Viharsarok népe, 1955. november (11. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-27 / 279. szám

195-5. november 27., vasiraap i/iUaiscnok Hifit MÜV' lilHillllHltW lllllHtliilltlIHHIW ll!lll!llliíllllHH1!ll ÜlHllltlIHIIillüil!) IIWiHtIHIIIIIIillHI ÜSyflítlílilWHti Hülllll Makszim Rilszkij: DAL A BÉKÉRŐL Munkával a boldog jövőhöz ki hű, mind tiszteli őt, aki tisztaszívű, és mind, valamerre csak útja vezet, keményen, örömmel fog véle kezet. Halljátok, kapzsi szörnyek: az Ember nagykorú! Ma béke kell a földnek, múlté a háborúi Kit egy szabad ország örömre nevel, nem háborút áhít, békét követel! Dal, munka a vágyunk, s hol emberre süt, kívánjuk: ragyogjon a nap mindenütt. Halljátok, kapzsi szörnyek: az Ember nagykorú! Ma béke kell a földnek, múlté a háborúi Nincs otthon, amelybe szavunk el nem én Ki azt hiszi, vérből vár rá nyereség, virradjon, oszoljon a fénytelen éjt gazsága fejében eléri a vég. Ragyogjon örökre a jók nagy ügye; Ki rabságot szán a föld népeinek, a béke, a munka s a népek frigye! bitótól az ördög sem mentheti meg. Halljátok, kapzsi szörnyek: az Ember nagykorú! Ma béke kell a földnek, múlté a háború! Halljátok, kapzsi szörnyek: az Ember nagykorú! Ma béke kell a földnek, múlté a háború! (Gáspár Endre fordítása.) Az Odesszai Művészek Háza Odessza egyik legszebb épületében nyílt meg a Művészek Há* za. Az új intézményben 250 férőhelyes nézőtér és számos alkotó* szoba van. Az épület berendezésére 300 000 rubelt fordítottak. A Művészek Házában előadásokat, művészesteket és művészi találko* zókat rendeznek. A Művészek Háza megnyitása alkalmából rende* zett ünnepi esten jelen voltak az odesszai színházak művészei, a ros közéleti személyiségei, valamint a Szovjetunió neves művé­szei, az USZSZK kulturális ügyei minisztériumának és az ukrán színházi életnek a képviselői. Az odesszai művészeket üdvözölték a neves moszkvai művészek. Tízéves az uzsgorodi áiiami egyetem Kárpátalja első hat fakultásán a le- Az egyetem a lég- egyeteme, az uzsgo- vefezőkkel együtt, modernebb felszere­li állami egyetem, mintegy négyezer j^, Knde[keziki most ünnepelte lenn- djak tanul. Az uk- T.. - . ... , , , , , Háromszázezer koie­allasanak tizedik év- ranokon kívül orosz, fordulóját. beiomssz, tatár, szlo- könyvtara, zoo­1945-ben, a meg- vák, magyar, len- lof “ es ana|om,ai nyitás évében mind- gyei és más nem- múzeuma, a Kárpa- össze 168 hallgatója zetiségfi hallgatók tokban pedig füvesz- volt az egyetemnek, nyernek felsőfokú kertje és biológiai Jelenleg az egyetem végzettséget. telepe van. a hátára dob La és csak aztán gázolt bele az ingoványba. Ügy perc múlva, egymás után a már halott, kiégett erdőbe fu­tottunk, fulladozva a hőségtől és a bűztől. A forrós-ág égette az arcunkat és kezünket; csupán nedves ruhánk nyújtott védelmet. Már nem kapott bele a tűz. Kis idő múlva már könnyebben haladtunk. Ügyre ritkábban akadtunk parázsló iákra, egyre gyerültek a száraz g-alivcsomók­ból keletkezett máglyák, a füst is ritkult, már nem volt annyira maró. Lassítottunk. Leghátul fáradt léptekkel Tökár vaiLszorgott. Hátizsákjá­ból időnként egy kis fejecske kandikált ki. A gida ijedt sze­meeskéi hunyorogták a rémület­től. Megálltunk, bevártuk egymást, — Hogy van a gidája, Tokár elvtárs ? — fjekén üldögél. — Talán atyaija magának, hogy egyenest magához tartott? — tréfálkozott valaki. — bizony, engem minden élő teremtmény szeret — felelte mo­solyogva az öreg partizán. Odaértünk a műúthoz. Tudtuk, hogy őrzik a fasiszták. A nap már régen kb any átlőtt, de kö­rös-körül messzire világított az erdőtűz pirossaga. Úgy látszott, a fasiszták egy­általán nem számítottak arra, hogy a leégett erdőből partizá­nok bukkanhatnak elő, és csak akkor nyitottak tüzet, amikor nti már betörtünk a lövész árkokba. Hamarosan elhallgattak a gép­puskáik, Tokár az útfélen összeesett. — Mi baja? — kiáltottam fel és odafutottam hozzá. Csak elfojtott sóhaj volt a vá­lasz Bevittük a sebesültet az erdő­be. Ügy rdtkás, fiatal töigyerdő- ben megálltunk. Az öreg Toikar nehezen lélegzett, fel-fel nyö­gött. Be kellett kölni a sebét. Az oldalán feküdt, görcsösen összehúzódva, a háta mögül pe­dig, a zsákból csodálkozó sze­mekkel bámult az előtte zöldeülö erdőre a kis gida. A sebesült hirtelen kinyitot­ta a szemét. — Üngedjétek el... — suttogta. — Hadd fusson... Megértettem. Óvatosan kihúz­tam a kis gidát a zsákból. Ami­kor karcsú, remegő lábadra ál­lítottam és eleresztettem, egy pil­lanatig mozdulatlanul állt. — Szaladj — suttogta alig hallhatóan a sebesült. A kis gida mintha csak erre a parancsra várt volna, f elug­rott, szökdécselt egyet-ketlőt és vöröslő teste mint könnyű láng tovatűnt a bokrok között. Héveteg tekint étiéi; örökre tág- ranyílt szemmel nézett utána hű barátunk, felejthetetlen elvtár­sunk, Tokár, az öreg partizán. ADAM MICKIEWICZ „...a mai Európa két legma- gasztosabb költője azonegy hó­napban meghalt: Vörösmarty no­vember 19,de népe közepeit, Mic­kiewicz november 26, sztambuli számkivetésben“ — így emlé­kezett meg az Uj Magyar Mú­zeum 1856-ban Adam Mickie- wicz, a legnagyobb lengyel költő haláláról. Száz éve ennek és most újra Micklewlczre emlé­kezünk. Emlékezünk rá nemcsak mi, de a világ minden népe, mert műve nem egyedül hazájában él, hanem egyformán világít a világ minden sarkában. A leg­nagyobbakkal, Shelly, Puskin, Hugó, Petőfi társaságában hír- deti a szabadság, szépség, em­berség igéit. Nekünk, magyaroknak külö­nös gonddal kell elhelyeznünk az emlékezés koszorúját a né­pek együttes ünnepén. A közös történelmi sors, örömök és bána­tok, a két nép lelkének meg­döbbentően azonos dobbanásai, politikájának és irodalmának párhuzamos eseményei párán• csoláan írták elő és éltetik ma is a sallangoktól megtisztított lengyel-magyar barátságot. Ba­lassi Bálint, ha elbúsult hazája pusztulásán, Lengyelhonba ko­cogott fakó lován, Sobiesky ve­zetésével lengyelek segítették kiverni a törököt a Kárpát-me­dencéből, Kölcsey a lengyelek megsegítésére tüzelte ország- gyűlésünket, Vörösmarthy az ö szabadságharcuk bukását sirat­ta és hitet tett a lengyel-magyar barátság mellett Mickiewicz is, 1849-ben. Adam Mickiewicz 1798. de­cember 24-én született Litvániá­ban;“ Notöőgrödek báróska kö­zelében. Atyja kis hivatalnok- nemes volt, de művelt, felvilá­gosult ember. Részt vett a Kos- ciusko-felkelésben és később is kapcsolaton tartott a haladó mozgalmakkal. A felkelés leve­rése után Lengyelországot har­madszor is felosztották. Litvá­nia a cári zsarnokság elnyomá­sát nyögte. Mickiewicz ekkor tanulta meg gyűlölni az elnyo­mást, ekkor ismerte meg a len­gyel nép életét és művészetét. 