Viharsarok népe, 1955. december (11. évfolyam, 282-308. szám)
1955-12-01 / 282. szám
s 1953 itcewbn 1., esőtörtük KucseraPál adótartozása Meg valamennyiönk emlékestében frissen él a Horthy-rend- ssser „adópolitikája“. Amikor dobra vertek a nincstelen, földhöz ragadtak nyomorúságos viskóját, s az utolsó párnájukat is elvitték, mert „nem fizettek“. A felszabadulás után az adózás célja alapvetően megváltozott, A befizetett összeg visszatérülésének minden községben ott van a nyoma. Ebből készítik a járdákat, a kutakat, építik a kultúrottho- nokat. a napköziket, az egészségházakat, az iskolákat, s mindazt, ami a dolgozók életét egyre szebbé és egyre boldogabbá teszi. Mégis akadnak olyanok, mint a BéUéscsaba-Fiirjes határában lakó Kucsera Pál, aki tíz év után sem tudja, vagy nem akarja megérteni, hogy más világot élünk és nem úgy van, ahogyan ő azt véli — mindegy, ha pénzét kútba- c;ti, vagy adóba adja, hasznát egy tormán veszi. Nézetének ellenkezőjéről éveken át nem sikerült meggyőzniük Krcsmárik János és Taub Jenő adóügyi megbízottaknak. Az 1200 forint tartozás 1952 óta befizctlen maradt. Három év után nem lehet mást tenni, mint a törvény szigorát alkalmazni. N m ember közepén ismét megjelent Kucsera Pál tanyáján a hét a'lóügyi megbízott. S mert a befizetést ismét megtagadta, zálogot tak nála. -Ugyanakkor meghagyták — ha nem fizet, 15 nap múlva elviszik a lefoglalt kukoricát meg a disznót. ti ucsera Pált ez sem térítette észhez. A közben kiküldött figyelmeztetés sem. Akkor kapkodott már fűhöz-fához, amikor a \ ávosi tanács kocsija beállított az udvarára. Persze, még mindig azért, hogy ne kelljen fizetnie. Haladékot kért (!) Csak, amikor végre meg tudták vele értetni, hogy az adózás neki is — mint másnak — kötelessége, akkor fizette ki tartozását. No, persze, most más- nem az 1200 forintot, hanem a háromévi kamatokkal növelt összeget — 2172 forintot. (Baráth)-rtTsz-tagok háza tája Építkezik, gyarapüdikv^l S3 a körösladányi Új Élet Tsz A tsz-ek többsége minden évben erősödik, gyarapodik. Így van ez a körösladányi Uj Élet Tsz-ben is. Az idén egy 40 férőhelyes ViUaA&awU Vlípt i . ...................... r r Séta a Békéscsabai Állami Áruházban Szépérzékkel, változatosan és elvtárs a méteráru-osztályon a ügyesen helyezték el a kirakat- \ téli felkészülésről tájékoztat benban a játékokat a Békéscsabai Állami Áruházban. A gyermekek serege áll előtte, gyönyörködnek.' minket. — Hatszáz méter kabátszövet, I négyszerannyi ruhaszövet, ezenEgy kislány annyira közel hajol kívül ágynemű-vászon és pamuta kirakat üvegéhez, hogy még az orra is belapult. Az édesanyjának tehénistálló építéséhez fog- 1 magyaráz valamit. De az itt láttak. Már eddig csaknem 115 ezer forintot költöttek az építkezésre s ehhez jelentős összegű állami hitelt is kaptak. Az építőbrigád tagjai nagy szorgalommal dolgoznak, de a többi tsz-tag is sokat segít. Az istállóra a cserepet rakják, belsejét pedig már bevakolták. — Az új istállóban öröm lesz a jószág- gondozás — vélekednek a tsz tagjai. A tsz jól felszerelt kovács-, géplakatos- és kerékgyártóműhellyel büszkélkedhet. A meglévő villanymotor mellé még kettőt vettek az idén és így teljesen gépesítették a műhelyeket. A három mű-1 ható játék csak egy része a közel 200 000 forint értékű játékkészletnek. A többi bent várja a vásári áltat. Az áruházban, úgy látszik, csúcsforgalom van, mert alig lehet megmozdulni az egyes osztályokon a sok vásárlótól. A játékosztályon Csécsei Józsefné eladó nem győzi a sok szép babát, mackót, különböző szórakoztató és nevelő játékokat „leblokkolni“, mert állandóan