Viharsarok népe, 1955. november (11. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-13 / 267. szám

1965. november U., vasárnap ^ választók bizalmából Tanácstagi fogadóórák nyomában Nagy megtiszteltetés az, ha va­lakit több százan ügyük szószóló­jának és intézőjének — tanács­tagnak választanak. De ez a meg­tiszteltetés nagy felelősséggel is jár. A tanácstag szinte naponta vizsgázik választói előtt. Kéré­sekkel, panaszokkal fordulnak hozzá, sürgős esetekben a laká­sán, máskor a kialakult szokás szerint fogadóórán. És a válasz­tók figyelik, hogy választottjuk hogyan, mikorra intézi el kérésü­ket, panaszukat. Kérés, panasz van minden vá­lasztókerületben, Körösladányban a Rákosi-telepen is. Kozák István elvtárs, a körösladányi UJ Baráz­da TSZ elnöke, járási tanácstag alig győzte jegyezni a legutóbb is a fogadóórán. Pedig nem sokan - mindössze nyolcán jöttek el a választók közül. De ennyien is hí­ven tolmácsolták valamennyi Rá- kcsi-telepi lakos panaszát. Nem is annyira panaszok voltak ezek, mint inkább növekvő igényeik ki­fejezése. dctta, hogy még 1954 novemberé­ben levélben kérték a Vízügyi Igazgatóságot: mélyítse ki és szé­lesítse meg a Köröstarcsa felé ve­zető műút melletti 111/2 h. sz. csa _ ViUaísauUt Héfu Példamutatásuk követendő A békési Haladás TSZ-ben már november 5-én földbe került a búza. Még esőben is vetett Csar- nai Mátyás és Szatmári Mátyás, Balogh János zetorossal. Dicsé­retet érdemelnek munkájukért, s majd ez év tavaszán. Már itt az U^anakkor Nagy Lajos és tar „ , . , sm a telfioricaszárat hordták le ősz, a sok esőzés, elontheti a föl- , ... . „ . ,, deket a vetést á víz Szabó Fe-' a foMról> ho®r az ÖSZ1 mél>'' deket, a vetest a víz. Szabó Fe . stóniást ne akadályozza. Bár nap rene pedig azt kérte: hozasson a ^ a laliarn!f(nVrépát ls tanacs kőtörmeléket, mert a von- , -t-- k . tatógépek nagyon felvágták az ut­cájukat, mikor a napköziotthon építéséhez anyagot hordtak. — | Csak hozzák a kőtörmeléket —! m„j_i . , mondotta — széjjelteregetésérfll lODu Dl í III 6Z£*0O gondoskodunk mi, az utcabeliek, j Nagy az érdeklődés a Békéscsa­Elvégezzük társadalmi munkában. bán megnyílt első megyei tűzren­A fogadóórán elhangzott pana- | dészeti kiállítás iránt. Három nap szók rendre felsorolva beérkeztek alatt ezernél is többen tekintet­a járási tanács titkárságához, ahol ték .^olások, üzemi dolgo­, . , I zok és háziasszonyok. A látoga­intézik is okét egymásután. A ja- j lási naplóba többen jegyezték be rási tanács már utasította a Kö- elismerésüket a gondosan elkészí­karítják és nyugodtan, várják a Id. Szatmári László, Békés. rösladányi Községi Tanácsot, hogy november 25-i határidőre teljesít­se Szabó Ferencék kérést — hozas­son megfelelő mennyiségű kőtör­meléket a járhatatlanná vált ut­cába. Levél ment a járási tanács­ilyen többek között .az, hogy ha .... . ., . , . már villamosítják a körösladányi ito1 a Igazgatósághoz is a Uj Barázda TSZ-t, akkor egyúttal csatorna szélesítése és mélyítése vezessék el a fényt adó áramot a ügyében. Remélhetőleg megembe­A 1 reli magát az igazgatóság, s az ígéretek után most már cselek­szik. Bizalommal lehetnek a Rá­tett szemléltető makettekről, fény­képsorozatokról és a bemutatott tűzoltófelszerelósekrőL Dicsérték a kiállítás rendezőit és magukat a tűzoltókat, akik részletes ma­gyarázatot fűztek a kiállított tár­gyakhoz; A filmvetítés is sokak­nak nyerte meg tetszését, utána többen nyilatkoztak arról, hogy mind a filmvetítésből, minä a ki­állításból sokat tanultak és ezután gondosabban végzik munkájukat, nehogy vigyázatlanságuk követ­keztében kárt okozzanak a nép­gazdaságnak, valamint saját ma- kosi-telepiek a választott szer- gubnak és gondatlanságuk ve­vők teljesítik feladatukat. szélyeztesse