Viharsarok népe, 1955. december (11. évfolyam, 282-308. szám)
1955-12-27 / 304. szám
M5o. december 2?., feedd Vih&uóitU Hifié Átcsoportosítják az erőgépeket Békés megyében Az országos nagy képzőművészeti kiállítások tanulságai A Békés megyei Tanács Mezőgazdasági Igazgatóságának gépéllomáei osztályja a hetek óta tartó párás, nedves, a szántásra kedvezőtlen időjárás miatt átcsoportosítja a szántó traktorokat. A szikes, sárosabb földekről a közép- kötött talnjokra irányítják a traktorosokat. Azokat az erőgépeket, amelyek nincsenek javítás alatt, a még szántatlan földek közelében tartják készenlétben, hogy amint szikkad, vagy megfagy a felső réteg, azonnal folytnthas- lák a mélyszántást. A Mezőbe- rényi Gépállomáson már meg is kezdték az átcsoportosítást, a kő- t'östarcsai és kerek! szikes talajú földekről az alkalmasabb kamut] részre húzódtak át a szántótrak- torosok. Jelenleg, a legutolsó jelentések szerint, a gépállomások viszonylatában 90,8 százalékra teljesítette mélyszántási tervét a megye, a hiányzó 12 és félezer holdon is mielőbb be akarják fejezni a szántást. Ezenkívül még több mint 37 000 holdat szeretnének januárban és februárban mélyszántani terven felül. Megyei szinten a termelőszövetkezeteknél 1673 holddal túlteljesítették a járások tervét. A mélyszántásban a Kacsai Gépállomás dolgozói tűntek ki, akik 179,4, míg a füzesgy-annaliak 136,9 százalékra teljesítették mélyszántás! tervüket a megyei mezőgazda- sági igazgatóság gépállomást osztályának közlése szerint. Minden év legnagyobb képzőművészeti eseménye Budapesten a hagyományosan decemberben megredezett két kiállítás, amely közül népi demokráciánk ideje alatt a képzőművész körök (Ernst Múzeum) az V., hivatásos művészeink pedig VI. nagy nemzeti kiállításuk alkalmával mutatják be dolgozó népünknek legjobb alkotásaikat. Egy új művészeti forma megteremtéséért vívott harc eredményeinek leméré- séhez nem elégséges egy-egy kiállítás között eltelt esztendő, mert ahhoz legalább évtizedek kellenek. De így is, akár ha megjelenítési formájában, akár társadalmi tartalmában vizsgáljuk e két j kiállítást, számottevő és a jövőre nézve biztató‘eredményre jutunk. J Beszéljünk először a december j 15-én megnyílt díszítő és képzőművész körök kiállításáról. A Népművészeti Intézet e kiállításra. bevonta népművészeinket A csorvási begyűjtési állandó bizottság tagjainak nagy többsége már az 1956-os sertésbeadását teljesítette i &-most első ízben és ez a reszvétel még tartalmasabbá, még szíBékés megyében a begyűjtésben élen haladók közt levő orosházi járás első községe Gsorvás. A kilencezer lakost számláló községben — az évi tervhez viszonyítva — minden cikkféleségből száz százalékosan teljesítették a begyűjtést. Részleteiben a község headásra kötelezett termelőinek mintegy kilencven százaléka eleget tett hazafias kötelességének. A csorvási dolgozó parasztoknak a begyűjtési állandó bizottság tagjai mutatnak jó példát. Az eredményeket rendszeresen értékelik, körzetükben számos kís- gyűlésen népszerűsítik az élenjárókat és a begyűjtési terv teljesítésének fontosságát, valamint állandóan népnevclőmunkót végeznek a hátralékosok között. Az állandó bizottság t g'ai ak nagy többsége nemcsak az idei 1 ötelezettségét rendezte, hanem már a jövő évi sertésbeadását is teljesítette. Seres Ferenc és Csu- vár Imre dolgozó paraszt, begyűjtési állandó bizottsági tag. a jövő évi sertésbeszolgáltatását rendezte, Varga Ádám 9 holdat középparaszt, megyei tanácstag pedig az idein kívül eleget tett az 1956-os évi sertésbeadási