Viharsarok népe, 1955. november (11. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-22 / 274. szám

KÜLFÖLDI HÍREK , PRÄGA A Csehszlovák Távirati Iroda közlése szerint november 20-án Csehszlovákiába érkezett Adzsit Praszad Dzsajn indiai élelmezési és földművelésügyi miniszter, va­lamint kísérete. Adzsit Praszad Dzsajn csehszlovákiai tartózko­dása során tanulmányozza az or­szág mezőgazdaságát; MOSZKVA A Szovjetunió és a Szíriái Köz­társaság kormánya, a két ország baráti kapcsolatainak elmélyíté­se és továbbfejlesztése céljából úgy határozott, hogy a Szovjet­unió damaszkuszi és a Szíriái Köztársaság moszkvai követségét nagykövetségi rangra emeli, BAGDAD Hírügynökségi jelentések sze­rint, vasárnap délben megérke­zett Bagdadba Harold Macmillan- I/iUatsawU Vlcpi — „Mi nemcsak jóidőben, kellemes napsütésben vagyunk az önök barátai“ 1955. november 22., kedíb ---------------------------­Delhi. (TASZSZ) N. A. Bul­ganyin és N. Sz. Hruscsov no­vember 20-án ellátogatott a Del­hitől kétszáz kilométerre délke­letre fekvő Ágra városába. A vá­ros határában emelkedik a Tailzs- Mahal, a nagy mogulok birodal­mának nagyszerű építészeti em­léke. Ez a csodálatos épület fehér márványból készült, drága kövek­kel díszített sírbolt. A Tadzs-Ma- halt annak idején két évtize­den ét India, Perzsia, Arábia és Törökország legkiválóbb mes­tereinek irányításával a rabszol­gák tízezrei építették. N. A. Bulganyim és N. Sa. Hruscsov a kormányzó kíséreté­retném figyelmeztetni önöket, hogy a szabadságot és független­séget csak akkor lehet megszi­lárdítani, ha fejleszteni tudják iparukat, különösképpen pedig a gépgyártást. Most tekintettük meg az em­beri kéz csodálatos alkotását, a gyönyörű sírboltot. Amikor meg­csodáltam ezt az épületet, két­féle érzés merült fel bennem: az első az elragadtatás érzése volt: ez a műemlék népük büsz­kesége. De egy másik érzésem is tá­madt. Űjból megértettem, bogy a királyok és cárok mennyire nem kímélték az emberi munkát. Ami­kor ilyen emlékművet alkottak alárendeltjeik kezével, saját di­csőségükre, az emberek milliói haltak éhen. íme, az egyik ol­dalon gazdagság, és a másik ol­dalon nyomorúság. Bocsássanak rökküídöttoéfc1: "haros 1aPsa közepette N. Sz. j meg nefiem, ha eltérek a tárgy­angol külügyminiszter, aki a kö- ben megtekintette a mogulok zépkeleti védelmi szervezet ülésén erődjét, amely a XVI. század má- részt vevő angol küldöttséget ve- sodik felében épült. Az erőd ka- zeti. Bagdadban tartózkodik már púinál az agrai polgárok ezrei a Mohamed Ali vezette palcisztá- | várták N. A Bulganvint és N. m küldöttség, a. Menderesz minisz-: Sz_ Hruscftovot. A ^gjelcUek terelnok vezetesevel erkezett to­Az ifjúságért... kezleten megfigyelőként résztve-; Hruscsov emelkedett szólásra, vő amerikai küldöttség is. Biztosíthatom önöket, hogy né­MOSZKVA pünk a maga részéről a legosziin­November 20-án a Szovjetunió j ,ébb badLti érzések€t táplálja In­Lesfelso Tanácsának meghívása- ✓ . . » . , „-Z ■ , ,, , dia népei iránt — mondotta a ra 17 tagú osztrák parlamenti, , küldöttség érkezett a szovjet fö-| ^ kozott Hruscsov elvtaa• ­városba. A küldöttség vezetője A. Onók a nemzeti iel*zabadula^. Frisch, az osztrák szövetségi ta- | és országuk önálló irányításának nács elnöke. I csodálatos tavaszát élik. De sze­A bonni kormány képviselőinek genfi szereplése ellenszenvet és csalódást keltett Nyugat-Németorsxágban Berlin, (MTI) Nyugat-Németor-1 szagban bizalmi válsággal fe- szág lakossága elkeseredéssel nyeget, amely alapjaiban rendít- kény télén megállapítani, hogy heti meg az