embertársaik életét, — K • I egészségé^ 99 Így már ériem... »9 közelben lévő Rákosi-telepre is másik az, hogy javítsák meg a járdákat és készítsenek újakat, a telepen, hogy ne járjanak csiz- maszárhegyig érő sárban se ők, se óvodába, iskolába menő gyer­mekeik. Aztán meg: tegyék lehe­tővé, hogy a téli tüzelőt helyben válthassák ki és ne kelljen érte bemenni Szeghalomra, mint ed­dig. Azt is kérték, hogy az út- Az atomkiállításnak Békéscsabán I rukornyi nagyságú uránkockában ho­testek alatt cseréljék ki az össze- óriási sikere volt. A rövid két nap gyan lehet annyi energia, mint MO tört vízvezető betoncsöveket, ne- alatt közel tízezer emliér tekin- szénben. „Ez mind szép, szép , , . , ____ ...... i,„. „ tette meg; elsősorban békéscsabaiak, h ogy az árokban gj uijon össze a ^ &ok vi,iékj js< aklJt jzótvitték hírét - mondogatja az asszony de maga vadvíz, mert veszélyeztetne a a- a megygj,e. Az elsők között voltak, honnan tudja ezt ilyen biztosan?“ kóházak épségét. Még egy fontos akik a kiál[itást megtekintették a me- ! „Tanulom az iskolában és sokat olva­kérés: sürgősen javítsa meg a ta- gye, a város politikai, állami, gazda- sok az atomerő béké, céIok é k nács a norton-kutat, mert két he- sági eleiének vezetői, többek között . Íven megrepedt. móssi Gy8r*y- * megyei tanács VB- hajtásara, vilagitasra, gyógyításra elnöke, Palyik György, a városi PVB való lelhasználásáról.“ „Ugy-úgy, bé- — Nincs több kérés, panasz? — másodtitkára, Blahút János, a városi kos célokra... ez nagyon szép.. . — kérdezte Kozák elvtárs, miután tanács VB-einöke, Kovács Pál, a k»- ^ kezdem értenl_ mond. mindent feljegyzett. A megjelent töttárugyár igazgatója és sokan mi- az asgzony és elgondolkozva halad , ,, , _. sok. Az üzemek dolgozói és a kö­nyolc választónak nem volt, vagy zépiskolák tanul61 csoportosan nézték t<yvát*h- # csak nem jutott több az eszé- meg a rendkívül tanulságos anyagot, be. De volt Török Péternek. Sza- * bó Ferencnek és másoknak a Rá- Esy szőke gimnazista nagy „szakér- kosi-telepről, akik Ombódi Sán- telemmel“ magyarázza egy hitetlenke- dor járási tanácstag fogadóóráján dő paraszt asszonynak az egyik kép egész nap, a vasútállomáson. (Belépő­jelentek meg. Török Péter elmon- ! előtt, hogy a tenyéren látható kocka- díj 50 fillér). Az „atomvonat“ ma, vasárnap Oros­házán lesz, hétfőn pedig Mezőhegye­sen. Az atomkiállítás megtekinthető nem nyitották ki a szájulcat. A katonák vállhoz emelték holttest lábára és kivitték őket A porosz még mindig, nyűgöd- fegyverüket. a part lejtőjéhez, tan, a folyó felé mutatva, beszélt Ekkor Morrisot pillantása rá- A Mont Valerien meg még tovább: „Gondoljanak arra, hogy vetődött a keszeggel telt háló- mindig dörgöít, már egész füst­öt perc múlva ott lesznek ennek ra; ott hevert a fűben néhány hegy volt a tetején. a víznek a mélyén: öt perc múlva! lépésnyire tőle. K ét katona megfogta fejé­Biztosan van családjuk?“ nap sugara megcsillant a . .. nJl-^bár^1 Morrisot-t,1 A Valenen-hegy tovább dorgott. A mé fickándozó halain. kett6 ™eg Sauvage-t. A , _ _ , . J.J. r» ' 'in ____ „i„' hullákat erősen meghimbaltak A ket k°r9aS\CSak ,áUt 0tt uVnn9e%L^ Zt tZ't ^ nekilendítették. Nagy ívben csöndesen. A nemei a maga hogy erőlködött, szemébe tolult ÜUek és elmerültel?a folyó­nyelven parancsokat osztott. Az- a könny. , .... heiyzethen mert a k8 tán odébbtolta a széket, hogy ne Ezt rebegte: „Isten áldja meg, J“ j_ „j vli. eegyen túlságosan közel foglyai- monsieur Sauvage.