kötelezettségének, s ezenkívül húsz kilogramm jövő évre előirányzott soványbaromfit is vitt a b<• gyűjtőhelyre. A tanácstagok, g a begyűjtési állandó bizottság tagjai ezekben a napokban a még hátralékban levőket arra ösztönzik, hogy rendezzék adósságukat. Azt szeretnék. hogy a község lakossága ne csak egészében teljesítse a begyűjtési tervet, hanem egyénenként is. Tiszta lappal akarják ünnepelni az új évet. jjetebbé teszi az amúgyis önmagában színvonalas kiállítást. A legjobb, a legkiemelkedőbb szakkör tagok munkái mellett ott találjuk Győri, Áldozó és Benedeie Péter parasztfestők nemzeti sajátságokkal, ízesen telített festményeit. Helyet kaptak ezen a kiállításon a nép-fafaragók, tálasok, kézimunkázok is. A jövőbe mutató optimista szándék, a változatos témakört felölelő rajzok, festmények és szobrok a kiállítás üde hangulatát varázsolják a szemlélő elé. A kiállítás rendezősége most nem is annyira az egyes körök eredményeire helyezte a hangsúlyt, hanem minőségi válo- -íi,gatásban mutatta be ,a képzőm íiJó tudni isÍ9( p 'lerínoy hogy a sertésvágásoknál ia be kell tartani a tűzrendészen szabályokat. Városokban és községekben a belterür létén például, szalmával sertést perzselni nem szabad. Az udvaron ösz- szeállított és szabálytalan tűzhely Is sole kárt okozott a múlt esztendőben. Tudni kell, hogy deszkából, nádból épített húsfüstölő nemcsak veszélyes, de káros is, mert az egész sertés búsa és szalonnája eléghet benne. Padláson a füstölés szintes veszélyes, mert ebből kifolyólag Is több ház tetőzete égett le. Ebben az í vész körök munkáját, mivel csak 1 így lehet igazán a köri mozgalomnak eddig elért eredményeit ; lemérni. A nyolc-tíz év óta működő és nagy létszámú képzőművész körök háttérbe szorították a vidéki kis körök munkáit, j De, amint a közben megtartott ; képzőművészkör-vezetők konferenciáján megtárgyalt napirendi pontokból kitűnt, a Népművészeti ' Intézetnek az a célja ezzel a kiállítással, hogy előtérbe hozza a köri nevelés kérdését. E módosult j program szerint a jövőben a művészi oktatás többrétűbb, s a szó- j ctalista nevelés, a fejlődés eddigi eredményeinek felhasználásával j gazdagodik. Szakképzés mellett a társadalmi szemlélet fontossága sem hanyagolható el. A VI. képzőművészeti kiállítás j december 17-én nyitotta meg kapuit. Ami lényegeset a képzőmű- ] vész körök kiállításával kapcsolatban kiemeltünk, a nagy kiállí- j táson még fokozottabban mutatkozik. A formai és az ideológiai tisztulási folyamat olyan műveknek a létrehozását eredményezte, mint Domanovszky Endre Sztá- J linvárosba készült hatalmas méretű és a legmagasabb művészi igényű freskója, Szőnyi Istvánnak az új postapalota részére tervezett falfestményének tanul- mányai és vázlatai, valamint Re- vényt Jenőnek a Népstadionba készült „Sportolók felvonulása“ című dinamikus erejű kompozíciója. De e nagyméretű munkák mellett még kivitelben és tematikában egyaránt kitűnő nagy számú mű szerepel. Ez a kiállítás többek között azt Is bizonyítja, hogy a megbízások és az üzemekkel kötött szocialista szerződések mennyire ösztönzően hatnak képzőművészeink tevékenységére. Kiemelkedő színvonalas művekkel 1 vonultak fel a grafikusok. lH: Í A szobrászok munkáján — egy-két kivételtől eltekintve--* nem mérhető le olyan fejlődés, mint a festőkén és grafikusokén* De itt is észlelhető, hogy a szobrászok is mindinkább magukévá teszik a szocialista szemléletet és tematikájukban mindjobban a dolgozók életformái érvényesülnek. Kerti Károlynak öt grafikai műve szerepel a kiállításon, amelyek közül kettő a mezőgazdasági tsz-ek életének egy-egy epizódját örökíti meg. Ez a két munka a Népművelési Minisztérium megbízásából készült. Lipták Pál két csabai tájképe, Rajki József „Várakozó“ című szobra képviseli még a megyei művészeket a VI. képzőművészeti kiállításon. Ami optimizmus és előremutató törekvés jellemzi a fentebb Ismertetett két kiállítást, ez a jellemzés majdnem teljesen hiányzott a nemrég bezárult „Vidéken élő képzőművészek kiállításán-“. Elgondolkoztató tény ez. mert éppen ott, ahol a művészt a dolgozókkal való együttélés természetszerűleg szocialista művek alkotására kellene serkenteni, éppen itt hiányzik az építő élet színe és üteme. Ennek oka az is, hogy vidéki funkcionáriusaink még mindig nem ismerték fel a képzőművészet nevelő és emberfornaáló jelentőségét. Legfelső szervünk a Képző- és Iparművészek Szövetségének új vezetősége feladatául tűzte ki, hogy megvizsgálja a vidéken élő képzőművészek ügyét és a munkacsoportok működését. Ez azonban csak akkor hoz változást életünkbe, ha az itteni vezetők is tevékenyen és megértőén kezelik képzőművészeink problémáit. RTJ. időszakban különösen legyünk figyelmesek gyermekeinkkel szemben, mert a sertésvágás alkalmával felkelti figyelmüket a tűzzel való játék és az könnyen súlyos következményekhez vezet* Legyünk hát óvatosak, és előzzük meg a bajt és a kárt, mert ezzel nem- j csak a magunkét védjük, de szomszédunkét, városunkét és egész népünk kincseit és vagyonát mentjük 1 meg a pusztulástól. K. Tóth Lajos tűzoltó törzsőrmester. 1 Bővizű kút készül Kutat fúrnak a békési gyógyfürdőben. Szilveszterre elérik a 400 méter mély séget. Még mélyebbre fúrnak, hogy bőséges és magas hőfokú vizet kapjanak. Ha ez a kísérletezés sikerrel jár, úgy teljesül a környékbeliek vágya és betegségükre itt is gyógyítást találnak. Emiatt nem kell Hévízre utazniok. Annál is inkább, mert ha a kútfúrás sikerrel jár, akkor jövőre egy strand-medencét építenek, és a meglévő benti fürdőhelyiséget is bővítik. A feleségét sápadtá tette a sejtés. — Te nem a csapatoddal jöttél? — Nem. — Akkor hogyan... — Nem bírtam tovább — vágott közbe az ura. — Hisz azt sem tudjuk, hogy miért!? Csak megyünk, megyünk. Nekem elég volt! Ha pusztulni kell, itt pusztuljak, de egy tappodtat sem megyek tovább. — Úristen! — rémült meg az asszony és remegve húzódott az urához, ahogy megértette, miről van szó. — Most mit csinálunk? — Együtt maradunk. Nem tarthat már soká. Egy-két nap múlva itt lesznek az oroszok és akkor mindent újra kezdünk. Siposné lassan megnyugodott, az együttlét boldogsága és az ura csöndes hangja megnyugtatta. Később csak úgy ülve ku- corodott az ágy szélére. Csöndesen simogatta fárdat embere fejét és suttogva, halkan számolt be az apjáról, a lovakról: az egész itthoni keserű életről; A másik oldalon a kis Mihály simult szorosan apjához, mintha sohasem akarná elengedni.* Odakünn nehezen virradt meg a téli reggeL A napfény órákig küzdött a ködös decemberi éjszakával. de Keleten már kezdte áttörni a sűrű hófelhőket. Sipos András nagyot nyújtózott az ágyban. A fia még ott húzódott mellette, az asszony azonban már a konyhában tett-vett, Félkönyökre támaszkodva figyelte a neszezést, amikor éles, süvöltő hang hasította át a reggel kinti csendjét. Sziréna. Erre a gyerek is felébredt, s mikorra az anyja bejött, még az álom is kiröppent a szeméből. — Légiriadó— intett Siposné a fejével kifelé. — Jó lesz, ha lemegyünk a bunkerba. — Ugyan már, minek mennénk — vetette ellen az ura. —- Nincs itt mit bombázzanak, nyugodtan maradhatunk. — A múltkor Szilágyi Jáno* sék is fentmaradtak, aztán.:: a felesége, meg a két gyerek i6 ott maradt. Inkább mennénk le — nézett kérőn az urára. — Hát, éppen lemehetünk **> hagyta az helyben és gyorsan öltözni kezdett. Messziről idehallott a gépek hangja; de ezek már nem a felhők felett szántó Liberátorok voltak, hanem a falu felett gyorsan tovasuhanó Ráták. Az asszony már újra a konyhában volt, onnan szólt vlsz- sza: — Ha kész vagytok, mehetnétek előre. Vihetnétek ezt a zsákot is, ezen majd jobban esik az ülés. Én még összekapkodok valami takaróféléket. Az ember megfogta a csuhával tömött zsák egyik csücskét, fia a másikat és úgy cipelték a havon át a bunkerba. Nem valami biztonságot nyújtó hely volt ez: egy földbeásott gödör, gerendával, rőzsével fedve, csak éppen távol volt a háztól a kerti fák alatt. Siposné is indulóban volt már, amikor eszébe jutott az óreg Buba. — Jó lesz az ott — gondolta és ment is érte. Épp leakasztotta a szegről, amikor kintről motorzúgást hallott. Mindkét kezében megpakoltan lépett az ajtóhoz, de mindjárt vissza is hőkölt. Az udvaron katonai autó állt, mellette egy német katona, a kormány mögött pedig egy másik. — Suba, suba — vigyorodott el az, amelyik a havon állott és erőszakosan nyújtotta a kezét érte. — Gibst hier!..: Az asszony nem értette ugyan mit mond, de hátrahúzódott. A német keze azonban ekkor már fogta a suba sarkát. Siposné féltőn rántotta vissza. Görcsösen kapaszkodott a ruhadarabba és amikor érezte, hogy az lassan kicsúszik a kezei közül, kétség- beesetten, önkéntelenül tört fel belőle a segélytkérő kiáltás: — András! András! Segíts! A német ijedten fordult meg és villámgyors mozdulattal kapta előre a vállán lógó géppisztolyt. A kertből csörtetés hallatszott s a kapuban feltűnt Sipos alakja. Három-öt-hat golyó röppent ki a fegyverből, de a német görcsösen húzta a ravaszt, amíg csak üresen nem kattant a závár. Sipos András mér az első lövésnél megállt, mint akit a villám sújtott. Teste a magasba emelkedett, aztán egyet perdülve, végigvágódott a havon. A felesége kikerekedett szemekkel nézte. A borzalmas látvány torkára forrasztotta a szót: egyet-kettőt lépett, aztán szó nélkül, eszméletlenül omlott le az ajtófélfa mellett A német ijedten kapta fejét a kert felé. Rémülten keresett fedezéket, s csak akkor nyugodott meg, amikor látta, hogy a gyerek fut át a kiskert kapuján. — Apám! Édesapám! — sikol- tott kétségbeesetten és zokogva borult apja holttestére. A havon lassan terült szét a piros folt, az egy órával előbb még családjának örülő, a szeretet ünnepét váró Sipos András vére. A géppisztolyos német megnyugodva dobta vállára a subát. Sápadt arcán bamba vi- gyor terült el és nyugodt léptekkel ment a kocsihoz, mint aki jól végezte a dolgát. Csak a fejét kapkodta idegesen a falu felé, amerről gyorsan bontakozott ki egy újabb repülőkötelék. A gépkocsi teljes gázzal ugrott előre, de alig ért a bejáróra, egy Rata vállt ki a csoportból, Éles kanyarral húzott vissza a tanya fölé. A sofőr meglepetten néaett ki, utána a fékre lépve, ijedten húzta a kormányt a fasor felé. Későn. A Rata féloldalra dőlt; apró fekete pont vállt el a testétől, ami szélsebesen hullott a föld felé. Hatalmas dörrenés: az autó első kereke a motorháztól leszakadva, még futott néhány métert, aztán az egész alkotmány felborult. A tűz fénye bevilágította az egész udvart: Sipos András kihűlő holttestét, az ájult asszonyt és a zokogó gyereket. Sűrű füst gomolygott az ég felé, pernyével, korommal lepve be a csillogó karácsonyi hőtakarót.
