Viharsarok népe, 1955. november (11. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-18 / 271. szám

2

1955. november 18.. péntek

ViUai&awU Vléytt

Ez országgyűlés elüti az 1956. évi népgazdasági tervjavaslat

tővé tenni. így megindítjuk a \ Tiszamenti Vegyiművek építését,. amely a második ötéves tervj egyik legnagyobb alkotása lesz és amely 1959-től kezdve szintetikus vegyianyagokat és műanyagokat | fog nagy mennyiségben előállítani és egyszersmind alapot fog teremteni nitrogén-műtrágya gyártásunk nagymértékű kibővítésére.

Megindul Szőnyben egy mo-' dern krakk-üzem létesítése, amely 1 hazai kőolajból termel motorhajtó üzemanyagot és ugyanakkor alapot teremt szerves vegyiparunk további fejlesztésére.

Sztálinvárosban szalmacelluló- ze-üzem építését kezdjük meg, amely 1958-tól kezdve rizs-szalmából évi 20 000 tonna cellulózét fog papírgyártásunk részére előállítani. Folytatjuk a rudabányai ércdúsító építését, amely 1957-től kezdve évi 200 000 tonnával növeli a kohászatban felhasználható hazai vasérc mennyiségét.

Energetikai bázisunk kibővíté- j sére folytatjuk a tiszapalkonyai nagy erőmű építését és ugyanakkor megkezdjük Pécsújhegyen egy másik nagy új erőmű létesítését.

A Szovjetunió által nyújtott j hatalmas jelentőségű támogatás! felhasználásával megkezdjük az elsőt magyar atomreaktor építését ‘ és biztosak vagyunk abban, hogy tudósaink, mérnökeink, technikusaink és munkásaink alkotó szelleme és lendülete lehetővé fogja tenni, hogy a második ötéves terv folyamán megteremtsük az első magyar atomerőmű alapjait.

1956-ban 758 millió forintot fordítunk összesen gépipari beruházásokra, kétszerannyit, mint 1955- ben. Jelentős összeget, 95 ihillió forintot fordítunk a gyengeára-; mú ipar fejlesztésére, ami lehető- j vé teszi, hogy több korszerű rá- dió- és vaacumtechnikai terméket állítsunk elő.

1956-ban összesen 2200 millió forint értékű beruházást fordítunk állami eröből a mezőgazdaság céljaira, az összes beruházások 18 százalékát. Ennek az ösz- szegnek legnagyobb részét a mezőgazdaság szocialista szektorának erősítésére fordítjuk: 697 millió forintot az állami gazdaságokra, 409 millió forintot a gépállomásokra, 332 millió forintot a termelőszövetkezetekre.

Az összes beruházásoknak majdnem egyötödét lakásépítésre, szociális, kommunális és kulturális célokra fordítjuk. Legnagyobb mértékű emelkedést az állami erőből lakásépítésre szánt összegek mutatnak, amelyek az egész ország területén 70 százalékkal, Budapesten pedig 120 százalékkal magasabbak, mint 1955-ben. Ha ezeket a nagy ösz- szegeket takarékosan és ésszerűen használjuk fel és nem a nagykomfortos lakások építésére, hanem minél több jól megépített, egyszerű kislakás építésére helyezzük a hangsúlyt, úgy mód nyílik 1956-ban a jelenleg még nagyon kedvezőtlen lakáshelyzet érezhető megjavításába.

1956-ban jelentősen növekednek a munkavédelmi beruházások, amelyek 170 millió forintot tesznek ki;

Az életszínvonal további emelésének terve

(Folytatás az !. oldalról.)

hővon termő növényfajták részarányának növelésére.

Állattenyésztésünk fejlesztését kizárólag a hazai takarmánybé- zisra építjük fel. Ezért a kukorica vetésterületét az ez évi magas szinten tartjuk és a szálastakarmányra fordított területet, mintegy 160 000 kát. holddal növeljük. Ugyanakkor állatállományunk alakulását összhangba hozzuk a rendelkezésre álló takarmánya lappal. Ezért mérsékelten növeljük az utolsó évek folyamán erősen elmaradt szarvasmarha- és főként tehénállományt, amely 880 000 darabról 915 000 darabra emelkedik és mintegy 200 000-rel növeljük a kevéssé takarmány igényes juhállományt is; ugyanakkor azonban előirányozzuk a rendkívül sok takarmányt igény lő léállomány és az 1955-ben aránytalanul felszökött sertésállomány bizonyos mértékű csökkentését, hogy a rendelkezésűnkre áilé lakaiméin mennyiség leggazdaságosabb felhasználásával biztosítani tudjuk az állati termékek, elsősorban a hús és zsír termelésének lehető legnagyobb növelését.