Adenauer-rendszert“. Brentano külügyminiszter és a Nyugat-Németország józan körei bonni megfigyelő küldöttség genfi Bonn egész bel- és külpolitikájá- fellépése után teljesen világossá nak megváltoztatását követelik, vált, hogy a Német Szövetségi , ^ Essenben megjelenő West­Köztársaság kormánya sokat han- deutsches Tageblatt így vélekedik: goztatott egységszólamai ellenére erőnket meg kell feszíte­nem kívánja Németország de- : nj most) hogy a bonni politika mokratikus alapon történő újra- okozta keserves csalódásaink elle- egvesítesét. | nére tevékeny módon előbbre vi­Nyugatnémetországi polgári kö- gyük a német újraegyesítés ügyét, tök is csalódottan mutatnak iá, kell vizsgálnunk, minden er­hogy a bonni kormánynak nincs . re abcalmas módszert és utat, még más „javaslata“ a német újraegye- ba ^ egyik-másik bonni politi- sítésre. mint egész Németország kus távozását is követelné." bevonása az északatlanti szövet- | Bégbe. Ezzel mindenki tisztában! A Pfaelzer Tageblatt hangsú- van, hogy ez a „javaslat“ egyértel-■ lyozza, hogy „Bonn nem térhet ki mű a német újraegyesítés meg- tartósan az érintkezés felvétele akadályozásával. A Stuttgartban megjelenő Deutsche Zeitung Und Wirt­schaftszeitung ezzel kapcsolatban kijelenti, hogy „a bonni kormány genfi szereplése Nyugat-Németor­elől a Német Demokratikus Köz­társaság kormányával. A most kö­vetkező időszakban e közvetlen érintkezés felvétele lesz a német bel- és külpolitika egyik legfonto­sabb kérdése.“ tói, de el akartam mondani, hogy mit éreztem, amikor megtekin­tettem ezt a műemléket. Sok boldogságot és minden jót kí­vánok mindnyájuknak! (Viharos taps.) A kormányzó nevében ajándé­kokat: többek között a Tadzs- Mahal sírbolt ízléses, finom mo­delljét nyújtották át N. A. Bul- ganyinmak és N. Sz. Hruscsov- nak. N. A. Bulganyin meleg kö­szönetét mondott és a maga ne­vében, valamint N. Sz. Hruscsov nevében szintén ajándékokat nvújtott át a vendéglátóknak. N. Sz. Hruscsov, rámutatva Tiadzs-Mahal modelljére, ezt mondotta: — Ez a csodálatos ajándék megmutatja az ország nagyságát, és India népének mű­vészetét. Ennek az ajándéknak értéke felbecsülhetetlen. Azokhoz az ajándékokhoz, amelyeket mi nyújtottunk át önöknek, India iránti legbarátibb érzéseinket fűz­zük hozzá. Mi nemcsak jóidő­ben, kellemes napsütésben va­gyunk az önök barátai. Mi min­den időben barátok vagyunk, és ha bármilyen szél, az indiai nép egészségre ártalmas vihar dúl, gondoljanak ránk, és mi sóira nem felejtjük el önöket. A szovjet vendégek délben visz- szatértek Agrából Delhibe. November 15-én este 6 árától este fél 11 óráig élénk beszélget tés folyt a Társadalom és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat békéscsabai klubhelyiségében. Szabad Olga, a Megyei Könyvtár dolgozója „Barátság, szerelem, házassá fl“ címen igen tar­talmas, gondolatokban, szépirodalmi és történelmi példákban, sze- mélyesen átélt s baráti beszélgetés és széleskörű levelezés alapján gyűjtött élményanyagban gazdag, igen kellemes stílusban fogalma­zott előadást tartott 22 hallgató előtt A majdnem másfélórás előadás mindvégig lebilincselte a hallgatókat. Az előadáson tanárok, könyv- tárosok, hivatalban, üzemben és háztartásban dolgozó nők, nihagyá- ri dolgozók, férfiak és nők, ifjak és házasok vettek részt. A külön­böző korú, foglalkozású, különböző képzettségű embereket szinte- családi egységbe forrasztotta az élet legszebb, legemberibb, legmélyebb élményeinek közössége. Az előadás után színvonalas vitában szóltak hozzá a megjelen­tek a tárgyalt problémákhoz. Különösen sokat foglalkoztak az if­júság nevelésének kérdéseivel. A beszélgetés egy szakaszában komor hangulatot alakított ki az a gyakorlati példákon alapuló megállapítás, hogy nem foglalkozunk eleget ifjúságunk etikai-esztétikai nevelésével, helyes magatartásának kialakításával. Sajnálatos, de elég gyakran előforduló jelenség, hogy a termelőmunkában, kenyérkeresésben el­foglalt dolgozók félérésben lévő gyermekei, különösen, ha keresnek, korán bevetik magukat az éjszakai életbe, szabados nemi életbe, S gyakran az ivásba is. Ennek a korai „felnőtt‘ életnek a következmé­nye legtöbb esetben az erkölcsi felelőtlenség, megbízhatatlanság, ci­nizmus, ízléstelen beszédmodor, nyegle magatartás. Milyen házastár- sák, milyen szülők válnak az ilyen if jakból, leányokból? Hogyan le­hetnek az ilyenek a szocialista társadalom építői? S kiket terhel 5 felelősség, hogy ilyen ifjak még mindig jelentős számban vannak? Igen, a felelősség! Felelősségünket nem csökkenti az az örvende­tes tény, amint ezt a későbbi beszélgetés is megállapította, hogy az ifjúság többsége jóravaló, derék, becsületes és hogy olyan értékekkel rendelkezik, amelyeket már a mai társadalom fejlesztett ki bennük. Ez igaz. De ha ifjúságunknak esak kis hányadára volnának érvé­nyesek az előbbi megállapítások, akkor azért a kis hányadért is ter­helne bennünket a felelősség. Félő azonban, hogy nem is olyan el­enyészően kicsi ez a hányad. Nem lehet tehát szépíthetnünk, hanem cselekednünk kell! Else sorban a szülőknek. Helyesen hangsúlyozta az egyik felszólaló a szü­lők felelősségét. A szülőnek nemcsak joga, de kötelessége is ellen­őriznie a fiatal korú gyermeke minden lépését, baráti körét, házon kívüli életét, szórakozását. Igenis joga és kötelessége megkövetelnie fejlődésben lévő gyermekétől, hogy korán lefeküdjék, hogy tisztessé­gesen öltözködjék, hogy tisztességes hangon beszéljen és tisztessége­sen viselkedjék. Sokkal igazabban, sokkal komolyabban, sokkal na­gyobb felelősségtudattal kell a szülőknek gyermekeiket szeretniük. Es mindenekelőtt saját családi és társadalmi életükkel kell követen­dő példát mutatniok gyermekeik számára! De megtesszük-e mi, felnőtt társadalom, az ifjúság iránti köte­lességünket? Nem mi engedélyezzük számukra az egész éjszaka si­poly gó, nyomorult zenét s a nyegle tingU-tanglit? Nem mi varrjuk számukra a jampec ruhát, a kék színű cipőt? Tanítjuk-e őket tisz­tességes, esztétikus tomegtáncokra eleg hatékonyan? Stb. Tehát nem bújhatunk el a felelősség elől! Tennünk kell az ifjúságért. Induljon meg egy széleskörű mozgalom, — a legszebb mozgalom: az ifjúságért! Ez volt a legerősebb vonala (sok más értékes gondolat mellett ez volt a végső akkordja a klubvitának: at ifjúságért! Gyakorlati eredménye pedig az, hogy a sokoldalú megvitatással előkészítettünk egy olyan előadást, amelyet az ifjúság érdekében hasznosíthatunk. Megkértük az előadót, keresse fel előadásával az üzemek ifjúságát hogy megtegyük az első lépést annak az adósságnak a lerovásában, amelyre ez az eset oly erősen rádöbbentett bennünket. Az első előadást a Ruhagyár és a Kötöttárugyár ifjúságának szervezzük. Jószándékú tevékenységünkben várjuk a munkatávsakat! IVANYl GERGELY, a TTIT megyei titkára. BUMERANG Szalira Az amerikai New York Times munkatársa rettentő lelkesedés­től fűtve, égig magasztaló ripor­tot írt az amerikai magasépíté­szeti technika legújabb vívmá­nyáról Nagyon jól sikerültnek érezte az írást és borzalmas üresnek a zsebét, ezért a forma­ságokat mellőzrve, berobogott a főszerkesztőhöz olvadó alázatos­sággal. — Helló, miszter