17 éves korában Vilnóba ment egyetemre. Diáktársaival együtt titkos társaságokban ápolják a szabad Lengyelország eszméjét és készülnek az érte való küz­delemre. 1819-ben — miután az egyetemet elvégezte — Komá­ba került tanítónak. Itt nagy fordulat történik életében. Meg­ismerve a nép nyomorúságát és az elnyomás könyörtelenségét, Itt válik forradalmárrá. Re­ménytelen szerelemre gyullad Maryla Wereszczakoűöa iránt és itt bontakozik ki költői tehetsé­ge. 1822-ben jelenteti meg első verseskötetét „Költészet“ cí­men. Mint minden igazi művész ő is valami újat, valami mást, va­lami szokatlant hozott az addi­gi művészetbe. Ezzel a kötettel, különösen annak balladáival és románcaival kezdődik a lengyel irodalom romantikus korszaka. Az eddig uralkodó klassziciz­mussal szemben felfedezte az irodalom számára a népművé­szet hatalmas nyelvi, formai és felfogásbeli kincsestárát. És minden sorát a haza mélységes szeretete hatja át. Itt írta az „Óda az ifjúsághoz“ című híres versét is, amely később az 1830- as lengyel forradalomban ját­szott nagy szerepet. 1823-ban I. Sándor rendőrsége felfedezte a lengyel. ifjak hazafias össze­esküvését és Mickieiviczet tár­saival együtt Oroszországba száműzte. 1788-1855 öt évig, 1824—29-ig tartózko­dott Mickiewicz Oroszország­ban, de a cár a száműzetéssel ellenkező célt ért el. A fiatal lengyel költőt Puskin és a de­kabristák nagy örömmel fo­gadták; barátságukkal és el­ismerésükkel ráébresztették zse­nijének teljes tudatára. Egy déloroszországi utazás alatt ír­ta a Krimi szonetteket, velük rögtön a megjelenés után világ­hírt szerzett. Péterváron írt egy történelmi tárgyú elbeszélő köl­teményt is, a „Konrád Wallen- rod“-ot, melyben a litván nép harcát énekli meg a porosz hó­dítás ellen. Öt év után a cár megengedte, hogy Európába utazzon. Meg­látogatta Svájcot, Német-, Olasz­éi Csehországot. Goethe a tol­lát ajándékozta neki. Az 1830-as novemberi felkelés hírére haza­siet Lengyelországba, de már csak a levert forradalom szomo­rú látványa fogadja. Az elnyo­matás önkéntes emigrációba kényszeríti. Franciaországban telepedik meg és tevékeny részt vállal a lengyel emigráció moz­galmaiban. Költői fejlődése is ekkor éri el csúcsát. 1834-ben jelenik meg a „Pan Tadeusz“, a lengyel irodalom mindmáig leg­nagyobb alkotása. Ebből a ha­talmas elbeszélő költeményből tanul a lengyel ifjúság hazafir Ságot, ebből tanul lengyelül be­szélni és gondolkodni. A lengyel irodalom Toldija. Utolsó költői alkotása volt a „Pan Tadeusz“, ezzel — fiatalon, 36 éves korá­ban — befejezte költői pá­lyáját. A vallási misztika út­vesztőiben bolyongott egész 1848-ig. . ... atm A Népek Tavasza felébresz­tette Mickiewiczet. Lázas te­vékenységbe kezdett. Eszméit most gyakorlatban szolgálhatta, most lett forradalmárként is méltó költői énjéhez, így lett a lengyelek Petőfije, és azzá a Mickiewiczcé a világ számá­ra, akinek ma is ünnepeljük. Európaszerle lengyel légiókat szervez az olasz, a magyar és a lengyel szabadság kivívására. ADAM MICKIEWICZ: Verekszik tmneiaorstágban és harcol a pápával a népek sza­badságáért, a szabadság igazá­ért. 1849-ben Tribune des Pimples (Népek Szószéke) cí­men lapot indít a despotkmus ellen felkelt európai népek tá­mogatására. Ennek április 22-i számában jelenteti meg a lei- hívás a magyarokkoz-t. A ma­gyar szabadságharcot, miint Európa minden népének harcál üdvözli, minden elnyomott nép felszabadításáért tüzeli harcra, inti óvatosságra és lelkesíti ki­tartásra a magyar népet. így ír; ti ügyetek a szabadságért folytatott közös harc kérdése lett minden nemzet számára, mely Ausztria évszázados el­nyomása alatt nyög .... Ti, kiknek a nemzetsége Eu­rópa számára eddig rejtély volt. most valamennyi elnyomót; nemzet harcosaiként tűntök fel.... K ezetekben a világ jövője. Ha sikerül letépnetek a győze­lem gyümölcsét, mint ahogy h tudtátok érdemelni énnek ba­bérjait, győzelmetek az euró­pai szabadság győzelme lesz.... Előre! A népek hálája fog kísérni benneteket, reményeik mutatják nektek az utat!«. A magyar szabadságharc el­bukott. Mickiewicz számára ez­zel a ivilág jövője« hullott a porba. 1855-ben még Törökország­ba utazik, hogy lengyel légiói szervezzen. Ott végzett vele a kolera 1855. november 26-án. 1856-ban Párizsba, 1890-ben LKrdkk-öba vitték hamvait, ott jnmgszik a Wawetbcn. Mikor meghalt, ■»Európa újra csendes« volt. A zsarnokság rá­telepedett a népek nyakára, de Mickiewiczet mégis az egész világ gyászolta. Ma, száz év múltán még tisztábban ragyog nagysága, és újra az egész világ ünnepli. A, népek nem felejtik iazokat, akik a szabadságén harcoltak. Kis lelő Orosz barátaimhoz (Részlet.) Gondoltok-e rám? Ö, hányszor hasít belém barátaim rabsága, s vér virágos útja, g hajszolt álmaimban vadul izzik felém szenvedő szemük és telkemet lángra gyújtja. Hol vannak most? Riljéjevnek, a hű barátnak kemény derekát megtörte a cári gőg, dermedt nyakán kötél: így pusztulnak a bátrak] de népünk, ne feledd: mind prófétáid őkl És hol van Besztuzsev, a költő és a hős? Talicskát tol nyirkos, vak tárnák fenekén és hány orosz s lengyel, idegen s ismerős nyög lenn, hová sosem hatol le égi fény! De még a nyomorultaknál is nyomorultabb] ki a cár kegyéért testét, lelkét eladta: rendért és rendjelért térdel az elvakult had, s a zsarnok küszöbén vár a zsíros falatra. Zsebük dagad, s a büszke kényurat dicsérik, s a népre új s új gyötrelmet zúdítanak, de a rab átka nem jut el a cár füléig: ] ő a hízelgő himnusz hangját hallja csak. Hozzátok küldöm a szabadság dalait, hol földet és szívet rabszolgaság sanyargat 5 fenn, Északon, hol mindent hó és jég borít, hirdessék e dalok a tavaszt, mint a darvak. (Képes Géza fordítása.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents