Viharsarok népe, 1955. december (11. évfolyam, 282-308. szám)
1955-12-01 / 282. szám
[/iUaitauk Vupt 1955 december 1., ont törtök PARTÉIÉT Bizakodóbb, céltudatosabb munkát a pártoktatás sikeréért a Sarkad! Cukorgyárban! Ilit a párloktalás iáit almi részét bogozza az ember a Sarkatli Cukorgyárban, még ízelítőt sent kaphat belőle,, mert a beindulás óta a szervezéssel bajlódnak. A múlt héten is mintegy 37 százaléka jelent meg a marxizmus- leninizmus alapjai tanfolyam hallgatóinak, számszerűit ez azt jelenti, hogy nyolcból csak hárman. Az előző hetekben sem volt valami kiemelkedő eredmény a többi műszakokban (ugyanis a párthatározattól eltérően, itt két hét helyett háromig tart egymegtartani a foglalkozásokat, máskor nincs ember fia, aki a hallgatókat »összehozza«. Ez az állítás azonban kevésbé indokolt, mert gok ipari üzemünk van olyan, ahol a pártszervezet bízik az emberekben, foglalkozik velük és műszak előtt is tartanak foglalkozásokat, azt is nyugodtan állíthatjuk, hogy jobb eredménynyel mint műszak után a Sar- kadi Cukorgyárban. Ha már itt tartunk, mondjuk egy téma feldolgozása). Az üzem meg azt is, hogy a cukorgyár! ve- három műszakban termei! s Tézs- j zető elvtársak nem is kísérletez- la elvtárs párititkár szerint csak j tek ezzel, a feltételei pedig a délelőtti műszakok után lehet 1 megvannak. Minden politikai iskolának, tanfolyamnak van tartalék propagandistája, nem is akármilyen, az egyiknek éppen Gáspár elvtárs, a gyár igazgatója. Meg lehetne tehát két hetenként tartani a foglalkozásokat, főleg akkor, ha a pártszervezet vezetői sokkal következetesebbek lennének. Mert gondoljuk csak el, milyen szép és megtisztelő volna, ha olyan pártmegbizatást kapna az igazgató elvtárs, meg egy-két kommunista, hogy szervezzék meg — amikor szükséges — a műszak előtti tanfolyamokat. Azonban nem így van. Tézsla elvtárs kishitűsége, ennek egyik akadálya. Véleménye szerint van az igazgató elv társnak éppen elég baja, nem hiányzik annak egy cseppet sem a propaganda feladat. Érdemes ézen elgondolkodni. Vajon melyik igazgató elvtársnak nincs elfoglaltsága, melyik vezetőnek nincs gondja-baja, melyiket ne sarkallná az évi terv teljesítése, a párt- és kormányhatározatok végrehajtása s mégis szívesen tanítja az elvtársakat? Gáspár elvtárs is megteszi ezt a pártnak, főleg akkor, ha ezt a pártvezetőségtől megbízásként kapja. A megbízásokat a pártszervezet igen gyengén osztogatja Ez úgynevezett apró munka s ennél előbbre való is van a cukorgyárban ! ? Legalább is1 így lehet értelmezni Tézsla elvtárs fejtegetéseit. Mert arra a javaslatra — hogy a pártvezetőség tagjai beszélgessenek el a pártbizalmiakkal és név szerint főleg azokleune más feladat«. Ami az időt illeti és más dolgokat, vessünk egv számítást. Tézsla elvtárs szerint nincs olyan rendezvény, ahol ne foglalkoznának az oktatással, talán a bizalmi elvtársak is hangoztatják naponta. A párt vezetőségi üléseken is szóba kerül s kai, akik távolmaradnak a sze- j szinte ismétlődő probléma. Meny- raináriumokrói — ez volt a vá- I nyi időt vesz ez igényb(e s meny- lasza: »Ez mind szép, csak ne ; nyivel kevesebbet venne akkor, ha név szerint is tudnák, melyik párttag miért marad el a foglalkozásról, mi a távolmaradás oka. Mennyivel jobb lenne, ha személy szerint bíznának meg egy- egy vezetőségi tagot egy-egy műszak dolgozóinak tanulásáért — illetve ellenőrzéséért s azok hasonlóan megbíznák az ott dolgozó bizalmiakat és legfejlettebb párttagokat. A párttagok mozgósításának számtalan lehetősége és módszere van, egynémely esetben élnek ezekkel a lehetőségekkel a pártszervezet vezetői. A pártoktalásban azonban nélkülözik a jól bevált módszereket. A jobboldali nézetek a cukorgyári elvtársak életében is hagytak némi nyomokat s az önkéntességet félreértve, csak tes- sék-lássék tanulnak. A pártvezetőség tagjai a leghivatottabbak arra, hogy e