Bős. Világ­rengető szenzációról írtam. Az Oklahama állambeli Cityben el­készült a világ legmagasabb építménye. Emellett törpécské- nek tűnik 300 méter magasságá­val a londoni Eiffel-torony, sőt 380 méter magasságával a leg­magasabb newyorki felhőkarcoló is. Az új építmény egy óriási antenna, magassága 520 méter. Mit szól hozzá miszter.,. — Azt, hogy maga egy nagy címeres ökör, Jack — szakította félbe a nagy főnök, úgy ordítva, ahogyan a genfi szellem „el­uralkodása“ óta fogad mindent, ami nem a „hideg“ és egyéb háborúk szükségessé­gét harsogja. — Először is az Eiffel-torony tudtommal nem Londonban, hanem Párizs­ban van. Másodszor mit érdekel engem és lapunkat holmi magas oklahamai marhaság. Az a hü­lye tervező is nemhogy a hábo­rú lángját szítaná olyan magas­ra. Menjen a pokolba Jack az antennájával együtt, s törje a fejét azon, amiből élünk — a háborús hangulatkeltésen. — Jelentem, hogy már törtem rajta magam... — Na, és az eredmény? Ki vele gyorsan, mert már zsu­gorodik a Generál Motors igaz­gatóságának belénk helyezett bizalma — s mutatja három új­já összedörzsölésével és feje bá­natos ingatásával, hogy nincs pénz. — Még csak az elgondolás­nál, vagyis a tervnél tartok. — Mondja már gyorsan, ne lopja a drága időmet. — Meg kellene szólaltatni né­hány amerikai diákot Nyugat- Németország felfegyverzése, a háború szükségessége mellett. — Nem is annyira ökör maga, mint amilyennek ed­dig tartottam, — vigyorodott el a főszerkesztő. — Az ötlet jó, csupán a kivitelezést kellene köríteni, feltűnő társa­dalmi megmozdulássá tenni. A tollnoknak jól esett a dicsé­ret, s már-már markában érez­te egy tízdolláros ropogását, ez­ért fellelkesült, szinte köpte a körítést a nagy szenzációhoz, hogy a Timesen belül hozzanak össze egy „ifjúsági fórumot“, hívjanak meg legalább egy tu­cat válogatott diákot, akiknek a háború fontosságáról magas fegyevergyáros személyiségek és kitüntetést sóvárgó rangos tisz­tek tartanának előadást. Sőt, (ezt már tizenöt dollár remé­nyében agyalta ki) meg kellene hívni főszónoknak a nyugat-né­met konzult. — Egy szót se tovább ehhez a nagyszerű dologhoz. Rohanjon és szervezzen — szólt a főnök és tíz dollárt dobott a kollégának... S a Times kebelén belül ösz- szeült az .ifjúsági fórum“. A megjelentek előtt átszellemült ábrázattal ecsetelték a szónokok a háború fontosságát, nagysze­rűségét (ez alatt a várható pro­fitot értették, de minek azt tud­ni a diákoknak, még majd igényt tartanának bizonyos ösz- szegre, vagy isten őrizz! nem lesznek hajlandók bőrüket koc­káztatni). Persze, egyelőre csak arra kellett választ adjanak, szükségesnek tartják-e Nyugat- Németország felfegyverzését (ezen is lehet keresni), mint a kommunizmus elleni harc élet­bevágóan fontos eszközét. A beszédek hatása meglepő volt. Szinte elállt a jelenlevő urak, s főleg a Times főszer­kesztőjének lélekzete. A meg­kérdezett diákok ugyanis kije­lentették: semmi szükség Nyu­gat-Németország felfegyverzésé­re, ők legalábbis nem akarják, mert az egy újabb Franken- stein-szőmnyé válhat, amely megöli alkotóját. Az egyik diák még hozzáfűzte: „Nem tudom el­felejteni, hogy a németek há­romszor támadták meg Francia- országot.“ A német konzul egy ideig csak tátongott, mint a szá­razra dobot csuka, aztán ér­velt, de mindhiába. A Times fő- szerkesztője pedig eltorzult arc­cal sziszegte az újságíró fülébe: „Miféle kommunizmussal fertő­zött fickókat hozott maga ide, maga... maga megkergült orán­gután.“ (Komszomolszkája Pravda híradása nyomán.) K- kukk —»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents