Viharsarok népe, 1955. november (11. évfolyam, 257-281. szám)
1955-11-22 / 274. szám
1*>55. november 22., kedd lövőre ' *« *1 *»«« *»i*" ■ • ■ vöröshagymát termelnek Vikai&awk Hiy* A mezőkovácsházi Üj Élet Termelőszövetkezetben évről évre jobban megkedvelik a vöröshagyma termelését. Idén 16 hold volt, ebből 6 hold dughagyma. A termést nemrégen szállították be az átvevőhelyre. Az érte kapott pénz határtalan őrömet váltott ki a szövetkezet embereiből. Ami érthető is. hißzen csak a dnghagy- máért 21T ezer forintot kaptak. A busás jövedelem arra ősz ' „Nem bántam meg, hogy beléptem közétek“ Idős Szatmári László — ahogy ' közösségben. Ha szóbakeriil, mondani szokták: már megette ' dig elisnvétli: fi zöldségtermeléssel foglalkozó termelőszövetkezetek terménybeadási kedvezménye mmkenyere javát. A most következő tél hatvankettedik lesz az ő életében. Szóval rászolgált már az A Miuisztertanáce határozatot hozott a mezőgazdasági termelőszövetkezetek öntözéses zöldségtermelésének elősegítésére. A határozat értelmében a városellátó övezeteken kívül öntözéses — Nem bánfáin meg, hogy be- \ léptem közétek. Örömét növeli a kapott részese- ; zöldségtermeléssel foglalkozómé iáős“ jelzőre, maga is ezzel men- \ dé.s. Búzából 22, rozsból 8,5, árpá- tógazdasági termelőszövetkezetek tegette magát, valahányszor a szővetkezebelépést hozták szóba előtte. Nem volt ugyan ellene a gondolatnak, de egyre ezt mondogatta tönözte a tsz-tagokat, hogy jö- \ az őt gyakran meglátogató isz-ta- vőre még több területen termel- j goknak: jenek vöröshagymát. A szerződést már megkötötték a vállalattal. Eszerint a dughagyma ve| — Jó lesz nekem úgy ezután is, ahogy eddig volt. Megélek én a magam módján. Még ha fiatalabb tésterületét 10 holdra, az egész ; lennék, ha előttem lenne az élet, ! így... Nem mondta ki sohasem, de az vöröshagymáét pedig 25 holdra de így... ból 10, burgonyából 5 mázsát vitt i az 1955—1956. gazdasági évtől eddig haza. De jut még a zárszám- kezdődően beadási kötelezettséadés után sokminden egyéb az 502 munkaegységre. güket — a megállapított búza- kilogramm -egy éné r t ékek szerint — a termelési szerződésben lekötött mennyiség erejéig öntözéses zöldségtermelő területükön szerződés alapján termelt I. osztályú minőségű zöldségfélékkel is teljesíthetik. A kedvezményt igénybevevő mezőgazdasági termelőszövetkezetek a szerződött területük után csak a hús beadási kötelezettség alól mentesek. Miért gazdálkodnak alapszabály-ellenesen a gyulai Alkotmány Tsz-ben? Három évvel ezelőtt — 1952 au- ! értelmezte az elnöki nj^jljizatást, gusztusában — alakult meg a ! egyázemélyben akart- mindent elvelik. K ö -ívvisuiertetés Magyar Mtzegazdaság Zsebnaptára A Mezőgazdasági Könyv- és Folyóirat kiadó 1 általat a napokban bocsátotta ki az 1956. évre szóié Magyar Mezőgazdaság Zsebnaptárát. A 336 oldal terjedelmű, 63 ábrával ellátott könyv ára mindössze 10 forint. Hasznos ismereteket, s a mindennapi munkához szükséges «/ámításokat nyújt a mezőgazdaság különböző ágaiban — növénytermelésben, állattenyésztésben és gépesítésben — tevékenykedő szakembereknek és dolgozóknak. A Magyar Mezőgazdaság Zsebnaptárát Horváth Sándor szerkesztette. A növénytermelési részt Gond a Béla és Virágh István; a növényegészségügy it Csorba Zoltán; az állattenyésztésit Czakó József és György Károly; a gépesítésit pedig Hafiner János és Tischler Márton állította össze. gyulai Alkotmány Termelőszövetkezet 13 családdal, 17 taggal, 116 hold földön. a kétség gyötörte: most sem tudok már mindent csinálni... és mi lesz velem, ha egészen kiöregszem a munkából? Sejtették ezt a szövetkezetiek, ezért tavaly ősszel egy alkalommal így beszéltek hozzá: — Azt mi is jól tudjuk, hogy Szatmári bácsi már nem fiatal eredmény. Az idén jobban dolgozj Jelenleg 150 hold földje van a I szövetkezetnek. Ezen gazdálkodik 15 család, 18 taggal. Ha az évi erőfeszítést, a szorgalmas intézni. Figyelmen kívül hagyta a tagság, de még a vezetőség véleményét is. Kitalált rágalom áldozata lett Ilich János is, akit brigádvezetői beosztásából máról- holnapra leváltottak — a tagság beleegyezése nélkül. Ilich János — A KÍNAI Sanlung-tarto- mányban lévő Csics»« város kii- wléfecn gépállomást létesítenek, •melyet a Magyar Népköztársaság •Ital adományozott traktorokká! és más mezőgazdasági gépekkel szerelnek fel. ember. Nem is kívánhatjuk, hogy velünk egy sorban dolgozzon. Magára bízzuk, hogy milyen munkát választ. Ha pedig ott tart, hogy nem tud dolgozni, a szövetkezet gondoskodik magáról. — Ezt csak úgy mondjátok — vágott a szavukba. — Csak úgy mondjuk? — ismételték a közbeszólást. — Mi sem vagyunk biztosítva az öregség ellen. Jól tudjuk, hogy egyszer' a mi kezünkből is kihull a kapa, ki- | esik a kasza, de élni még akkor is akarunk. Hogy kik tartanak el bennünket? — a fiatalok, akik a helyünkbe lépnek... Ez a beszéd tetszett idős Szatmári Lászlónak. Legközelebb már úgy találkozott a szövetkezetiekkel, hogy 6 látogatott el hozzájuk. Méghozzá az irodába, hogy aláírmunkát szemügyre vesszük, köny- j helyett Cseke Mihályt „nevezték nyen megállapítható, hogy van | ki“ brigádvezetőnek, aki nem sokkal később Ilich sorsára Jutott. Pappné önkényes intézkedései tak az Alkotmány Tsz tagjai, mint a múlt évben. Tavaly búzából még a 6 mázsás átlagot sem érték el, az idén 8 és fél mázsa volt a termésátlag. Kukoricából a múlt évben alig termett holdanként 10 mázsa, ebben az évben 25 mázsás átlaggal dicsekedhetnek. Ezt a terméseredményt — amit ma már az egyéni parasztok is elismernek —, jórészt a gépek helyes alkalmazása eredményezte, j Bátran igénybe vették a gépállomás segítségét a kalászosoknál és a kapásoknál egyaránt. Lucernájukat is fűkaszával és rendsodróval titkárit Crtták1 bé. bomlasztották a szövetkezet rendjét, ennek a következménye lett, hogy a múlt év őszén Ilich János, Cseke Mihály és több középparaszt az egyénileg gazdálkodás útjára tért. A legnagyobb baj az — és ez- 1 meg az egyénieket a szövetkezeti gazdálkodás előnyéről. Szólni kell még egy veszélyes jelenségről. Napok óta azon vi tatkoznak a tsz tagjai, hogy mennyi kukoricát, szénás és egyéb takarmányféleséget osszanak ki Papp Pétemé — a tsz volt elnöke — és még egynéhányan az; akarják, hogy minél több kukoricát és szénát osszanak ki a tagoknak a háztáji jószágállomány részére és amennyi marad a közös állatállománynak, majd úgy etetnek. Boros elvtárs és mások tiltakoznak ez ellen — helyesén és jogosan —, hiszen a közös gazdaság, a közös állatállomány a szövetkezetiek fő forrása és nem a háztáji állatállomány. Nem leért nincsenek új belépők —, hogy hét megengedni, hogy az al-apa szövetkezetiek és az egyéni parasztok között tavaly ősz óta eléggé rossz a viszony. Ez részben abból adódik, hogy a kilépőktől nem úgy váltak el az Alkotmány Tsz tagjai, mint, akiket