téves nézeteket eloszlassák a párttagokban, ehhez pedig elengedhetetlen fontos a harcos, meggyőző és személyhez szóló agitáció. Semmi sem köny- nyebb, mint határozatot hozni arról, hogy aki háromszor elmarad a foglalkozásról, az pártfegyelmi büntetést kap. Nem is sok idő kell hozzá míg ki gondolják és papírra vetik az ilyen határozatot, könnyű ezzel érvelni is. De ha. ez a módszer honosodna meg, csak a fegyelmi bizottságnak gyűlne meg a baja, a vezetőség pedig mosná a kezét: lám, sokszor hangoztattuk, hogy ez lesz) a végié , most ime itt van. Be kell tehát látni, hogy ez a módszer árt a párt politikájának, ezzel csak elbürokralikuso- dik a pártmunka s a határozat sikerét várva megnyugvásra, tétlenségre, a politikai meggyőzésről való lemondásra kárhoztatja a vezető elvtársakat. — Deák — Új állami zeneiskolát avattak Orosházán A Minisztertanács november j bor Antal osztályvezeMf^ elvtárt 18-i hatállyal 6 új állami zene-! meleghangú jókívSíűdffeok kísére- iskola létesítését hagyta jóvá. E ; tében adta át az iskolát Csík Já- rendelet alapján lehetővé vált, j nos elvtársnak, Orosháza város hogy megyénkben is megkezdje I Tanácsa VB elnökének, aiki aztán működését egy új zeneiskola. Dől- j az iskola igazgatójának, Markó gozó népünknek és pártunknak j Leó elvtársnak bocsátotta rendel- ezt a nagy ajándékát Orosháza j kezésére a zenei nevelés otthonát. 1 kapta meg. Az iskola ünnepélyes | Markó elvtárs megígérte, hogy az | átadására november 18-án került: iskola nevelőtestülete mindent el-S sor. Az ünnepségen megjelentek | követ Orosháza népe kulturális - a Népművelési Minisztérium, j életének fellendítéséért mind a az MDP megyei, járási és városi | klasszikus zeneművészet, mind bizottsága, a megyei, járási és vá- : pedig Bartók és Kodály muzsikáról tanács képviselői. A Népmű- jának ápolásával és terjesztésé- velési Minisztérium nevében Kó- vei. NÉZZ A TÜKÖRBE Helyszíni tudósítás a tolakodókról Nem egy, hanem egész sereg embert állítunk most tükör elé. Azokat, akik akár autóbuszon, vagy a KÖZÉRT és a filmszínházak pénztáránál tolakszanak. Van, akinek sürgős az útja, nem akarja lekésni a randevút, de van, aki ezt amolyan megszokásból űzi. Csúnya dolog tolakodni és szemtelenül viselkedni. Vannak emberek, akiknek ez csupán kedvtelés. Erről adunk most egv kis helyszíni tudósítást. Akiket nem érdekel a kalauznő f ifijt n tiitirie Békéscsaba helyijáratú autóbuszán vagyunk. A busz az V. kerületből, a Tavasz utcai végállomástól indul a Köztemetőhöz. A Madách utcáig símán eljutottunk. Itt azonban sokan vannak, köztük anyák gyermekeikkel. A kalauznő kiszól a kocsiból: — A gyermekes anyái« jöjjenek először. Jön még egy busz és felveszi azokat, akik erről lemaradnak. Égy fiatal anya száll fel gyermekével. Égy férfi udvariasan felsegíti, úgy látszik nem lesz semmi baj. Ezt ugyan kár volt renjélni, mert egy élénk pirosra festett szájú fiatal nő kiabál... öt nem érdeklik a gyerekes anyák, se a kalauznő «dumája«, ő úgyis felszáll, mert bérlete van. Ejnye . . . Elhatározását tett is követi és már fenn is van a kocsiban. — Miért nem értjük meg kérem, hogy a gyerekes any űkat engedjük fel először? — mondja a kaluuznő és próbálja visszatartani a tolakodó nő barátnőjét. — Engem maga nem érdekel — I és a barátnő mellbevágja a kalauznőt. j * — Szemtelenek— kiáltják utá- ' nuk szinte kórusban a kintma- I radtak és a bentiek is. Két hölgyünk csak neveti őket és han- j gos eszmecserébe mélyednek. ,.Indul a vonalom...“ KIEV ÉPÖL A háború utáni években a városban sok száz új sokemeletes ház épült. Sok ezer kievi család költözött teljes kényelemmel berendezett lakásba. Kievben csupán az ötödik ötéves terv első négy esztendejében (1951—1954) körülbelül egymilliárd rúbelt költöttek lakásépítésre és több mint 500 ezer négyzetméter lakóterületet adtak át rendeltetésének. 1955-ben mintegy 300 millió rúbelt fordítottak lakásépítésre. A Krescsatikon pompás sokemeletes házak épültek, sok épület a közvetlen befejezés előtt áll. Rövidesen üzembehelyezik a kisipari szövetkezetek 2200 férőhelyes kultúrpalotáját. Lázasan dolgoznak a postapalota belső díszítésén. Ebben a palotában helyezik majd el a központi posta- és távíróhivatalt. Az utolsó simításokat végzik a városi szovjet végrehajtó bizottságának kilencemeletes hivatalházában. Nagy átalakítási és építési munkálatok folynak a város nyugati szélén, a bresztlitovszki műúton. A műút mentén új lakóházakat építenek, ezeknek földszintjén boltok, műhelyek és közszolgáltatási intézmények nyílnak. Kiev városfejlesztési tervében jelentős helyet foglal el a közlekedés. A város egyes kerületei közötti kényel- •VleVédés megszervezése érdekében körutakat és A Szt, István téri KÖZÉRT-ben a pénztár körül mindenki szépen sorba áll. Egy kövérkés férfi megkerüli a sor- banállókat és a másik oldalon nyújtja a blokkot a pénztárosnőnek. Nyurga társa követi. — Hová, hová kérem!?— a sorból egy asszony meghúzza a nyurga kabátját. — Tessék sorba állni! — Nagyon sürgős nénikém, lekésem a vonatot — és a nyurga kiszabadítva kabátját, a pénztárhoz lép. A sor most már megbomlik. Ha nekik lehet, nekem is — mondják többen és egymás lábán taposva igyekeznek a pénztárhoz. A rendbontó két férfi ezalatt kiváltotta áruját a csomagolóbél és az utcaajtóban beszélget. Mintha néni is nekik lett volna olyan sürgős dolguk néhány perccel ezelőtt. „Nincs gusztusom a gyomrozáehoz“ A Krescsatik 14 emeletes új épülete, klevl cipőgyár. A nőt cipökéazitő- múhely futószalagja. sugárutakat nyitnak. A város körül is körutat építenek ki a tranzito-forgalom lebonyolítása céljából. A kievi építők legnagyobbrészt nagyipari építkezési módszereket alkalmaznak és ez lehetővé teszi a munkaütem meggyorsítását. Az egyik nagy iskolaépület teljes összeállítása előregyártott épületelemekből mindössze 28 napot vett igénybe. Az építők ma már alig alkalmazzák az épületek homlokzatának vakolását és festését: A külső díszítésnek ezt a költséges formáját kerámia-lapokkal helyettesítik. A városi építkezéseken komplex-brigádok dolgoznak, amelyek teljes egészében elvégzik a ház felépítésével kapcsolatos összes munkákat. A Szabadság Filmszínház előcsarnokában vagyunk. Hosszú tömött sorokban állnak a pénztár előtt. Asszonyok, férfiak és fiatalok vegyesen. Az új magyar filmnek, A 9-es kórteremnek sikere van. Eleinte minden rendben megy, később valaki a pénztártól jövet, hangosan megjegyzi: »Ama esti előadásra mér csak néhány jegy van. Jó lesz igyekezni, aki meg akarja nézni«. Bár ne mondta volna, mert a sorbanállók ezt meghallva, előrenyomulnak. Természetesen ennél a műveletnél erősen használják kezüket, lábukat. Az udvariasságról csaknem mindenki megfeledkezett. De talán mégsem. Egy férfi nyugodtan áll a tömeg közt. Jobbra-balra lökdö- sik, de ő csak mosolyog, ügy látszik feladta la remény t és belenyugodott abba. hogy neki már nem jut jegy. Élete párja az ajtónál állva cigarettázik, eregeti a füstöt és mosolyogva szemléli a tülekedést. Mikor meglátja, hogy férje egy' helyben áll, hozzásiet. — Lajos, miért nem tolakszol, így akarsz te moziba menni? Persze más férjek élelmesebbek, de te mindig ilyen voltál. — Jó, jó szivem, de nekem nincs gusztusom a gyomrozáshoz. — Én moziba akarok menni és megyek is — topjmnt lábával a feleség és két könyökével tör utat magának a pénztárhoz. Nem törődik a megjegyzésekkel, amit utána küldenek, fő az élelmesség. Néhány perccel később élelmességét bizonyítva, két jegyet lobogtat férje szeme előtt. Később pedig elbiggyesztett szájjal ezt meséli ismerőseinek: — Disznóság, hogy némely ember úgy tolakszik, hogy egészen kivetkőzik emberi mivoltából. Szörny ű. — Ügy van — helyeslik szavait ismerősei. Mi is azt mondjuk szörnyű, hogy vannak ilyenek is. (Bánfalvi)
