha­zánk más tájainak üdülőiben nyerheti vissza munkaképességét. Ez a gondoskodás gazdasági fej­lődésünk arányában egyre növek­szik, de szükség van arra is, hogy a dolgozó — az állam segítése mellett — saját maga is járuljon hozzá anyagi helyzetének bizton­ságához. Az előírások be nem tar­tása, a gondatlanság, vagy figyel­metlenség miatt, sajnos, nem rit­kák a balesetek, amelyek nem egyszer halállal végződnek. Bács­I kai Jenő orvos engedély nélkül vezette autóját és elgázolta a mo­torkerékpáron szembejövő Papp j Ferenc orosházi molnársegédet. i Papp a helyszínen meghalt, a pótülésen utazó felesége komoly sérüléseket szenvedett. A szeren­csétlenül járt molnársegéd bal­esetre biztosítva volt, aminek alapján felesége 5 ezer forintot kapott a biztosítótól. Demeter An­tal gyulai lakatossegédet vil­lanyáram ütötte agyon. Ugyan­csak 5 ezer forintot kaptak hoz­zátartozói. Akadnak „szerencsé­sebb” balesetek is, amikor a kéz, a láb, a szem sérül meg, vagy bé­nul meg. Ilyenkor a baleset sú­lyossága arányában kap a biztosí­tott kártérítést. Arató Mihály, a Békéscsabai István-malom dol­gozója jobb hüvelykujjának sérü­léséé kapott 2500 forintot. Az üzemi dolgozók igen szíve­sen veszik igénybe a balesetbiz­tosítást, mert baj esetén komoly segítséget nyújt és amellett ha­vi 4 forintos díj nem jelent meg­terhelést. Eddig megyénk üzemei­ben kollektiven vettek részt a dolgozók balesetbiztosításban, ami az utóbbi időben megszűnt, mert az illetékesek nem nyújtottak se­gítséget a díjak beszedéséhez. így történt, hogy amikor a Békéscsa­bai Téglagyár dolgozóinak kollek­tív biztosítása emiatt megszűnt, az egyik szerencsétlenül járt dol­gozó hozzátartozói a halálos bal­eset után nem kapták meg a biz­tosítási összeget. A dolgozót vagy hozzátartozó­ját nem érné ilyen tetemes kár, ha megtalálnák a módját a díjak beszedésének és a kollektiv bal- 1 eset biztosítás folytatásának.

Next

/
Thumbnails
Contents