újra visszavárnak a közösbe. Sőt azóta is húzódoznak a környező egyéni szabályellenes hang győzzön és a közös állatállomány takarmány nélkül maradjon. Komoly nézeteltérések, félnapokig tartó viták vannak a kukorica premizálása körül is. Boros elvtárs — a tsz párttitkára és meg többen — nem ismerik a A szorgalmas munka és a gé- j j pék bátor alkalmazása ’ meghozta J j az eredményt. Búzából több mint | 14,5 kilót, árpáiból 1 kiló 30 dekát, í - - .. , . i kukoricából (májusi morzsolta!; gazdálkodás előnyeiről Igaz, au- | rtlteljesíteseből eredő prémiumszámftva) 1 kiló 31 dekát, cukor- j gusztusban meghívták az egyénieparasztoktól. Nem beszélgetnek j premizálás helyes alkalmazását velük eredményeikről, a közös ; vitatják, hogy a termelési terv kukoricát miért nem osztották [ szét egyenlően a tagok munka- I egységei után. Ilyen belső viták most már 6 is a magáénak vallja, i munkaegységünkét és 9 forint 68 ra, illetve a nótázás járt sikerrel, a szövetkezet megszi Mint loapolo 502 munkaegységet fillér készpénzt ! - *----------------------*• j a — a belépést. Azóta egy év telt el, s a. szövet- | ból több mint 22 dekát, szálast»- j két tsz-látogatásra, de a helyte- kezetet, a békési Haladás Tsz-t • karmányból 2 kilót, stb. osztanak j len szervezés miatt csali a vacso- | szerzett a múlt év október IS óta. De nem is csoda — amint beszélik — valósággal megifjúdertt a a termelőszövetkezet életéről, í ről aligha ,’ehet b^ini. eredményeiről azonban kevés szó I esett, , A jelenlegi gazdálkodás körül Ezenkívü kukoricából, őszi és ta- j sjncs minden a rendjén. Nem túlA munkaegységek értéke meghaladja a 38 forintot Szóvátessarnk A Sarkadi Cukorgyár vezetői még nem vették észre ? Még nem volt naplemente, mikor az elmúlt napok egyikén egy kocsi cukorrépával beállítottam a békéscsabai vasútállomás rakodójára. Még nem járt le az átvétel ideje, ezért kissé meglepődtem, amikor az ottani »felelősök« egyike durva hangon rámmordult: — lLenkor kell jönni?! Hogy az ég szakadna az ilyen ember nyakába... — s csuk úgy ömlött belőle a keresetlen szavak özöne... Persze a barátságtalan bánásmód csak egyike a békéscsabai cakorrép a át vev ők hibájának. Méghozzá a kisebbik. Ennél sokkal bosszantóbb felületes munkájuk. Az igaz, ezzel egyeseknek örömet is okoznak. Ugyanis a répát legtöbb esetben úgy százalékosak le, hogy meg sem nézik. így azután megtörténik, hogy az egyébként kifogástalan répából négy, a rosszul tisztítottból meg három százalékot vonnak le. Felületességükre vall az is — ami velem is megtörtént —, hogy ugyanazt a kocsit, ugyanazokkal a tartozékokkal (minden esetben száraz állapotban) egyszer 380, másszor 350, harmadszor meg 360 kik grammba mérték vissza. Bizonyára nincs benne csodálni» aló, ha a cukorgy ár megbízó t tarnak ez a magatartása bosszúságot és elégedetlenséget vált ki a város dolgozó parasztjaiból, amire a Sarkadi Cukorgyár vezetőinek már korábban fel kellett volna figyelniük. De ha eddig nem is tettek semmit, legalább ezután intézkedjenek az átvétel hibájának megszüntetéséről. Laurinyecz Pál egyénileg dolgozó paraszt, tanácstag, Békéscsaba. vaszi árpából még premizáltak is , Például Metz József majdnem 5 mázsa kukoricát vitt haza prémiumként. Tavaszi árpából is több mint 15 kilót osztanak ki a munkaegységékre, prémiumként. Mindez azt bizonyítja, hogy jól gazdálkodtak a szövetkezetiek. Nem volna helyes