1956. évi tervünk különösen nagy súlyt helyez a mezőgazdaság szocialista szektorának fejlesztésére, ez évben már megmutatkozott termelési fölényének további megszilárdítására. Az 1956. évi terv előirányozza a termelő- szövetkezetek fokozott állami támogatását. A termelőszövetkezetek 21 százalékkal többet fognak beruházási célokra fordítani, miut 1955-ben és ezenkívül 50 százalékkal több közép- és rövidlejá- ratú hitelt fognak kapni. Az ál-» lami gazdaságok és a termelőszövetkezetek messzemenő támogatása mellett 1956-ban is jelentős segítséget nyújtanak az egyéni gazdálkodást folytató dolgozó parasztoknak, hogy termelési lehetőségeiket — amennyire csak lehet — ki tudják használni.

A nehézipart — elsősorban a gépipart és vegyipart — úgy kell fejlesztenünk, hogy a mezőgazdaságot a szükséges termelőeszközökkel minél nagyobb meny- nyiségben és minél jobb minőségben zavartalanul el tudja látni.

1956-ban a mezőgazdaság ösz- szesen 673 millió forint értékű gépet fog kapni, ebből 304 arató-cséplőgépet, 1500 kultivátort és 3759‘ traktort; ezeknek mintegy fele univerzál-traktor lesz, amiben mezőgazdaságunknak különösen nagy hiánya van.

A második ötéves terv első új létesítményei •

1956. évi tervünk lényegesen növeli a beruházásokat. Állami erőből beruházási célokra 12 204 millió forintot irányzunk elő, ami az 1955-ös tervezethez képest, mintegy harminc százalékos növekedést jelent. Ezenkívül közel 1 milliárd forint további beruházással számolunk részint a szövetkezetek saját eszközeiből, részint község- és vállalatfejlesztési alapokból, valamint a magánerőből történő lakásépítés területén.

Részletesen ismertette az egyes Iparágakban a beruházásokra fordítandó összegeket, majd így folytatta;

Egész sor olyan nagyjelentőségű beruházást indítunk meg 1956- ban, amelyek a második ötéves terv során a hazai nyersanyagok fokozott felhasználását, a feldől- j gozó iparnak új hazai alapanyagokkal való ellátását fogják lehe-:

Annak ellenére, hogy az elosztható nemzeti jövedelem jóval nagyobb hányadát fordítjuk az állóalapok növelésére, mint 1955- ben, a lakosság fogyasztási alapját is több mint 3 milliárd forinttal, 1955-höz képest 4,7 százalékkal emeljük, ami az életszínvonal újabb javulását jelenti. A fogyasztási alapnak ez a növelése lehetővé teszi bérrendszerünk egyes aránytalanságainak kiküszöbölését és főként olyan bérügy intézkedéseket, amelyek a műszaki fejlesztés előrevitelét, az abban való anyagi érdekeltséget biztosítják.

A lakosság jövedelemnövekedéséből kiindulva, a kiskereskedelmi áruforgalom 4,1 százalékos növelését irányozzuk elő. Az élelmiszerek között 10 százalékkal emelkedik a hús- és húskészítmények forgalma. Brikettből 85 százalékkal többet hozunk forgalomba, mint 1955-ben.

Az életszínvonal emelésében jelentős szerepet fog játszani a lakosság kommunális, szociális és kulturális ellátásának számottevő megjavulása. 1956-ban 94 községet fogunk villamosítani. A villamoshálózatba és a gázszolgáltatásba bekapcsolt új fogyasztók száma jelentősen növekszik,

1956. évi tervünk új lépceőAz országgyűlés csütörtöki ülését tíz óra után néhány perccel nyitotta meg Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke;

Az ülésen megjelentek a párt és kormány vezetői, Apró Antal, Dobi István, Erdei Ferenc, Gerő Ernő, Hegedűs András, Hidas István, Kovács István, Mekis József, Rákosi Mátyás, Szalai Béla, Bata István, Piros László, Egri Gyula, Vég Béla és a Miniszter- tanács tagjai;

Jelen volt az ülésen N, M. Pe- gov, a Szovjetunió Legfelső Ta- j nácsa Elnökségének titkára, a szovjet parlamenti küldöttség ve- I zetője és a küldöttség tagjai,

fokot jelent abban a hatalmas gazdasági átalakulásban, amely hazánkban a felszabadulás éta folyik.-1956. évi tervünk reális alapokra, népgazdasági erőforrásaink és fejlődési lehetőségeink gondos mérlegelésére épül fel; ugyanakkor azonban kétségkívül sok feszültséget tartalmaz, sok nehézséget rejt magában. Ezeket a feszültségeket és nehézségeket sikeresen le fogjuk tudni küzdeni, ha a terv megvalósítása során feltárjuk és felhasználjuk népgazdaságunknak hatalmas belső tartalékait.

Az 1956. évi népgazdasági terv kidolgozása a Minisztertanács jóváhagyásával befejezést nyert és ennek irányelveit és főbb feladatait most megtárgyalásra az országgyűlés elé hoztuk. 1956. évi terv ünk sikerének legfőbb feltétele abban áll, hogy a munkásosztályt, a dolgozó parasztságot, az értelmiséget, az egész dolgozó népet mozgósítsuk a terv teljesítésére és túlteljesítésére, a terv megvalósítása során jelentkező akadályok és nehézségek leküzdésére, második ötéves tervünk sikeres megindítására.

A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja.

Az ülésen először az 1956. évi népgazdasági tervjavaslatot vitatták meg. A vitában elsőnek Gerő Ernő, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács első elnökhelyettese szólalt fel. Felszólaltak még: Ná- nási László képviselő, a SZÖVOSZ felügyelőbizottságának tagja, Dobozi Erzsébet országgyűlési képviselő, az Ongai Állami Gazdaság igazgatója, Herczeg Ferenc képviselő, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, Szíjártó Lajos építésügyi miniszter;

Ax orsxággyűlés csütörtöki ülése

Szép élet, gyöngy élet...

Bevonultak az újoncok.

Estéről estére vidám, nótaszótól voltak hangosak a községek és városok állomásai. Nem összefogdosott, vagy borral verbuvált, hanem a béke megőrzését szent kötelességüknek érező fiatalemberek

várták a vonatot.

Búcsúztatásuk a mi megyénkben egyik helyen szebb volt, mint a másik helyen. Majdnem mindenütt zenekar kísérte őket, s egyes helyeken — a gyomai fúvósok például-addig zenéltek, amíg eltűnni

nem látták a szerelvény utolsó kocsiját is. Mezőkovácsházán pedig egyenesen színpompás volt az állomáshoz való kivonulás: magyar ruhás lány és fiú nemzeti zászlót vittek az élen, s utánuk a bevonuló fiatalok, majd a zenészek. Olyan szép volt, hogy sokan köny- nyeztek. A megrendezésért a járási DISZ-bizottságé az érdem.

De nemcsak a búcsúztatás, hanem a fogadtatás is meleg hangulatú volt mindenütt. Filmelőadással és kultúrműsorral szórakoztatták a fiatalokat reggeltől estig. A tiszt elvtársak katonaéletük élményeiből mesilgeltek a szünetekben. Az MNDSZ-szervezetektől minden bevonuló csoporthoz küldöttség látogatott el, s elköszöntek a béke leendő katonáitól és jókívánságokat adtak útravalóul nekik. Különösen megható volt Suchné elvtársnőnek a békéscsabai bevonatiakhoz való ellátogatása: kötelességtudásra buzdította azokat a fiúkat, akik között ott volt az ö fia is.

A tiszt elvtársak mindenütt elégedetten emlegetik, hogy a mostani bevonulás összehasonlíthatatlanul különb volt minden eddiginél. A behívottak megjelenése szinte teljes és fegyelmezett. Régebben előfordult, hogy egyesek a délutáni órákban ténferegtek be részegen a kijelölt helyre, — ilyen most sehol nem történt.

A párt, a tanácsok és a tömegszervezetek segítsége példás volt mindenhol. Mindent elkövettek, hogy a bevonult fiatalok néphadseregünknél töltött első napja szép és emlékezetes legyen. A járási székhelyeken például órákon keresztül ajándékműsort közvetítettek az újoncoknak a hangszórók, a színház művészei mindennap nívós műsorral kedveskedtek a békéscsabaiaknak, Gyulán pedig az eleki nemzetiségi együttes szerepelt. A pedagógusok is önzetlen, derekat munkát végeztek, különösen Sarkadon, Gyulán és Orosházán. Előadásokat tartottak a fiataloknak.Számos helyen még az úttörők is részt vettek a bevonultak szórakoztatásában... A szülők sehol nem zúgolódtak: megértették, hogy gyermekük hazafias kötelességének teljesítése végett távozott el hazulról. S nemsokára visszatér — megerősödve, megférfiasodva.

A genfi értekezlet hasznos lesz a nemzetközi feszültség további enyhülése szempontjából

Véget ért a genfi külügyminiszteri értekezlet

V. M. Molotov a genfi négyha- | talmi iküíügymimszteri értekezlet november 16-i záróülésén nyilatkozatban a többi között a következőket mondotta:

A fő probléma,' amelyet meg keflett vitatnunk, az európai biztonság és ezzel összefüggd-ben Németország kérdése volt.

Mire vezetett az európai biztonság és Németország kérdésének megvitatása?

A vita megmutatta, hogy az európai biztonság kérdése igen fontos minden európai nép szempontjából és hogyha ezt nem oldják meg, nem lehet megoldani a német kérdést sem. A vita egyúttal azt is megmutatta, hogy a két német állam fennállása mellett is biztosítani lehet az európai biztonságot. Ehhez azonban arra van szükség, hogy vessék el Németország újrafelfegyverzésének terveit, akár a párizsi egyezményeket, akár az újabb messzemenő szándékokat, amelyek nemcsak Nyugat-Németországra vonatkoznak, hanem Kelet-Németországra Is.

Az értekezlet jelentékeny figyelmet fordított a leszerelés kérdésére. Ez a probléma létérdekeibe vág minden népnek. A világ népei talán semmit sem akarnak annyira, mint a fegyverkezési hajsza megszüntetését.

Az értekezlet véget ért anélkül, hogy bármiféle végleges határozatot hozott volna. Ez az értekezlet bebizonyította, hogy a nemzetközi feszültség további enyhítése ügyében mindennemű előbbrevivő lépés nem kis nehézségekkel jár, szükségessé teszi azoknak az akadályoknak és hangulatoknak j leküzdését, amelyek nem ritkán I nem előreviszik, hanem visszafelé ! húzzák az ügyet.

Most nemcsak az akadályok váltak világosabbá, hanem azok a széleskörű lehetőségek is, amelyek megvannak az olyan problémák sikeres megoldására, mint amilyen az európai biztonság biztosítása, a leszerelés kérdése, a német kérdés megoldása, a Kelet és Nyugat közötti gazdasági és kulturális kapcsolatok kiterjesztése és más kérdések. Meggyőződésünk, hogy a mostani értekezlet hasznos lesz a nemzetközi együttműködés fejlődése és a nemzetközi feszültség további enyhülése szempontjából.

A genfi értekezlet záróközleménye

Franciaország, az Egyesült Királyság, a Szovjetunió és az Egyesült Államok külügyminisztereinek 1955. október 27-től november 16-ig Genfben megtartott értekezletéről az alábbi közleményt adták ki;

Azoknak az irányelveknek megfelelően, amelyeket a négy kormányfő júliusban Genfben megtartott értekezlete után adott ki, a Francia Köztársaság, az Egyesült Királyság, a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok külügyminiszterei 1955. október

87-től november 16-ig értekezletet tartottak Genfben. Őszinte és

átfogó eszmecsere folyt le közöttük arról a három kérdésről, amelynek megvitatását az irányelvek alapján rájuk bízták, mégpedig 1. az európai biztonság és Németország; 2. a leszerelés; 3. a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok fejlesztésének kérdéséről.

A külügyminiszterek megegyeztek abban, hogy tárgyalásaik eredményeiről jelentést tesznek kormányfőiknek és javasolják, hogy a külügyminiszterek tárgyalásainak jövő menetét diplomáciai úton szabályozzák,