húszan-harmincan : állnak a pult előtt. Az utolsó hé- rom napban olyan nagy az érdeklődés a mamák részéről az ajándékok iránt, hogy még segítséget is kellett mellé adni. A vásárlók azonban nemcsak a áru, mintegy 3000 méter flanell- áru van itt. Jó felkészültünk. A vevők is sűrűn megfordulnak ezen az osztályon. Novák Pál elvtárs, a „Belkereskedelem kiváló dolgozója“ alig győzi őket kiszolgálni. Szlávik Lajos elvtárs, igazgató is jelen van a vevők között. Féltve ügyel a kollektíva becsületére, arra, hogy előzékenyen szolgálják ki a vevőket. Máris észrevette, hogy egyik vásárlóval nem foglalkoznak. Igaz, hóna alatt van már vagy két csomag; zenét hallgatom. Olyan kedves, engedje meg. Mosolyognak mind a ketten, s az igazgató máris tovább megy. A konfekció-osztályon is nagy a forgalom. Székesi János elvtárs egy fiatal tanulónak mutogatja a ruhákat. A Gyulai Szabó Ksz készítményeit. Ezekből a minőségi öltönyökből már több százat szállítottak, amióta szerződést kötöttek az Állami Áruházzal. Szeretik a vásárlók ezeket a minőségi öltönyöket és napról-napra többet vásárolnak belőle. Sokan már úgy is lépnek az eladóhoz, hogy — ebből kérnek. A konfekció-osztály dolgozói novemberben 300 ezer forinttal teljesítették túl eladási előirányzatukat. _ i A kollektíva napról-napra öregr. TCSSek> kerem’, ^k ; biti az áruház jó hírnevét a váhellyél mintegy 50 000 form- gyermekekre gondolnak, hanem tot takarítanak meg, sőt még magukra is, mert a lakberendezőa tsz munkáin kívül az egyénieknek is sok kocsit és gazdasági felszerelést javítanak. Leleményes emberek a szövetkezet vezetői A tavasszal egy merészet gondoltak és két ócskavas számba menő traktort vásároltak.A gépeket szinte újjávarázsolták a műsí osztályon, villamossági osztátályt keresi *— érdeklődik tőle. — Nem, nem keresek semmit — szabadkozik a vásárló —, csak a sárlók lelkiismeretes kiszolgálásával. Nagy Jó iottríkáéri — jó jövedelem Termelőszövetkezetünk lyon, améleráruosztályons másutt lelkesen dolgoztak az idén. Jő is sokan vannak. Naponta mint- munkánkkal elsők lettünk a tíz egy kétezren fordulnak meg az áruházban. Nem véletlen, hogy a város és a vidék lakossága megszerette ezt az üzletet, mert figyelmesek és előzékenyek az eladók. Egy szép vörös zászló tu- helyekben és már a nyáron! lajdonosai november 6. óta, amit sok hasznát vették ezeknek.! a minisztériumtól kaptak a „Ki- Az egyikkel 100 holdas rizs-' váló vállalat“ c. elnyerésekor. Ez telepükön vizet szívattak, \ is bizonyítja jó munkájukat. Bb- ezenkívül a Petőfi Tszcs-nek ben a negyedévben is ugyanilyen is segítettek. Most pedig sa- lendülettel dolgoznak, amit bizoját darálójukat működteti ez a traktor. A másik traktort ! gumikerékkel szerelték fel s pótkocsit készítettek hozzá. Ezzel pedig a nyáron a tér- 1 ményt, ősszel pedig a kukoricát, kukoricaszárat szállítottálc nyit, hogy kétnapos előnyre tettek szert az eladási terv teljesítésében. A negyedéves vállalásuk három napról szól. Pompás szőnyegek, függönyök, 'konyhafelszerelések, rádiók, rozsok és vasalók kínálják magu- , kát a polcokon. A méteráru-osz- a tsz-ben. A két géppel csak- , folyón pedig különböző színű ru- nem 25 000 forintot takarítót- haanyagok. Ezekből könnyen válóink meg. gathatnak a vevők. Baukó György orosházi tsz versenyében. Zárszámadásunk alkalmával megkaptuk a városi pártbizottság vándorzászlóját. A munkákból — mi, asszonyok is — az előző évekhez képest sokkal jobban kivettük részünket. A tagjai 200 munkaegységet minden asz- szony megszerezte, de nem ritka az ennél nagyobb teljesítmény sem. Én a leányommal dolgoztam, kettőnknek összesen 489 munkaegysége gyűlt össze. Nincs is okunk a panaszra, jól kerestünk az idéa íme a részesedésünk: búza 24 q mák 8 árpa 5,88 „ szappan 10,5 „ cukor 1,97 „ olaj 29 liter széna 3,80,, szár 300 kéve takarmányrépa 15 „ szárízik 80 kéve fa és gally i.3 ,| kukorica 11 mázsa szalma 29 „ Prémiumképpen: készpénz 4942 Ft búza 3,48 q borsó 20 kg készpénz 3900 Ft Érdemes volt tehát jól dolgozni, I Nem is olyan „rossz' mert mi látjuk hasznát. Egy-egy 1 tagnak lennj munkaegység értéke megközelíti az 50 forintot, s ezenkívül még a háztáji föld is jócskán jövedelmez. dolog tszPáli Mihályné, I Orosháza, Vörös Csillag Tsz Ezidőtájt egy tégla vágódott be az ablakon, éles csörömpöléssel és alaposan hátbavert. Elhúzódtam a tűzvonalból, — úgy éreztem, útban vagyok. A főnök felvilágosított: — Alighanem az ezredes volt. Már két napja várom. Egy-kettőre itt fönn lesz. Igaza volt. Egy perc múlva megjelent az ajtóban az ezredes, nagy dragonyos-pisztollyal a kezében. — Uram, ahhoz a gyáva fickóhoz van szerencsém, aki ezt a koszos lapot szerkeszti? — kérdezte. — Igen. Foglaljon helyet, uram. Vigyázzon, mert a szék egyik lába hiányzik. Azt hiszem, Blatherskite Tacumseh ezredeshez, a rothadt hazudozóhoz van szerencsém. — Úgy van, uram. Egy kis számadásom volna önnel. Ha ráér, elkezdhetjük. — Egy cikket írok „Bátorítsuk az erkölcsi és értelmi fejlődést Amerikában” címmel, és be kellene fejeznem, de nem sürgős. Kezdjük. M indkét pisztoly ugyanabban * -*■ a pillanatban csattant fel vad lobbanással. A főnök elvesztette egyik hajfürtjét, s az ezredes golyója combom húsosabb részében fejezte be pályáját. Az ezredes balválla kisebb folytonossági hiányt szenvedett. Újra tüzeltek. Ez alkalommal mindketten elhibázták a célpontot, én azonban megkaptam a magamét: egy golyót a karomba. A harmadik lövésnél mindkét úr könnyebb sérülést szenvedett, nekem szétlőtték a könyökömet. Azt hiszem — mondtam nekik — jobb lesz, ha kimegyek sétálni, lévén ez magánügy, s én tapintatosabb vagyok, hogysem tovább is zavarjam őket. De mindkét úr biztosított, hogy nem vagyok útban, maradjak nyugodtan ülve. JUT egtöltötték pisztolyaikat, ^ közben a választásokról és a termésről csevegtek, én meg kötözni kezdtem a sebeimet. Egyszerre ismét lelkesen tüzelni kezdtek, s minden lövés eredményes rolt... meg kell azonban jegyeznem, hogy hatból öt az -én számlámat terhelte. A hatodik halálos sebet ütött az ezredesen, aki finom humorral megjegyezte, hogy most már el kell köszönnie, mert dolga van a városban. Megkérdezte,, hol lakik a temetkezési vállalkozó és eltávozott. A főnök hozzámfordult és azt mondta: — Vendégeket várok ebédre, * át kell öltöznöm. Nagyon lekötelezne, ha korrigálná a keféket és az ügyfelek rendelkezésére állna. A kilátásba helyezett ügyfelek ugyancsak megriasztottak, de a sortüzek, melyek még a fülemben csengtek, túlságosan megzavartak: sem gondolkodni, sem tiltakozni nem tudtam. — Jones itt lesz háromkor—folytatta — húzza el a nótáját a bí- kacsökkel. Gillespie talán hamarább jelentkezik, — dobja ki az ablakon. Ferguson négyre várható — ölje meg. Más elintéznivalója >»» we» >ii»» »»*»« nincs is mára. Ha van szabad ideje, írjon egy csípős cikkért a rendőrség ellen — törjön borsot a főfelügyelő orra alá. A bikacsók az asztal alatt van; a fegyverek a fiókban — lőszer itt a sarokban — géz és kötözőszerek amott a rekeszekben.Ha baleset éri, menjen le a földszintre Lancejthez, az orvoshoz. Hirdetni szokott — majd levonja a honoráriumot a számlánkból. P Ímeirt. Megborzongtam. A ** következő három óra alatt olyan szörnyű veszélyeken mentem keresztül, hogy minden lelkinyugalmam és vidámságom elhagyott Gillespie jelentkezett, s kidobott engem az ablakon. Jones pontosan érkezett, s mikor neki akartam esni a bíkacsökkel, magára vállalta a munka oroszlán- részét. Műsoron kivid találkoztam egy idegennek s elvesztettem a skalpomat Beszéltem egy másik, Thompson nevű idegennel, s utána ruhám ronggyátépve kavargóit a szobában. Végül sarokba szorultam és körülvéve a szerkesztők, csalók, politikusok és orgyilkosok őrjöngő tömegétől, amely ordított, káromkodott, s fegyverekkel hadonászott a fejem fölött, hogy a levegő csak úgy ragyogott a fénylő acélok villogásától, éppen meg akartam írni a lemondó levelemet, mikor betoppant a főnök, s vele elragadtatott és lelkes barátainak hada. Egy-kettőre olyan fölfordulás és mészárlás következett, hogy azt sem ludtoll, sem acéltoll le nem tudja írni. Lőtték, szúrták, nyomorították, fölrobbantották. kidobták az ablakon az embereket. Pár pillanatig sötét átkozódá- sok szélvihara kavargóit, s zűrzavaros, őrjöngő haditánc vilogott át rajta, aztán mindennek vége volt. öt percen belöl csend lett, s a megtépett főnök és én kettesben, üldögélve néztük a véres romokat, melyek koros-körül elborították a padlót. — Szeretni fogja ezt a helyet, ha hozzászokik egy kicsit — mondta. — Félek, hogy mentegetőznöm kell — felelfem. — Lehet, hogy egy idő múltán megfelelő módon tudnék majd írni; biztos vagyok benne, hogy menne a dolog, mihelyt begyakoroltam magam, s megtanultam a nyelvet. De, hogy való igazat mondjak, ennek a kissé erőteljes kifejezési módnak megvannak a maga hátrányai s az ember itt gyakran ki van téve annak, hogy félbeszakítják. Maga is tapasztalhatta. Az eleven újságírás célkitűzése kétségtelenül az, hogy felrázza a közönséget, én azonban nem szeretem az ilyen nagyarányú feltűnést. Nem tudok írni, ha annyiszsg- félbeszakítanak, mint ma. Nekem meglehetősen tetszik a munka, de nem szeretem, ha az ügyfelek rendelkezésére kell áll- nam. Állíthatom, hogy az élmények számomra teljességgel újak i a maguk módján szórakoztat óak is, de nincsenek elég igazságosan elosztva. Egy úriember rá lő önre az ablakon át I engem nyomorít meg; az ön tiszteletére pokolgép érkezik a kályhakürtön s az én torkomon gyömöszöli le a kályhaajtót; egyik barátja bekukkant, hogy bókokat váltson önnel s engem úgy kícsip- kéz golyólyukkal, hogy a bőrömet szitának lehetne használni; ön elmegy ebédelni és Jones megérkezik a bikacsökkel, Gillespie kihajít az ablakon. Thompson széttépi a ruhámat s egy vadidegen ember a régi barátok meghittségével leemeli a skalpomat; alig öt perc alatt megjelenik az ország összes csirkefogója, telje* harcidíszben s nekiáll, hogy testem még épen maradt részeit to- mahawkkal halálra aprítsa. Egészbevéve, soha életemben nem volt ilyen mozgalmas napom, mint ez a mai. Nem! Én szeretem az ön nyugodt, higgadt modorát, ahogy az ügyfeleknek megmagyarázza a dolgokat, de láthatja, nem vagyok hozzászokva. A délvidéki vérmérséklet túl heves, a délvidéki vendéglátás túl bőkezű az idegen iránt. Mai cikkem, melynek hideg szavait ön hevítette fel mesteri kézzel a tennesseei újságírás izzó szellemének hőfokára, újabb darázsfészket bolygat meg. Az egész szerkesztői banda ide fog jönni, mégpedig éhesen és valakit meg akar majd enni reggelire. Nekem el kell búcsúznom öntől. Nem óhajtok jelen lenni ezeken az ünnepségeken. Egészségem helyreállítására jöttem délvidékre, s ugyanezen küldetésben térek vissza, meglehetős sietséggel. A tennesseei újságírás túlságosan felizgat. Ezután kölcsönös sajnálkozással elváltunk s én befeküdtem a; kórházbai