azonban, ha csak az eredményekről beszélnénk, ugyanakkor elhallgatnánk azokat a súlyos hibákat, amelyek már évek óta —de különösen ebben az évben — akadályozták az Alkotmány Termelőszövetkezet fejlődéséi. A hibák nem új keletűek, tudnak erről a szövetkezetiek, tudják a múlt év őszén kilépett becsületes kis- és középparasztok, de ismeri a bajokat a városi tanács mezőgazdasági osztálya is, csak éppen senki nem tesz semmit. Mi az oka annak, hogy a múlt év ősze óta alig két-három egyéni paraszt lépett az Alkotmány Tsz-be? Három évvel ezelőtt, amikor a tsz megalakult, több olyan középparaszt is belépett, mint Ilich János, Cseke Mihály. Jól is kezdték a közös gazdálkodást Akkor Papp Péterné volt az elnök. Már az első hetekben megtalálták helyüket a közös gazdaságban, a sok tapasztalattal rendelkező középparasztok, brigád- vezetők, ellenőrző bizottsági ta- I gok lettek. Később Pappné félreHol van a hibák gyökereT Ott, hogy a termelőszövetkezet már hároméves, de szervezett politikai oktatáson még senki nem vett részt a szövetkezetiek közül, pedig bt párttag is van. Felelős ezért a városi és a járási pártbizottság is. Mint ahogyan most tudtak politikai oktatást szervezni a szövetkezetben, eddig is lehetett volna. Magukra voltak hagyva és mégis azon csodálkozkivülállókkal szedetik le, «k az illetékes szervek hogy mi- ........ J I ért nincsenek uj belepok az Alkotmány Tsz-be és miért vannak ilyen súlyok hibák. ____ _________A napokban — és erről nagy h ogy a tsz szomszédságában lévő | bizakodással beszélnek az arra zás, ha azt a kifejezést használjuk, hogy az alapszabályt az Alkotmány Tsz tagjai a sutba dobják. Bizonyítja ezt az, hogy 22 hold közös kukoricából még két holdat sem szedtek le a tagok. Kiadták egyéni parasztoknak részébe — nyolcadába. Az egyéniek jól jártak, de a termelőszövetkezet tagjai aligha. Ha a kukoricát nem a 65 mázsával több jutott volna a tagságnak, és minden munkaegységre 1 küóval többet oszthattak volna. így aztán nem véletlen, j egyéni parasztok úgy vélekednek: | la^ egyéni parasztok is — új „ .;. minek menjünk a tsz-be, vet- érkezik az Alkotmány Tsznek nekünk kukoricát a szövet- *3e' bizonyára fordulatot jelent kezetiek . -..“ Súlyos hiba ez, s a városi tanács mezőgazdasági osztálya tétlenül nézi Igaz, a részében kiadott kukoricáról is tudott a mezőgazda- sági osztály, meg is állapította, hogy nem cselekedtek helyesen, tovább azonban nem jutottak. Mi több, voltak olyanok is a szövetkezetiek között, akik még az egy hold háztáji kukoricát is másokkal szedették le. Boros István elvtárs, a tsz pórttitkára szinte dicsekedve mondta, hogy 3 mázsa kukoricát adott az egyik egyéni parasztnak, amiért leszedte az egy hold háztáji kukoricáját. Mindezek aligha győzik majd a szövetkezet életében. Az évek óta összegyűlt hiányosságok nem tűnnek el maguktól, kitartó munkára lesz szükség. Érvényesülnie kell a példamutatásnak, rendet kell teremteni a fegyelem körül, a közös vagyon megbecsülésében. Az új elnök, mindezt egyedül nem lesz képes megoldani. Éppen ezért a városi tanács, mezőgazdasági osztálya — ne úgy, mint eddig— segítse a szövetkezetieket, erezzen felelősséget a szervezetlenség, az egyhelyben to-- pogás mielőbbi megszüntetésében. Ha a segítséget nemcsak szavakban adják meg a termelőszövet— kezetnek, egy év múlva bizonyéra nem ezekről kell majd írni az új— ság hasábjain. — Balkus Imre —•