“ A víz felfreccsent,' bugybo­hoz. Tizenkét ember, lábhoz tett Sauvage felelt: Isten vele, rékolt tükre damV Teme. fegyverrel felsorakozott húsz lé- monsieur Morrisot. aztán elsimult - kis hul­pesnyire tőlük. Megfogták egymás kezet: te- lámok csapódtak utána a part­A tiszt megint megszólalt: tőtől talpig elfogta testüket a koz „Adok még két percet, de egy pil- leküzdhetetlen reszketés. %gy jcjs v(,r úszott a felszí­lanattal se többet." A tiszt tüzet vezényelt. nen Aztán hirtelen felkelt,, odament A .tizenkét lövés egyszerre A tiszt egészen derűsen, háL- a két franciához, a karjánál meg- dördült el. kan mondta' „Most a halak a fogta Morrisot-t, félrevonta és Sauvage egyszeriben orra horgászokat kapják be!“ halkan odasúgta: „Gyerünk a jel- bukott, Morrisot, aki tagbasza- Aztán visszaindult a ház felé. szóval. A pajtása nem fogja meg- kadt termet volt, megtántoro- Egyszerre észrevette a ha­tudni. Úgy teszek majd, mintha dott, egyet fordult és kérészi- laszacskót a fűben. Felvette, megszántam volna magukat." ben ráesett pajtására, égnek megnézte, elmosolyodott és Morrisot egy szót sem felelt, fordított arccal. Vére bugyog- egyet kiáltott: „Wilhelm!“ Ekkor a tiszt Sauvage-t von- va csordult ki a mellén felsza- Fehérkötényes katona sietett ta íélre és ugyanazt mondta kított zubbonyán. elő. A porosz odadobta neki a neki. A német megint parancsokat két kivégzett halász zsákmá­Sauvage nem felelt. adott. nyát és megparancsolta: „Süsd Megint egymás mellé állítot- Emberei szétszéledtek, aztán ki azt a pár halat, amíg még ták őket. visszajöttek. Hoztak kötelet, elevenek. Nagyon finom lesz.“ A tiszt elkezdett vezényelni, követ. Ezt rákötötték a két Aztán tovább pipázott. y Neve: Foglalkozása: tanító 7> öze/)termetű, zömök embeiC-fejét már erősen behavazta axidő,i$őt niég ferdén nyesett bajuszát sem kímélte, de más egyéb nem mutatja, hogy átlépett élete delén: mozgása für­ge, szemében fényes a tekintet, arcán derűs a mosoly és mun- kakedve lankadatlan. Éppen úgy dolgozik ma is, mint tizenöt évvel ezelőtt, — csak éppen niás körülmények között, s niás cél­lal és értelemmel, Akkor az uralkodóosztályok gyűlöletére ne­velt, most a hatalmon lévő dolgozók szeretettre... Munkahelye egy évtizednél is több. idő (óta ugyanaz: a ta­nyavilág. Fontosabban — » Mezoberény közelében lévő ókerti és kettőskúti általános iskolák. Igaz, két tanévben a községben is tanított, de korántsem érezte úgy otthon magát, mint most a kettőskúti iskolában. .Pedig nagyon nehéz itt! \ Heggel jön a községből, s délben visszamegy, akár esik, akár > fúj, motorke- rákpárral. S ami ennél semmivel sem könnyebb: nem \egy osz­tályt és nem egy tantárgyat, hanem négy felső osztályt ta­nít minden tárgyból. Ez azt jelenti, hogy naponként húsz óra­vázlatot keli elkészítenie... 0 azonban nem sajnálja a fáradsá­got, mert az meghozza mindig a gyümölcsét. így beszél erről. — Látják az emberek, hogy értük, s gyermekeikért teszek mindent és ezt szeretetükkel viszonozzák. Egyszer így, máskoi úgy. Legiiikább úgy, hogy ha' szükség van segítségükre, soha nem késlekednek. Javították például az iskolát társadalmi munkában és a váltakozó tanítás megszüntetéséért szükségtan­termet létesítettek. Jelenleg tüzelőt küldözgetnek a gyerekektől hogy füthessük a tantermet... De a szomszédos Előre Termelő­szövetkezettől sem kérhetek olyat, amit ne teljesítene. Egy ün­nepség alkalmával például tejet, tojást küldött a gyerekeknek máskor a tanulók szállításáról gondoskodott. Mindezek az én munkám könnyítését, s ezáltal megbecsülését jelentik. Tgen, ezek a megnyilatkozások valóban buzdíthatják, lel­x kesíthetik Kovács László elvtársat. A tények bizonyít- ják, hogy lelkesítik is, annyira, hogy a tanítással járó elfog­laltságokon Mvüi is Vállai és végez munkát egyre többet. S ezekbe is szivél-lelkét adja, ahogy a heve\lési munkába... Februárban például átvette a községi kultúrottlton vezetéséi As akkori álla pofokat híven tükrözi az az egy momentum is. hogy az első rendezvények a legteljesebb részvétfelénség melleti zajlódtak le. A megváltozott, jelenlegi helyzetnek viszont az a hű kifejezője, hogy a kultúrház színjátszó csoportja az utóbbi néhány hónapban már hatszor mutatta be zsúfolt nézőtér elöli Szigligeti »Cigány« című színművét. A február óta eltelt idő alatt ugyanis az történt, hogy Kovács László elvtúrs megszerettette i. község lakosságával a kultúmtlhont. Nehéz munka volt, de na­gyon szép. Mindenkor bolaog érzéssel és némi büszkeséggel em­lékezik vissza azokra a napokra. Ez a büszkeség persze csak a szeréngségtíől osillan elő, úgy, mint napfényből a porsze- mecske. — Azt akartain — meséli >—, hogy községünk pangó kultu­rális élete megélénküljön. Sokkal nehezebb volt elkezdeni, mint gondoltam, de segítőtársam ehbvnr.eh, munkában is akadt {mit tanítványom, községi UlSZ-tffkái- személyében) és így könnyül a teher... Tgen, olyasformán van, ahogy Széchenyi István mondat- ta: »Egynek minden nehéz; sóknak semmi sem lehetet- len.'! Az emberek bízták Kovács László elvtársban, s vállaltéti vele sokait a munkát. Kiegészült az ötven év óta fennálló da­lárda, megerősödött a népi tánedsoport, és színjátszó csoport alakult. Aztán peregtek az események: társadalmi munkával rendbehozták a kultúrházat, mert olyan állapotban volt, mint­ha hadsereg vonult volna ki belőle — és elkezdődtek a próbák... Majd elérkezett az emlékezetes 'nap: a *Cigány« bemutatójá­nak a napja. Nagy volt a tét ~~ ha megbukik a darab, meg­bukott maga a nemes vállalkozás is. Kovács elvtúrs ma is meg­borzong, ha rágondol: — ötven jegy kelt el az első előadásra, majdnem üres volt a nézőtér... Nagyon el voltam keseredve, utána aludni sem tud­tam, ügy láttam, minden összeomlott. Csak később jöttem rá, hogy nem volt értelme a kétségbeesésnek: a második előadást már telt ház előtt játszottuk. A további előadásoknak pedig olyan nagy sikerük volt, hogy még KöröstarcSáról is kerékpár- karaván jött Mezöberénybe. Kovács László elvtársiak tehát sikerült, ami nem sikerült Mezöberényben több kultúrotthonvezetőneK; Kovács László elv­társ munkája nyomán a község dolgozói felismerték, hogy a kultúrotthon értük van. TJogyan történhetett ez? Valamiféle boszorkányos ügyes­“ kedéssel juthatott célhoz Kovács elvtárs? Dehogy! Egy­szerűen arról van szó, hogy nevelői tekintélyét felhasználva, maga mellé gyűjtötte azokat, akik ugyanazt akarták, amit 6, és időt, fáradságot nem sajnálva, elszántan dolgozták, hogy ele­ven valóság legyen, amit elhatároztak... Megyénk minden köz­ségében él egy-egy Kovács László, de azok még nemigen jutot­tak el a cselekvésnek erre a fokára. A kettőskúti tanító példát mutatott: az értelem világosságát úgy kell terjeszteni iskolában és az iskola falain kívül, ahogy Kovács László elvtárs tette és teszi. Igazolásképpen még néhány példát: augusztusban min­den vasárnap kultúragltációs munkát végeztek a kultúrotthon művészeti csoportjai. S most is folynak a próbák: a dalárda Bartók-estre, a színjátszó csoport Moliére Fösvény-ének be­mutatójára készül, a népi táncosok pedig üj táncokat tanulnak. Kovács László elvtárs a készülődéseknél mindenütt ott van, mindenütt segít, mindenütt irányit. Most ntár a Uultúmithonról sem tudna lemondani, ahogy az iskoláról sem. De mi adhat erőt neki ahhoz, hogy mindkét helyen olyan kiváló munkát Végezhes­sen, amilyet ténylegesen végezf Mondja el 6: — Szeretem, amit csinálok, s látom, van értelme a mun­kámnak. Ez az az ösztönző erő... És még valami: a párt segít­sége és őszinte megbecsülése. Ügy érzem, mindezekért érdemes dolgozni... E szavakhoz nem kelt magyarázat, hiszen a szív mélyéről falcadnak, megyénk minden kézségének Kovács Lászlójához: — érdemes!... örsi Tóth László.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents