Viharsarok népe, 1955. november (11. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-13 / 267. szám

IMS. november IS., vasárnap _________ i/iUaisaíök Héftt — r * . Uj módszerek — jobb termelési eredmények Alig lehet nyomon követni az ’ égessünk — mondta Sipiczki Pál j és Vida László DISZ-fiatal bera­eseményekben gazdag Békéscsabai elvtárs, a pártvezetőség egyik Téglagyár hétköznapját. Az évi tagja, a kemence művezetője, terv teljesítéséért folyik a küzde­lem. Ebben a versenyben számos brigád méri össze erejét és köz­ben fáradhatatlanul kutatnak új módszerek után. NeljiéZ dolguk van a kemenceberakó munkások­nak, mert mozgékonynak, ügyes­nek kell lenni, hogy a nagy me­legben fennakadás nélkül halad­hasson a berakás. Mindig szívesen elmondják, hogyan dolgoznak és ^jbóTnövekszik‘'átemeli milyen eredményeket emek el. kenység és a min5ség is javuL Egetett téglából jelenleg lema­radás van a tervhez viszonyítva a Téglagyárban. Szégyen ide, szé­Messze földről érkezett barátot látott vendégül a Gyulai Haris- nyagyár DlSZ-szcrvezete pénte­ken délután: Paul Johnson, auszt­kók az új berakási módszer sze­rint kezdtek dolgozni. A megbeszélés után Paulik Béla Most is bebizonyosodott, hogy a párttagok harcos szervezői a technika fejlesztésének így rakták most pénteken is, j újságra tett három karikatúráról, j ráiiai fiatal látogatott el közé­amikor ott jártunk és az új mód- I Mózes Pál berakót ábrázolja ,az - :_ rjTVSZ fennállóén 10 év­szer eredményeiről most, vasár- j egyik kép, amikor a beteglátogató futójának ünneplése alkalmá- nap győződnek meg, amikor meg- ~ kezdődik a kihordás. Kezdemé­nyezéseik még mindig meghozták a kívánt sikert. Most számításuk Ausztráliai vendég a Gyulai Harisnyagyár fiataljai kőzett Most is erről tájékoztatnak. — Talán az új berakási mód­szerről akar írni áz elvtárs? — szólít meg bennünket Paulik Béla gyen oaa) erre a Kapube járatnál fiatal munkás, az ötös kemencé­nél, amit maguk, között Herkules- j nek neveznek. A görög mitológiai j a répaföldön találta és nem az ágyban. Szász János kihordó j va^ Paul Johnson hazájában egy is betegség ürügye miatt maradt kis marxista csoportnak volt a otthon és a lakását festette. Az ilyen hanyag dolgozók miatt sok­szor túlórában kell dolgozni a többieknek. Érkezését nagy érdeklődés és izgalom előzte meg. A Haris­nyagyár fiataljai nagy megtisz­teltetésnek érezték, hogy külföldi vendéget láthatnak körükben, s mindeut elkövettek, hogy a nem mindennapi összejövetelt a lehe­tő legszebbé tegyék. Délután érkezett meg tolmácsa kíséretében Paul Johnson, s részt vett azon a baráti fogadtatáson, I amelyet az üzem vezetősége ren­\ vezetője, s a vas- és textilipar- } ban dolgozott hosszabb ideig; né­hány hónappal ezelőtt azért jött J dezett tiszteletére. Utána megte- Míg^az^égetőknéi ilyen „prob- i a DIVSZ-ben aj kintette a gyárait, a munkafolya­, * mainl-oc-fiofolzilz n7/110 lianvAn IT19fnlrílt C lémák“ vannak, a más üzemré­szekben dolgozók hősies tetteket visznek véghez. magyarázatot lehet találni a fali Nyerstéglából már teljesítették évi tervüket névre rászolgált ez a kemence és rászolgáltak a benne dolgozók is. és terven felül 1 239 000 darabot | volt elég por, a cserép és a tégla­gyártottak. Nyerscserépből 4 mii- gyártáshöz. Kényszerű veszteglés lió 531 ezer, égetett cserépből v°h ez és jelezte, hogy sürgős in- 3 246 000 darabot gyártottak a no- tézkedéssel változtatni kell rajta. Többször voltak országosan is elsők az égetők közötti versenyben. Októ- vember 10-ig esedékes évi tervü- Most saját erőből egy korszerű berben naponta 52 téglát égettek kön felül. Az üzem kollektívája j ] ' j újabb és újabb eredményekre tor, köbméterenként. Éppen ezért ér­dekesnek tűnik, hogy legutóbb a hogy év végén minél jobb ered- minisztérium nem nekik ítélte az ményekről számolhasson be. Köz­első helyezést, hiszen az értékelés­kor 65 téglát égettek köbméteren­ként. Erről beszélnek a munkások és j arról, hogy most új módszert ve-| /ettek be, hogy a félszáraz tég­lákból is első osztályút nek. — Úgy történt, hogy kedden Prósz elvtárs meglátogatott ben­nünket — kezdi magyarázni Pa­ulák — és egy újságot tartott ben már készülnek a jövő évre is, a dolgozók javaslatait figye- lembevéve fejlesztik az technikáját. Nagyon sokszor el­fordult ebben az évben, hogy a égesse- legnagyobb munkaidőben kellett leállítani a termelést, mert nem pormalmot készítenek, amit szov­jet tapasztalatok alapján építenek meg. Előreláthatólag naponta hat­nyolc vagon port termelhetnek | majd. Korszerűségét bizonyítja, hogy csaknem teljesen automati­kusan működik a pormalom, mert üzem j mindössze egy ember szükséges a | gépek kezeléséhez. Ebben az évben a III-as prést már a bánya közelében helyez­ték üzembe és mintegy munkásfiatalok szervezője legyen, j inatokat, s beszélgetett a dolgozókkal 20—25 százalékkal növekedett a termelés a gyors és pontos anyagszállítás kezében, amiben a Torb-féle szov- miatt.-E tapasztalatok alapján most jet módszer alapján az egyik ! az I-es Prést is áthelyezik félmil- üzemben a félszáraz téglákból el-! Hős költséggel a bánya közelébe ső osztályú minőségű téglát éget- j ezzel ^a préssel jövőre már nek. De módosították e módszert, j kétmillióval több nyerstéglát ter­ra ért abban az üzemben másfajta melhetnek. Az építkezéseket az a kemence. A Kezükbe vették az újságot és a közölt kép alapján megvitatták, hogyan lehetne egy újabb lépést elöretenni és javítani a minősé­get. Ez azt jelentené, hogy nagyon sok, félig száraz téglát mentenek meg az esetleges fagyveszélytől. Egy szóval szívükön viselték a be­rakás és égetés sorsát. Prósz elv­társ arra hivatkozott, hogy két- három éve már itt vannak a be­rakásnál és az évek óta alkalma­zott Duvanov-módszer már többször voltak országosan is t-lsők. — Megpróbáljuk! Azon leszünk, hogy minél több és jobb téglát üzem kőművesei készítik el még ebben az évben. Az I-es prés épü­letének alapozását most kezdik meg. A présházat Vágner József, az üzem építészmérnöke tervezte. Nagy előnye lesz a korszerű épü­letnek, hogy figyelembe vette a munkásvédelmet és a szállítás megszervezése lehetővé teszi a téglagyártás meggyorsítását. ~ Nagy — Minden érdekelte, különösen a munkások életkörülményeivel és munkaviszonyával kapcsolatban kérdezősködött. Az ünnepséget a Harisnyagyár kultúrtermében tartották meg. öt óráig, a kezdés időpontjáig zsúfolásig megtelt fiatalokkal a helyiség, annyira, bogy még a folyosón is tolongtak. Luda Má­ria, a gyár DISZ-szervezetének titkára nyitotta-- meg az ünnep­séget a kedves vendég meleg­hangú üdvözlésével. Utána a gyár legjobb ifjúmunkásai ajándéko­kat és virágcsokrokat adtak át Paul Johnsonnak, aki köszönettel fogadta a barátságnak és szere­tetnek ezeket a megnyilatkozása­it, majd megtartotta beszédét. A DÍVSZ megalakulásának kö­rülményeiről, jelentőségéről, eredményeiről, további céljairól beszélt. A fiatalok feszült figye­lemmel hallgatták: érezték, hogy­ha Paul Johnson más nyelven beszél is, a 6zíve ugyanazt do­bogja, amit az övék — békés egyetértésben éljenek a külön­böző népek fiataljai, s háborút soha többé! Az ausztráliai fia­talok érzéseit, óhaját juttatta ki­fejezésre Paul Johnson... Nagy' tetszéssel fogatúk a fiata­lok a DÍVSZ terveiről szóló be­számolót, amely mind azt se­gíti majd elő, hogy a világ if­júsága közelebb kerüljön egymás­hoz, erős kapcsolatot teremtsenek, hogy együttes erővel szállhassa­nak szembe minden olyan törek­véssel, amely az emberi haladás gúzsbakötését szolgálja. A jövő évben például „barátság nyarát“ rendeznek, Teljesítették éves tervüket Eredményesen dolgoztak a no­vember 7-i verseny szakaszában az Endrődi Építőipari Szövetke­zet dolgozói. Szinte óráról-órára csökkentették az éves terv teljesí­tésékor a hátralévő napok szá- alapján mát. így november 7-én azzal ün- ’ nepethettek, hogy befejezték éves tervüket és most, az ünnepek után már tervük túlteljesítésén dolgozgatnak. Uj magyar mérőműszer A Kalibergyár dolgozói elkészí­tették az új magyar gyártmányú mikrokátor mintapéldányát. Az új műszerrel ezredmilliméter pon­tossággal lehet bármilyen alakú munkadarab méretét összehason­lítani, illetve ellenőrizni. Ezt a fajta mérőműszert eddig külföld­ről kellett behozni. A gyúr dolgo­zói még az idén megkezdik soro­zatgyártását és a belföldi szük­ségleten túl, exportrendeléseket is kielégítenek majd. találkozót tartanak a Balti-teuger országainak fiataljai, Párizsban az európai lányok találkoznak majd... Beszédének befejezése után úttörő lánykák köszöntötték any any éhén és virágcsokrokat ad­tak át neki. Ezután színes kultúrműsor kö­vetkezett, a Romániába készülő gyulai DISZ népi együttes fés az eleki nemzetiségi együttes mu­tatta be legszebb számait Paul Joünsonnak és a nagyszámú kö­zönségnek. Majd klub-esttel foly­tatódott az ünnepség és táncoltak a fiatalok sokáig, jő hangulat, ví- ! dámság jellemezte az egész estét. Paul Johnson a kultúrcsoportol tagjaival is beszélgetett, azoknak kérdéseire válaszolgatott és ő ma­ga i$ kérdezősködött. Több fia­taljai őszinte barátságot kötött... Búcsúzóul elmondta, hogy az utóbbi időben sok országot bejárt, de ilyen jól még sehol sem érez­te magát, s nem felejti el a gyulai fiatalokat. Anny i bizonyos, hogy a gyulai fiatalok is megtart­ják emlékezetükben Paul John­son!, s percig sem vitás, hogy a Harisnyagyár és a város DISZ szervezetében az élet megélén­külése az ő látogatásával lesz összefüggésben. 4 körülzárt Párizs éhezett, a végsőket hörögte. Háztető­in megritkultak a verebek; csa­tornái elnéptelenedtek. Most már minden jó volt az éhs$g ellen. Morrisot, hivatása szerint órás, de jelenleg papucskészítő, amint szomorúan ment végig, egy de­rült januári reggelen, a külső körúton, egyenruhája zsebébe mélgesztett kézzel, egyszerre megállt egy sorstársa előtt, aki­ben ráismert barátjára. Sauvage volt; horgászismeretség. Háború előtt Morrisot, vasár- naponkint már hajnalban út­nak indult, bambaszrúdjával, há- táravelett bádogszelencéjével. Vas­úton elment Colombes-ig, on­nan gyalog Marante szigetére. Amint megérkezett, azonnal ki­vetette a horgot és éjfélig ha­lászott. Minden vasárnap egy tömzsi, kedélyes emberkével találkozott; Sauvage volt, rae Noire Dame de Lorette-beli rőfös, 'szintéin szenvedélyes horgász. Gyakran félnapokat töltöttek egymás mellett, kezükben a ho­rogvessző, talpuk a víz sodra fö­lött a levegőben. Es nagyon ősz- siebará Lkoztak. Klasszikusok tollából Két paflás írta: Guy de Maupassant szóltak egymáshoz, máskor meg beszélgettek, de mindig megér­tették egymást szó nélkül is, mert rokon volt az ízlésük, egy a gondolatuk. nnavaszi reggeleken tíz óra tájban, amikor a megif- jodott nap meglebegtette a nyu­godt víz felületén az elsikló pá­rákat és a két szenvedélyes hor­gász hátába sugározta a fiatal évszak melegét, Morrisot néha odaszólt szomszédjának: n Remek idő, miit és Sauvage ráfelelte: *Nem tudnék képzelni se job« ra és azt mondta: yMilyen gyö­nyörűit Morrisot elbájoltan fe­lelte, de szemét nem vette le a horogzsinegrót: tíz többet ér, mint a nagykorúi, mi?* Mikor egymásra ismertek, erő­sen kezet szorítottak. Nagyon megkutatta mindkettőt, hogu most milyen más kör&lihényck ■közt találkoznak, Sauvage só­hajtva suttogta: ■»Mi mindent értünk meg az­óta!* Morrisot, Igen komolyan, fel- nyögött: •aÉs micsoda Idő mn! Ma van bat.* Ennyi elég volt hozzá, hogy megértsék és megbecsüljék egy- 02 szép nap az egész esz- mást. ősszel, estefelé, amikor a le­menő naptól vérvörös ég a vízre piros felhőfigurákat rajzolt, és az egész folyót bíborba öltöz­tette, a láthatárt lángbaborllotta, a két pajtást is izzóvörösre fé­nyezte, és a télies hideg a pi­rosló fákat megborzongatta, Sau­tendőben!* Az ég csaknem tiszta kék volt és csupa fényességragyogás. elindultak egymás mellett, el- gondolkozva, szomorúan, Morrisot újra megszólalt: sHát a horgászás, mit be szép emlé­kek!* Sauvage úr azt kérdezte: *Ml­Voltok napok, hogy nem is vage mosolyogva nézett Morrisot- kor kezdhetjük el megint?« És betértek egy kis kávéházba, megittak közösén egy abszintet, aztán megint tovább sétálgat­tak. Morrisot hirtelen megállt: >Még egy zöldet, mi?* Sauvage úr beleegyezett: i$zlwsen.* És bementek egy másik csapszékbe. Igen felindultan jöttek ki on­nan, kicsit meg zavar odtan, mint aki éhgyomorra töltötte magúba az italt. Enyhe Idő volt. Simo­gató szellő csiklandozta meg az arcukat. M. Sauvage, aki a langyos le­vegőtől végleg• becsipelt, meg­állít ill át ha elnéznénk oda!* — Hova f — Egy kis horgászásra. — De hova? —’ Hát a mt szigetünkre. A frdneia előőrsök Colombes kö­zelében vannak. Dumoulin ez­redest ismerem, könnyen áten­gednek. Morrisot. megremegett a vágy­tól. i Rend ben van. • Benne va­gyok.* ^ gg óra múlva egymás mel- lett mendegéltek az ország­úton, .kiértek ahhoz a villához, ahová az ezredes el volt szállá­solva. Az elmosolyodott a kéré­sükön, és nem akart játékrontó lenni. Ütnak indultak meginty zsebükben a menetlevéllel. Hamarosan átjutottak az elő­őrsökön. keresztülmentek az el­hagyott Coiombeson és a Szajna felé lejtő kis szőlők szélén ta­lálták magukat. Tizenegy óra kö­rül járt az idő. Szemben Argenteuil falva ki­haltnak látszott. Orgemont és Sannois magaslatai komoran terpeszkedtek a vidék fölé. A Nanterreig húzódó nagy síkság üres volt, egészén üres, kopár cseresznyefáival és szürke föld­jével. Soiiivage a csúcsokra mutatott, ügy suttogta: i>Ott fönn vannak a poroszok!* És nyugtalanító érzés szállta meg a két pajtást, az elhagyott vidék láttára. ».4 poroszok!* Még nem lát­tak egy poroszt se, de ott érez­ték őket hónapok óta Párizs kö­rül, amint tönkreteszik trancia- örszágot, fosztogatnak, gyilkol­nak, éhínséget hoznak, láthatat­lanul és mindenhatőan. (És va­lami babonás rémület kapcsoló-

Next

/
Thumbnails
Contents