Viharsarok népe, 1955. november (11. évfolyam, 257-281. szám)
1955-11-27 / 279. szám
ViUa±$a\bk Hep* 195$. november 27., vasárnap AZ UKRÁN NÉP Ü á rpát- U kraj n n képzőmű végzete Ina: K. KRAVCSENKO IjLONYIL) FtHVOMAJSZK.U: Petőfi Sándorhoz Uzsgorod... A képcsarnokká átalakított régi kastély hatalmas termei festészeti, szobrászati és grafikai kiállítást látnak vendégül. Megnyitása jelentőségteljes eseményhez kapcsolódik — Kár- pát-Ukrajna és Szovjet-Ukrajna újraegyesülésének tizedik évfordulójához. A kis taglétszámú, legifjabb képzőművészeti szövetségek egyike (1946-ban létesült), a képzőművészek közössége a tagok legsikerültebb — az utóbbi két-há- rom évben született — munkáit hozza elénk. Kárpát-Ukrajna művészéi hosszú éveken át csak úgy áldozhattak a művészetnek, ha egyéb munkát is végeztek, amelynek sokszor bizony nem sok köze volt a művészethez. „Csak a szovjet hatalom tette lehetővé számunkra, hogy hivatásos művészek legyünk“ — mondotta Soltész Zoltán ony nagyon-nagyon boldogan dolgoznák most a kárpát-ukrajnai fi'; vészek, hiszen látják, hogy állt Hsukat szívébe zárja az egész n-jp, műveik közkinccsé válnak Je'laroző, hogy majdnem mindannyian a Verhovináról. a valamikor igen szegény kárpáti falva bői jöttek a városba: Boksái Kolibensz.kaja-Poljanából, Szvida Pác. enyevo hegyi faluból, Soltész — Prekopból, Kassai pedig már gyermekkorában elkísérte erdészatyját hosszú-hosszú útjaira a Kárpátok erdős lejtőjp. Talán részben ebben keresendő annak a magyarázata, hogy a kárpát-ukrajnai festészetben főleg a tájkép indult fejődésnek. Számos kiállított tájképen érezni, hogy alkotója büszke szülőföldjének szépségére, melyet hatalmas erdők borítanak, köves mederben tajtékzó, habzó, örökké zajos folyókkal, napsugaras völgyek, gazdag kertek, szőlőhegyek. Boksái mindig fest: télen és nyáron, tavasszal és ősszel. Különösen az őszbeboruló hegyi erdőséget szereti ábrázolni, szélsebes zuhatagokkal a hegyszorosban, „A radványi erdőben“, „Uzsgoro- di vár”, „Fenn a magasban” c. festménye és Ívovi tájképei kom- poziciós tökélyükkel és átgondolt színskálájukkal, a vörösesokker tónusok eluralkodásával, örvendeztetik szemünket. De Boksái nemcsak az erdő színpompás díszességét és a folyó hideg csillogását igyekszik visszaadni. Miközben a részletekben hű marad a természethez, egészben tipizálva adja szülőföldjének fenséges, örömet sugárzó tájait. Meggyőző igazsággal hozza elénk egy másik művész — Kassai ecsetje — a télbe boruló hegységet. „Tél a Kárpátokban“ és „Téli nap” c. festményein szűzi fehérséggel csillog a hó a Kárpátok csúcsain, Szomszédságukban ünnepi hangulatú kép — „A ví- zivillanyerőmű gátjai“ — áttetsző vízzel, sárgás homokkal, a háttérben lilás-kékes hegyek, Kassai mesterien közvetíti a borús nyári nap vagy esthomály („Zápor“, „Este a Verhovinán”) csendjét, tűnődéses légkörét. Kassai szélesen, magabiztosan ábrázolja a tájakat, mesterien vetíti elénk a fényt, á levegős távlatot, a természet jellegét és állapotát a nap és év bizonyos szakában. Mély benyomást gyakorolnak Soltész Zoltán alkotásai: a „Téli est“, a be nem fagyó kékes patakkal, a falusi házak ablakából áradó meleg fénnyel, az „ősz”, a hegyek messzeségébe vesző levegős vonalán, a „Tél“, a kékes árnyakkal a havon és az ég hideg kékségével, amelyből élesen kiválik a fenyők sötétzöldje. Az említett tájképfestő-csoport- hoz tartozik még E. Kontratovics, A. Bereckij, A. Marton és még sokan mások. A kárpát-ukrajnai festőművészek legtöbb alkotásának egyik legfőbb vonása — a tartalmasság. Azonban még mindig küzdeniök kell a bizonyosfokú dekorativitás és a részletek elégtelen „rnegfes- tettsége“ ellen, ami akadályt kéXévek Ukrajn á bő! Ukrajnában a művészeti ágak mindegyike a népi hagyományokból táplálkozik, így a művésziek soha nem tapasztal) méretekben gazdagodnak Ezért a népi alkotó művészetet rendkívül nagy tiszteletben részesítik és korlátlan lehetőségeket biztosítanak ilyen tevékenység kifejtésére. Képünk Jekatyerina German és Zinaida Linyik mintarajzolónőket ábrázolja, akik ukrán népművészeti tárgyakul Uszítenek. A Krim déli partja híres üdülőiről. A Fekete-tenger partján festői helyen terül el a „Kurpati“ szanatórium. A szov- hozok dolgozói, s a kolhozparasztok egész éven át felkeresik. Képünk ezt a ! szanatóriumot ábra- ! zol ja. pez az elmélyült természeti kép megalkotásában. Nem találni a kiállításon bonyolultabb kompoziciójú festményeket sem, bár ehhez egyesek, mint például Boksái is, megfelelő adottságokkal rendelkeznek. Mindezek ellenére úgy látjuk, hogy egyre érettebb a kárpát-ukrajnai festők művészete. Skálájuk mind szélesebb: figyelmüket most már nemcsak a természet köti le, hanem az ember is. Alkotómunkájukban méltó helyet kezd elfoglalni a szocialista munka témája. Ebben a vonatkozásban igen jellemző Gljuk „Favágók“ c. képe, amelyet az Ukrán SZSZK Képzőművészeti Kiállításáról ismerünk. Gljuk hősei fiatalok, merészek, az önbizalom csak úgy árad róluk s szinte a hegycsúcsok levegője veszi őket körül. Az egész festmény mintegy himnusza a szabad munkának; Ezt a témát juttatja kifejezésre a festmény általános kompozíciója is, amelyben eluralkodnak a ledöntött óriási fatörzzsel játékszerként bánó emberi figuráik, ezt fejezi ki a kép általános derűs koloritja, levegős, napos jellege. Kár azonban, hogy a téma nem bontakozik Id maradéktalanul és hogy a művésznek nem sikerült az egyénités az ábrázolt emberek jellemzésénél; Az idősebb nemzedékhez tartozó Erdélyi főleg a portré műfaját kultiválja. „Fiatal kolhoztagok“ című portré festményén látni, hogy az ember impresszionista dekoratív ábrázolásmódját, ami többi munkáinak volt a hibája, az ábrázolt ember jellemének figyelmes tanulmányozása váltja fel; Ezen az alkotásán sem tudott azonban megszabadulni a ruházat és a környezet etnográfiai díszességének vonzásától; Ez a fogyatkozás csökkenti a „Balog Ki F. — a dolgozók területi tanácsa tagjának — portréja“ című érdekesen elgondolt alkotásának értékét is. Most pedig hadd tegyünk szemrehányást a művészeknek, mert fogyatékosán dolgozzák fel a mindennapi élet témáit. Hohlov „Szabad nép — a folyóparton“ című munkája művészileg nem teljesértékű és ezért nem is tudja betölteni ezt az űrt. Nem titok, hogy a fiatal művésznemzedék korántsem a legjobb munkákkal jelentkezett a kiállításra. Gondolkozzon el efölött a Kárpát-Ukrajnai Képzőművészeti Szövetség vezetősége is. Igazi melegséggel nem a festészet szólaltatja meg a mai témát, hanem a szobrászat, a domborművek, az olyan alkotások, mint Szvida „Hucul család“, „Hucul nő”, „Csók” című munkája és a művész műtermében lévő, be nem fejezett „A Polonyinán“ („A hegyekben”). A nép életéből merített témák egyszerűségéből és őszinteségéből kiérzódik a mélységes emberszeretet, az életigazság, és a látszólag durva famegmunkálás mögül — a forma plasz- ticitása. A kárpát-ukrajnai képzőművészek alkotói vágyait most eltöUik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója jubileumi kiállításának előkészületei. Ezen a kiállításon mindannyian meg akarnak szólalni, hírt akarnak adni arról a boldogságról, amit a népnek a drága Ukrajnával, a nagy néppel való újraegyesülés jelentett. Kunszentmárton. Szememre nem jön álom. O élt és énekelt e földön, 6! Jártam már ennél szebb és rútabb tájon, van sok város, falu, folyó, mező. Szétlőtt, sötét házak. Nem én akartam. És nem te dúltad nálunk szét a kertet; de háború van. Toliam mellett kardom! Így jöttem országodba. Jönnöm kellett. Ez hát a zápor, mely téged vert régen... Ma én vagyok, kit bőrig áztatott. Hajdan s ma is csak egy nap kél az égen, csak egy a csermely, mely itt lenn csacsog. És épp e fák lesték egykor (ki tudja), mi fájt, mi ébredt, zengett szívedben: merről eredt s hová vitt sorsod útja — e fáktól végre megkérdezhetem. Te is tollal, s karddal mentél a csatába. Tán épp ez volt tanyád egy éjszakán! S itt ez az éjszemű lány — unokája annak, kit még te csókoltál, talán. Találkoztunk, bár száz év választ széjjel. Köztünk nincs per, testvérré tett a kard. Míg elmerengtünk, véget ért az éjjel; amott már halvány pírt öltött a part. A nap közéig. Felszáll a páratenger. Lelkemben ős-reménység ébredez. Eggyé olvasztott bennünket november; e* egyforma vér- s esőcsepp permetez. (Radó György fordítása.) A KIS VADKECSKE Irta: J. ZBANACK1J A hitleristák nagy erőket zúdítottak a partizánokra. Ágyúkkal, tankokkal, bombákkal támadtak rájuk. A partizánok azonban, nem engedték be őket az erdőbe, egy lépést sem hátráltak. Ekkor a fasiszták repülőgépekről valami gyúlékony folyadékot permeteztek az erdőre. A magas fenyők lángot fogtak, mint a gyertya. Egy óra alatt az egész hatalmas erdő lángokban állt. Vissza kellett vonulni. Néhány partizán egy kis mocsárban lelt menedéket. A mocsár szinte kiszáradt a szörnyű hőségtől, de itt mégis maradt egy Ids víz. A földhöz simultak, Borzalmas recsegéssel közeledett a tűz. Köröskörül lángolt az erdő. A hatalmas fákat szemünk láttára egy pillanat alatt körülfogta a vörös láng; mintha élőlények lettek volna, remegve dőltek össze. Az izzó levegőben elviselhetetlen füst terjengett — nehéz volt lélegzetű. A sűrű, fekete füsttől egészen besötétedett köröttünk. Nem hittünk a szemünknek, amikor Tokár, az öreg partizán mellett egy kis vadikecskét pillantottunk meg. Egyikünk sem vette észre, honnét került ide. Olyan vörös volt a szőre, mint az izzó zsarátnok. Bizalommal közeledett Tokárhoz, és az öreg partizán óvatosan magához szorította. A kis gida egész testében remegett ceruzavékonyságú lábacskáin, és bánatos szemekkel bámult a tűzbe. — Szegénykém, te sem lelsa magadnak helyet! — szólalt meg a partizán, gyöngéden végigsímít- va a kis állat fénylő vörös hátát. Az erdőtűz niár a mocsárig hatolt. Az előttünk magasló éger- fa levelei úgy kunikorogtak összeg mint valami hatalmas kemencében; a mocsár füve kiszáradt, ftlár-már lángot vet... Amint figyelmesen körülnéztem, észrevettem, hogy ott, ahol az erdő korábban tüzet fogott, már egészen elhamvadt a tűz. A fák megszenesedve, dermedtem álltak, egészen megfeketedtek a koromtól. Csupán a földön fekvó ágakból csapott fel még néha a láng, már csak a fű és egyes bokrok égtek imitt-amott. Hirtelen lángot vetett a mocsár egyik vége. A tűz kígyőszi- szegessel, recsegve kúszott előre. Megparancsoltam társaimnak, liogy merüljenek le a mocsárba. Az öreg Tokár sietve bele- dugta a kis kecskét ,a zsákjába,
